Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-21 / 12. szám
12. oldal A HONFOGLALÓK Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Kulasi Kovács Lajos Alighanem keresve se találunk Európában még egy népet, melynek fiai — s nemcsak tudósai, szakemberei — annyit foglalkoznának népük eredetével, őstörténetével, mint a magyar. Azt is mondhatnám, egy kis túlzással, hogy a magyaroknál az őstörténet szinte közügy. (Ennek mintegy torz kinövése a délibábos nyelvészkedés, a dilettáns ős-kutatás, melynek éppen a külföldi magyarok között lehetünk tanúi.) Ez nyilván összefügg azzal a ténnyel, hogy rokontalanok vagyunk Európa közepén, beékelve hatalmas germán és szláv néptömbök közé. Nyelvünkre csak távoli, Ob-menti nyelvrokonaink szavai visszhangoznak távoli évezredekből s finn rokonaink nyelvének néhány szógyökét és muzsikáját érezzük közelállónak hozzánk, anélkül hogy lenne olyan rokonnyelv, melyet megérthetnénk. Nagytehetségű tudós-nemzedékek, elsősorban nyelvészek építették föl, tapogatták ki a magyar történet kegősibb szakaszát, de jelentősen hozzájárultak, kiegészítették más tudományágak kutatói: régészek, néprajzosok, antropológusok, összehasonlitó zene és valláskutatók. A szép könyveiről ismert budapesti Corvina kiadó hozta ki igen gondos kiadásban Dienes István értékes kötetét “A honfoglaló magyarok” címmel. Dienes művében mintegy összegezi mindazt, amit a különböző szakterületeken végzett kutatásokból őseinkről tudunk. Kibontakozik előttünk a magyar vándorlása, az Őshazából, Magna Hungáriából — a mai Baskiriából — Lebedián, Etelközön át a Kárpát-medencéig. Felrajzolja a honfoglalók társadalamát, elsősorban László Gyula régészeti kutatásai alapján. Megismerjük az ősi magyar családi és faluközösséget, a nemzetségeket és törzseket: az élő sejtekből felépült országot, nemzetet. Milyen volt a honfoglaló magyar faluja? Hogyan alakult ki a jurtákból? S a legizgalmasabb kérdések egyike: mit hoztak magukkal őseink a Kárpát-medencébe? Ma már tudjuk, hogy a keleti lovasnomád társadalmak semmivel nem voltak “barbárabbak” és szervezetlenebbek, mint a várakat és városokat építő nyugatiak. Tudjuk azt is, hogy a honfoglalók nemcsak nomád állattenyésztők voltak, hanem ismerték a földművelést is. Kiváló kézműveseik voltak: szűcsök, ácsok, fazekasok, nagyszerű kovácsok, elsősorban fegyverkovácsok, ötvösök. Ősi hitvilágunkba a nemrég fiatalon elhunyt kiváló tudós, Diószegi Vilmos alapvető kutatásai kalauzolnak el bennünket. Az ősmagyarok'hitvilága a sámánhithez kapcsolódik, de már a kazár birodalomban megismerkedtek a keleti kereszténységgel, a mohamedánizmussal és a zsidó hittel is, hisz a kazár kagán és udvara fölvete a zsidó vallást. A legmeglepőbb, amit Diószegi kimutat, az hogy a sámánhit emlékei több mint ezer év után is élnek népi hagyományainkban. A gazdag honfoglaláskori sírokból előkerült tarsolylemezek, korongok, övék, csatok, fegyverek, ékszerek — mint Dienes Írja — “egy nagy képzeletű, gazdag hitvilágu, játékos diszitő-kedvű nép árnyalt művészetének tanúságai.” A “Találkozás Európával” című fejezet a kalandozó magyarokat mutatja be, elsősorban a Párizsban élő kiváló történész és iró Vajay Szabolcs kutatásai és tanulmányai alapján. Szép példája ez annak, hogy az