Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-26 / 30. szám
8. oldal A MODERN PIMPERNEL NEM TÉRT VISSZA... írta: HALÁSZ PÉTER Harminc esztendővel ezelőtt, 1943 júniusának egyik hétfői napján délután háromnegyedegykor a British Overseas Airways Corporation Biscay-öböl fölött repülő DC 3-as típusú, G-AGBB jelzésű utasszállító gépének holland pilótája, Quirinus Tepas, rádióján a következő jelentést tette: — Ismeretlen repülőgép a távolból követ. Majd röviddel később: > — Üldöző gép tüzet nyit, támadást intéz ellenünk! A rádió elnémult, ezek voltak a pilóta utolsó szavai. A BOAC menetrendszerűen közlekedő utasszállítógépét a német vadászgép a Biscay-öböl fölött lelőtte, az angol gép 13 utasa és négytagú személyzete az életét veszítette. A gép reggel 9 óra 35 perckor hagyta el a liszaboni repülőteret és az Egyesült Királyság Westcountry-repülőtere felé tartott, Bristol közelébe, amikor a halálos támadás érte. A gép tizenhárom utasa egyikét úgy hívták, hogy Leslie Howard, világhírű angol filmszínész volt és félig magyar származású. Ez indokolja azt, hogy a harmincadik évforduló alkalmából fölidézem a tragikus eseményt. A fegyvertelen utasszállító gép elleni orvtámadásnak nem lelték magyarázatát akkor és azóta sem. Feltételezés természetesen akadt jónéhány s közöttük az egyik legvalószínűbbnek az látszott, hogy Göbbels éppen Leslie Howarddal akart végezni, útitársainak az volt a szerencsétlenségük, hogy egy gépen repültek vele. Howard családja tagjainak máig ez a szilárd meggyőződésük. A náci propogandaminiszternek jó oka volt arra, hogy gyűlölje Leslie Howardot, kevés veszélyesebb ellensége volt, mint ő. Két filmjével telibe találta a hitleri zsarnokságot, az egyik a "Modern Pimpernel”, a másik a "Kevesek közt az első”. A Modern Pimpernel-ben egy szerény és csöndes angol régészt játszott, Smith professzort, aki roppant találékonysággal és bátorsággal szabadít foglyokat a koncentrációs táborból, a "Kevesek közt az első”ben pedig Mitchellt örökítette meg, a leghatékonyabb angol harcigép, a Spitfire tervezőjét. A Pimpernel-filmet Howard nem csak játszotta, de rendezte is. Tevékenysége azonban túlnőtt a színészi és rendezői munka keretein. Amerikában sugárzott rádióleveleiben Anglia háborús életéről beszélt, a hétköznapokról és ünnepekről, a kis és nagy eseményekről, a névtelen hősökről, a légitámadásokról, a "blitz”-ről, Dunkirkről, az ország emberfeletti erőfeszítéséről az élet-halál küzdelem első vonalában. Azt tűzte ki céljául, hogy megértesse: miért harcol Anglia és mi ellen? Előadó-kőrútról tért vissza akkor is, amikor lelőtték gépét. Spanyolországi klubokban szerepelt, mozik színpadain, egyesületekben. Portugáliában filmjeit vetítette. Nem a háborúról BENJÁMIN LÁSZLÓ: Emlékkönyvbe Voltál érzelgős martalóc, voltál depressziós bohóc, voltál vásári színdarab minden személye egymagad barátom s ellenségem is, annak is, ennek is hamis, soha, semmiben igazi. Marad belőled valami, ha kifogy mind a jelmez? Sajnállak. A leleplező, csontig vetkeztető idő legyen hozzád kegyelmes. ■ beszélt, nem politikai kérdésekről. "Hamlet modern felfogásban” — ez volt például egyik legsikeresebb előadásának címe. De amikor Leslie Howard Hamletról beszélt, akkor csakugyan fölösleges volt a "blitz”-et emlegetni. Lenni, vagy nem lenni? Ez itt a kérdés! Mindenki megértette. Leslie Howard nem volt propagandista. A diktátor