Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-26 / 30. szám
12. oldal DÖNTÉS ELŐTT. Kedves Miss Homoki, több mint egy éve van egy partnerem, kitűnő megjelenésű, magas, férfias, olyan mint egy atléta, ha az utcán járunk vagy valahová megyünk, a nők megfordulnak utána és nekem nagy öröm, hogy irigylik tőlem. Van azonbayi egy tulajdonsága, már sokszor kértem, hogy szokjon le róla, azonban hiába kérem. Sajnos nagyon durva velem és a munkában nem kitartó, folyton változtatja az állását, emiatt sokszor hetekig nem dolgozik. A legfontosabb az, hogy milyen durva. Nem is akarom leírni, hogyan viselkedik. Most nyilatkozott, hogy elvenne feleségül. Nem tudom mit csináljak. VÁLASZ. Szépszámmal van nő, aki mindenek fölött az erőt becsüli. Ez évezredes ösztön. Az ősidőkben csak az a férfi jutott nőhöz, aki leütötte vetélytársát és elrabolta tőle az asszonyt. De tévedés az erőt csak egyoldalúan értelmezni. Az a férfi erős, aki erőt mutat munkájában, terveinek keresztülvitelében. Sajnos azonban a nők gyakran összetévesztik a nyers, brutális modort az erővel. Erőt sejtenek a gorombaság mögött, férfiasságnak vélik a fölényességet holott ez csak rossz modor. Majdnem mindig lelki durvaság rejtőzik mögötte. Némelyik nő azonban fölényes férfiasságot lát ebben. Meglepő, hogy többnyire éppen az elkényeztetett nők közül kerülnek ki azok, akik boldog és szerelmes megadással tűrik a durva hangot és egyéb brutalitást. Ezek végzetesen tévednek. Képzelőerejük csúnyán megcsalja őket. Mélyen érző, gyengédlelkű férfi nem tud nyers és durva lenni, legfeljebb kivételesen, ha kihozzák a sodrából és súlyosan megbántják. Az a férfi, aki hetvenkedő fölénnyel, durva stílusban beszél és bánik nővel, a házasságban önző, kíméletlen zsarnok lesz. Csak rabszolgalelkű nők lelhetik örömüket ilyen férfiakban, betegeslelkű önkínzók, akiknek szükségük van a szenvedésre. Leveléből úgy látom, magának nagyon imponál ugyan az "atlétája”, de azért már kezd kinyílni a szeme és kételkedik. Eszerint is döntsön! ☆ ☆ ☆ ÜZLET JELIGE (Detr.). Kedves Erzsébet, a férjem halála óta egyedül vagyok az üzletünkben (stationary). Annyi a tolvaj, hogy már nem bírom ki a veszteséget, minden értékesebb árut ellopnak. Múltkor egy elegáns fiatal lány a táskájába tett egy írókészletet és kisietett. Az ajtóból kiabáltam utána, egy rendőr megfogta, felírta a nevét, a lakását, aztán bejött az üzletbe és ideadta a cédulát. Megtudtam, hogy egy nagyon gazdag embernek a lánya. A szomszédok közül sokan azt mondják, hogy nem érdemes feljelenteni, mert annyiszor kell mennem rendőrségre, bíróságra, hogy ráfizetek, azonkívül kár egy ilyen fiatal lányt meghurcolni. Mit ajánl? VÁLASZ. Ahhoz nem tudok hozzászólni, hogy meddig tart az ilyen eljárás, mennyi időt vesz el magától. De annyit mondhatok: ne sajnálja azt a lányt, hogy meghurcolják. Ráfér a büntetés minden formája, mint a többi hozzá hasonlóra. A New York-i árúházi detektívek becslése szerint az üzleteket fosztogató tolvajok között 200 teenager lány van, aki a High Society és a magas jövedelmű családok sorából kerül ki. Ezek a lányok átlagban 300—500 dollár havi zsebpénzt kapnak a szüleiktől. Ebből vásárolnak apróságokat, de ruházkodásukat a szülők ezenfelül