Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-29 / 48. szám
16. oldal ÓHAZAI RIPORT Érd, a lepagyobb magyar falu, ahol 11 bukovinai székelyéi... Érd, Pest megye, 1973, november hó . . . Kisfaludy Károly három szava, a Szülőföldem szép határa, itt és most, Szentes Jánosáé, született Kóka Rozália érdi otthonában, ezeket a kérdéseket veti föl: Hogyan kerülnek a csángó szőttesek, vagy a katrinca nevezetű átalvetős női szoknya, amely a bukovinai magyar asszonyok és lányok viseleté volt, az érdi általános iskolai tanítónő otthonába? Hogyan jutott százhatvan, százhetven bukovinai. (Rmománia) székely család a Székelyföldtől és Bukovinától egyaránt távoli Budapest melletti Érd hatodik kerületébe, a Postás telepre és környékére ? Ezeknek a családoknak, ennek az ezer léleknek, mi a szülőföldje? Ideje lenne már lejegyezni az évszámokat, amelynek tragikus hidjain át szétszórattatott ez a nép, s belőle ezer lélek, ime, ilyen szépen egymásra talált: A “mádéfalvi veszedelem” esztendeje 1764 volt. Mária Terézia határőrség felállítását rendelte el és a törvénytelen katonafogdosás, az osztrák sorozóbizottságok elől az erdőkbe, a hegyekbe menekült a székely férfilakosság egy része. Mádéfalva felgyujtása és a kétszáz halottat követelő osztrák mészárlás után pedig emberezredek tódultak, menekültek ki Moldovába. Aztán Hadik András császári altábornagy lett az erdélyi osztrák főparancsnok, s ő véget vetett a székelyüldözésnek, s amikor I. Abdul Hamid szultán 1774-ben Mária Teréziának enugedte át a teljesen elnéptelenedett, a Moldovával szomszédos Bukovinát, Hadik András rábeszélte a mádéfalvi veszedelem után elmenekült székely családokat, hogy telepedjenek le Bukovinában. Ilyen körülmények között alapították meg az erdélyi székelyek elei és rokonai a Hadik nevéről elkeresztelt Hadikfalvát, a keresztnevéről elnevezett Andrásfalvát, a II. József császár nevét viselő Józseffalvát, meg a saját maguknak jobb jövőt kívánó Fogadj isten-t és az ötödik bukovinai székely magyar falut, Istensegits-et. 1940-ben azt kérték: “itt a népnek az lenne a kérése — Írták —, hogy jöhessenek haza, telepítsék le őket az ország belsejében. ’ Mert a nép azt mondja, hogy “mü voltunk már eleget vegyes vidékeken, és az országfelforgás minden átkában . . .” 1941-ben, az akkori magyar kormány letelepítette őket Bácskába, s 1944 őszén, mikor a front közelitett, megint csak az országfelforgás kínja lett az osztályrészük és otthonuk, szülőföldjük szép határa pedig az országút. A menekülő bukovinai székelyek asszonyai a menekítő szekereken szültek, s az árokba temettek. 1945-ben a bukovinai székelyeket, körülbelül húszezer embert, a dunántúli Völgységben, Bonyhádon és környékén telepítették le az üresen maradt házakba. — Azoknak, akik Bukovinából eljöttek, saját házuk volt. Az én apámék a bácskai Bajmok mellett is, ahol én születtem ,saját házat építettek. Sokan, amikor a Dunántúlon telepítettek minket, azt mondták, hogy nem szeretnek a más házában lakni — mondja Szentes Jánosné, az “Ifjú Népművész” cimmel kitüntetett tanítónő, aki Érden Székely Pávakör néven székelyekből álló művészeti együttest szervezett, s ez a kis együttes már országosan is ismertté vált. — Egyszer azután valaki, aki nem tudott a dunántúli falvakban a termelőszövetkezetekben dolgozni, mert nem földműves, hanem iparos volt, feljött Érdre és itt megtelepülve, házat épített. S a székely olyan, ilyen volt mindig, hogy ha egy elindult, ment utána a másik. Apám, Kóka István asztalos is feljött a többi után. Mi a dunántúli Felsőnánán éltünk, a mi családunkat, a rokonságot Felsőr.