Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-18 / 42. szám
14. oldal KORUNK ÁRTATLAN ÁLDOZATAI írta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA A mai ember helyzete — anyagilag úgy mint erkölcsileg — nagyon nehézzé vált ezekben a napokban. Lelkészek, papok szakadatlanul prédikálják, hogy elérkeztünk az utolsó időkhöz, amit az is bizonyít, hogy egyre több templom épül a Sátánnak és egyre nagyobb számban vannak azok, akik büszkén vallják magukat boszorkányoknak. Minap városunkban az elemi iskolákban gyermekek azt követelték, hogy egy szobát engedélyezzenek nekik, ahol azok, akik óhjtanak, imádkozhatnak. Erre egy csomó fiú és lány felszólalt, hogy akkor a Sátán követői számára is kell egy helyiséget rendelkezésre bocsátani, hogy ők is áldozatot mutathassanak be annak, akit követnek. így aztán mindkét csoport kérelmét kénytelenek voltak megtagadni. Dohn anyué Zachár Űona Az árak egyre emelkednek, úgyhogy a háziaszszonyok nehéz szívvel mennek vásárolni és még nehezebb szívvel lépnek ki az üzletekből. Ma már igazán legtöbb családnak a legszükségesebbekre telik. így nem csoda, hogy azok, akik legjobban megsinylik ezeket a viszonyokat, a háziállatok, főképpen a kutyák. Városunkban augusztusban hatszáz kutyát pusztított el az “Animal Shelter”, nemcsak azokat, amelyeket a sintér hordott be, de az emberek maguk is rakásra hordják be kutyáikat, mert nem bírják táplálni őket. A helyzet oly nehéz lett, hogy csak két napig bírják tartani a behozott kutyákat-macs-kákat, mert nincs pénz az etetésükre. Számos városban azonnal elpusztítják őket, alkalmat sem adva a tulajdonosnak, hogy kiválthassa kedvencét, ha az elveszett. Felmerül a kérdés: miért kell éppen a kutyáknak ennyit szenvedniük, rakásra gyilkoltatniok ? A válasz az, hogy az erdőben vagy mezőn élő vadak képesek fenntartani magukat, még a macskák is, igy el tudnak bújni, menekülni az embertől, nem lévén rászorulva. A kutyát viszont az ember ősidőktől fogva háziállattá tette, igy aztán a szegény állat megszokta ezt az alárendeltséget, hogy az ember rászoruljon és képtelen megélni nélküle. Az ember viszont nem óhajtja, vagy nem tudja gondját viselni többé és hogy ne legyen útjában, rakásra pusztítja. A Human Society mindenfélét megpróbál. — ajánlja, hogy semlegesítsék a nőstényeket, ily-HETI NAPTÁR OKTOBER 22— Hétfő: Margit 23— Kedd: Antal 24— Szerda: Ráfáel 25— Csütörtök: Dária 26— Péntek: Dömötör 27— Szómban: Florencius 28— Vasárnap: Simon módon megakadályozva a szaporodást, de ez nagyon sokba kerül és számos más nehézséggel jár. Persze vannak még kutyabarátok is, akik mindent elkövetnek, hogy szegény állatokon segítsenek. Egyik barátnőm még a falatot is megvonja magától, hogy kutyaételt vásároljon, hatalmas zsákokban cipelve azt ki az Animal Shelterhez, hogy ott a kutyákat megetesse és legalább néhány nappal meghosszabbíthassa életüket, hiszen tulajdonosuk betoppanhat értük, vagy valaki, aki kutyát szeretne tartani, magához venné őket. Mindez nagyon szomorú, mivelhogy a kutya még mindig az ember legjobb barátjának számit. Erről magam tanuskodhatom. Még mindig 6 kutyám van és a jó Isten kegyelméből jól megvannak és kimondhatatlanul sok örömem telik bennük. Nem kívánom a világot, száz baját, gonoszságát, de kutyáimmal visszavonulva könyveimnek, otthonomnak, néhány megmaradt barátomnak és elsősorban a jó Istennek élek. Carmen Bemos De Gastold megható kis fohásza, melynek cime “A kutya imája”, igy szól: “Uram, én szüntelen a házat őrzöm. Ki őrizné, ha nem én? Ki vigyázna a nyájra? Ki lenne hűséges? Senki sem érti meg, mit jelent a hűség, csak Te meg én. Azt mondják, jó kutya vagyok — kedves kutya. Mindezek a szavak . . . Örvendek, ha simogatnak; elfogadom az öreg csontot, melyet odavetnek nekem és elégedettnek látszom, ők valóban azt hiszik, hogy boldoggá tettek vele. Eltűröm rúgásukat is, ha ez kerül utamba. Nem zúgolódom, őrzöm a házat- Uram, ne engedd, hogy meghaljak addig, mig szükségük van rám, hogy megóvhassam őket a veszedelemtől!” Rudgard Kipling ezt Írja “Legjobb