Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-26 / 30. szám
14. oldal • A KOR SZELLEMÉNEK HATÁSA A MŰVÉSZETRE írta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA A művészet Isten adománya. Ezt láthatjuk abból, hogy csak egyeseknek adatott meg az, hogy művészetükkel felderítsék, felemeljék az emberi lelket, megszépítsék a körülöttük levők életét. Ez a megállapítás a művészet miden ágára vonatkoztatható. Milyen lelkileg felemelő egy szép kép szemlélése, egy megható költemény olvasása, vagy meghallgatása, hány ember életét változtatta meg és vezette a jó útra egy értékes könyv. Megboldogult Édesapámra olyan nagy hatással volt Mika Weltari egyik regénye, melyben egy bűnös, elbizakodott római főúr megtér és Krisztusnak szenteli életét, hogy mindig olvasgatta ezt a könyvet, jegyzeteket készített belőle és még halála előtt egy órával is elmélkedett az egyik megrázó, emelkedett jeleneten. Magam is annyiszor nyertem vigaszt, támaszt, segítséget és bátorságot egy-egy könyv, színdarab vagy televíziós program által, mely úgy hatott rám, hogy a viszontagságok által megbolygatott lelkem újból rátalált az Útra, amely Krisztushoz vezet. Dohnányiné Zachár Ilona A művészet számos ága közül talán a zene az, mely legmélyebb hatással van az emberi lélekre. Persze, csak azok számára, akik fogékonyak a melódia, harmónia iránt. Olyanok számára, akiknek nincs érzékük a zene iránt, a leghatásosabb Beethoven szimfónia is csak kellemetlen zörej. Viszont, azok számára, akik megnyitják lelkűket, mennyei vigasz, mely erőt és derűit jelent. Volt idő, amikor könyveimet valamely Beethoven vagy Brahms szimfónia hangjai mellett írtam, vagy az Uram egyik művének lemezét hallgatva, hogy megüthessem a helyes hurt egy-egy jelenet felépítése alkalmával. Ma már vannak pszichológusok, akik a zenét gyógymódra használják fel. Mint ahogyan Papp Viktor írta Dohnányi Ernőről: "Az emberek, akik az élet ezer fájdalmával futkossák tele a várost, estenden sűrű sorokban mennek, mint a rorátéra a Liszt Ferenc tér márványos palotájába, ahol Dohnányi, a hangok főpapja, Beethovennek, a hangok istenének szavát prédikálja.” Majd így ír Papp Viktor: "A nagy háború rettenetes éveiben, amikor jajgatással, sírással volt tele a lelkünk, amikor fájdalmaktól lesújtottan, rettegve vártuk a másnapot, amikor az elárvultak sóhajainak zuhatagában haldoklott zeneművészet, dobogóra állt Dohnányi, végigfuttatta ujjait lelkünk billentyűin s a sirdogáló szemek megszikkadtak, háborgó kedélyünk elcsendesedett s hálatelt arccal néztünk a csodálatos doktorra, aki meg tudott vigasztalni.” A művészet azonban, mint minden ezen a világon, alá van vetve a kor szellemének és a kor eseményeinek, érzésvilágának, felfogásának visszfé-WWWMWWWWWWWWWtWWWWW***1 HETI NAPTÁR 30— Hétfő: Judit 31— Kedd: Ignác AUGUSZTUS 1— Szerda: Levente 2— Csütörtök: Alfonz 3__Péntek: Ágoston 4— Szombat: Domonkos 5— Vasárnap: Tihamér ivwwvwwwww^wwwwwwwvvwwwwwwwwvI nye. A mai kor népszerű zenéje azért a Rock and Roll, mely nem vigasztal, nem emel fel, nem derít fel, mert nem a lélekre, de az érzékekre hat — olyan, mint a kábítószer — izgatja, szinte felajzza az idegeket. Televízión láttam, amint egy tudós mindenki szemeláttára bemutatta növényekkel folytatott kísérletét. Mialatt klasszikus zenét vagy melodikus keringőket adott elő, a növények felüdültek, szinte felvirultak, viszont amikor Rock and Roll lemezt tett fel, egyszerre lekonyultak, elhervadtak. És ez a romboló hatás megnyilvánul a művészet minden terén. Pornografikus regények mételyezik meg az olvasó lelkét, ízléstelen perverz képek botránkoztatják a szemlélőt. Olyan mint a dope, melynek főrendeltetése, hogy izgalomra serkentsen, hogy felkorbácsolja a szenvedélyeket, hogy az érzelmeket összekuszálva egy disszonáns fortisszimóba kergesse, űzze az emberi lelket, idegrendszert. Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a művészet lényege, értelme, céljai ennyire megváltozzan? A válasz természetes. A művészet egy fajtájának Isten a megihletője. Tőle erednek a lelket megnyugtató, felemelő melódiák, a szívet simogató harmónia. Tudjuk viszont, hogy ördög is van a világon és neki is van mondanivalója. Az evangélisták szerint közelebb kerülünk a Sátán uralmához és így hatalma egyre növekszik és szembetűnőbbé válik. Magától értetődő tehát, hogy minden alkalmat megragad és így a művészetet is felhasználja, hogy az ember lelkét megrontsa és elfordítsa Istentől. Heti fohász Urunk, Istenünk, nem Te hagytál el minket: a világ távolodott el Tőled. Azt hirdetik: meghalt az Isten, hogy ne kelljen imádni Téged, hogy ne kelljen megtartani törvényeid, melyeket nemcsak a kőtáblára vésve adtál az embereknek, de beírtad azokat a szívekbe is. Ám az emberek ma nem Téged akarnak imádni, hanem önmagukat, a