Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-19 / 29. szám
11. oldal AGGLEGÉNY JELIGE. — Kedves Miss Homoki, egészen fiatalon egyedül jöttem ki 56-ban Amerikába. Magányosan élek. Eleget keresek, anyagi gondom nincs. Többször is megnősülhettem volna, azonban visszatartott az, hogy én a szabad életet és mindenben a változatosságot szeretem, például minden este más restaurantban vagy coffee-shopban vacsorázok. Attól félek, hogy a házasság nagyon egyhangú. Magyarországi családomban azonban egyetlen férfi sincs, aki ne nősült volna meg. Mi a véleménye az egész házassági kérdésről? VÁLASZ. — Példáját követve, vendéglői hasonlattal élek. Igaz, hogy a nős ember házikoszton él, ami nem túlságosan változatos, a nőtlen pedig akár minden nap máshol kosztolhat, viszont közben jónéhányszor elrontja a gyomrát, nem is szólva arról, hogy néha túl nagy a vacsoraszámla. Eszemágában sincs rábeszélni a nősülésre. Csak néhány legfrissebb adatot írok ide a tájékoztatására. Amerikában kétmillió agglegény jár rendszeres idegorvosi kezelésre. 9 millió olcsóbb-drágább bárban ivással üti agyon szabadidejét. Négyszer annyi agglegényt ér közlekedési baleset, mint nőst. Háromszor annyi esik gyilkosság áldozatává. Ötször annyi lesz öngyilkos. Végül a nagy adu a házasság mellett: 100 elvált férfi közül 52 nem a "szabadságot” keresi, hanem azért válik, mert egy másik nőt akar elvenni. • NÉV ÉS JELIGE NÉLKÜL. — Kedves Miss Homoki, 8 évi házasság után fordulok Önhöz egy nagyon belső, bizalmas kérdéssel. 8 év alatt lényegtelen nézeteltéréseken kívül soha veszekedés nem volt közöttünk. Anyagi zavarunk soha sem volt. Biztosnál is biztosabb, hogy egyikünk sem csalta meg a másikat. Ennek dacára őszintén meg kell mondanom, hogy minden jel azt mutatja, hogy a házasságunk már nem az, ami volt, mert egyszerűen unalmas. Ha csak nálunk lenne így, akkor azt hinném, hogy valami egészen speciális, személyi oka van azonban az ismerős és baráti házaspárok között is hasonlónak látszik a helyzet, ha az ember egy kicsit mögéje néz a dolognak. Mások azonban nem nagyon érdekelnek, én csak a mi házasságunkról szeretném tudni a véleményét. VÁLASZ. — Kérdését valóban nagyon belső, bizalmas kérdésnek tartjuk, mert levelét géppel írta, még nevet vagy jeligét sem adott. Nem tudom: férj vagy feleség. De végeredményben mindegy: férjnek is, feleségnek is szól a válaszom, mert az úgynevezett unalmas házasságok esetében rendszerint mindketten egyformán hibásak. Nézzük előbb a férjet. Némelyik férj pár évi házasság után már csak valamiféle házvezetőnőt lát a feleségében, aki egyúttal hitvesi kötelességet is teljesít és megfeledkezik arról, hogy a felesége is: nő. Férjek, akik társaságban, munkahelyükön jólnevelt, udvarias emberek, amint hazaérkeznek faragatlan, morgó medve lesz belőlük, egy kedves szavuk sincs a feleségükhöz és legfeljebb csak néha a hálószobában vesznek tudomást arról, hogy asszonyuk van. Senki sem kívánja a férjtől, hogy évtizedes házasságban álomherceg legyen és minden nap újra és újra kelljen meghódítania a feleségét. Egy kicsit kényelmesebben viselkedhet otthon, de a kényelem nem mehet a kedvesség, az udvariasság és a lovagiasság terhére. Közismert figura az olyan férj, aki ha elmegy hazulról, gondosan simára borotválja magát, de ha valami miatt egy napig otthon marad, akkor borostás állal járkál mondva, hogy ma nem megyek sehová, a feleségemnek így is jó vagyok. Apróság ez, de minden ilyen apróság egy-egy tégla a választófalhoz. Sok asszony azonban maga szerzi önmagának a bajt. Nem is törekszik arra, hogy a férje évtizedes házasság után is a nőt lássa benne. Nincs egy gyengéd, nőies szava, gesztusa, amivel hangulatot támasztana a férjében. Szó sincs arról, hogy folytonos szerelmes gügyögéssel csábítsa a férjét, de maradjon meg nőnek és ne feledkezzen meg arról, hogy a férje: férfi. Tetejében sok asszony otthon csupa kényelemből semmit sem ad magára és önmagát fosztja meg a nőiesség varázsától. Nem kell cifrálkodni, de a lompos, rendetlen háziruha és hasonló dolgok mind kiváló eszközök arra, hogy feledtessék a férjjel, hogy a felesége nő. Aztán még valami. A férj, akinek terítetlen asztaton adják a reggelit, a vacsorát mosatlan edények mellett tálalják, beszédtémának pedig csak a pénzkérdést kapja, az nem csoda, ha unott megszokásnak tartja a házaséletet és eszerint tekinti a feleségét. Amelyik házaspár elkerüli ezeket a hibákat, annak a házassága nem süllyed a hétköznapok szürkeségébe. • ÜZENETEK. — 1. Tánc jelige. A 17. század elején forrt ki a palotás, a magyar szóló és az ugrós tánc. Ebből az utóbbiból lett a 18. század végére a toborzó, a verbunkos. A kutyakopogós szegedi, a kállai kettős nagykállói eredetű. — 2. G. S. Az első repülőgép-anyahajó