Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-03 / 40. szám
14. oldal Ml TÖRTÉNIK A SZELLEMVILÁGBAN? Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA A mai nehéz időkben, amidőn a gazdasági válság felett egyre nagyobb az emberek lelkében az aggodalom, a jövőtől való rettegés, kétségbeesetten akarnak valamiben megkapaszkodni, ami természetfeletti és mégis fizikailag érzékelhető. Nem elég immáron a beszéd a szószéken. Egyre többen és többen foglalkoznak asztrológiával, spiritizmussal, okultizmussal, mert ilymódon kézzelfoghatóan meggyőződhetnek róla, hogy igenis „ Dohnányiné vannak természetfeletti erők, me- Zachár Ilona lyek egy Szellemvilágtól származnak, tehát életünk nem érvéget a halállal. És az, hogy a halál után hová jutunk, egyedül csak tőlünk függ. Ki mint vet, úgy arat. Ahogyan élünk, úgy fogunk meghalni és oda fogunk jutni, ahová földi életünk irányit, ahová a menetjegyet itteni cselekedeteinkkel megváltottuk. Sokan azért tódulnak a Sátán táborába, mert az ördög templomaiban természetfeletti erőket érzékelhetnek és meggyőződhetnek a démonok létezéséről. Senki se tagadhatja a Sátán létezését és mai napjainkban — amikor az utolsó időkben élünk, egyre nagyobb a hatalma. Viszont oly kevés emlités történik Isten szolgáiról, a szentekről, és az angyalokról. Pedig a Szentirás annyi helyen emlékezik meg ezekről a szent, bűn nélkül való, emelkedett lényekről, az angyalokról melyek arra vannak hivatva, hogy az embert a jó utón vezessék, védelmezzék. Billy Graham szerint az angyalok nem születnek és nem házasodnak, de teremtve lettek Isten által. A Jelenések Könyvében ez áll: ,,És láttam: Sok angyal állott a királyi szék, az élőlények és a vének körül — számuk tizezerszer tízezer és ezerszer ezer...” Érdekes, hogy az emberek — még olyanok is. akik Krisztusban hisznek, csak nehezen tudnak hinni az angyalokban. Pedig angyalok vannak — a Szellemvilág csodálatos, nemes, emelkedett tagjai, akik már annyi csodában részesítették az emberiséget. Ha hinni tudnánk bennük, lelkűnkben mennyire megkönnyebbülhetnénk! Idegzetünk nem lenne ilyen szinte elviselhetetlen nyomásnak alávetve és nem kellene folytonosan attól rettegnünk, ami megtörténhetik. Igaz, láthatatlanok, de csaknem valamennyien érzékelhetjük jelenlétüket valamilyen kivételes, súlyos óra — megpróbáltatás vagy veszedelem idején. A Szentirás szerint halálunk óráján eljönnek értünk, hogy Mennybe vigyenek az Ur Szent Széke elé. Ennyi áll a Bibliában, és még sokkal több. De ki-ki sajátmaga tapasztalhatja, hogy milyen szolgálatot tesznek. Hányszor segítettek, amikor már minden HETI NAPTAR OKTOBER (SKORPIÓ HAVA) 7— Hétfő: Amália 8— Kedd: Koppány 9— Szerda: Dénes 10— Csütörtök: Gedeon 11— Péntek: Brigitta / 12— Szombat: Miksa 13— Vasárnap: Kálmán TvwwwwwvwwvvwwwvvvwwvwwwwwvwwsvV veszve látszott, mint Péter esetében, amikor az angyal kiszabadította a börtönből és az őrség közepén át biztonságos helyre vezette. Ami engem illet, meg vagyok róla győződve, hogy őrangyalok őrködnek felettünk. Ezt már kisgyermekkoromban tudtam és hittem. Mai időkben azonban egyre több tapasztalatom van abban az irányban, hogy a Szentek, kiket a Katolikus Egyház emelt ebbe a kiváltságos felmagasztaltatásba, azaz kategóriába, őrködnek felettünk és veszedelem esetén megsegítenek. Református létemre is hiszek Szent Ferenczben, aki annyi esetben engedte, hogy érzékelhessem jelenlétét. Szent Pálban, akinek csodálatos magasztos egyénisége mindig körülöttem lebeg. Szent Antalban, aki Édesanyám védőszentje volt és még sok másban, akikről tudom, hogy ott fennt a magasban közbenjárnak és könyörögnek érettünk. Tudom, milyen jóakaratuk van arra. hogy segítsenek és sokszor az az érzésem. hatalmuk talán még nagyobb, mint az angyaloké. Az angyalok Isten szolgái, akik szerintem szinte gépiesen teljesitik az Ö akaratát, a Szentek viszont leikükön viselik a sorsunkat és Istenhez fordulnak kérelmükkel, hogy könyörüljön rajtunk. De valamennyi Szent közül legjobban hiszek és