Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-20 / 51. szám
10. oldal Karácsonyi gondolatok Irta: SIMA FERENC Nincs még egy történelmi esemény, amely anynyi művészt: írót, költőt, festőt és zenészt ihletett volna alkotásra, mint Jézus születése. Amikor a kalendárium leveleinek hullásában ezekre a mostani hetekre is sor kerül: újságíró kortársaim jó része nekilát és megir egy-egy cikket valami szép, karácsonytáji gondolatról. Magam is igy szoktam tenni több mint négy vei esztendeje, amióta ezen a pályán poroszkálok. Idén azonban zavarban vagyok, hogy nem tekinti-e valaki az ünnepi hangulat megrontásának azt az észrevételemet, amit karácsony alkalmával most el akarok mondani. Arról van szó, hogy habár határozottan karácsony a keresztény világ legnagyobb ünnepe, az 1189 fejezetet tartalmazó Bibliában a karácsonyi történet maga mindenestől sem tesz ki egy teljes fejezetet és az Evangéliumokban, amelyek Jézus életrajzát képezik, egyáltalán semmi utalás sincs arra, hogy Jézus decemberben született volna. Nem is valószínű ez, ha arra gondolunk. hogy a bethlehemvidéki pásztorok a mezőn vigyáztak nyájaikra, amikor fülükbe zendült a Jézus megszületését tudató angyali szózat. Decemberben a Szentföldön is tél van, amikor nem lehet a nyájat legeltetni. A kereszténység egészen 1242-ig nem is tudta, hogy mikor van Jézus születésnapja. Ekkor azonban IV. Celesztin pápa ünnepélyesen kinyilatkozta, hogy ez a nap december huszonötödiké. És miért éppen december 25? Mert akkoriban még úgy tudták, hogy ezzel ? nappal kezdődik a világosság, vagyis a nappal növekedése az addigi csökkenés után, igy tehát ez a legméltóbb nap Jézus születésére. (Akkoriban még tévedték három napot, mert a nappal növekedése valójában december 22-én kezdődik.) És az idén 1973-at Írunk Jézus születése után. Pontos ez a dátum? Éppenséggel nem! Hát hány éve született Jézus valójában? Nem tudjuk! Az evangéliumok három más történelmi adattal kapcsolják össze Jézus születését. 1. Augusztusz római császár abban az évben népszámlálást tartatott birodalmában. 2. Heródes volt akkor a zsidók királya, 3. Nagyfényü üstökös jelent meg az égen, jelezve Jézus megszületését. Nos, ez a hálom kísérő történelmi adat időben nem vág egybe. A hajdani Róma fennmaradt krónikáiból pontosan megállapított tény, hogy Augusztusz császár ezelőtt 1965 évvel tartatott birodalmában népszámlálást sem előbb, sem utóbb életében. Ha ezt a népszámlálást vesszük a Jézus születésével egybeeső történelmi adatnak, akkor most még csak 1965-ot kell írnunk Krisztus után, nem pedig 1973-at. Viszont ma már pontosan kiderített történelmi tény az is, hogy Heródes zsidó király ezeleőtt 1975 évvel halt meg. Vagyis ha Jézus mégis 1973 éve született, akkor Heródes már két éve halott volt ami azonban megint csak nem egyezik a kapcsolódó, feljegyzett eseményekkel, amelyeknek Heródes a mozgatója. Tehát ha Heródes még élt Jézus születésekor, akkor már leg. kevesebb 1975-öt kei] írnunk Krisztus születése után. Ami pedig azt a nagyfényü üstököst illeti: korunk csillagászai pontos visszafelé-számitással megtalálták felbukkanásának idejét. Azokban az évtizedekben csupán 1981 évvel ezelőtt tűnt fel az égen üstökös. így ha ezzel a kísérőjelenséggel kötjük össze Jézus születését, akkor az idén már 1981-et kellene írnunk. Vagyis a három kapcsolódó adat mindegyike kizárja, hogy Jézus éppen 1973 éve született, tehát azt, hogy az időszámításunk helyes. Kik és honnan vették mégis ezt az évet? Ez megállapíthatatlan. Csupán annyit tudunk, hogy már az őskeresztények is a mostaninak megfelelően számították az éveket Krisztus születésétől. Tehát kétségtelenül hibásan. Az már viszont a római krónikáknak pontosan feljegyzett ténye, hogy Krisztus keresztrefeszitése 1940 éve történt, ámde az előbbiek alapján megdől az a közhit, hogy Jézus ekkor 33 éves volt. A születését kisérő történelmi dátumokból kiszámíthatóan vagy 41, vagy 35, vagy csak 25 éves volt kereszthalálakor. Közel kétezer év távlatából ennek a pár éves eltolódásnak jobbra, vagy balra: nincs jelentősége. És ha szimbolikus is a dátum: Jézus születésnapját december 25-én ünnepeljük. Ez a béke és a szeretet lélekemelő ünnepe az egész kulturvilágban. Ilyenkor a fegyverek is elnémulnak. Ilynkor a legelvetemültebb ember is megszelídül, magába száll, karácsony áradó varázsának lenyűgöző hatása alatt. Ilyenkor, sajnos, csak ilyenkor, néhány rövid napra olyanok vagyunk, amilyeneknek mindig kellene lennünk... Az elmúlás, a halál mindig mélyen leverő hatással van rám, de annyira semmi más, mint a karácsonyfa kidobása az ünnep