ánára, Kétyre és Zombába telepítették. Akinek Érden még nem volt háza, az a másik székelynél húzódott meg addig, mig fölépült a sajátja. Minden ház, ahogyan a székelyeknél szokás, kalákában épült. Akinek már volt, építette a másikat, ingyen.— Volt köztünk mindenféle mesterség képviselője. Volt asztalos, kőműves, ács, lakatos, villanyszerelő, bádogos, ami csak kell. 1963—64-ben már százhúsz székely család élt itt, egy-egy családra öt lelket számolva, hatszáz ember. Azóta jött még negyven—ötven család, s a folyamat nem szűnt meg ezzel. A'kine kmár van háza, befogadja a másikat, amig felápitik neki a sajátját. Ez a kaláka. — Kedves tanítónő, az ön családjából hányán költöztek fel ? — És hány házat építettek? A mieink Felsőnánán, Kétyen, Zombán laktak. A mi szűk családunkhoz tartozik, várjon csak, összeszámolom őket . . . harmincnégy ember. Ennek a mi kóka-nemzetségünknek már tizenegy háza van Érden. Mind mi építettük egymásnak. Szentes Jánosné, született Kóka Rozália érdi tanítónő, 1971-ben és 1973-ban, egy másik bukovinai székely származású érdi tanítónővel “hazament” a bukovinai Hadikfalvára és Andrásfalvára, hogy fölfedezzék nem ugyan a saját, hanem a szüleik szülőföldjét. Megnézték, lefényképezték az utcákat, a régi szülői házakat, a házakon, a r agy gerendákon a feliratokat, hogy építette ez és ez, az Urnák ebben és ebben az esztendejében, azután hazajöttek az emlékekkel. Ha nem is a tulajdon, de szüleik szülőföldjének szép határával megismerkedtek. Történtek különösebb találkozások is. A székely, ha menekült, mindig Moldva felé vette útját, onnan meg Bukovinába. Egy ömböli András nevezetű andrásfalvai legény a szabadságharc idején kiszökött Andrásfalváról, beállt Kossuth katonájának, a szabadságharc bukása után nem tért vissza, hanem letelepedett Marcalion (Veszprém megye). A folytatást Sebestyén Ádám, a bukovinai székelyek Kakasdon élő krónikása irta meg pályadij nyertes munkájában. Ennek a Marcaltőn letelepedett Örnbölinek az utódai száz év múlva a dunántúli Hidason és Kakasdem, a telepitett bukovinai székelyek között leltek rá a rokonaikra, a hidasi és kakasdi Ömböliekre. Ritka szép találkozás volt. Nézem az érdi dombokat, a Postás-telep székely házait, a Huba utca sáros keréknyomát, s azt kérdezem végül: — Ki fogja erre majd azt mondani, hogy Szülőföldem szép határa? ... — Aki már itt született, s itt fog megszületni. Baróti Géza A STATISZTIKA TÜKRÉBEN BUDAPEST — Magyarországról, 1972 tizenkét hónapjáról adatok tízezreit közli a közelmúltban megjelent Statisztikai Évkönyv. Az országnak 1949. január 1-én 9,204,799 lakosa volt, 1973 január 1-én 10,415,626. Az ezredforduló évében egy r. égyzetkilométerre (Nagymagyarországom) 73,7 lakos jutott, most 112. A nők évtizedek óta többségben vannak, de az arány állandóan változik. Az 1930- as években 1000 férfira 1044 r.ő jutott, 1960-ban 1073, ez év elején viszont már “csak” 1C82. 