külön fizetik. Mégis 500 ilyen gazdag lány vonul időnként lopási körútra. Megesett már, hogy egyik árúházban a társtulajdonos, a másikban az alelnök lányát érték lopáson. A detektívek jóformán tehetetlenek velük szemben. Ha le is fülelik őket, büntetés nélkül ússzák meg a dolgot. Egyrészt a gazdag, tekintélyes papa fizet, mint a köles és összköttetései révén eléri, hogy az árúház futni engedi a "megtévedt” kicsikét. Másrészt egy-kettőre előkerül a bizonyítvány, hogy kleptomániás szegényke, nem tehet róla, hogy a betegsége ilyesmire viszi. Az igazság viszont az, hogy ezek az enyveskezű gazdag kisasszonykák nem kleptomániások. Egyszerűen az a bajuk, hogy luxus-teremtmények, nem ismerik az élet gondjait, unják a szülői ház fényűzően meleg védettségét, kalandra vágynak és "izgalom-szükségletüket" a lopás kockázatával szerzik be. Persze, ha néhányat lakat alá tennének úgy, mint a szegényebb tolvajokat, akkor a többinek is elmenne a kedve ettől a szórakozástól. Dehát hogyan is szól a régi latin mondás: amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek. Elég baj, hogy ez néha ma is érvényes. Maga ne engedje. ☆ ☆ ☆ ÜZENETEK. — 1. Vita. Bel canto a hang szépségét ÚJSÁGÍRÓK ünnepelték EGYMÁST ES ÖNMAGUKAT Olyasfajta este volt ez, amilyen az újságíróknak igazán kedvükre való, minthogy a Royalbeli díszvacsora előtt és alatt és után mindig csak róluk volt szó és mindvégig önmagukról beszélhettek s természetesen a pályáról, ez az a konzerváció, amit az angol úgy jellemez, hogy ’‘talking shop”, vagyis mühelydolgokról való csevegés. Jó okkal tették: a bankett keretében vették át ugyanis a kitüntetett újságírók a Nemzetközi Kiadói Szövetség zsűrije által odaítélt nagydijakat: Harold Evans, a Sunday Times főszerkesztője lett az “Év újságírója” azért a megrázó riportsorozatért, amit a thalidomide-bébyk magasabb, méltányosabb kártérítésért folytatott harcának keretében (igen eredményesen) közölt lapjában. JohnJFairhall az év nemzetközi riportere, a megtisztelő címet Ugandából küldött tudósításaiért kapta és azokért a napokért, amelyeket Amin börtönében töltött. A jó újságíró minden nagy élményt hasznosít és Fairhall is ezt tette: cikkeivel bereflektorozta az ugandai kazamaták sötét odúit. Peter Harvey az év esemény-riportere, ami azt jelenti, hogy ott termett a legnagyobb események színhelyén és és Írásainak olvasásán keresztül százezrek látták azt, amit egyébként nem láttak volna. Dijakat kaptak a kritikusok is, legnagyobb szomorúságára azoknak akikről kritikákat írnak. És így tovább. Andrew Kruyer lett az “év ifjú ujságirója“. Kruyer a south-endi Evening Echo cimü lap munkatársa, amit magyarra úgy fordíthatnánk, hogy Esti Harsona. Heltait idéző ujságcim. Az újságírók tehát a szakmáról beszéltek egész este, de a szakma természete olyan, hogy ha róla beszélnek, akkor voltaképpen mindent érintenek, mert hiszen a szabad újságíró a társadalom, az élet, a nagyvilág sűrűjében él és dolgozik. A hivatás tekintetében megnyugtató következtetésre lehet jutni az összes beszédek, hozzászólások mérlegelése után, az újságírók szelíd iróniával emlékeztek meg azokról, akik már meg-megkonditották a nyomtatott szó lélekharangját, mondván, hogy a televízió