után, a szeretet halála, a durva, anyagias és ellenségeskedésekkel teli hétköznapok visszatérése. Gyermekkorom óta egy életen át ilyenkor mindig feljajdul bennem a kérdés: miért nincs mindennap karácsony? Miért tiszavirág-életű a szeretet? Kereszténynek mondja magát ez a világ, de csak a karácsony pár napjára valóban az, szinte azt mondom, hogy csak addig ember, addig lelki lény, aztán visszasülyed önmaga lényegébe, a kereszténytelen, taposásába egymásnak, embertelen érdekekért. Hatezer éves az írott történelem, és ezalatt még alig voltak igazán világméretben békeévek. Szinte mindig háború van valahol, ahogy most is. Pedig a világ békét akar . . . Az evangélium szerint az angyali sereg, amikor a pásztoroknak tudtukra adta Jézus megszületését, ezt zengte: “Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség és az emberek között jóakarat.” Ez az a program, amelyet a megszületett Jézus hozott az emberiségnek, ez a tanításainak alapeszméje is. Ez az a program, amely ha megvalósul, boldog lesz az ember már a földön is.'Ám ez a program csakis igy egész, ahogy az angyalok zengték, és nem csonkítható meg úgy hirdetve ahogy a hitettlenek is teszik, hogy “Béke a földön az embereknek” és pont. Nem lehet Jézus programját a közepén kezdeni c's e’hagyni az első felét, azt hogy legyen “Dicsőség az Istennek” előbb, és úgy legyen — mert másként nem is lehet — “Békesség a földön és az emberek között jóakarat”. Mert jóakarat nélkül nincs békesség, de Isten dicsősége, Isten elfogadása nélkül nincsen jóakarat sem, ami egy az emtelőszeretettel. Jézus megcsonkított programjával az a kísérletezés, hegy csak úgy, az első feltétel elhagyásával valami Isten-nélküli békesség legyen a földön, olyan kísérlet mintha a tolásból kivennék a sárgáját és a maradékra ráfognák, hogy ez a tojás és ezt akarnák kikelteni. Amennyi ennek a reménye a sikerre, ugyanannyi azé is, hogy Krisztus teljes programjának vállalása nélkül csakugyan béke lesz-e valaha a földön és, az emberek között jóakarat. Matild, a Santa Claus (Folytatás a 9-ik oldalról) a keresetéből tartotta el eddig, de már nem bírja .. . Talán a szegény gyerek Mikulás ajándékot se kap, mert az anyjának nincs pénze rá ... De azt írja a nő, hogy a gyerék már iskolába jár . . . akkor nem lehet olyan kicsi? Az iskolakötelezettség hat éves korban kezdődik, ha elsős is, legalább hat éves. — De hiszen én még akkor nem ismertem Bélát ... Ez a dolog még legénykorában történt. Most mit tegyek? Elmenjek, itthagyjam, én a szerencsétlen meddő asszony, vagy megbocsásak? De mit is bocsássák meg neki? Ellenem nem vétkezett, hogy nőtlen korában mi történt, ahhoz semmi közöm . . Szegény szerencsétlen aszszony! ... — Egyre jobban sajnálta az ismeretlent, a gyerek anyját, némi irigykedéssel is gondolt rá, ő tudott Bélának gyereket szülni . . . Mikor az ura hazajött, szó nélkül eléje tartotta a levelet. A férje átfutotta és a feleségére nézett: — Haragszol? — Azért haragszom, hogy eltitkoltad előlem. Mért tetted, mért nem mondtad el, hogy fiad van?. . . — Nem akartalak vele szomoritani. — Ezzel szomoritottál volna? Nem gondolod, hogy ha megmondtad volna, hogy fiad van . . . inkább örültem volna neki? ... Ne magyarázkodjál, ne mentegetőzzél . . . Irén valamikor nagyon szép lehetett. Akkor még nem is ismertelek . . . te se engem . . . — Megható hogy igy gondolkozol. Nem hittem volna . . . Szegény nő, lemondott a segítségemről, mert úgy gondolta, állása van és nincs szüksége az én pénzemre. De már nem bírja a terheket. Van valami kifogásod a rendszeres anyagi hozzájárulásom ellen? — Nekem jobb gondolatom van. Fogadd örökbe a fiút, költözzön hozzánk! Én örömmel fölnevelem. Tudod, hogy egyetlen szomorúságom, hogy nem lehet . . . nem lehet gyerekem! ... — és sírva a férje nyakába borult. — Micsoda karácsonyokat rendezek majd! . . Hogy fogom szeretni! . . . Szép ruhákat veszek neki és jókat főzök, hogy testben gyarapodjon, szép fiatalember legyen . . . mint az apja volt ... — fölemelte kisirt szemét és könnyein át mosolyogva mondta, — (Folyt, a 14. oldalon) HUMOR . VILLA — És valóban nyugodt környéken van a villa, amelyet eladásra kínál? — érdeklődik immár huszadszor a vásárló — Hegy nyugodt,-e? Az nem kifejezés — válaszol az ügynök. — A legutolsó tulajdonost családjával együtt fényes nappal lőtték le és a zajt az égvilágon senki sem hallotta. ★ TAKARÉKOSSÁG Két vadász-barát bandukol az erdőben. Amikor egyikük előveszi a fegyvert és matat rajta, a másik csodálkozik: — Te töltény nélkül jöttél vadászni? — Persze. így olcsóbb, eredmény meg ugyanaz. Karácsony este Sima Ferenc