idegenbe szakadt magyar tudós és iró hogyan járulhat hozzá az egyetemes magyar kultúrához, hogyan válthatja pozitívummá külföldi lehetőségeit, elkerülvén az emigráns élet negativ buktatóit. S ha valamit hiányolunk ebben a szép, komoly és értékes munkában, talán az, hogy a honfoglaló magyarok etnikai és embertani képét nem rajzolja föl a szerző, holott éppen egy kiváló antropológus, Lipták Pál újabb kutatásai erre is éles fényt vetnek. Tulajdonképpen az embertanon keresztül bontakozik ki az, hogy milyen döntő szerepe volt a törökségnek a magyarság kialakulásában, túl a többszáz török jövevényszón, a törökös katonai és társadalmi szervezeten és kultúrán. Ezt elemzi nagyon mélyen Németh László “Történetirás” cimű tanulmányában,Németh Gyula “A honfoglaló magyarság kialakulása” cimű tanulmánya kapcsán. DETEKTÍV SZTORI FAGYASZTOTT HALSZELETEK A BUGYOGÖBAN ÉS CSIRKE A NADRÁGBAN... Néhány napon belül lát napvilágot az angol Home Office vizsgálóbizottságának az a jelentése, amely az elharapódzott bolti csenések kérdésével foglalkozik, azok okaival, az ellenük való védekezés lehetőségeivel és társadalmi összefüggéseivel. A csenés ugyanis kérdéssé nőtte ki magát: tavaly 49.611 személy ellen folytattak hatósági eljárást, mert úgy távozott valamilyen árucikkel, hogy elfelejtett fizetni. Tavalyelőtt kétezerrel volt kevesebb az ilyen eljárások száma, öt esztendővel ezelőtt pedig fele-annyi. A társadalmi hátteret az jellemzi, hogy nem található. A Marlborough-utcai bíróságon az idei nyáron bolti csenésért elitélték egy nagykövet lányát, egy bankigazgató feleségét, egy olasz hoteltulajdonos hitvesét s persze számos spanyol, és délamaerikai úgynevezett “au pair”leányt is, aki mint háztartási kisegítő tartózkodik Londonban. Vagyis nem csak a gazdagok csennek. A rajtakapottak retiküljeiben olykor többszáz fontsterlinget találtak s ugyanakkor három font értékű portékát emeltek el. Pszichiáter legyen az analizáló-díványán, aki megfejti az ilyen lélektani rejtélyeket. Úgyhogy a nagy áruházak és önkiszolgáló üzletek vezetői inkább a megelőzés módszerein törik a fejüket, mint pszichológián. A megelőzés stratégiájában nagy szerep jut a női Sherlock Holmesok növekvő ármádiájának. Az angliai Worcester-ben, egy régi kastélyben található annak a “Group 4” elnevezésű vállalatnak a központja, amely a női magándetektívek kiképzésével foglalkozik. A tanfolyamait végzett detektivnők eddig körülbelül hatvanezer letartóztatást könyvelhetnek el. A tréning elméleti és gyakorlati oktatásból áll. A kastélyban berendeztek egy önkiszolgáló-bolti részleget és az oktató-jelenetben a növendékek játszszák aTvevőket, a pénztárosnőt, a bolti detektívet és a tolvajt. Az egyik tanár alakítja a rendőrt, akit az üzletvezető a helyszínre hiv, majd lefolytatják a bírósági tárgyalást, védővel ügyésszel s a detektivnőt keresztkérdések alá veszik. Minden azon fordul meg ugyanis, hogy megtanulja: a gyanúsított jogai sérthetetlenek. A magándetektivnő intézkedési joga egy sajátságos angolszász törvényen, a citizen's arrest-en alapszik, amely minden polgári személyt feljogosít arra, hogy egy másik személyt letartóztasson. A letartóztatással azonban intézkedési joga végetér: nem tehet fel kérdéseket, nem vehet fel