Magyar Hiradó, 1974. július-december (66. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-15 / 33. szám
8. oldal Szent István ünnepe Szent István Szerte a világon a magyarok minden év augusztus 20-án megemlékeznek az első magyar király, Szent István emlékéről. István messze megelőzte saját korát politikai elgondolásaival: a Vajkból Istvánná keresztelkedett király tisztában volt azzal, hogy a törzsi életforma történelmi ideje lejárt, tisztában volt azzal, hogy a magyarságnak | S'Z’E* M'L'E | Most, hogy Richard M. Nixon az Egyesült Államok 27-ik elnöke a bizonyitékok súlya alatt és a közvélemény, valamint a Kongresszus nyomására lemondott és átadta helyét Gerald R. Ford alelnöknek felvetődik a kérdés: ártott, vagy használt az Egyesült Államoknak, a világ legnagyobb és legerősebb demokratikus nemzetének a1 Watergate-ügy? Vannak akik azt mondják: kár volt az elnök és segitőtársai piszkos ügyeiről fellebbenteni a fátyolt, mert most mit fog a világ gondolni rólunk. Mi csakúgy mint az amerikai sajtó, a törvényhozók és a közvélemény nagytöbbsége, nem értünk egyet ezzel a gondolkodással. Véleményünk szerint, amint már a Watergate-ügy kirobbantása idején is hangsúlyoztuk, semmi sem bizonyította be a világ előtt az amerikai demokrácia erejét, mint amikor a nagy nyilvánosság előtt felelősségre vonták az elnököt. Az a tény, hogy a felelősségrevonás során az elnök cinkosait szövetségi bíróságaink bűnösnek találták, még jobban kihangsúlyozza a világ előtt, hogy a demokratikus rendszer alatt a hatalmasok sem kerülhetik el a felelősségrevonást. Sőt minél magasabb helyet foglalnak el a rendszerben, annál nagyobbat esnek. Csak sajnálni tudjuk azokat, akiket Nixon magával rántott, még jobban családtagjaikat, azonban a nemzet és a demokratikus rendszer fennmaradása minden egyéni érdeket túlszárnyal. Ami a legutolsó elnökválasztás óta ebben az országban történt, az kétségkívül bebizonyította az államalapítók által az alkotmányunkban lefektetett demokratikus államszerkezet, az elnök, a kongresszus és a legfelső bíróság közötti egyensúly erejét. Felemelő érzés minden amerikai polgárnak az a tudat, hogy alkotmányos jogait senkisem sértheti meg, még az Egyesült Államok elnöke sem. szilárd állammá kell alakulnia, egyszerűen azért, mert a történelmi fejlődés ezt követeli. István volt az, aki a laza törzsi kötelékben élő magyarokat egységes nemzetté tette. István tudta, hogy a romantikus pogány hagyományokat fel kell számolnia ahhoz, hogy a magyarság megmaradjon. Ezt a munkát időnként kemény kézzel végezte, az idő azonban sürgetett, a törzsi kötelékeknek át kellett Tele van a város, de nem akácfavirággal, hanem gyerekkocsikkal, láthatóan várandós fiatal asszonyokkal és gyönyörű, ápolt, egészséges gyerekekkel. Hol élnek ezek? — kérdezi az ember, szemét dörzsölve. Ezek még mindig nem hallottak a világ vezető tudósainak szinte egyhangú véleményéről, amely szerint ha a jelenlegi népszaporodás tovább tart, földünk pár évtized (nem évszázad; évtized) múlva már nem lesz képes eltartani lakóit és mindannyian éhenhalunk. Ezen nem segítene az sem, ha közben kitalálnák a napenergia teljes kihasználásának technikáját. A tudósoknak fogalmuk sincs, mi segítene? Ezért mindenütt, ahol csak hozzáférhetnek a tömegekhez, próbálják a népszaporodást megakadályozni, propagandával, termékenységet gátló pirulákkal, a magzatelhajtás hivatalos engedélyezésével. De nem Magyarországon. Itt mintha csak féltenék a gyönyörű magyar fajtát a kihalástól, valósággal propagálják a gyermekszülést: pénzzel, kivételes kedvezményekkel a szülőanyák számára és egyéb eszközökkel. A fiatal házaspárok, ha lakást igényelnek a tömegével épített uj házakban egy gyermek esetében harmincezer forint engedményt kapnak a vételárból, két gyermek esetében ennek az összegnek a dupláját, sőt harmincezer forint engedményt akkor is, ha az uj pároknak nincs is még gyermekük, de megígérik, hogy lesz. Ezenkívül a terhes nők szülés előtt hosszú szabadságot kapnak, majd nyaralási kedvezményeket és mit tudom én, még mit. Még kevésbé tudom, mi a tudósok vészes jóslatait semmibe vevő politika magyarázata. Csak azt tudom, hogy mikor Amerika Hangja szolgálatában álltam, volt egy ankét, amelynek folyamán vagy hét vezető tudós egyhangúan állapi’’Tisztelt Tanár ur, ezennel igazolom, hogy fiam tegnap vesebántalmak miatt a tanítástól való távolmaradásra kényszerült.