pénzt, az üzletet, a saját bűnös vágyaikat és örök irigyedet, a Sátánt. Urunk, a világ eltávolodott Tőled, de Te velünk vagy és kérünk, maradj is velünk, őrizz meg minket önmagunktól is és vezess vissza Hozzád. Add, hogy felismerjük, hogy nem Neked van szükséged reánk, hanem nekünk van szükséged a Te kegyelmedre, jóságodra, soha meg nem szűnő szeretetedre. Adj alázatot gőgös szívünkbe, hogy újra leborulva imádjunk Téged, mert ha az ég és föld elmúlnak is, a Te igéid megmaradnak örökké. Amen. BÓDÁS JÁNOS: Emberré válni Az embernek fává kell válni, úgy nem érez fájdalmat. Élettelen kővé kell válni, akkor békésen hallgat. Vagy szoborrá: nem öl, s nem irtja ki sugár, golyó, méreg. Vagy állattá, hogy ne gyötörjék telhetetlen igények. Folyóvá: biztos célba ér ott, ahol a tenger harsog. Szfinxszé, mely évezreken át mutat egykedvű arcot... Mert most csak szenved, s önkezétől elpusztulhat egyszálig... De boldog is lehetne még, ha végre emberré válik! AZ EZER ÉVES ESZTERGOM MÚLTJÁBÓL Esztergom óvárosában egyéniségük van a házaknak. Hamar barátságot köt velük az ember, mert egészen a vállukig felér. Boltíves kapualjak invitálják, csorbára taposott lépcsők és parányi ablakok. Valamennyin be szeretne nézni, mindenhova be szeretne nyitni, álldogálni sokáig a belső kertekben, hogy figyelhessen a régiekre. De csak megy, kopogva a régi macskaköveken, járja a keskeny utcákat, hogy megfejtse: miért olyan jó itt? A múzeum vezetője sem tudja megfogalmazni, aki pedig itt született, s itt fággatja évtizedek óta Esztergom földjét, ásóval bolygatja meg gyakran a mélyben hallgató századokat. Úgy találja, elkoptak a szavak. Csak hallgatunk a raktárban, a tízezer éves edények, kétezer éves szobrok és ezeréves fegyverek között; Innen kerültek elő a város alól, ahová visszatemették a félelmetes hunok, római légiósok és a pogány magyarok lábnyomait... Ez az ember úgy rakta magának össze szülővárosa történelmét, mint a szomszéd műhely restaurátorai, számtalan darabból őseink edényeit. S nemcsak fogalmai vannak az egyes korokról, de eleven elképzelései. Gézáról beszél, a nagy fejedelemről, akit a honfoglalás után mintegy hét évtizeddel, ide telepítette székhelyét, és nemzetmentő akartát testálta fiára; telepítse le ezt a kalandozó népet, hogy megmentse a pusztulástól. A pogány kis Vajkról szól, a későbbi államalapítóról, akinek ebben a városban hintették fejére a keresztvizet, s itt emelték rá a színarany koronát. Ez a föld volt a pogány és keresztény hitvilág nehéz harcainak színtere: mert Szent István ide telepítette német lovagjait, hogy meghódoltassa velük magyarjait, ide hívatta az első hittérítő külhoni papokat, s erre a városkapura tűzette ki elrettentő például a felnégyelt Koppány tetemét. Itt alkotta meg és hirdette ki első törvényeit s ide szállíttatta az egész országból az adókat Ettől kezdve három évszázadon át, a tatárjárásig, az Árpád-törzs birtokainak székhelye, egyházfejedelemség, az ország fővárosa Esztergom. III. Béla Budára költözteti udvarát, de visszavágyik az ősi fészekbe, feleségével együtt ide temetik. Feltáratlan sírja fölött naponta elsétál a gyanútlan kiváncsi. Mátyás korában Esztergom — latin nevén Strigonium — már az ország kulturális fellegvára. Itt élt Vitéz János, a nagy humanista. A török elleni harcban itt áldozta életét Balassi Bálint, a magyar végvárak feledhetetlen költője és katonája, itt raboskodott török börtönben Kossuth Miklós, Kossuth Lajos őse, s maga Kossuth Lajos is itt, a vármegye székhelyén, tett kísérletet a nemesi kiváltságok eltörlésére. A városi tanács gyönyörű boltíves épületében pedig Bottyán János (Vak Bottyán) élt, a Rákóczi-féle szabadságharc nagy alakja. 1848 márciusában Pest után elsőként itt alakult meg a nemzetőrség. Aki birtokba akarja venni egészen a várost, mássza meg az Előhegyet, s nézzen le arról a a pontjáról, amit nagy költőnk, Babits Mihály választott magának; hogy megértse örök sorait, nagyszerű hasonlatát: “... kertem az egész táj, hol óriás csiga kétszarvú dómjával e bölcs bazilika." A kék párák fölött, a város tetején, mintha mászna ez az óriás épület; hátán háza, a kupolája. A vidék legidősebb képződménye, a dolomit kőzetből álló Várhegy tartja, ahol vasbeton karmok ölelik az ország első kővárának megmaradt falait. Valamivel mélyebben 30 ezer ember otthonának ablakain ragyog a nap; a Víziváros öreg házai menedéket keresve bújnak az annyi vihart látott várfalakhoz. A nyugati oldalon a legöregebb társ, a Duna inti rendre a szerteszét terjeszkedő várost; sima nyugalommal szegélyezi teljes hosszát, s még szigetét is körbejárja szelíden. Emberősünknek halat adott ez a víz, a rengeteg erdők bölényt, medvét, szarvast. Nem csoda, ha már az emberiség hajnalán is vonzott ez a gazdagság és ez a szépség. ÓNODY ÉVA