az első világháború alatt épült. — 3. Mrs. R. N. Ehhez hasonló kérdésekre gyakran nem tudok válaszolni, mivel nincs módomban az egész emigrációt ismerni. Ez esetben azonban a véletlen segítségemre jött és válaszolhatok. Hajdú János professzor Kölnben él, az ottani egyetem elméleti-fizikai tanszékének vezetője. Apám emlékére A kökénybokor hamvas-kék bogyóit most is magam előtt látom a Szamosújvár fölötti hegyoldalon. Apám mellettem áltt s szakértelemmel nézte az egyre kékülő szemeket. ‘‘Még egy-két fagyos éjszaka, — mondta — s bogyója kékebb lesz, mint az ég.” Rámnézett hosszan, s meglátta mögöttem az alkonyi égen a sápadt teleholdat. S azután — mint akit messziről hívnak — gyorsan elindult. Követtem, de mielőtt utolértem volna, elfedte előlem az éj. 1973 június A 100 ÉVES BUDAPEST AKIK BÖLCSŐJÉT RINGATTÁK... Budapest, 1973 július hó ... A nagy mű atyja, Széchenyi István, s a bölcső négy ringatója, Táncsis Mihály, Reitter Ferenc, Andrássy Gyula, Podmaniczky Frigyes nélkül nem elemezhető a roppant mű, az ország lakhelye, a legszebb alkotás, melyet e nép történelme során létrehozott — Budapest. Ha Budapest száz évének történetét kellene papírra vetnem, nem mellőzhetném Széchenyi István pályájának tragikumát. Budapest atyja önkézzel vetett véget életének. S a ringatok közül ketten, Táncsis ^s Andrássy szabadságharcos szereplésük miatt halálra voltak ítélve. Táncsis a kivégzése elől nyolc esztendős bújdosásba, hazai bújdosásba menekült. Andrássy Gyula külföldön élt; az ítéletet csak in effigie hajtották végre. Különb volt, szerencsésebb is, Podmaniczky Frigyes sorsa. A szabadságharc századosát csak elhurcolta a megtorló önkény. Közlegényként sorozták be. S a főmérnök Reitter Ferenc, a Közmunkatanács jó szelleme, a vakmerőén álmodó? Ő anélkül kényszerült meghalni, hogy élete főművét elfogadták, megvalósították volna. Budapest sorsa mögött, e száz év csillagpályája, gyötrelmes sorsok igyekezete mögött olyan sorsok álltak, lángoltak és fénylettek, amelyeket nem megérteni, sem megmagyarázni nem lehet tizenkilencedik századunk ismerete nélkül. Egy forradalmár — Táncsis. Egy Kossuthékhoz csatlakozott, a szabadságharcot szolgáló, majd kegyelemet kérő és Ferenc József miniszterelnökévé váló gróf — Andrássy. Egy szelídlelkű agglegény, a "XIX. század agglegénye”, a Martinovicsékért lelkesedő, s mindig fehér kesztyűben étkező aszódi báró fia, Podmaniczky Frigyes. S egy "szürke hivatalnok", a Közmunkatanács Reittere, a kitérők, drámák megpróbáltatások nélküli sors hordozója, aki álmaiban vakmerőbb volt valamennyiüknél és tragédiája teljesebb, mint az övék. Mert pontosan azt nem valósították meg, ami élete lényege volt, a nagy mű, a nagy álom, a mindenekfeletti, a hajózható pesti főcsatorna. Ki kell mondani: vérrel épült ez a város. Pazarlással. Az igazi, nagy társadalmi gondok elfojtásával. Olyan anyagi erőfeszítéssel, hogy az ország majdnem beleroskadt. Táncsis Mihály, nyolc évig rejtekezik, hogy elkerülje a halálos ítélet végrehajtását. Nyolc év után kegyelmet kap, szabad, de néhány év múlva felségsértésért elítélik, s 1860—1867 közt félig megvakul börtönében. Egyetlen szenvedély táplálja: városa álma. Városa kialakulása. Pedig nem is pesti ember. Ácsteszéri. Pest csak fogadott városa. S a mérhetetlen vagyon ura, Andrássy, akit egyszer már in effigie felakasztottak? Akit az a Ferencz József emel miniszterelnökké, aki valamikor jelképesen kivégeztette? Andrássy szavaztatta meg az Andrássy út építését, máig is legszebb világvárosi útvonalunkat. Andrássy alapította, szavaztatta meg — az angliai Metropolitan Board of Works mintájára — a Fővárosi Közmunkák Tanácsát életrehívó törvényjavaslatot. És a kockás ruhájú úr, a XIX. század agglegénye, “Frici báró”, a gomblyukában mindig fehér szegfűt hordó gavallér? Akit minden korabeli vicclap kinevettetett, mert a város bolondja volt? Bolondulásig szeretve ezt a földet, amelyről igyekeztek leseperni a “kolarafészkeket”, és igyekeztek megteremteni a sugárutakat és palotákat. Jókai, vagy talán Krúdy hőse lehetett volna. Meg is írta őt, egy felejthetetlen futamban, mint “a század legszabályosabb gavallérját”. Ez a "gavallér” azonban dolgozott, néha napi húsz órákat is, ez a fehér szegfűs úr azonban teremtett is, hogy mást ne említsünk, három évtizeden át (1873—1905) a városrendező, városépítő, várost fölemelő Közmunkatanács vezetője volt. S a szürke Reitter? Az egyszerű mérnök Reitter? Reitter Ferenc nem "kompromittálódott” a szabadságharcban. A bukás . után már a Helytartótanácsnál dolgozik. Reitter nem volt hős, nem volt százados, nem volt elhurcolt, közlegénynek beosztott Podmaniczky. Reitter csak álmodott. Megépíti a rakpartokat, kirajzolja az új városrészeket. RUFFY PÉTER
