Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-19 / 29. szám

14. oldal EGY MAGÁNYOS ÉLET Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA "Áldott Magányosság, jövel!” írja a költő, di­csőítve az egyedüllétet, amidőn gondolatainkba el­mélyedhetünk, amidőn egy más világba emelkedhe­tünk. Így vélekedtek a remeték is, akik visszavonultak a pusztába és barlangokba rejtőztek, hogy imád­kozhassanak, goldolkozhassanak. Mindez azonban csak hónapokra, évekre szólt, aztán rendesen visszatértek a mindennapi életbe. Mert az ember társas lénynek született. A magányosság szép le­het ideig óráig, sőt olykor szük­séges is, de ha valamilyen csapás szakad ránk — mégha nagy öröm is ér — kétségbe­esetten vágyódunk azt másokkal megosztani. A meg­osztott bánat félbánat, a megosztott öröm kétsze­res öröm. Magam is tapasztaltam ezt, mikor szegény Anyámat elszólította az Ür. Olyan jól esett bánatom­ban telefonon barátaimmal elbeszélgetni, míg aztán megnyugodtam kissé. Mennyivel könnyebb elviselni a szenvedést, ha szerető szívek vesznek körül! Es mégis ... Isten Fia, az Emberek legnagyobbika, leg­­nemesebbike, Aki élete utolsó három évében nép­tömegektől volt körülvéve, fájdalmának óráiban tel­jesen magára maradt. Mikor az Olajfák Hegyén vért izzadt vívódásában, teljesen egyedül volt — tanít­ványai, alig néhány lépésnyire tőle, aludtak, ami­kor pedig társaságukra vágyott volna, hogy bánatát feltárja előttük. Mintha ezáltal is közelebb akart vol­na kerülni hozzájuk, hogy megmutassa, íme ezt a keserű poharat is kiürítette, mint a többit, a küz­delmet, a gondot, a szomorúságot, melyet az ember­nek ezen a földön el kell viselnie. Néhány megható sor maradt ránk egy ismeret­len írótól, mely jobban jellemzi az Űr Jézus szemé­lyét, mint a Róla írt könyvek egész halmaza. Címe: "Egy magányos Élet.” Majd így szól az író: "Jelen­téktelen falucskában született, parasztasszony gyer­mekeként. Egy másik faluban nőtt fel, ahol ács­műhelyben dolgozott, míg harmincadik életévét be­töltötte. Aztán három évig mint vándorprédikátor élt. Sohasem írt könyvet. Sohasem töltött be semmi­féle hivatalt. Sose volt családja, vagy háza. Nem járt egyetemre. Sose látogatott el nagy városokba. Még kétszáz mérföldnyire sem utazott attól a hely­től, ahol született. Sose követett el olyan népszerű tetteket, melyekkel megnyerhette volna az emberek elismerését. Nem volt más hitelességi igazolványa, mint saját egyénisége. Csak harminchárom éves volt, amikor a tömeg ellenszenve ellene fordult. Ba­rátai megfutamodtak. Kiszolgáltatták ellenségeinek és egy kihallgatásnak csúfolt tárgyalásnak vetették alá. Két tolvaj közt keresztrefeszítették. Mialatt hal­doklóit, hóhérai kockát vetettek öltönyéért, egyet­len tulajdonáért, mellyel a földön rendelkezett. Mi­Dohn anyui* Zachár Ilona rtVVWWWWWWWVWWWWWVMWVWV HETI NAPTÁR JULIUS 23— Hétfő: Krisztina 24— Kedd: Kinga 25— Szerda: Jakab 26— Cütörtök: Bertalan 27— Péntek: Aurél 28— Szombat: Viktor 29— Vasárnap: Beatrix kor meghalt, kölcsönvett sírba fektették, melyet egy barátja irgalma juttatott neki. Tizenkilenc század múlt el azóta és ma ő az em­beri nem központi alakja és az emberiség haladásá­nak vezére. Ha egybevetünk valamennyi hadsereget, mely