Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-09 / 19. szám
10. oldal A MULT MESÉIBŐL Frankhamisitó nagy urak Irta: SIMA FERENC I Ötven éves idén a „frankügy”, ahogyan Magyarországon finomabban nevezték a világbotránnyá dagadt frankhamisítást, amely a történelemnek mindmáig legnagyobb mérettű pénzhamisítása volt. Kipattanásának ugyan még csak 49 éve lesz idén decemberben, én azonban nem a leleplezéstől számítom az évfordulót, hanem a hamisitás elhatározásától. És a nyomozás során feltárt tények bizonysága szerint 1924 valamelyik júniusi napján történt, hogy Windischgratz Lajos herceg, nagybirtokos, az első világháború alatt egyideig Magyarország közellátásügyi minisztere, a kastélyában megtartott „nagyon fontos és szigorúan bizalmas” megbeszélésen Nádosy Imre országos rendőrfőkapitány és Zadravetz István tábori püspök elé tárta a hazafias érzületből születettnek mondott tervet, hogy meg kell szervezni és végre kell hajtani a francia frank nagycimletű bankjegyeinek tömeges hamisítását és forgalombahozását. Gazdag emberek határozták ezt el, akiknek pénzre nem volt szükségük. Mi volt hát akkor a hamisitás célja? Az ésszerű gondolkozás minden bizonysága szerint az, amit az ügy kirobbanása után a világsajtó is kikövetkeztetett — és amit a magyar kormány minden igyekezetével tagadni és cáfolni próbált —, hogy Magyarország hamis pénzzel fizesse ki a rákényszeritett háborús jóvátétel óriási összegének zömét, amit a megcsonkított és igy gazdaságilag összeomlott ország másként nem birt teljesíteni, népének teljes nyomorba döntő agyonterhelése nélkül. Ebből nyilvánvaló, hogy a frankhamisitás értelmi szerzői az ország legmagasabb pozícióinak birtokosai voltak és Windischgatz herceg felsőbb megbízást teljesített, amikor belevágott a megvalósítás előkészületeibe. Nádasy Imrének, mint az egész magyar rendőrség fejének az a feladat jutott, hogy ha az ügyben bármiféle részlet kitudódna, minden esetleges nyomozást megbénítson, csigájában elfojtson, vagyis biztosítsa, hogy a frankhamisitás Magyarországon sohase derüljön ki. Az országos főkapitány ezenfelül kikötötte a saját ellenőrzési jogát is, hogy ebből a „hazafias vállalkozásból” senki beavatott egyéni hasznot ne húzhasson. Zadravetz püspök szerepe pedig az volt, hogy a hamisításba és a hamisított pénz terjesztésébe bevont, gondosan kiválogatott embereket ünnepélyesen feleskesse kötelességeik hű teljesítésére és a minden körülmények között legmélyebb titoktartásra. A frankhamisításnak ez a háromtagú vezérkara először, még 1924 nyarán egy német mélynyomó gép-szakértővel lépett kapcsolatba. Ennek a szakértőnek utasításai szerint készültek el a frankhamisításra szánt gépek németországban és onnan szállították ezeket Budapestre. Itt a hamisitás tervébe már bevont magyar szakemberek felülvizsgálták a gépeket és megállapították, hogy azok a frank teljesen tökéletes hamisítására — nem alkalmasak. Windischgratz herceg és társai igy megakadtak feladatuk teljesítésében. De csak pillanatnyilag. A hamisitás tervébe ekkor már be volt kapcsolódva Gerő László a Térképészeti Intézet műszaki főmérnöke, akit Zadravetz püspök szertartásosan felesketett a titoktartásra. Gerő azon a nézeten volt, hogy a Térképészeti Intézet gépei alkalmasak a felismerhetetlenségig tökéletes bankjegyhamisitásra, azonban kijelentette, hogy sokmillió értékű frank hamisítása huzamos ideig tartó technikai feladat, ami nem vihető