hajnalával együtt menthetelenül elérkezett a nyomtatott újság alkonya. “Távolról sincs igy — mondta Harold Evans — újra meg újra bebizonyosodik, hogy az igazi újságíróból sohasem válhat “elektronikus eunuch!” A sajátos meghatározás élénk derültséget keltett és általános egyetértésre talált, kivéve azoknál a televíziós riportereknél és operatőröknél, akik a televízió számára készítenek filmtudósitást az esetről. ^ “A sajtó felnőtt — mondotta Evans —, az egymással való vetélkedés korszaka elmúlt, nem a példányszámért indulunk ütközetbe, hanem az igazságért, a gyors tájékoztatásért.” S volt kiemelő éneklés. Ellentéte a beszélő drámai stílus. — 1. Orvos jelige. Váci születésű barátjának van igaza. A városban élt valaha Argenti Döme homeopata (hasonszenvi) orvos. Az egész országban, sőt külföldön is ismerték. Több szakkönyvet írt. — 3, F. D. Azt kérdezi hol értékesítheti jól a Magyarországról kihozott régi pénzeket megbízható helyen, mert fél, hogy becsapják. Magánüzletet elvből nem ajánlok. Éredklődjön az alábbi egyesületnél: The American Numismatic Society, New York, a Broadway és a 156. utca sarkán. — 4. T. T. Röviden: a Rákóczi induló Bihari János nyomán megismert kuruckori muzsika anyagából származik. Fáy István átdolgozása nyomán ismerte meg Erkel Ferenc. Erkel munkáját Hector Berlioz francia zeneszerző nagy zenekarra írta át és bedolgozta Faust elkárhozása című művébe. Evansnak még egy mondata, ami megjegyzésre méltó: “A tény fontosabb, mint a vélemény, a nyilvánosságra hozott tény pedig nagyobb hatalom, mint a polémia.“ Tom Hopkins, a dijakat odaítélő bizottság elnöke pedig azt mondotta, hogy a mai újságírók összehasonlíthatatlanul jobban Írnak, mint elődeik. A mai újságírást — mondotta — merész vállalkozóikedv, az igazságra való törekvés és a meg nem alkuvó szókimondás szelleme hatja át! ”Sok évvel ezelőtt, amikor magam is indultam a pályán — mondotta —, az igazi mondanivalót a Cikkbe kellett csempészni, elrejteni a sorok között. Többé senkinek sem kell a sorok mögé rejtőznie. A sorok arról szólanak, amit mondani akarnak.“ Az újságírók mindezt örömmel hallgatták. Korához illő szerénységgel legutolsónak emelkedett szólásra Andrew Kruyer, az év ifjú ujságirója és a south-endi Esti Harsona munkatársa. Rövid beszédet mondott. — Amikor leültem a diszasztal mellé, az izgalomtól olyan belső didergés fogott el, hogy a kelleténél több lélekmelegitőt vettem magamhoz. Ez oknál fogva a nyilvános szereplésre alkalmatlanná váltam. Nagy tapssal adták tudtára a kartársak, hogy megbocsátanak. Hiszen e vallomástól őket is csak a nagyobb rutin mentette meg. A bankett után valamennyien a szerkeszőségeikbe siettek, hogy minderről beszámoljanak, kizárólag a tények alapján. TÓTH ENDRE: Hová megy a szekér? A szekérnek haladni kell oly messzi még a cél jég paskolhat árvíz jöhet hadd menjen a szekér A szekérnek haladni kell az éj sarkunkba ér — ki rajta ül tudnia kell , hová megy a szekér A szekérnek haladni kell bármi sok a veszély az útvesző s útonálló hadd menjen a szekér A szekérnek haladni kell amíg célba nem ér de az utasnak nem mindegy hová megy a szekér A szekérnek haladni kell szálljon le aki fél vezess minket jó csillagunk hadd menjen a szekér
