Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-21 / 12. szám
MIT JÓSOLNAK? Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Hogy őszinte legyek, be kell vallanom, nem nagyon bizom holmi jóslatokban. Szerintem ember nem láthat a jövőbe, csak Isten és mégha az illetőnek különleges adottsága vagy megérzése lenne is arra, hogy jövendőt mondjon, mégis csak halandó ember, aki tévedhet. Amellett tudat alatt saját vágya, érdekei befolyásolják, amit úgy találón úgy hivnak, hogy “wishful thinking”, melynek következtében szeretné azt hinni, hogy mindaz, amit óhajt, be fog Záchár^kma következni. Az is lehetséges, hogy retteg valamitől és attól való félelmében közeledni látja a veszedelmet. Ezúttal viszont nem valami egyszerű emberi jóslásról, hanem szakember véleményéről szeretnék beszámolni, amelynek mindenesetre súlyos alapja van és igy mindnyájunk számára érdekes lehet. John T. Wheeler AP újságíró cikke szerint olyan szervezetek, mint Stanford Research Institute, Rand Corportion, Brookings Institute for the Future és hasonló intézmények nyilatkoztak a'jövőt illetőleg. Ezek és más szervezetek -kétségbeesve figyelmeztetik az emberiséget a veszedelemre, amely szerintök 1984-ben bekövetkezik. Akármilyen kellemetlen és aggasztó is ez a jelenlegi energia krízis, gyerekjáték ahhoz képest, ami kb. tiz év múlva fenyegeti nemcsak ezt a nemzetet, de az egész világot. Tudósok, szakértők, professzionális jövendőt fejtegetők szerint az egész világegyetemben megrendítő változás áll be, mely méltán nevezhető megrázkódtatásnak. George Orwell “Ezerkilencszáznyolcvannégy” című részben tudományos, részben fiktiv regényében erre az esztendőre már megjósolt mindenféle borzalmat, de az emberek csak fejűket rázták és azt mondogatták, hogy hát hiszen ez megtörténhetik, de nem valószínű és feltétlenül elkerülhető. Ma azonban már tudósok és szakértők állítják, hogy noha Orwell némely állításában tévedhetett, a jövő valóban olyan képet mutat, amely idegrázó, elmét megzavaró, lelki egyensúlyt felborító szörnyűség. Szerintök talán még hasznunkra válhat a mostani olaj krízis, melyben jelenleg szenvedünk, mert általa gyakorlatot nyerünk arra, hogy egy sokkal nagyobb krízisre felkészüljünk mely a jövőben fenyeget, hogy azt majd lelkierővel viselni biijuk. Azok, akik mindezt taulmányozzák, az elkövetkezendő tiz esztendőre nem egy, de számos recessiót és depressziót jósolnak, melyek kapcsolatban lesznek az HETI XAPTAR március (KOS HAVA) 25— Hétfő: Mária 26— Kedd: Manó 27— Szerda: Hajnalka 28— Csütörtök: Gedeon 29— Péntek: Cirill 30— Szombat: Izidor 31— Vasárnap: Árpád energiakrizissel, de másfajta körülménnyel is. 1984-ben a jövedelem alaposan megcsappan az óriási adok és magas árak, főleg élelmiszerárak következtében. Amellett munkanélküliség áll be még azok számára is, akik egyetemi diplomával rendelkeznek. Még az optimisták szerint is nagyon mélyre leszáll a maihoz képest az életnívó; fogy a nyersanyag és ennek következtében pangás áll be az ipar és kereskedelem terén. Tudósok szerint az Egyesült Államok és más indusztriális ország kénytelen lesz két csapás között választani: mit óhajt inkább, “több energiát kisajtolni azáltal, hogy a pollutio nívóját lefokozza” és kitegye polgárait a halálveszedelem lehetőségének, avagy jó levegőt és tiszta vizet igyekszik teremteni, minek következtében viszont magáravonja a munkanélküliség és az éhínség borzalmát. Alan Toffer “Jövőbeli Megrázkódtatás” cimű könyvében azt tárgyalja, hogy mi úgy lelkileg, mint technikailag és társadalmilag szinte nevetségesen készülletlenűl állunk a rettenetes változással szemben. Mint minden téren, fentemlitett szervezetek szakértői közt is vannak optimisták és pesszimisták. Utóbb azonban egyre több lett a sötétenlátó. Szerintük irtózatos megrázkódtatásnak nézünk elébe és azok, akik túlélik, kénytelenek lesznek egy teljesen ujtársadalmi rendszert felépíteni. Mindez nagyon ismerősen cseng. Valahol már hallottunk róla — a Bibliában olvastuk, hogy mindez és még sok más csapás fog bekövetkezni az utolsó időkben. Azok számára, akik az Ur szavait ismerik, nem kell külön jövendölés — ráismernek minden szavára. A Szentirás alapján minden kérdésre ők maguk is megadhatják a választ. És ezek számára a jövő nem lesz félelmetes veszedelemmel telve — mert ők tudják, hogy