valaha felvonult, valamennyi tengerészt, mely valaha hajóra szállt, valamennyi nemzetgyűlést, mely valaha ülésezett, valamennyi királyt, aki vala­­mikoris uralkodott, megállapíthatjuk, hogy vala­mennyi együttvéve nem voltak oly hatással a földi ember életére, mint ez a Magányos Élet.” És talán Urunk legcsodálatosabb befolyása a mai ember életére az, hogy megszünteti magányun­kat. Ha közel érezzük magunkhoz Öt, nem vagyunk többé egyedül, elhagyatva. Velünk van, amikor örü­lünk, velünk, amikor szenvedünk. Belekapaszko­­hatunk életünk viharaiban, Hozzá fordulhatunk szenvedésünk keserű óráiban. Hozzá sikolthatunk VATIKÁNI SZÍNFOLTOK A PÁPÁT LÁTNI... Sokkal bonyolultabb és nehezebb dolog, mint ahogyan azt a jámbor vagy kiváncsi zarándok gon­dolja, aki vasárnap délben a Szent Péter téren szo- Palota ablaka és benne feltűnjék Krisztus fehér idején, nem is a szerdai általános kihallgatásokon rongó tömegben várja, hogy megnyíljon az Apostoli ruhás helytartója. Nem is vasárnap, az Úr angyala nehéz a pápát meglátni, mégha ez utóbbiakra se könnyű belépőt szerezni. Az igazán nehéz, hogy ma­gánkihallgatáson fogadjon valakit, akár főpapról le­gyen is szó. A pápai kihallgatások teljhatalmú felelőse és gazdája a hatvannégy esztendős Jacques-Paul Martin püspök, a pápai udvar prefektusa. Francia szárma­zású, de negyven esztendeje tartózkodik Rómában, ö felel az Apostoli Palota nyilvános termeinek rend­jéért. Az ő fennhatósága alá tartozik a svájci gárda, az őrszolgálat (régebben pápai csendőrség) és még több szolgálatot teljesítő szervezet, többek között a pápai zenekar is. Legnehezebb feladata, mondotta minap egy új­ságírónak: nemet mondani. Naponta legalább tizen­két személy — köztük főpapok — kérelmét kell el­utasítania. Mindennap kétszer annyi a kihallgatásra jelentkező személy, mint amennyit fizikailag és idő­­belileg fogadni lehetséges. Az utóbbi esztendőkben, az ökumenikus mozgalom kibontakozása óta, külö­nösen megnövekedett a pápai kihallgatási termek “forgalma". A Szentatya naponta fogadja a római kúria pre­fektusait, a közigazgatási személyzet tagjait és szám­talan iratot olvas át — gondosan. Ugyanilyen gon­dos és alapos az egyéb fogadásokban is. A kihallga­tásra jelentkezők névsorát reggelenként terjesztik eléje. Számuk rendszerint hat—tizenkettő között váltakozik. Minden kihallgatásra legalább tíz percet szánnak. Amennyiben a szükség úgy kívánja, többet is. Martin püspöknek, aki harminc esztendeje dol­gozik együtt a jelenlegi pápával, egy kifogása van csupán: a Szentatya túlságosan jószívű és senkit sem akar megsérteni. Éppen ezért programon kívüli fogadásokat is beszorít amúgy is zsúfolt napi prog­ramjába. A legreprezentatívebb fogadás természetesen az államfőknek jár. Ezeket Martin püspök Giulio dei Marchesi Sachettivel, az illetékes pápai bizottság speciális delegátusával, az Apostoli Palota bejáratá­nál fogadja. Az előkelő vendégek a svájci gárdisták sorfala között vonulnak a pápa elé. A formális rész veszedelem idején. Igaz, hogy modern teológusok szerint mindez tündérmese és az Úr Jézus csupán halandó ember, mint mi magunk. De az a lelkész, aki megtagadja a Szentírást, úgy jár, mint Billy Graham szerint “a vegyész, aki kétségbevonja a