“ Így hangzik Tómnak egy-egy tipikus levele, amilyennel osztálytársainak bármikor készséggel szolgál. Tom az osztály ’’szülői igazolás“-ainak Írója. Az iskola London Haringey nevű kerületében van. Oliver Dines, fiatal angol szociológus több héten keresztül járta ezt a kerületet és az azzal szomszédos környéket, hogy földerítse: miért ’’lóg“ olyan rengeteg gyerek az iskolából, mivel tölti az ellógott időt, hogyan játsszák ki szüleiket és tanáraikat. Dines magnetofongéppel dolgozott és a hangszalagra rögzített interjúk alapján kiadott-egy kis könyvet, amelynek cime: ’’Szülők iskolája“ és hasznos tudnivalókat tartalmaz szülők számára — melyek azok a jelek, amelyekből csalhatatlanul következtethetnek gyermekeik iskolakerülésére, hogyan védekezzenek ellene, milyen módon nyerhetik el az iskola és a különböző ifjúsági szervezetek segítségét a gyerek iskolakerülő hajlamainak letörésére. Az iskolakerülést angolul ”truancy“-nak nevezik — a truancy pedig elsőszámú probléma lett az angol iskolák életében, óvatos becslés szerint minden tanitási napon legalább alakulniuk. István Magyarországot a Nyugathoz kapcsolta, kulturálisan és gazdaságilag egyaránt. Korának messze kimagaslóan legkiválóbb államférfia volt. Csendüljön fel a régi ének: „Tekints István király ünneplő hazádra, Fordítsd szemeidet régi országodra.” tóttá meg, hogy a föld néhány tucat év múlva már nem lesz képes eltartani lakóit, ha idejében nem leszünk képesek megállítani a népszaporodást. A jelenlegi magyar kormány ezt a tudományos véleményt nem veszi tudomásul és az eredményt látva nem lehet mást tenni, csak remélni, hogy igaza legyen. Utolsó riportomban megígértem, hogy megpróbálok felelni arra a kérdésre: az értelmiségiek minek köszönhetik látható jóllétüket? Mibul? — kérdezték volna a régi Budapesten. Azóta feleletet találtam erre a kérdésre egy riportban, amelynek a cime: „Pazarló értelmiség?” Ebben a riporter faggatja azokat, akik hajlandók nyilatkozni, hogyan töltik szabad idejüket. (A legtöbben nem hajlandók nyilatkozni.) Ebből idézünk pár szakaszt. Harminc körüli férfi. Hogy mivel töltöm a szabadidőmet? — Papirfigurákat festek vizfestékkel egy kisiparosnak. Méltatlan egy hivatali osztályvezetőjéhez. Ugye maga nem venné a lelkére, hogy lejárasson a főnökeim és a beosztottaim előtt? Pedig ez tisztességes kereset, mégis titkolni kell. Negyvennégy éves szaktanár. Fizikát és elektrotechnikát tanít, csőszerelő valamint központifűtést-szerelő tanulóknak. — Heti 24 órát tanítok — mondja. — De én vezetem az intézet túlóra nyilvántartását. Ezért a munkáért 150 forint jár. A minisztérium előírta, hogy ezt a munkát tanárnak kell végeznie... K. Rozália, 27 éves. — Amig asszony voltam, kis, hazug örömöknek éltem. A férjem rászoktatott arra, hogy a mának éljünk, fussunk, törjük magunkat, tartsunk lépést a kollégákkal, a várossal, a korral. Öt évig éltünk együtt, nem is tudom hogy bírtam ki... Neki ez már a második házassága volt. Mérnök. Azt hittem intellekfélmillió gyerek változtat menetirányt a szülői házból az iskola felé vezető utón és megy az iskola helyett moziba, futball-meccsre, vagy csellengeni a nagyáruházakban. A Woolworth-áruház például mágnesként vonzza az iskolakerülő diákokat, az ezerféle portékát árusító osztályok között órákig elténferegnek. A legnagyobb baj az, írja Dines, hogy a tárgyak lassan hipnotizálni kezdik őket és amilyen arányban növekszik a vágyakozás megszerzésük iránt, olyan arányban csökken felelősségérzetük. ’’Karácsony előtt annyit csentem“ mondta az egyik iskolakerülő diák Dines hangszalagjára ’’hogy nem is tudtam mit kezdeni vele. Ajándékokkal halmoztam el még a szomszédokat is.“ Az iskolakerülő diákok őszintén beszéltek a fiatal szociológussal, miután megnyerte bizalmukat. Először arra gyanakodott a legtöbb, hogy tankerületi ellenőr, aki lógosok után razziázza a környéket, miután azonban Dines közölte velük, hogy nem kell megmondaniok sem a nevüket, sem lakcímüket,vagy azt, hogy melyik iskolába járnak, ha járnak — megeredt a nyelvük. Arra a kérdésre, hogyan szokott (Folyt, a 13. oldalon) BUDAPESTI RIPORT TELE VAN A VÁROS... Irta: ACZÉL BENŐ (Folyt, a 12. oldalon) SZÜLÖK ISKOLÁJA