demagóg-ágenseivel nem vetélkedett. Művészetről beszélt, Shakespeareről, a szellem halhatatlanságáról. Ezért volt oly hatásos. És oly veszélyes. Leslie Howard 1893. április 3-án született Londonban. Az édesapja volt magyarszármazású, de ő is fiatal korában telepedett le Angliában. Steiner Ferencnek hívták. Kereskedő volt, vállalkozó, de nem különösebben sikeres. Angol leányt vett feleségül, a házasságból három gyermek született: Leslie, Iréné és Arthur. Ez utóbi kettő kései gyermek volt, jóval fiatalabb az elsőszülöttnél. Ma is élnek, Iréné visszavonultan, Arthur pedig, aki maga is a színi-pályára lépett, olykor feltűnik filmekben, kisebb szerepekben. -Fivérét nem érte utol, sem hírben, sem jelentőségben. Leslie Howard is bankhivatalnokként kezdte pályafutását, miután elvégezte a dulwichi kollégiumot. Amikor kitört az első világháború, bevonult katonai szolgálatra, tábori színházban játszotta első szerepét. A háború után vándorszínész lett, kis társulatokkal járta Angliát, aztán az első londoni siker, az első New York-i meghívás, az első nagy siker a Berkeley-square című darabban, majd Hollywood: a "Vörös Pimpernel”, Pygmalion (amelyben az ugyancsak magyarszármazású Cukor György rendezte), a “Megkövült erdő”, Rómeó, a filmverzióban, amelyben Norma Shearer játszotta Júliát, az "Intermezzo” Ingrid Bergmannal, Ashley Wilkes az "Elfújta a szél”-ben, a "49. szélességi fok” s még vagy húsz film. Negyszerű színész volt, csöndes, borongó iróniája feszült figyelemre kényszerítette a nézőt s valami halvány és megnevezhetetlen aggodalmat ébresztett benne. Titkot sejtett a színészben, homályosat és kifürkészhetétlent és olyasfajta részvétet s együttérzést keltett a közönségben, amit az maga sem értett. Howard egy kissé mindig kétkedett. Elsősorban önmagában. Az intellektuel zavart ámulata volt ez a színipályával szemben és tétova menekülésvágya. írni szeretett volna és nem játszani. Darabokat írni, szerepeket — más színészek számára. Sorsa azonban másként intézkedett. Kiváló színész volt, de gyönge író. A közönség e belső konfliktusból ösztönösen megérzett valamit. És csaknem féltő szeretettel fogadta kegyeibe. Hogy mennyit tudott és mennyit tartott számon ez az oly utánozhatatlan angol művész és dzsentlmen a maga félig-magyar származásából, azt lehetetlen eldönteni. 1929-ben ellátogatott Budapestre, Gilbert Miller társaságában és ott töltött néhány napot. Akkori pesti lapok nyilván közöltek vele készített interjúkat s bizonyára beszélt magyarországi születésű édesapjáról. Húgát, Irénét megkérdeztem, hogy a szülői házban hallott-e magyar szót? Ó, nem, válaszolta nevetve: tipikusan angol család volt a miénk. És ugyanilyen tipikusan angol család később Leslie Howardé is. Feleségét Ruth Evelyn Martinnak hívták leánykorában. A házasság nem volt mindig felhőtlen, de Leslie Howard jó családapa volt. Két gyermekük született. Egy leány: Leslie Ruth és egy fiú: Ronald. Leslie Ruth Montreálban él, férjhezment, tíz esztendővel ezelőtt írt egy könyvet apjáról: "Egy rendkívüli apa" címmel. Ronald színész lett, de nem vitte sokra. A DC 3-as angol utasszállítógép harminc esztendővel ezelőtti végzete ma már feledésbe merült. Az évforduló megemlékezés nélkül múlt el. Egy lan Colvin nevű angol író esztendőkkel ezelőtt "Flight két kivánják garantálni. 