Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-26 / 30. szám
I 18. oldal KANADAI LEVÉL KIRÁLYNŐT ÜNNEPELTÜNK TORONTÓBAN írta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Második Elisabeth angol királyné, aki egyben Kadanának is a felséges asszonya, egy hetes látogatásra idejött Torontóba. Soha nem látott tömeg ünnepelte, bárhova látogatott is el a városba, az útja diadalát volt. Erre még nem volt példa, hogy tízezrek várják, tapsoljanak, köszöntsék, az arcokra rá volt írva a lélek szeretete, a gáttalan öröm. Egyedül a parlament előtt több, mint tízezren várakoztak, már több órával az előre jelzett megérkezése előtt. Ez választ adott arra, hogy szükség van-e a királyság intézményére Kanadában? Ugyanis Trudeau miniszterelnök —, de már elődje is, és atyai nevelője, Pearson, aki előkészítette a politikai pályára, igyekeztek megtépázni a királynő nimbuszát. Új zászlóval boldogították a kanadai népet, ez már jelezte, hogy a francia vezetőkben benne van az elszakadási vágy, majd új himnusszal akarták ezt az elszakadást még mélyebbre ásni a lelkekben. A tervet — mint az ma már köztudomású — Trudeau akarta végrehajtani, aki francia mintára, köztársaságot akar csinálni Kanadából. Ez nem vallott nála teljes önzetlenségre, mert Trudeau úgy tervezte, hogy saját magát választatja majd meg Kanada első köztársasági elnökének. Ezt könnyen keresztül is tudta volna vinni, mert akkoriban a francia származású miniszterelnöknek óriási többsége volt a parlamentben. Csakhogy ennek a kivitelezésére mégsem került PÁKOLITZ ISTVÁN: Krétarajz anyámról A Tejút szélén alkonyait újban szikrázó csillagport ver a lába Mezétláb jön — jön — ahogy szokta — szaporán lépked sűrű csillagporba Mezétláb jön — jön — hány tízezredszer — karján cókmókkal megtömött cekker Fején kosár csapatig rakva darázscsipkedte sárgabarackkal Az ájulásig tikkadt melegben még fejkendője szárnya se rebben A kapu előtt — szál klottgatyában — csak az a dolgom, hogy megvárjam Csak az a dolgom ne sírjak mégse ha nem ér haza besötétedésre A Tejút szélén alkonytájban szikrázó csillagport ver a lába Mezétláb jön — jön — ahogy szokta — szaporán lépve sűrű csillagporba Szaporán lépked nem ér haza mégse se lámpagyújtásra se éjfélre Csak az a dolgom éjféltájban félálomban is hiába várjam Küszöbön fekve ér a hajnal madárlátta kenyér a fejemalja sor, mert a kanadai nép a francia Quebec-et teszámítva, egyöntetűen tiltakozott és kinyilvánította azt az akaratát, hogy tántoríthatalanul ragaszkodik a királynőhöz. Mikor Trudeau meglátta ezt a tiltakozást elállt a tervétől, visszakozót fújt, s most, hogy igen gyenge képviselettel rendelkezik a parlamenttől, lassan elvetette az Angliától való elszakadást. Most pedig, mikor látta a százezrek tüntetését, ezt a nyilatkozatot tette: — Látom a kanadai népnek ezt a ragaszkodását a királysághoz, tehát a királyság felel meg legjobban az igényének, ezért meg kell maradni a királyságnak itt Kanadában is. Erzsébet királynő 1967-ben az Expo-val kapcsolatosan meglátogatta Montreált. Ezt a világkiállítást nagy csinnadrattával, görög tüzek fényében tálalták a világ elé, nem mutatva meg a világkiállítás árnyoldalát, azt az óriási deficitet, amelyet Trudeau úr és kormánya kénytelen volt az államkasszából fedezni kedvenc városának, Montreálnak. S ez nem is volt Általános vélemény szerint a belga születésű és Svájcban élő Georges Simeon, Maigret detektivfelügyelő megalkotója a világ legtermékenyebb Írója. Tévedés. A világ legtermékenyebb íróját úgy hívják, hogy John Creasey, az angliai Wiltshire megye Bodenham nevű kis falvának szélén álló, 18-ik századbeli kastélyában lakik és az elmúlt negyven esztendő során számtalan nyelvre lefordítva: ötszázhatvan regénye jelent meg. Ez azt jelenti, hogy Creasy negyven esztendeje minden huszonhatodik napon befejez egy uj regényt, másszóval: esztendőnként egymillió négyszázezer szót vet papírra, a negyven év alatt 56 milliót. John Creasy bűnügyi regényeket ir, hősei: Gideon, a Scotland Yard detektivje, West felügyelő, A Toff, a Báró s még számosán, saját nevén kívül még 28 irói nevet használ, ezek között a legismertebb: Michael Halliday, Norman Deane, J. J. Marric, Gordon Ashe, Jeremy York Peter Manton. Creasy nem azért használ irói álneveket, mint ha bármelyik müvét szégyellné, de mert évtizedekkel ezelőtt rájött arra, hogy a kiadók egy-egy írótól esztendőnként egy vagy két regénynél, többet nem' szívesen publikálnak. Ma már azonban az álneves Creasy-regények cimlapjain ott áll a fiktiv név mellett az igazi is, rejtőzésre többé