Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-30 / 22. szám
9. oldal Hogyan derül ki a szex... Irta: SÁGI PÁL Feleségem pergőnyelvű barátnője Lili, megint látogatóban volt nálunk. Mialatt a kávé főtt, az Íróasztalomhoz telepedett és szokása szerint szidni kezdett. Ezúttal a divatot szidta, de azért nekem is jutott valami a szidásból: — Hallja-e micsoda ember maga. Összevissza firkál az újságokban minden féle érdektelen dolgot ahelyett, hogy most a divatbemutatók idején a legfontosabb témáról írna. — Miről? — Hát arról, hogy mit művelnek a divattal. A nők szűk blue jeant húznak magukra vagy szélestorku kalóznadrágban lófrálnak az utcán, már esti mulatságra is igy öltöznek, a férfiak vállig érő hajat növesztenek, befonják a hajukat, gyöngysort akasztanak a nyakukba és fényes bársony pruszlikba bújnak. Már nem lehet felismerni, hogy ki férfi, ki nő. — De hát azért — kezdtem, Lili azonban nem engedett szóhozjutni. — Semmi de hát azért, már megint megpróbálja elhárítani magáról a felelősséget. — De Lili kérem, nézze, szövetzakó van rajtam, és éppen ma reggel vágattam hajat a borbélynál... én igazán nem vagyok felelős a nőies férfidivatért, a férfias női divatért. Hogyne lenne felelős. Miért nem támadja az újságban az uniszeksz divatot, a nőférfi-férfinő egyenruhát, az egyen-tunikát, egyen-nadrágot amit férfi is viselhet, nő is viselhet. — Lili kérem, szerintem sok férfi nem is találja olyan rossznak. Sokat lehet vele megtakarítani. Nem kell annyi ruha, nem kell külön ruhatár a feleségnek, külön ruhatár a férjnek. Az asszony kinyitja a szekrényt, válogat egy kicsit és azt mondja a férfinek: ma felveszem a zöldcsikos nadrágot a lila tunikával, neked hagyom a lilacsikos nadrágot a zöld tunikával. Még a fodrászhoz is együtt mehetnek, egyforma frizurát csináltathatnak, azzal is megtakaríthatnak valamit. Két azonos frizura egyszerre „nagybani eladás”, azt olcsóbban számítja a fodrász. — Olcsóbb!... olcsóbb, maguknak csak az a fontos, maga is éppen olyan, mint a többi félj. Arra nem gondol, hogy a nőférfi-férfinő egyenruha mennyi bosszúságot okoz. — Például? — Eddig csak azon mérgelődtem, hogy a partyn a barátnőm ruhája túltett az én ruhámon, most attól is elromlik az estém, hogy a barátnőm férje is elegánsabban öltözött, mint én. És micsoda erkölcsi rombolással jár az uniszeksz-ruha! Szegény nő ártatlanul szemezni kezd valakivel és a végén kiderül, hogy az a valaki is nő... Száz szónak is egy a vége, szörnyűség, hogy már nem lehet a férfit megkülönböztetni a nőtől. Nem vagyok kötekedő ember, de megkockáztattam némi ellenvetést: — Szerintem azért mégis akadnak jelek, amelyekből biztosan következtethetünk. Például két autóbuszutas. Egyik 10 perce vár a megállónál, végre megjön az autóbusz, felkapaszkodik rá, a peronon nagy üggyel-bajjal lecibálja a kesztyűjét, kiveszi az erszényét, az aljából kikotorja az aprópénzt és mindezalatt közben már tizen várakoznak a lépcsőn. Ez kétségtelenül: nő. A másik utas mialatt a megállónál várakozik, előre kikészíti az aprópénzt, mikor megérkezik az autóbusz felszáll és senkit sem tart fel. Ez kétségtelenül: férfi. — Ugyan kérem — akart visszavágni Lili, de most az egyszer én nem engedtem: — Másik példa. Két néző a moziban. Egyik kabátban kalappal a fején vonul be a sötét nézőtérre, ahol pereg a film, áttöri magát a széksor közepéig, ott megáll, a szűk helyen forgolódva nagynehezen kihámozza magát a kabátjából, leveszi a kalapját és amig végre leül a helyére, addig a hátrább ülő nézők... még szerencse, hogy az átok nem fog. Ez kétségtelenül: nő. A másik már az előcsarnokban, a lobbyban leveti a kabátját, a karjára akasztja, leveszi a kalapját,' úgy megy be a nézőtérre és amig a helyére ül félpercig tart: senkit sem zavar vele. Ez kétségtelenül: férfi. — Szóval azt akarja elhiteni, hogy... Gyorsan közbevágtam. — Semmit sem akarok elhitetni csak példákat mondok. Két házaspár ül a szobában. Egyik azt mondja: „hűvös van angyalom’, azt hiszem nem ártana becsukni az ablakot.” Ez férfi. Ha a másik igy mondja: „megfagyok olyan