777” című könyvében foglalkozott a-rejtélyes ügygyei, de kielégítő magyarázatot ő sem talált. A BOAC háború alatti liszaboni járatát a németek hallgatólagosan tudomásulvették, főként azért, mert ők is hasznát látták. Kémek, ellenkémek szankcionált útvonala volt. Spanyolországi és portugáliai előadókörútja során Leslie Howard körül is fel-feltünt egy Countess Miranda nevű rejtélyes nő, akiről később azt gyanították, hogy a németeknek dolgozott és ő okozta a színész végzetét. Egy másik theória szerint azonban a gépet a németek egy végzetes tévedés következtében lőtték le. Churchill azokban a napokban Eden társaságában Észak-Afrikában járt és ugyanakkor repült vissza Gibraltárból Angliába," amikor a liszaboni gép 13 utasával. A gép egyik utasa bizonyos Alfred Tregar Chenhalls nevű ember volt, hites könyvszakértő, akinek irodája volt Chancery Lane-n. Chenhalls köpcös, kövérkés ember volt és szivar nélkül nem látta soha senki. Szivarral szájában lépkedett a gép felé a liszaboni repülőtéren. Egy német ágens meglátta volna és leadta titkos jelzését: Churchill a repülőgépen! A liszaboni járat gépeit holland repülőszemélyzet vezette, a KLM Angliába menekült 25 repülőtisztje látta el a szolgálatot. Se annak előtte, se azt követően nem lőttek le német vadászok a háború alatt végig fenntartott liszaboni járat egyetlen gépét sem. Miért ezt az egyet? Leslie Howard felejthetetlen filmet készített volna róla. A Modern Pimpernel nem tér vissza ... A szenátus Caucus-termében zajlanak a vizsgálat eseményszámba menő mozzanatai és egyre mélyebb betekintést nyújtanak a kormány-korrupció sötét vermébe. A tanuk meghökkentő dolgokról számolnak be, s bár nem tudni még, hogy a tanú vagy vádlott minősítés közül melyikhez áll közelebb, akad közöttük olyan, aki olykor megjátsza a fölényest, némelykor humorizál s kedélyeskedik is . . . És a vizsgáló bizottságban, — hogy a többi jelenlevőt ne is említsük — vannak olyanok, akik együtt nevetpek a vallomástevővel, nagyokat derülnek szellemességein, s mindezt TV-kamerák előtt. Vajon nem egy jobbsorsra érdemes nemzet kigúnyolása ez? Nem a becsületes adófizető polgár jóhiszeműségének és bizalmának megcsúfolásával állunk szemben? Szomorú, hogy egy hatalmas országban a kormányzat súlyos hibáinak felszámolására törekvő vizsgálatok némelykor a kabaré előadások szintjét súrolják. ■ér ☆ ☆ A helsinki konferenciával kapcsolatban vegyes érzések uralkodnak Európában. A közvéleménykutatók szerint ha az európai biztonság kérdése kerül terítékre, három ok izgatja a kedélyeket: először is a túlzott gyanakvás. Az európai népek nem nagyon bíznak abban a biztonságos békében, amelyhez két, a hátuk mögött álló, s egészen más érdekösvényeket járó szuperhatalom — az USA és a Szovjet — igyekszik garanciát nyújtani. S e gyanakvásuknak van is alapja. A másik ok a konferencián kidolgozott szempontok tarthatatlansága. Annakidején de Gaulle tábornok már megtörte a jeget a Nyugat számára Moszkva felé, példáját azonban túl kevés államférfi követte, amely elég lett volna a hidegháború már sokkal korábbi felszámolásához. S végül a harmadik ok: az európai, egyetértés képtelensége. Véleményünk szerint lehetetlen az egyetértés, ahol különböző politikai, gazdasági érdekszférák működnek, még az oly “békés egymásmelleit élés” közepette is, s ahol egyazon nyelvet beszélő, egyazon fajta népeket szakítottak ketté olyan határokkal, amelyeket éppen azok kényszeritettek rájuk, akik most az európai bé-