bízok Szűz Máriában, az Ur Jézus-Édesanyjában. Hogy hányszor megsegített, azt el se mondhatom. Voltak óráim, amikor a teljes idegösszeomlás küszöbén álltam, hiszen sorsom nem volt könnyű és annyi csapás ért. hogy Krisztus ereje nélkül nem is tudtam volna elviselni. De a Szűz Anya sohase hagyott el. Mindig ott volt. amikor könyörögtem Hozzá, mindig jelen volt. amikor segíteni kellett. RANGKÓRSÁG Irta: MIKES MARGIT rész) Mikes Margit (Befejező A polgármester házában a fölbomlott eljegyzés után komor hangulat ütött tanyát. Elvira visszavonult a szobájába és naphosszat a díványon feküdt, idegcsillapitókat szedett és folyton azt hangoztatta: Ilyen szégyen... Ilyen szégyen...” A polgármester nem járt be a hivatalába a városházára, a főjegyző helyettesítette, diszkréten nem firtatva távolmaradásának okát. Erzsiké krétafehérre vált arcával mint egy alvajáró imbolygott a lakásban, itt-ott feltűnt valamelyik szobában. Ilyenkor találkozott apjával, aki valósággal lefogyott és fakóra vált képével szánalmas látvány volt. Egy alkalommal gyanakodva nézte Erzsikét és megkérdezte: — Mondd lányom, nem történt veled semmi? De igen! Történt. Az övé voltam, — csattant fel a lány ellenségesen. A polgármester megtántoródott: — Ülj le kislányom. Hogy tudtad ezt megtenni? — megállt előtte és föléje hajolva megsimogatta az arcát. Tudod, hogy te vagy mindenem, azt szerettem volna, ha fényes partit csinálsz és nem elég a szégyen, ami rajtunk esett, most még ez is hozzá? Dehát hogy történt? — Az egyik teniszparti után rávett, hogy menjek föl a lakására egy feketére. Mért ne mentem volna, hiszen a vőlegényem volt? Ott aztán könyörgött, de én nem vesztettem el a fejem. Aztán rámtámadt és durván erőszakoskodott. Hiába védekeztem, megtörtént a dolog. Te talán sejtetted volna valaha, hogy egy körmönfont szélhámos a „vőlegényem”? — Anyádnak többször feltűnt, nekem is mondta, hogy túl sokáig maradtok, túl későn jöttök haza a teniszpartik után, de megvallom, én azon a nézeten voltam, hogy már nincs messze az esküvő... Erzsiké sirvafakadt. egy karosszékbe kuporodott. Az apja letörten folytatta maga elé mormolva a szavakat: — Gyula barátom, a rendőrkapitány azt kérdezte tőlem, hogy miután a gazember szélhámosságokat követett el. engem nem kárositott-e meg? Azt mondtam, hogy tudtommal nem. De most látom, hogy engem károsított meg a legjobban... Erzsiké fölállt és kiment a szobából. A csend távoztával még nyomasztóbban ülte meg a lakást és apja szivét. Mintha sötét felhő ereszkedett volna alá. A polgármester valósággal szenvedett ettől a siri csendtől és átment a dolgozószobájába. Az inas jelentette, hogy Kovács Géza ur óhajtja tiszteletét tenni, de előbb bement a kisasszonyhoz. Igen, mielőtt bejött volna az apához, előbb a lánya szobájába ment és a díványon fekve találta őt, arcát zsebkendőjébe temetve. Mikor fölpillantott, meglátta Gézát, fölsikoltott: — Menjen, Géza. menjen!... Nem vagyok méltó, hogy a maga tiszta tekintete elé kerüljek! Menjen, meneküljön tőlem!... — Ugyan drága Erzsiké... hogy tud ilyeneket mondani? Hogy én meneküljek magától? Dehogy is menekülök! Most még jobban érzem, hogy maga mellett a helyem... Ha küld se megyek... — De értse meg, Géza, én már nem vagyok az, akit maga régtől ismert... Én méltatlan vagyok a maga szeretetére... — Magát szerettem a legjobban és szeretem most is, — tört föl a fiú szivéből a vallomás. — Érezhette, hogy én is magát. Nem akartam én férjhez menni ehhez. a... ehhez a... szélhámoshoz. (Folyt, a 15. oldalont CSAK AZ EMBER Hiszek a földnek, mert kalászt szól, a fa gyümölcsével beszél. Gyapjúval, tejjel érthetően szól a juh s a jámbor tehén. A folyó halat ád, hajót visz, kiönt, s virul a kert, a rét. A nap világit. Ami csak van, mind tisztán adja lényegét. De az ember mindig titok. Ajkán csak művirág a szó. Ezer keserű lecke int, hogy csak holtan megbízható. Bár zúzná szét a képmutatás kényszerét már az uj világ, hol nyilt szivű lehet az ember s szava és tette egybevág. Bódás János