hideg van, de persze mit törődsz te velem, te csak ott terpeszkedsz a fotelben órák óta, ahelyett, hogy végre felállnál és becsuknád az ablakot” — akkor ez a másik házastárs: nő. További példa. Két vendég az étteremben. A pincér hozza a számlát. Aki automatikusan kézitükröt vesz elő az nő. Aki automatikusan pénzt vesz elő: az férfi. Azt hittem ezzel sikerült meggyőznöm Lilit, de megint csak fölényes kézlegyintéssel intézett el: — Lári-flári beszéd, mondhat nekem akármit, ma már legfeljebb csak a gyógyszertárban derül ki, hogy melyik nemhez tartozik a vevő: aki antibéby pillt kér, az nő... , HAZAMEGYEK Hazamegyek néha, — ragaszkodó gyermek, aki már mégis csak vendég: akit megillet lakoma, bor, vállonveregető emlék. Akit, ha várnak is, tudják előre jól, hogy elmegy, idegen világ szaván él, nem ölel idevalósi szerelmet. Nem egy gyökérről női a sorsunk: mindenki álma, vágya más, nem utravaló, nem hitükből egy darab, csak jel a kézfogás, és úgy engednek el hogy szivükből vissza nem is várnak — Szótalan nézik korom-könnyeit a pislákoló lámpavilágnak. Ki felnőtt itt e tájban — kiálló csontu csikasz föld — sorsához edződött végül: sarjadt itt egyként kin, s öröm. De ki elhúzott innét messze, mint a telet csontjában megérző madár, az mit tudhatja baját e földnek, az mit tudhatja, itt mi fáj? Hazamegyek kölyökkoromhoz, kedves álmaimhoz; faroló emléket faggatok, s szépszemű jövendőt: mit hoz? Mert nem jöttem én tanácsot osztani, bölcsesség tüzére vetni kéretlen a rosszat, csak éhes szivemet hozom közétek néha, hogy el ne szótlanodjak. Fecske Csaba EMBEREK ÉS ESETEK A TENYÉR — Az egy patkány — jelentette ki tömören Menyus, amikor a baráti összejövetelen egy közös ismerős került szóba. — Tíz évig dolgoztunk ugyanannál a vállalatnál, úgy ismerem, mint a tenyeremet! A társaságban többen is fölfigyeltek, mert a közös ismerőst rendes embernek tartották, aki semmiképpen sem szolgált rá a „patkány” jelzőre. De senki sem szállt vitába Menyussal. Hamarosan másra terelődött a szó. Később valaki, mintegy mellékesen, megkérdezte Menyust: — Mondd csak, hány vonal van a tenyereden, Menyus? A bal tenyeredre lennék kiváncsi. Menyus éppen kedvenc futballcsapata esélyeit fejtegette, igy érthető módon elképedve tekintett a kérdezőre: — Mi a fenét akarsz a tenyeremtől? — Mondom: a tenyérvonalaidra lennék kiváncsi. — Viccelsz? — Nem én. Nagyon komolyan kérdeztem. — De hát ez marhaság — nézett most már segélykérőén a többiekre Menyus, miközben rápillantott a tenyerére. — Mit tudom én, hány vonal van ezen! Sok! — Mégis, úgy hozzávetőlegesen — firtatta makacsul a másik. — De nagyon kérlek, ne puskázz! Fejből közöld! — De hát minek? Mit érdekel téged az én tenyerem? — Ne törődj vele. Eszembe jutott valami. — És ehhez éppen az én tenyeremre van szükséged? — Kizárólag. Menyus most már nevetve csóválta a fejét. Valami jó hecc lesz — gondolta —, némelyeknek szoktak ilyen képtelen ötleteik lenni. Belement hát a játékba: — Azt hiszem, három vonal van a tenyeremen. Három fővonal, az biztos. Az élet, a sors... vagy mi a csoda. Aztán egy csomó kisebb... — Megemlitenél néhányat a kisebbekből is? Menyus megint begurult: — Nem vagyok én tenyéijós! — Mégis, hiszen a tenyeredről van szó — makacskodott tovább amaz —, és azt ismered! Vagy mégsem? Menyus megnézte a tenyerét, hosszasan vizsgálgatta rajta a vonalakat. És egyszercsak derengeni kezdett benne valami... -Tóth-Máté Miklós GONDOLATOK Átmeneti állapotnak nevezhető az, ha a fiú már t megáll saját lábán, de még a papája cipőjében. *** Aki mindig kimondja, mi tetszik neki, esetleg olyan dolgokat hall majd, amik nem tetszenek neki. *** Igazi pesszimista egy kicsit mindig keresi, hol lehet balszerencséje. *** Sajnos, a vérnyomás előbb emelkedik, mint a pozíciónk. *** Nincs kérdés, amely olyan bonyolult lenne, hogy beható tanulmányozás után ne lehetne bonyolultabb. *** A szamár a tükörbe néz, s mérgelődik, hogy nem lovat lát benne. A lelkiismeret hangja, sajnos, nagyon gyakran be van rekedve. *** Némely ember kitűnően ért a megsebzéshez és a kötözéshez.
