Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-21 / 8. szám

I 5. oldal VIETNAMI ARCOK: Anyakirálpő, aki a vu!kán tetején trónolt... Hoang- Thi Cue anyakirály­nő azonban Hue-ben maradt. Persze többé már nem a kirá­lyi palotában, hanem egy ré­gi francia stilusu villában az egyik mellékutcában egy el­posványosodott csatorna partján. Valamikor elegáns volt ez a villa, ma már azon­ban a falakról hull a vakolat és a bútorok nagyrésze is el­kopott, elrongyolódott. A mennyezetről dróton egy pu­cér villanykörté lóg le, de azért az omlás-romlás-bom­­lás között is érezni a laká­son, hogy valamikor itt az ele­gancia, választékos Ízlés és fejedelmi pompa uralkodott. Ma már persze nem nyüzsög­nek az udvaroncok a ház úr­nője körül, mindössze hét hü cselédből álka személyzet. Az anyakirálynő nem moz­dult a villából a város legvál­ságosabb óráiban sem és cso­dálatosan mindenki megadta neki a tiszteletet, ellenség, barát, a japánok, franciák, északvietnami kommunisták, Hue, Dél Vietnam. 1974, február hó . . . Kistermetű, törékeny idős hölgy, de van benne valami tiszteletet parancsoló. Szava halk, de határozott. Egész egyéniségén meglátszik, hogy nem közönséges lény. Nos, valamikor Vietnam királynő­je volt, nem Észak-Vietnamé és nem a Délié, de az egész országé. Ma 85 éves, ami magas kor rendes körülmények között is, ebben az esetben azonban egész történelmi korszak. Nem is egyetlen, hanem több. Hue-ben, a régi fővárosban született, a mai Dél-Vietnam északi részén. Még fiatal lány volt Hoan Thi Cue (igy hív­ják), amikor férjhez ment az ország uralkodójához, Khai Dinh-hez. Beköltözött a kirá­lyi palotába, a hires Citadel­lába, a Perfume-folyó part­ján, amelyet a pekingi “Til­tott Város” mintájára építet­tek. Mint tudjuk, a vietnami háború során Hue városában a Citadelláért hónapokon át véres harcok folytak. Házasságukból egy fiú szü­letett, Bao Dai, aki 1926-ban átvette az uralkodást. Ez nem jelentett egyúttal hatalmat is ,mert valójában a franciák voltak az ország urai. A ki­rályi család azonban és igy az anyakirálynő is jól élt a kínai mandarin hagyományok szerint, amelyeket évszáza­dokkal előbb vettek át a kí­naiaktól. 1940-ben a japánok foglal­ták el Vietnamot, de ők sem bántották a királyi családot és amikor 1945-ben a japá­nokat kikergették, a kommu­nista Viet Minh csapatok ki­kiáltották a köztársaságot és a királyt lemondásra kény­­szeritették. 1946-ban azonban újra visszatértek a franciák és ekkor kitört az első viet­nami belbáboru, amely végül a franciák vereségével vég­ződött. HONG KONG A KORRUPCIÓ £S ALVILÁG VÁROSA Hongkong, 1974, február hó . . . Huszonhárom év múlva le­jár Nagv-Britanniának a Hongkong koronagyarmatra vonatkozó Kínával kötött bérleti szerződése. Bizonyosra vehető ,hogy 1997-ben Hong­kong visszakerül a Kínai Népköztársasághoz. Addig azonban minden hongkongi lakost, akár angol, akár kí­nai, kizárólag az a gondolat foglalkoztat, hogy milyen gyorsan és könnyen tud va­gyont gyűjteni. E “kapuzá­rási pánik” légkörében Hong­kong a korrupció mocsarává züllött. Ebben a koronagyar­mat rendőrsége is ludas. Miután Hongkong két ma­gas rangú brit rendőrségi tisztviselőjére rábizonyítot­ták, hogy törvénytelen módon gazdagodott meg, a hatóságok Sir Alec Alastair Blair-Kerr bírót bizták meg azzal, hogy alaposan vizsgálja meg a megvesztegetési ügyeket. A biró abban reménykedett, hogy bebizonyíthatja: a meg­vesztegetések a hatóságoknál csak kivételes esetek. Ámde az általa indított nyomozás egészen más eredményeket tárt föl. Nyolcvannyolc olda­las jelentésében a jogász ar­ra a kiábrándító következte­tésre jutott, hogy a hatósá­goknál “korrupciópiramis” épült ki, és ebben a csúcs­­tisztviselőktől kezdve az ala­csony rangú beosztottakig szinte mindenki “benne” van. A hatóságok — pénzért! — építési engedélyeket és gép­járművezetői igazolványokat adnak ki anélkül hogy a ké­relmező az előirt törvényes rendelkezéseknek eleget ten­ne. A munkatörvények meg­sértését — elsősorban a gyer­mekmunkára vonatkozó tilal­mat — megvesztegetés fejé­ben elnézik. A koronagyarmat rendőr­ségén belül Blair-Kerr biró olyan “szindikátusokra” buk­kant, amelyeket a maffiával hasonlított össze. A rendőr­­kapitányság egész osztályai CAZAUBON, Franciaor­szág — Ha talán nem is vall­ja be, tudom, ön is álmodott, arról, hogy XIV. Lajos, vagy Napoleon