nincs szükség. Greasy regényeivel a lapok irodalmi kritikusai csak ritkán s akkor is csak felületesen foglalkoznak az újonnan megjelent bűnügyi regényeket összesítő rovatban. Alakjait nem találják mélyen ábrázoltnak, a . motívumokat eléggé hitelesnek és a cselekményt a jellemekből következőnek. John Creasyvel most azért foglalkoznak az angol lapok mégis, mert pályafutása legigényesebb vállalkozásába fogott: megírja a londoni r endőrség époszát, regény formájában, számos család egymást követő nemzedékein át szőve a történet fonalát. John Creasy most hatvannégy esztendős, súlyos izületi bántalmak gyötrik, botra támaszkodva jár és a szive sem egészséges, de minden reggel leül Íróasztala mögé és kockás kéziratpapirjára rója a sorokat. Minden regényének 190 oldal a terjedelme és az első oldaltól a 190-ik megírásáig minden esetben 10 nap alatt jut el. A töbcsodálatraméltó gesztus sem tőle, sem a kormánytól, ha tudjuk és tekintetbe vesszük, hogy a miniszterek nagyrésze francia és Quebecből származnak. Akkor, 1967-ben korántsem volt ilyen fényes és meggyőző a királynő fogadtatása. A francia tartomány hűvös volt és bizony szükség volt a rendőr kordonra, nehogy incidens történjen vele Montreálban. A Franciaországhoz húzó, és örökké elszakadni váró Quebectől nem is lehetett mást várni. Torontóban egészen más fogadtatásban volt része a királynőnek. Itt megnyilvánult előtte a tiszta, igaz szeretet. A város szinte a szívét rakta eléje szőnyegnek, s a királynő is megmutatta, hogy értékeli és jólesik neki Torontó hódolata. Több ízben minden kíséret nélkül elvegyült a tömegben, kezelt és beszélt az emberekkel, s főleg a régi ismerősökkel folytatott hosszabb diskurzust. Beszélt Philip Nathan dr., volt polgármesterrel is, aki naggyá tette Torontót. Az ünneplés folytatódott azon a díszebéden, amit a város adott a tiszteletére, s amelyen 1800 ember vett részt. Az ünnepi vacsorát Ontario kormánya adta s oda is valósággal tolongtak az emberek. Megjelenésükkel egyben hitet téve arról, hogy a hagyományok milyen mélyen élnek lelkűkben és bizony hosszú időnek és megváltozott világnak kell elkövetkezni ahhoz, hogy a mostani állapoton a kanadai nép változtasson. Az ország tiszteli a múltat, a tradíciót, amely benne él, és a nép nem hajlandó egy kalandos változásra, amelyet a politikusok terveznének esetleg ellene ... bi: a részletek ellenőrzése, gépelés, korrigálás, ujragépelés, majd postázás az angliai és amerikai kiadónak. “A folyamat” (amint Creasy nevezi) három hétnél hosszabb időt nem vehet igénybe, gépirónője és titkárnője kinos gonddal ügyel a beütemezett gyártási folyamat minden fázisának menetrendszerű betartására. Van rá eset, hogy egyidőben tizenöt kézirat szalad át a futószalag különböző szakaszain, amíg az egyik gépelés, a másik ellenőrzés, a harmadik korrigálás, a negyedik uj- - ragépelés, az ötödik postázás alatt áll, Creasy már irja is a soronkövetkezőt. Az egyes stádiumokat — könnyebb áttekinthetőség kedvéért — különböző szinü kéziratpapirok jelzik. Mindezek után az lehetne hinni, hogy John Creasy cinikus ember, a hivatását semmibevevő regényáros. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. Munkáját, életművét, rendkívüli teljesítményét az akaraterő diadalának tekinti. London Fulham nevű kerületében született 1908-ban, apja asztalosmühelyében dolgozott, a családnak két gyermeke volt, s ritkán került annyi az asztalra, hogy a család minden tagja jóllakhatott volna. John az iskolát elhagyva irodaküldönc lett, majd gyári segédmunkás, aztán írnok a Firestone autógumigyárban. Olvasott egy Edgar Wallaceregényt és elhatározta, hogy ő is ilyeneket akar írni. Nekilátott az írásnak, s küldözgetni kezdte kéziratait. Összesen 734 visszautasító cédulát gyűjtött össze, mig végül egy észak-angliai napilap elfogadta első Írását. Ez szárnyakat adott neki. 27 esztendős korában Creasy otthagyta a Firestone-gyárat és hivatásos iró lett. A többit már tudjuk. Háromszor házasodott, háromszor vált el. Kastélyának magányát a személyzete, munkatársai osztják meg vele. Vagyonát kizárólag írással szerezte. Jövedelme évi százezer fontsterling, tehát negyedmillió dollár körüli összeg. Előre dolgozva megírta 1975-ig megjelenő összes bűnügyi regényeit és az igy nyert időt használja föl, a londoni rendőrség regényes történetének megírására — Ez lesz az a müvem, amely után már senki sem vonhatja kétségbe, hogy komoly iró vagyok — mondja a világ legtermékenyebb Írója szomorú mosollyal. Siélc»ly-Molnár Imi* 560 REGÉNYE JELENT MEG, DE SZERETNE VÉGRE "KOMOLY" IRÖ LENN!...