keresztül a műszaki főfelügyelő, Haits Lajos tábornok bevonása nélkül. A tábornok azonban izzó hazafi, tehát kétségtelen, hogy nem fog elzárkózni a részvételtől ebben a „történelmi fontosságú” vállalkozásban. A tábornok meggyőzését Nádosy főkapitány vállalta magára. Haits tábornok zseniális ötletnek találta a háborús jóvátételnek hamis pénzzel történő kifizetését és azt lelkesen magáévá tette. Hamarosan a hajszálpontos klisék is elkészültek az ezerfrankosok nyomásához a Térképészeti Intézetben. De még hátra volt a francia bankjegyekével azonos minőségű és vizjegyű papír legyártása, hogy minden tökéletesen egyezzék. Ehhez megint szükséges lett néhány szakember bevonása az összeesküvésbe, a csepeli papírgyárból. Gerőnek voltak ott ismerősei, igy ez is megoldódott. Zadravetz püspök esketett, a EMBEREK ÉS ESETEK SZERENCSESZÁM A szőke nő, akit Janie Jones-nak hívnak, most harminchét esztendős. Apja hetedik gyermekként született és Janie is, mint szüleinek hetedik gyermeke látta meg a napvilágot a kis angliai bányászfaluban. Nem csoda, hogy a 7-est mindig szerencseszámnak tartotta. Amikor tehát bakfiskorában eldöntötte magában, hogy mindörökre hátat fordít a kis bányászlakásnak ahonnan apja emberemlékezet óta minden hajnalban elindult a földalatti műszakba, ügyelt arra, hogy a kalendárium a hó hetedik napját mutassa, amikor búcsú nélkül távozott Seaham-ből. És csakugyan: Janie mellett hűségesen kitartott a szerencse. Legalábbis egy ideig. Amig fékezni tudta csillapíthatatlan pénzéhségét. Erről szól ez a melodramatikus história, amelyet az elmúlt négy hónapon keresztül napról-napra folytatásos regényként ismertettek a londoni lapok, a rádió és gyakran a televízió is. Janie Jones története pedig nem regény, bár regényt lehetne irni belőle s talán meg is írják, sőt filmre is viszik. A lapok jelentéseihez azonban az Old Bailey-ben folyó bűnügyi tárgyalás szolgáltatta a hátteret, King-Hamilton biró négy hónapon át tá tárgyalta Janie Jones bűnperét. Tömérdek fő és mellékszereplő, epizódista, statiszta és kulisszák mögötti kar. A középpontban azonban mindig Janie Jones. Akinek a 7-es a szerencseszáma. Londonba érve, a fiatal szőke lány egy ideig énekelni tanult, hangja erős volt, színes, a hallása jó, úgyhogy hamarosan szerződtette egy varieté. Táncdalokat énekelt, olykor egy kissé sikamlósokat, ami azonban nem állt rosszul neki, mert a szőke lány a kis bányászfaluból: egészében véve pikáns jelenség volt. Hamarosan készítettek vele néhány hanglemezt is és az egyik, a „Witch’s Brew” (Boszorkányfőzet) bekerült az első húsz közé. Hit Parade. Janie Jones tehát énekelt, táncolt, hódított, sikere volt, de mindez nem elégítette ki. Gazdag szeretett volna lenni és méghozzá gyorsan. Nagyon gazdag — nagyon gyorsan. A varieté páholyaiban igen sok volt a gazdag törzsvendég és ezek a magányos urak (akik többsége azonban csak egy-egy estére volt magányos) szives készséggel mutatkoztak bőkezűnek Janie irányában — Janie azonban hamar átlátta, hogy ez az ut nem vezet a gyors meggazdagodás felé. Vállalkozónak kell fölcsapnia. Most már sok gazdag urat ismert s köztük néhányat magasabb társadalmi körökből is, Janie Jones úgy döntött tehát, hogy részvénytársaságot alakit. Leány-részvénytársaságot. Amelynek ő lesz a vezérigazgatója, legfőbb SIMA FERENC papír elkészült és meginduhatott a nyomás. Mire az első 30 millió frank — 30 ezer darab ezerfrankos bankjegy — elkészült, Nádosy országos rendőrfőnök és mások, akiknek neve sohasem került bele a későbbi bűnperbe, kiválogatták azokat a diplomáciai személyeket, akiknek feladata lett az országhatárokon felbonthatatlan diplomáciai csomagokban a világ különböző államaiba — amelyekkel Magyarország diplomáciai kapcsolatban volt — észrevétlenül bejuttatni a hamis ezerfrankosok tömegét. A hamis francia pénz beváltása a bankokban az illető országok pénzére, ez szintén a beavatott és felesketett diplomaták feladata lett. Az sohasem derült ki, hogy a több, mint egy esztendeig folytatott frankhamisitás ideje alatt különböző magyar diplomaták különböző országok bankjaiban összesen hány millió hamis frankot váltottak be. Kétségtelen azonban, hogy a háborús jóvátétel jelentékeny hányadát Magyarország az igy szerzett külföldi pénzzel fizette ki. (Folytatjuk) részvényese és haszonélvezője. Mindjárt hozzá is látott terve megvalósításához. Elsőnek az unokahugát hozatta fel Londonba a kis bányászfaluból. Az unokahug fiatal volt, naiv és elámult a nagyvárostól. Janie megmutatta neki a garderobját, az estélyi ruháit, az arany- és ezüst-cipőit és a csekkönyvét. Akkor már csinos summáját őrizték a bankban. És azután Janie nemcsak megmutatott, de — bemutatott. így kezdett üzemelni a kis vállalkozás, mondhatnánk, hogy először csak: családi alapon. A jómódú urak, a gazdag urak, a befolyásos urak őszintén érdeklődtek. És Janie Jones meghálálta az érdeklődésüket. Mind több lányt kapcsolt be a vállalati érdekeltségbe. Kettőt, hármat, hatot, hetet, Itt azonban megállt. Mint emlékszünk rá: Janie Jones-nak a 7-es volt a szerencseszáma. Különböző lányok, különböző előélettel, de mind, kivétel nélkül: csinos és fiatal. Az egyik titkárnőként dolgozott egy vállalatnál, a másik áruházban volt eladó, a harmadik éppencsak megérkezett vidékről a nagyvárosba, a negyedik slágerénekesnő szeretett volna lenni. És igy tovább. Janie Jones értett ahhoz, hogy megtalálja ezeket a lányokat, a hálójába kerítse s aztán ott fogva tartsa. Mert ha egyszer a hálóba kerültek, akkor már nem volt menekvésük. Janie megfenyegette őket, hogy leleplezi a család előtt. A vőlegény előtt. A szigorú papa előtt. És ettől a lányok mindennél jobban rettegtek. Janie Jones hamarosan villát vásárolt az elegáns Kensington-negyedben. A bankbetét szépen gyarapodott. Janie Jones már látta, hogy megvalósítja álmát: nagyon gazdag lesz, nagyon gyorsan. A jómódú urakból álló ügyfelek köre egyre bővült. Janie Jones minden ízlést és minden igényt kielégitett. Igazi nagyvállalati vezérigazgató lett belőle. Telefonon intézkedett, rendeléseket vett fel, szállított, nagyban és kicsinyben. Először csak a lányokat tartotta sakkban. De aztán már az urakat is. Rájukijesztett, hogy könyvet ir az életéről és abban elmond mindent, őszintén. A megijedt urak kérték, hogy őket hagyja ki. Őróluk ne mondjon el mindent őszintén. És fizettek ennek érdekében. Súlyos ezreseket. Volt olyan is, aki 12-ezer fontsterlinget. Ezresekben ugyanis nem a hetes volt Janie szerencseszáma. Szívesen lépte túl. Az urak a bírósági tárgyaláson csak kezdőbetűikkel szerepeltek. Nem is a saját kezdőbetűikkel, de az á-bé-cé betűivel. Mr.A., Mr.B. — Mr.Z-ig. még az Y. sem maradt ki. Janie szerencséje ugyanis csak hét évig tartott. S miután ezen a héten az esküdtszék bűnösnek mondotta ki, King-Hamilton biró elitélte Janie Jonest. Hét évi börtönre. Vándor Péter
