Magyar Hiradó, 1974. január-június (66. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-03 / 1. szám
11. oldal << HOMOKI ERZSÉBET j LELKI KLINIKÁJA I <( » T. P. — Kedves Miss Homoki, 29 éves elvált férfi vagyok, 5 éve érkeztem Amerikába. Másfél évvel ezelőtt megismerkedtem egy 34 éves elvált fiatalasszonnyal. Megszerettük egymást annyira, hogy már házassági tervekkel foglalkoztunk. — Mindent elkövettem annak érdekében, hogy csak vele lehessek, őszintén és hűen szerettem. Önszántamból megszakítottam baráti kapcsolataimat és életemet csak ő és a munkám töltötte ki. Ismeretségüng ideje alatt teljesen kibontakozott előttem ideges természete. Bármiről kezdtünk beszélni, ő csak a problémákat kereste. “Elefántnak néz szunyognyi bajt”. Hát persze, hogy nem mindig könnyű az élet. Ideges állapotban nem egyszer közölte velem, hogy hagyjam őt egyedül és ha jókedvében volt, akkor azt mondta, hogy szeret, nem tud nélkülem élni. Nem egyszer kifejtette előttem, hogy tisztában van saját egyéniségével, belőle nem lehet jó feleség, mert ő türelmetlen állapotban mindenkit csak megbánt, hiszen ez már igy volt az első házasságában is. — Ilyenkor vigasztalni próbáltam és konkrét közös célokkal bizonyítani, hogy a boldogságunk és jövőnk csak mitőlünk függ.. Én féltettem és szerettem őt, ezért mindig mellette álltam és kértem, hogy keressen fel egy pszichológust, aki biztosan segíteni tudja abban, hogy megtalálja a kiegyensúlyozott lelkivilágát. Az utolsó telefonbeszélgetésünknél közölte velem, hogy már nem szeret. Mi* tehettem más, mint megköszöntem az őszinteségét. Három napra rá a barátom feleségéhez elvitte az összes ajándékokat, amiket őszinte szívvel adtam neki, ruhákat, ékszereket, stb. A fényképemet összetépte. A barátom feleségével üzente, hogy ne próbálkozzak vele találkozni, telefonon se hívjam, úgyis leteszi a kagylót. Mit csináljak a visszaküldött ajándékokkal és mit csináljak azokkal a számomra nagyon kedves (nem anyagi) ajándékokkal, amelyekkel, például levelekkel, amiket tőle kaptam. Az Ön megítélése alapján fogok cselekedni. VÁLASZ — Ne bízza rám teljesen. A szivére is hallgasson, mert (sok év alatt megtanultam a sorok között olvasni) hiába tette multidőbe a ‘szeretem’ szót, ‘szerettem’ helyett ma is úgy hangzik, hogy ‘szeretem’. Ha igy van, várjon egy kicsit, az idő sok meglepetést hozhat, jót is. Levelében mondást idéz. Válaszként egy sor egy régi dalból: “A nő szivét ki ismeri, ezer szeszéllyel van teli.” Levele egyébként mutatja, hogy a ritka férfiak sorába tartozik: érzőszivü, amellett higgadt. De ha kellemesebb kibontakozás helyett mégis sor kerülne rá, a ruhákat küldje el valamelyik jótkony Thrift Shopnak, az ékszereket azonban adja el, ez semmiféle árnyékot sem vet magára vagy szerelmére. A tőle kapott apróságokat, leveleket őrizze meg, mint pillangó járás emlékeit, addig, amig eljön az uj szerelem, de akkor égesse el, ez legyen az áldozati tűz, az uj szerelem oltárán. • UDVARIASSÁG — Kedves Mrs. Homoki, legyen szives eldönteni egy vitás kérdést. Ha vendég jön és eléje megyünk, vagyis kocsival viszszük haza, hová kell ültetni? A férjem vezet, máskor elől ülök mellette. Ez esetben szerintem hátra kell ülnöm a vendég mellé. A férjem szerint nem, vagyis mi ketten elől, a vendég hátul. Lehet, hogy számit a kérdésnél az is, hogy férfi, vagy nő az illető. Én mindkét esetben úgy taláj lom helyesnek, ha én hátul ülök, beszélgetés szempontjából is a hátra-beszélgetés már nem olyan helyes dolog. VÁLASZ — Levele révén kellemes élményben volt részem. Mielőtt megírtam volna a magam véleményét, vérbeli szakértőt is meg akartam hallgatni. A többmilliós tagságú autós-szövetség egyik emberét kérdeztem meg. “Bámulatos, hát valóban igaz, hogy a magyar nép milyen udvarias, lovagias (gallant), még ilyesmivel is törődnek” — ez volt a válasza. Örültem a jóhirünknek, csak arra gondoltam, bár egymásközött, egymásról is ez lehetne a véleményünk. No de most válasz az ültetés kérdésére. Udvariasság szempontjából semmi jelentősége sincs. Praktikus, ha a vezető egyedül marad és a vendég kettesben hátul ül. Mindegy, hogy férfi vagy nő. De kivétel is lehet. Például a férje sok éve nem látott rokonáról, vagy barátjáról van szó. Akkor egymás mellé ülhetnek, hogy annyi év után még ezt a kis együttlétet se szalasszák el. Tehát nem kell udvariassági szabályt felállitani, úgy üljenek, ahogyan az alkalom hozza. A legfontosabb, amit minden esetben helyesnek talál, hogy a vezető ne beszélgessen