barát” című kis üzenetében. “Mikor egykoron az ember felébredt, azt mondta: “Minek van itt velünk ez a vad kutya?” Erre azt felelte az asszony: “Az ő neve nem vad kutya többé, hanem a mi legjobb barátunk, mivelhogy ő barátunk lesz mindenkor és minden időkben.” Conrad Lorenz igy ir: “Ne próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy csak azért tartjuk a kutyát, mert őrzi a házunkat. Szükségünk van rá, de nem csak azért, mert házőrző. Én legalábbis valahányszor kietlen távoli városokban tartózkodtam, mindig vágyódtam kutyáim társasága után, mivel már jelenlétük is biztonságérzetet nyújt . . . Az én számomra olyan érzést kelt bennem, mint a kék Duna emléke, mások számára talán Dover hófehér sziklacsucsainak emlékét kelti fel ... . Az embernek időnként szüksége van arra, hogy meggyőződjön róla, hogy még mindig önmaga és semmi sem szolgáltathatja olyan megnyugtató módon ezt a meggyőződést, mintha négy lábat érez baktatni maga mögött. Heti fohász Teremtő Istenünk! őszinte szívvel bánjuk, ha szent akaratoddal dacoltunk embertársaink, hazánk és az emberiség ellen vétkeztünk. Bocsásd meg vétkeinket, nehogy életünk végéig embertársainkra és ránk nehezedjenek. Világosíts meg minket, hogy az igazság vezesse gondolatainkat, szavainkat és tetteinket, ámen. A TUDÓS VALLÁSA Werner Heisenberg világhirü Nobel-dijas fizikus egész életét az anyagi részecskék tanulmányozásának szentelte. Munkásságának etikai következtetéseit igy összegezte: — Az élet értelme azokban az értékekben van, amelyeket mi magunk hoz Lünk létre. Ha a vallás nyelvén akarom ezt kifejezni, azt kell állítanom, hogy minden élet közvetlenül Isten felé mutat és értelmét egyedül ebből a vonatkozásból nyeri. E kapcsolatot az embernek magának kell kitalálnia, nem remélheti, hogy ez egyszerűen megadatik neki. A múlt században az a sajnálatos helyzet állt elő, hogy a természettudósok szembeállították nyelvüket a teológusokéval, olyan feloldhatatlan ellentétben, amelyekben a megértés lehetetlennek látszott. Az atomfizikának köszönhető, hogy ma már a helyzet lényegesen megváltozott, mindenek előtt azért, mert fel kellett ismernünk, a vallás és a tudomány nyelve két külön nyelv. Más nyelvet használunk, amikor az atomról beszélünk és megint más nyelvet, amikor az életről, a halálról, az élet értelméről és a transcendenciáról teszünk vallomást . . . Mindenki tudja, aki természettudományokkal foglalkozik, hogy az olyan egyetemes érvényű eszmék, mint Isten és a világ, valóságokat jelölnek, de ha természettudományos dolgokról tárgyalunk, akkor meg kell maradnunk a természettudomány síkján. Megmenthető a ferde torony? Létének 800. évfordulóját ünnepli a pisai ferde torony. A harangtoronynak épült világhirü emlékmű több mint 54 méter magas. Az évszázadok során 4.19 méterrel dőlt meg. Évente átlagosan 1 milliméterrel lett ferdébb. Tavaly vészesen meggyorsult ez a folyamat, mert egy év alatt több mint 5 millimétert dőlt. Az olasz hatóságok nemzetközi pályázatot írtak ki a torony további ferdülésének megakadályozására és állítólag máris született olyan terv, amely megmentheti az utókornak ezt a páratlan műemléket. ŐSZI HANGULAT Rakétagyorsan tűnve hullt a szép ifjúság a tünde múltba. Közelről látjuk már a véget. Rajtunk a „nemszeretem-évek Kóróvá hervadt el a mirtusz. Nincsen már bennünk hősi virtus. Nehéz a munka és a szerszám, s bajok rohannak ránk ezerszám. Zörgő avarban jár a lábunk. Közelben lesve vár halálunk. Többé nem kötünk harcra kardot. Nem érdekel hiún a gardrób. Tündérmesévé vált szerelmünk. Igaz volt? Nem. volt? Ki tudja! ' Eltűnt. Fáraszt a csók, a dal, a tréfa, s nem bűvöl el egy margaréta. Sok bánatunk az égre felnő. Napfényes volt. Most csupa felhő. -Tűzvész-perzselt fa minden emlék. (Aranyzöldszín volt lombja nemrég!) De ha szeretsz, de ha szeretnek: vége e sötét szemüvegnek, s azt mesélik az őszirózsák: mindig nyit szépség s drága jóság, s rájövünk, hogy e beteg, árva szív reászorul Pásztorára. Kései napfényt szór az égbolt: , Köszönöm, Uram. Minden szép volt!” Szénási Sándor