az utolsó időkban Krisztus Magához szólítja azokat, akik követői voltak és akkor minden magpróbáltatásnak vége szakad; az Úrhoz megtérni nem tűnik többé csapásnak, inkább felszabadulsának. GONDOLATOK AZ ALVÁSRÓL Rosszául alszunk — állapítja meg egy jeles ideggyógyász tudós. És ami még rosszabb; fokozódik a baj. Egyre többen egyre nyugtalanabbul, egyre zavartabban alszanak. A városokban lényegesen rosszabbul alszanak az emberek, mint a vidéki otthonokban, a zajok és a különféle szennyeződések (levegő, viz, por, szemét) ugyancsak hozzájárulnak az éjszakáink megrontásához. Tetézi ezeket a bajokat a különböző tablettáknak meggondolatlan és mértéktelen szedése: reggel serkentő tablettákat szedünk (esetleg “csak” kávéval, vagy alkohollal segítünk,) hogy jól “pörögjön a motor”, este pedig másfajta tablettákat, altatókat, idegcsillapitókat szedünk, hogy “leálljon a motor". Az éjszakáink megromlása mérhető pontossággal jelzi, hogy rosszul gazdálkodunk a nappaljainkkäl. Nem független ugyanis egymástól életünknek az az egyharmada, amit ágyban pihenéssel kell (kellene!) töltenünk és az a kétharmada, amit ébren és különféle tevékenységekkel töltünk. Ha napközben egészségtelenül élünk, ennek természetes következményeként megromlanak az éjszakáink. Ha éjszaka nem pihenjük ki magunkat, ha a szervezetünk nem telítődik friss energiákkal, másnap nyűgösen, fáradtan kelünk, idegesen kezdünk hozzá napi mv íkánkhoz, könnyebben hibázunk, hamarabb elveszítjük az önuralmunkat, veszekszünk egymással, a termei ?en selejtet gyártunk, a közlekedésben balesetet ok mk. Azt is megfigyelték, hogy az alvásban megzavart ember nemcsak maga “ideges”, de “fertőzi” is a környezetét: körülötte mindenki feszült és agressziv lesz. Ilyenformán a tudós véleménye szerint a rossz alvás “nagyobb fenyegetés” az ember életére, mint sok más katasztrófa. Leginkább a félelmeink, a szorongásaink rontják meg az álmainkat! Félünk a betegségektől, a szegénységtől, a magányosságtól, az ürességtől, a haláltól. Szorongat minket ez a kin: amit most élek, az nem teljes élet, az kevés, annál több kellene. Elkezdjük hajszolni magunkat, hogy kicsikarjuk az élettől azt a “többet”, ami annyira megigézett: pénzt, szerelmet, dicsőséget, hatalmat...És ebben az idegtépő hajszolódásban tönkremennek a nappalaink éppen úgy, mint az éjszakáink. Meg kellene tanulnunk, hogy valóban “több” az élet, hogynem a test, az eledel, az öltözet. De ez a titokzatos “több” nem azt jelenti, hogy még több eledel, még több szép ruha, még zajosabb élet. Hanem: a lelkiekben, szellemiekben, szépségben, szeretetben, szolgálatban van az életnek az az igazi többlete, amire valójában az ember vágyakozik. Gergely Bálint Hortobágy Debrecennek van egy ere, Hortobágy annak a neve; arra van egy kőhíd rakva, kilenc lyukra van állatva. Kilenc lyukon, nyolc kőlábon, ur tengernyi rónaságon; hívják azt is Hortobágynak, azaz A hortu bágyának; Agár mezeje volt régen, Avarorszá{> idejében; avar népből magyar nép lett, avar névből magyar név lett... Ha az a hid kőfal volna, s r^jta kilenc lyuk nem volna, úgy találna a viz utat; megkerülné azt a hidat... Mint kilenc hó múltán szülve, fekszik az a hid feszülve, szülve folyót, népet, nyájat, csodájára a világnak. Fekszik a hid, mint Emese, szól kiről ős magyar mese, mint kilencet fiadzó nő, alatta a viz: csecsemő. Nem szerették azt a vizet, — megvetették a civisek: szondás nyájak bele álltak, s jóízűen iddogáltak. Nagy csárda a hídhoz közel, azért épült hogy ne vízzel, — torkuk’ borral öntözhessék, portól azzal öblögessék... Inkább már azt a vad vizet, vedelnék már a civisek, pint, meszelyszám, pénzért mérve, világuk csak vissztérne, az o ,,régi jó világuk...” Mi van abból? — A kUenc lyuk, a hid, meg az a jó nóta, hogy „kilenc lyukra van állitva”. ERDÉLYI JÓZSEF Heti fohász Urunk! A jövendőben tarts meg minket erőddel, hogy testünk gyengesége miatt el ne bukjunk. És mivel mi magunktól oly erőtlenek vagyunk hogy egyetlen percig sem állhatunk erősen, másrészt folytonosan körül vagyunk véve és meg vagyunk támadva a legerősebb ellenségtől: a bűntől, óh, erősíts meg minket és fegyverezz fel minket kegyelmi ajándékaiddal, hogy kitartóan ellene állhassunk minden kisértésnek és megállhassunk e küzdelemben, mig végtére elnyerjük a teljes győzelmet. Ámen.