hátra. • ÜZENETEK. — 1. S. L. Calgary. Egy verssor jár a fejében, de nem tud rájönni, ki irta a verset és mi a cime. “Már kocsi, ló, ember sincsen — így verte meg őket az Isten”. Sajnos, nem tudom. Talán olvasóink közül valaki ráismer és értesít. Akkor közlöm Önnel. — 2. Ügyvéd jelige. Csak anynyi a tévedés, hogy nem “Z”, hanem “C” betűvel irta a nevét: Cukor Mór, szül. 1869-ben a szabocsmegyei Napkor községben. A 80-as években jött ki Amerikába, itt nősült. Felesége New Yorkban született. Mint ügyvéd és jogi szakértő szerzett hírnevet. Nem egyszer bizalmas tanácsadója volt Woodrow Wilson, majd Franklin D. Roose-ÖREG KÚT Egy kis deszkaház állt fölötte, korhadt itt-ott, és gyakran meg kellett foltozgatni egy új deszkadarabbal. Ásnak mellette most új vizvezeték-árkot. Ólomcsöveken folyik a konyhába a víz majd nemsokára. Hallgat az öreg kút, nézi a serény kezeket. A kerekén a rozsdás vasabroncsot még fény pihézi. Fel-feltekerik még a henger kötelén a lukas vödröt, s a mélyben csak a visszacsurgó vízcsepp neszez. Hány éves az öreg kút? Mindig itt volt — cseppre-csepp ezt mondja csak — amióta vizet kortyolt a házban az első gyermek. Csak cseppre-csepp, a vizgyürük néma, illanó fodra. — Gyermekszem nem les már beléd, mély égbolt: kút fenék! S nem pislog többé odalenn csillag a nyári éjben, —'S nem kerülgetnek nyári délben a szomjas állatok sem. A mohos kávákon, köveken a titokzatos földmély nem üzen többé a szálló fellegeknek, s jéghártyával a télnek. Hallgat az öreg kút, nézi csak az ég fele fordított felkiáltójelet, az új víztornyot, s aludni készül. Aludj, ha betemetnek is. vén kút, el nem felednek. Üjmódi bölcső dajkálja a vized, rézcsapok fénye az emlékedet. Csanády János veit elnöknek. Vezető szerepet vitt számos magyar egyesületben. Több kitüntetést kapott. — 3. Gyermek jelige. Tehetséges gyerekek problémájával több egyesület is foglalkozik. Mivel lakóhelyét nem irta meg és postabélyegzőn sincs rajta, két cimet adok. American Association for Gifted Children, 15 Gnamercy Park, New York, N. Y. 10003. — National Association for Gifted Children, 8080 Springvalley, Cincinniati, Ohio 45236. H-U-M-O-R Újdonsült menyecske érdeklődik régebben férjezett barátnőjétől: — Mondd, édesem, mit adsz a férjednek akkor, ha nem ízlik neki a főztöd? — A kalapját és a kabátját. • A portréfestő bizonyos elégültséggel mutogatja az alig elkészült arcképet megrendelőjének: — Nos, önnék hogy tetszik a kép? — Őszintén szólván nem kimondottan festészeti remekmű. — Ami azt illeti, ön sem a természet remeke — válaszolt a művész . . . BÖRTÖNÉLET AMERIKÁBAN (Folyt, a 10. oldalról) lehetősen jártas rabok. Némelyik már a harmadik évtizedet morzsolja, ők adnak jogi tanácsot a többieknek. Persze ügyvédet is fogadhatnak. Délben jóizü ebédet szolgálnak fel az alkalmazottak az étteremben. Egynegyed sült csirke, édes kukorica, kenyér,, sült-tök keverékkel töltött ‘pie’ és tej, kakaó vagy kávé volt a menü. A velem szemben ülő börtönőr megjegyezte, hogy ugyanazt kapják a rabok is. Italból repetát is kérhettek. Kiváncsi voltam a konyhára, igy azon is átvezettek. Hatalmas rozsdamentes acél üstökben keverték a tésztát, csillogó edényekben sült a hús, a falak csempével voltak borítva és fehér uniformisban dolgoztak a szakácsok. A nagy udvar egyik oldalán jól felszerelt üzletbe lehetett belátni az üveg portálon át. Ott vásárolhatnak a rabok saját pénzükön konzerveket, papirt és Írószerszámot, alsónemüt és más, rendszerint drogériában árusított cikkeket. A napi kereset ugyan kevés — hetven cent alatt van — dehát elvégre az ingyen lakás, fűtés, világítás, ruha és a koszt is kerül valamicskébe az államnak. Aki a saját ruháját és cipőjét akarja hordani, megteheti a börtönszabályok szerint. A többiek khaki szinü egyenruhát és gumitalpú cipőt kapnak. Nem messze a börtöntől, atlán mésfél kilométerre van a farm, ahol ugyancsak elitéltek dolgoznak. Saját tehenészetük szolgáltatja a tejet; az állatok részére takarmányt is termelnek. Hatalmas termen mentünk át. öten-hatan billiárdoztak, néhányan ping-pongoztak. Egy harminc év körüli fiatalember a zongorát verte nagy lelkesedéssel. — Hol vannak a börtönőrök? — kérdeztem. — A főépületben — mondta a kísérőm. — Két óránként van névsorolvasás, közben szabadon mozoghatnak a rabok a farm területén belül. Simára borotvált, értelmes arcú sovány fiatalember lép mellénk. Kiderül, hogy George a keresztneve, életfogytiglanra Ítélték rablógyilkosság miatt. (Folyt a 15. oldalon)