1949. január 1-én az ország lakóinak 61,4 százaléka élt vidéken, községekben, ez az arány 51,9 százalékra csökkent. Most a községek lélekszáma 5,389,000, a váróinké meghaladja a 2,900,000- et, Budapesté pedig megköze’iti a 2,039,000-et. Több a nő és hosszabb ideig élnek, de a születéseknél a fiuk vannak többségben. Az elmúlt években a legtöbb élveszületést 1956-ben jegyezték fel: 210,430-at. A mélypont 1962-ben volt: 130,053. Ezt követően lassú emelkedést lehetett megfigyelni, 1972-ben 153,265 csecsemő született élve, közülük 79,309 az erősebb, 73,956 pedig a gyengébb nemet képviseli. A statisztikusok összesen 1947 ikerszülést jegyeztek fel 1972-ben, a legtöbb kettős iker volt. A második világháború uátn a legtöbb házasságkötés 1949-ben volt, egy év alatt 107,820, tavaly 97,- 710 A férfiak döntő többsége — a tavalyi házasságkötéseknél 73,5 százaléka 20-29 éves korában határozza el magát a családalapításra. A nők korábban: 38,4 százalék még 20. életévét sem töltötte be, Jávor Pál emlékét idézte fel a magyar televízió Szinészmuzeum cimü, egyórás műsora. Film- és színpadi szerepednek részleteit vetít ették, és pályatársai: Bárdi György, Bilicsi Tivadar, id. Hegedűs Tibor. Makav Margit, Neményi Lili és Várkonvi Zoltán emlékeztek az Amerikából hazatért és ott elhunyt művészre. IJJAS PÜSPÖK A PÁPÁNÁL RÓMA — VI. Pál pápa magárkihallgatáson fogadta Ijjas József kalocsai érseket, majd az érsek társaságában levő Nagygyörgy László kanonokot, és Bagi Istvánt, a Pápai Magyar Intézet rektorát. A pápai kihallgatás után Ijjas érsek nyilatkozatot adott a vatikáni rádió magyarnyelvű adásának. A nyilatkozatban beszámolt — többek között — a rendkívül szívélyes hangulatú fogadásról, majd ismertette a jubileumi szentév magyarországi programiát, amelynek előkészületeiről mint mondotta — beszámolt a Szentatyának is. 39, lszázalék pedig 20-24 éves volt, amikor az anyakönyvvezető elé állt. A válások arányszáma nemzetközi vonatkozásban is rendkívül magas. A bíróságok 1949-ben 12,556 házasságot bontottak fel, tavaly újabb válásrekord született: 24,190. Érdekes és figyelemre méltó * jelenség, hogy évről-évre emelkedik azoknak a száma, akik 15 évi, vagy még hoszszabb együttélés után kérik házasságuk felbontását. A bemtóperek legnagyobb károsultjai a gyerekek. Az 1972- ben kimondott válások 24,190 gyermeket érintettek. 92 EVES Mf'jYAR KÖLTŐ ÓCSA, Pest m. — Ezekben a napokban gyakoribb a vendégjárás Falu Tamás költő ócsai házában. Magyarország legidősebb poétája az elmúlt szombaton ünnepelte 92. születésnapját. Tisztelői, barátai mellett á nagyközségi tanács nevében Schönweiz Tamás, a végrehajtó bizottság titkára köszöntötte. A századforduló irodalmi hetilapja, a Hét főmunkatársa, a Kisfaludy és a Petőfy Társaság tagja még ma is alkot. Több mint 50 éve él Ócsán, amelynek békés csendjében számos finom hangulatú, halk szavú gondosan kimunkált verse született. Amerikai magyar hagyatéka SELYEB, Borsod-Abaujmegye. — Néhány évvel ezelőtt hunyt el Amerikában Hornyák Mária, aki a Borsod- Abauj megyei Selyeb községben született. Az elhunyt tetemes öszeget hagyott falujára templomépités céljaira. A falu meglepve és örömmel vette át az adományt, rnegnagyobbitota maga is anyagiéj munkaerővel, igy készült el a templom, amely a maga nemében valóságos építészeti remekmű. A görög katolikus egyház hagyományainak szellemében épült vasbeton épület csupa üveg, belső kiképzése merészen modern, de ugyanakkor őrzi a görögkatolikus templomok sejtelmes, különleges hangulatát. A templomot a közelmúltban Tirrkó Imre, hajdudorogi görögkatolikus kormányzóhelynök szentelte fel.