ágyában álmod­hassák . Hogy úgy éljen, ha csak röivd időre is mint a régi nagy királyok és császá­rok, vagy a középkor várurai. Nos, ez a kívánsága most tel­jesülhet, csak el kell utaznia Franciaországba és vissza­utazhat a történelembe, akár a 13. századig. A kastély-ho­telok nagy választékot nyúj­tanak, akár a tengerpart 15. században épült középkori kastélyában, akár a Szajna partján egy gótikus pompá­ban ragyogó palotában kíván élni, de választhatja Chart­­reux régi kolostorát is, ahon­nan a világ ma is legszigo­rúbb szerzetesrendjének, a és a kerületi rendőrőrszobák együttesen zsarolják meg a csirkefogókat, akiket tulaj­donképpen üldözniük kellene. Engedély nélkül dolgozó ta­xivállalkozók, betiltott bor­délyházak, kábitószer-kereke­­dők és játékbarlangok rend­szeres juttatásokkal veszte­getik meg a rendőrséget, ezért büntetlenül folytathat­ják üzelmeiket. Az egyik kí­nai ügyvéd kiderítette, hogy 1972-ben 200 rendőrtisztvise­lő osztozott azokon a milliós összegeken, amelyeket a já­tékbarlangok fizettek nekik. A szegények »akiknek nincs elég pénzük vesztegetési cé­karthauziaknak bölcsője rin­gott. Sok helyen kitünően fel­szerelt istállók várják a lo­vassportok kedvelőit, tenisz­pályák, füdőmedencék, sőt miniatűr golfpályák hívogat­ják a sport-kedvelő vakáció­­zókat. S mindenekfelett: a történelem. Aki csak egy éj­szakára száll meg a kastély­hotelek valamelyikében, azt is megérinti a hamisítatlan tör­ténelmi levegő, melyet a 20. század minden kényelmével ellátott szobák sem tudnak megváltoztatni. És még az árak sem olyan rettenetesen magasak, mint a stilus után gondolná valaki. A kastély-hotelok 4 osztályba sorolják szobáikat: luxus, ki­tűnő, jó és kényelmes. De még az utolsó "kényelmes” ÜTI JEGYZETEK: Menjen nyaralni a 15. századba, a 20. század kényelmével amerikaiak, déliek egyaránt. Ma havi 40 dollár “nyugdi­jat” kap a délvietnami állam­tól, ami kb. 10 napi élelemre elég, ez is csak azért, mert az anyakirályné vegetáriá­nus.., Egy amerikai autó is rendenkezésére áll, de ö nem sokat használja, legfeljebb ha a Citadellába utazik fel, hogy meglátogassa egykori palotá­ját és az ősök sírjait. Néhány régi arisztokrata család tá­mogatja őt kisebb-nagyobb összegekkel. “Szomorú vagyok — mond­ja az interjúvoló újságírók­nak. — Valamikor Hue gyö­nyörű volt, azután szinte föl­dig lerombolták, örülök, hogy azóta újra helyreállították.” Amikor arról kérdezik, mi­vel foglalkozik, igy felel: “Imádkozom és kívánom, hogy legyen újra béke. In­nen nem akarok elmozdulni többé. Itt kell maradnom, hegy legyen, aki ápolja az ősök sírjait.” lókra, nem mernek följelen­tést tenni a korrupt tisztvise­lők ellen. Attól félnek, hogy olyan bíróhoz kerülnek, aki maga is a “korrupciópiramis” részese. Jelentésében Blair-Kerr azt ajánlja, hogy a bíróság ajánl­ja, hogy a biróság által bün­tetlennek minősített tisztvi­selőket állítsák becsületbiró­­ságok elé. A jövőben a meg­vesztegetési esetek kivizsgá­lásánál ruházzák föl a ható­ságokat azzal a joggal, hogy a gyanúsított férfiak felesé­gének vagy szeretőjének fo­lyószámláiba is betekinthes­senek. státusú szobák is jóval fe­­iiilállnak az amerikai u.n. lu­xus hotelszobákon. Már luxus szobát is lehet 20 dollárért kapni egy éjszakára és ez mehet fel egész 80 dollárig, de ez utóbbi már egész csalá­di lakosztály. Az árak idény „szerint is váltakoznak, mint szinte mindenütt a világon a nyaralóhelyeken. Akármelyik kastély-hotelt választja a boldog utazó, a környezet mindenütt elraga­dó és ha a kastély ablakából kitekint a körülvevő parkra, legalább órákra, vagy napok­ra visszarepülhet az időbe, a középkorba, a történelembe. Robin W right A franciáknak kevesebb jut öltözködésre A franciák kevesebb ru­hát és cipőt vásárolnak. A statisztikai hivatal a hanyat­lást annak tulajdonítja, hogy az élelmiszerek ára növekszik s ennek következtében keve­sebb jut iparcikkekre. r Vietnam sorsát az 1954-es genfi konferencia pecsételte meg azzal, hogy kétfelé osz­totta, északon Ho Csi Minh vette át az uralmat, délen pe­dig Bao Dai maradt a király. Egy év múlva azonban innen s kiűzték, még pedig a később tragikus véget ért Ngo Dinh Diem, aki kikiáltotta a déli köztársaságot. Ekkor Bao Dai családjával együtt elhagyta az országot és végleg’ Európá­ban telepedett le. Hoang Thi Cue anyakirálynő

Next

/
Oldalképek
Tartalom