jegyzőkönyvet, mindezt már az illetékes hatóságokra kell bíznia és a tárgyaláson nem nyilváníthat véleményt, kizárólag bizonyítékait közölheti. A női Sherlock Holmesok tehát nem dolgozhatnak a Baker Street-i mesterdetektiv kombinációs módszereivel, füstfelhőbe burkolódzva nem kell kínzó kérdéseken törniök a fejüket, hogy aztán a válasz meglelésének pillanatában homlokukra csapjanak: — Elemi, kedves Watsonné, elemi... Ök ugyanis csak a szemüknek hihetnek. Csak az csen, akit csenni látnak. Egyetlen hamis vádemelésből eredő kártérítési per többe kerül a cégnek, mint a csenések következtében elszenvedett évi átlagveszteség. A detektivnők azonban jól dolgoznak és a hatvanezer letartóztatás között nem volt egyetlen téves sem/ Olykor meglepő élményeik vannak. Azt a hölgyet például sokáig nem felejtik el, akinek bugyogójában fagyasztott halszeleteket találtak. Sem azt a férfit, akit akkor kezdett figyelni a női detektív, amikor észrevette, hogy nadrágja döbbenetes méretű halomtól dagad ki. Azután a halom lassan belecsúszott egyik nadrágszárába s lefelé ereszkedett a lábszára mentén. Végül egy fagyasztott csirke bujt ki a cipője mellett. A férfi átlépett a csirke fölött és kisétált a boltból. Mi vonzza a hölgyeket a boítdetektiv-pályára? A legkülönbözőbb okok. Margaret például korán özvegységre jutott három kisgyermekkel és a detektivségnek az a nagy előnye, hogy úgynevezett hajlékony munkaidővel dolgozhat. Jean-ben viszont az igazságszolgáltatás ügye iránt érzett szenvedély lobog s minden szánalom nélkül füleli le azokat, akiket csenésen ér. Lindának a férje a rendőrség kötelékében dolgozó detektív s büszke arra, hogy az elmúlt évben több vádlottat juttatott biró elé, mint a férje. A worcester-i tanfolyam vezetője, Tom Pescod, nyugalmazott detektivfőfelügyelő. Megtanítja növendékeit a mesterség minden szabályára, mindenekfölött azonban egyre, amit igy foglal össze: — Minden eljárás végső elemzésében a vádlott jogai azok, amelyek sérthetetlenek, mert ezek a jogok kétezer esztendő kemény harcának eredményét jelentik. Nincs az a fagyasztott csirke, amiért kockára tehetők. Vándor Péter AZ ORVOSOK ELKÉSTEK (Folyt, a 8. oldalról) zenöt évvel később olvastam, hogy egy német orvos felfedezte: A méhek fullánkjának mérge gyógyítja a reumát. Azt meg ugyanakkoriban tanultam, hogy a csalán is ugyanazzal az anyaggal csip, mint a méhecske. Gyakori eset, hogy a tudományos gyógyászat csak lemásolja, amit a nép már régesrég ismer. Ilyenkor aztán a lemásoló hires “feltalálóvá” válik és szabadalma révén nagy csomó pénz is üti a markát. Az is előfordul, hogy évszázadokkal ezelőtt már alkalmazott, de aztán “kuruzslás”, “bűbájoskodás” címén betiltott és tovább senki által sem alkalmazva feledésbe merült gyógymód leírása kerül mai kutató kezébe és — újra kipróbálva tökéletesnek bizonyul, így csak másodszor felfedezve válik a gyógyászat tudományának közkincsévé. De arra is van eset, hogy egyedülálló gyógymód a feltalálójának titka marad és magával viszi azt a sírba, mert nem volt orvos és üldözték a gyógymódjáért, — amelyet a tudomány máig sem tudott még elérni. Tudok rá valóságos példát, történetesen szintén a szülővárosomból, Szentesről. Hanem ezt már majd csak lapunk valamelyik jövő számában mesélem el.