ké­miai formulát, vagy az orvos, aki kijelenti, hogy nem ismeri el az orvosi feltalálás anyagát és mind­azt az értékes leletet, amely az orvostudomány kuta­tásának redménye, vagy a tudós, aki fütyül a tudo­mány valamennyi találmányára, vagy a pilóta, aki semmibeveszi szerszámait és földhöz vágja rádióját, úgyhogy a jeleket nem bírja felfogni többé.” HEGYI BÉLA: RÖGTÖN ITELET Boldog, ki végigjárja mind a stációkat, Boldog, ki otthon talál keresztre maholnap, Boldog, kinek gyilkosa még vissza is köszön, És nem betegség gyötri; a pártfogó közjöny. Ki porból vétetett, már nem porba sújtatik, Lassú lángok fonják be lassú kínjait, Kit elvisz bűne sorsa a bűnbocsánatig, A kegyelem zárja kulcsra ujjait. Boldogoknak osztják a fegyelmet, ostorra csókot, csókokra lándzsát, mint ráncos stigmákat viselnek — ... és élni hagyják, élni hagyják! lebonyolítása után a Szentatya rövid beszélgetésre hívja meg őket a magánkönyvtárba. Martin püspök egyik feladata számon tartani: katolikus-e a magas látogató. A katolikusokat ugyanis stólával fogadja, a nem katolikusokat anélkül. Ilyen alkalmakkor van szerepe a zenekarnak. Színvonalát jellemzi, hogy, mikor a nigériai elnök látogatásakor eljátszot­ták a nigériai himnuszt, az államfő megkérte Martin prefektust, játssza a zenekar lemezre, hogy haza­­vihesse ajándékba a saját zenekarának. A követeket, mikor megbízó levelüket bemutat­ják, a Kelemen-terem bejáratánál várja Martin püs­pök. Régebben az úgynevezett speciális kihallgatá­sok résztvevői külön termekben várták a pápát. Ez a rend sok időt vett el. Most a Szentatya a trónte­remben a trónon ülve fogadja az elébe járuló cso­portokat. Ilyenformán némileg több időt tud szen­telni egy-egy csoportnak. Külön fajtája a pápai fogadásoknak a püspökök "ad limina” látogatása. Minden püspök ötévenként egyszer járul Seznt Péter "küszöbéhez”. Martin püs­pök megkísérelte rávenni a Szentatyát, hogy egy-egy ország püspöki karát egyszerre fogadja. VI. Pál pá­pa ragaszkodik hozzá, hogy minden püspökkel kü­lön is elbeszélgessen tíz—húsz percig. Megtörtént, hogy emiatt kúriális bíboros sem juthatott a pápa elé. A Szentatya gondosan készül minden fogadásá­ra. Éppen ezek miatt dolgozik gyakran éjjel kettőig. Maga keresi ki könyvtárában az idézeteket, forrá­sokat, amelyeket megnyilatkozásaiban felhasznál. Vatikán-város, 1973 július hó BÁN PÉTER Heti fohász Uram, mikor megteremtetted az embert, hatal­mába adtad a világot, hogy uralkodjék a föld ter­ményei, az erdők vadjai, az ég madarai és a tenge­rek halai felett. Észt, kitartást, szorgalmat, ügyes­séget és tehetséget adtál nekünk, hogy új találmá­nyokkal egyre kényelmesebbé, szebbé, könnyebbé tehessük életünket. Add Uram, hogy jól használjuk fel ezeket a ta­lálmányokat. Ami az élet könnyítésére van hivatva, ne nehezítsük meg vele embertársaink életét, ami szebbé tenné az életünket, ne váljék az kezünkben halálthozó fegyverré. Add, hogy a technikánk ké­nyelmet biztosító eszközei ne tegyenek gőgössé és Tőled elfordulóvá. Add, hogy az orvosok kezében a gyógyító kés ne legyen a gyilkosság eszközévé. Arra kérünk Téged Uram, hogy ne verj meg gondolataink gyümölcseivel minket. Amen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom