Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-17 / 3. szám
14. oldal A BIZTONSÁG BÁRKÁJA Irta: DOHNÁNYINÉ Ma a váratlan meglepetések és a meglepetésszerű kirobbanások korát éljük. Valahányszor a Televízió megszakítja a műsort SPECIAL REPORT jelentéssel, rettegünk, hogy miféle újabb szerencsétlenség szakadt ránk? Nemsokára bízvást mondhatjuk, hogy a rémhír már nem is rémhír, hanem igaz. Olyan rapszodikusan változnak az események, hogy egymásután buknak meg a politikai magazinok, mivel hetenként jelennek meg és igy csak már elavult híreket tudnak közölni. Még az újság is sokszor elavulttá válik, ha a napilapot délután kapjuk kézhez és este már valami ott meg se említett megrázó esemény sújt le ránk. Szeretnénk belebujni valamilyen odúba, ahol biztonságban érezhetnénk magunkat, ahol nem érinthetnének a körülöttünk zajló eseményeket, nem kellene félnünk háború, járvány, baleset, rablás, gyilkosság, tornádó, hurrikán, földrengés és más effajta veszedelemtől. De hol van ilyen odú, hol van ilyen védhely, ahol meghúzódhatnánk és békében lehetnénk? Sehol. Legalábbis emberi találékonyság még nem teremtett ilyen helyet. Azok, akik igyekeztek a földrengés elől elmenekülni, egyenesen belerohantak a legvészthozóbb zónába. És mégis — Rex Humbard evangélista tud ilyen helyet és fennen hirdeti az emberiség számára. Az a hely védett, minden bajtól, vésztől pusztulástól mentes, ahol Isten közelébe kerülhetünk, ahol belekapaszkodhatunk Krisztus köpenyegébe. A bárka, ahol Krisztus velünk van — az a bárka nem süllyed el soha. Hozzá menekülhetünk és kiálthatjuk: “Mester a bősz vihar dühöng — nincs oltalom, nincs segély!” Erre a helyre mindig eljuthatunk, mert lelki hely — nem kell hozzá pénz, hogy megfizessük, autó, repülőgép vagy vonat, hogy elérhessük. Egyetlen másodperc alatt ott lehetünk a lábainál, ha lelkünket teljesen Neki szenteljük és elismerjük Őt Megváltónként. Közmondássá vált az az angol kijelentés, hogy a rókalyukban nincsenek ateisták. Mihelyt lecsapnak az élet viharai, mihelyt halálveszedelembe kerülünk, rémülten kiálltunk fel: “Isten, segíts!” Azoknak, akik megtértek, akik lelkészek, eevangélistá lettek, nyolcvan százaléka halálos veszedelemben volt valamikor és akkor tért meg, ©©©©©©©©©©(g)®©©©©©©©® HETI NAPTÁR JANUÁR (HALAK HAVA) 2)1—Hétfő: Ágnes 22— Kedd: Vince 23— Szerda: Zelma 24— Csütörtök: Timót 2ő—Péntek: Pál 26— Szombat: Vanda 27— Vasárnap: Angelika ZACHÁR ILONA amikor Isten megmentette, mer már minden veszni lászott. Televízión színdarabokban minduntalan hallhatjuk, hogy egy csapás megrázkódtatásában, a rémület pillanatában a legnagyobb bűnös is hogyan kiálltja Isten nevét! Rex Humbard Noé bárkájáról beszél, ahol azok találhattak védelmet, akik meg akartak menekülni az özönvíztől. Azaz találhattak volna. De az emberek messzire elkerülték a bárkát, sőt kicsufolták szakot, akik gyártották és belementek. Inkább szörnyethaltak a vizek mélyén, semminthogy megtérjenek lélekben Alkotójukhoz. Mikor megindult a rettenetes ár, mikor fákra próbáltak felkapaszkodni az egyre magasodó tengerben, bizonyára óhajtoztak volna eljutni a bárkába, mely biztonságot nyújtott, de akkor már későn volt — Isten bezárta a kaput és ők kinnt rekedtek. Mert nem könnyű Isten szolgálatában élni. Sok mindent meg kell változtatni életünkben — sokról le kell mondani, ami élvezet volt a múltban, sok mindent fel kell áldozni. De amikor Krisztusért cselekedj ük azt, szinte boldogsággá válik ez az áldozat és örömmé a lemondás, mivel Ő annyi mindennel kárpótol azért a veszteségért, amit Őérette elszenvedtünk. Valamikor, mielőtt Krisztusra rátaláltam magam is csak akkor mentem templomba, ha éppen kedvem támadt rá és még odahaza rádión is csak akkor hallgattam istentiszteletet, ha időm akadt és nem volt más dolgom. Egyszer meglátogatott egy ismerősöm, aki éppen a templomból jött és megkérdezte, miért nem voltam istentiszteleten? Megmondtam, hogy nincs autónk és a templom öt blocknyira van, a hőségben nem tudok annyit gyalogolni. “Persze,” mondta gúnyosan, “mert nem vonzott semmi oda. Ha igazán akartál volna menni, hason csúszva is elmásztál volna.” Később annyiszor jutott eszembe ez a találó megjegyzés, amidőn megismertem Krisztust és boldogan mondtam le érette csaknem mindenről, ami előbb életemet képezte, ami valamikor nagyon fontos volt számomra és egyszercsak elveszítette minden jelentőségét. Ma csak egy vágyam van, hogy most, ezekben a válságos napokban közel maradhassak a bárkához — Krisztus bárkájához __ ahol megnyugvásra és védelemre találok. JÓZSEF ATTILA: TÉL Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melgednének az emberek. Csorbát, töröttet s ami uj, meg ép, Gyermekjátékot, — ó boldog fogócska! — S rászórni szórva, mindent, ami szép, Dalolna forró láng az égig róla kezén fogná mindenki földijét. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zuzmarás a város, a berek . . . Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget. Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy felengednének az emberek! Dohnanym* Zachár Ilona A MÚLT LEGENDÁI: Magyar rablólovagok Karinthiában Egy kedves karinthiai barátom meghívott, látogassak el hozzá a Lavant-völgyébe. Napsütéses késő-őszi délután volt, mikor beszálltam a Kaertnerstrassén várakozó autójába, hogy ellátogassak arra a vidékre ,amely oly sok emlékét őrzi letűnt idők magyar vitézeinek, zsoldoskapitányainak, rabló-lovagjainak, és hogy is lehetne másképp: magyar szépasszonyoknak. Róluk keveset tudtunk eddig, barátom viszont annál többet. . . A Semmering szerpentinjein barátom nagy szakértelemmel kezdte magyarázgatni a hegység érdekes szerepét, amint szinte kettéválasztja időjárás tekintetében a vidéket. Bruck an der Mur-nál megtapasztaltuk ezt mi is: a tiszta napsütést hirtelen borult idő váltotta fel, és mire ráfordultunk a wolfsbergi útra, már jelentkeztek az első ködfoszlányok is. Mintegy 60 km-nyi ut állott még előttünk, de a köd miatt egy lovasszekér se haladhatott volna lassabban, mint mi. A kanyargós útszakasz itt egyébként is igénybeveszi a vezetőt, a köddel párosulva — ha nem nagyon vállalkozó szellemű — megadásra is kényszeríti. Obdach-nál jártunk mikor ráuntunk a köddel való harcra. “Üljünk be egy vendéglőbe, és várjuk meg, amig felszakad a köd” — indítványozta barátom. A barátságosan meleg, rusztikálisan berendezett vendégfogadóban, a fanyar dél-tiroli vörösbor megoldotta a ködtől szótlanná vált barátom nyelvét. “Tudod, mire volt jó ez a köd?” — kérdette. — Hogy messzi ködbevesző emlékeket ébresszen bennem a Karinthiát járt régi magyarokról. Karinthia 1480—1490 között magyar megszállás alatt állott. A kapcsolatok, amelyek a magyarokat idevezették, talán még a Ciliéi grófok idejéből adódtak. Ciliéi (Ulrich) anyja Frangepán Erzsébet volt. Őt magát 1456 november 9.-én Nándorfehérvárott meggyilkolták. Brankovics Katalinnal — a havasalföldi vajda lányával — kötött házasságából született Erzsébet nevű lánya Johann von Görz gróffal jegyezte el magát. Utóbbi anyja Gara Katalin, Gara Miklósnak, Magyarország nádorának a lánya volt. A magyar megszállók hatalma elért messze Villach és Spittal környékére is. Aichelberg vára Villach előtt — a III. Frigyes osztrák császár ■ és Mátyás király között folyt háború óta rom. Gmünd — várrom az azonos nevű városka fölött, a Lieser-folyó mentén, Spittal-tól északra. Bernhard von Rohr salzburgi érsek — aki a III. Frigyes császár és Mátyás király közötti háborúban a magyar király oldalára állott — a várat 1480-ban átadta a magyaroknak. 1487-ben császári hadak megostromolták Gmünd-öt és a várat rommá lőtték. Ez év május 21.-én a magyarok Friedrich Dürr császári kapitánnyal fegyverszünetet kötöttek és május 29.-én végérvényesen elvonultak. Klagenfurttól északra Nusberg, Taggenbrunn, és Liebenfels vára is “nyögte Mátyás bus hadát.” A nusbergi várrom Freuensteintől nem messze, (Folyt, a 15. oldalon) Heti fohász Urunk, Istenünk, Te a jövendőt fátyolba burkoltad. Emberi természetünkbe rejlik, hogy szeretnénk felfedni ezt a fátyolt és megtudni, mi vár reánk. Add meg nekünk Urunk, ebben az esztendőben, hogy akármi lesz is a sorsunk, mindent megnyugvással fogadjunk a Te kezedből és ne csak az élet örömteli ajándékaiért, de a szenvedésekért, csapásokért és bánatért is hálát tudunk Neked adni, mert Te a rosszat is jóra fordíthatod kegyelmed jóságából. Ámen.
