Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-18 / 42. szám
5. oldd PERON ISMÉT AZ ELEN, DE MI LESZ AZ IGERETEKKEL? BUENOS AIRES — Juan Domingo Peron 18 évi száműzetés után megkezdte elnöksége harmadik időszakát Argentínában, ahol a napokban megtartott választások folyamán,61.8 százalékos szavazati többséggel ő került az élre. A főváros utcái örömmámorban úsztak, peronista zászlók lengtek mindenfelé és a megafonok a peronista himnuszt zengték. És mig a tömeg lelkesen ünnepelt az Elnöki Palota előtt, a reneszánszát élő Peron, megfáradtán búcsút intett a tömegnek és a választási kampány izzasztó és idegőrlő vesszőfutását maga mögött hagyva, pihenni tért. Közben odaszólt szárnysegédjének: “Számomra vége az ünnepélynek, valakinek holnap dolgoznia kell ...” A valaki alatt természetesen magát értette. És Peronnak van mit dolgoznia, hiszen tudja, hogy bár fényes győzelmet aratott, sokan vannak az ellentáborból is, akik ellenezték uralomra jutását. Peron a fiatalságra támaszkodik, akik valóban ünnepük őt, de az idősebbek közül sokan emlékeznek még az 1946-1955 közötti peroni diktatúrára, amely egyesek szerint “a gadzasági káosz örvényébe sodorta az országot.” Peronnak tehát van mit cselekednie, hogy visszahódítsa a kételkedők bizalmát, be kell váltsa Ígéretét, miszerint Argentínát néhány éven belül ismét a háború utáni jólét színvonalára emeli. Peron mellett áll felesége, a 42 éves Isabel, akit vele egyidőben alelnökké választottak. Ő Latin-Amerika első női alelnöke. Isabel két tűz Iközöftt sütkérezik jelenleg. Egyrészt az argentin antifeininisták éleshangu bírálatait kell elnéznie, míg a másik oldalon élvezheti a rokonszenvet, amelyet azonban nem ő, -hanem az elnök korábbi felesége, Evita Peron vívott ki magának rátermett, lelkes vezetői talentumával. A kevésbé tehetséges Isabel csak örökölte ezt az elnöki feleség iránti rokonszenvet, amely alelnökké való megválasztásával nyilvánult meg a gyakorlatban. Evita azonban legendává nőtt Argentínában, mítosz fűződik köréje. De mi lesz a továbbiakban Isabellel ? Méltó utódja lesz-e Evitának? Még nem tudni. És Peron?... Egy közepes erejű szívrohamon már átesett a közelmúltban. És Argentína józanabb rétege aggódva kérdi: lesz-e vajon ereje beváltani ígéreteit ? LENGYELORSZÁGBAN IS TERJED a kábítószerek Élvezete VARSÓ — A leány akiről szó van, középiskolába járt. Fiatalkorú volt de a problémája amelybe fiubarátjával együtt belekeveredett, a felnőtteket foglalkoztatja most leginkább Lengyelországban. “Nicholas valami pirulákat kevert a vodkába . . . Nem tudom milyen pirulák voltak . . . Először rosszul éreztem magam az italtól, aztán nem éreztem semmit . . . Később elvesztettem felfogó képességemet. Értelmetlennek találtam minden szót. .. Arra emlékszem, hogy a földön fetrengtem valami földöntúli bódulatban, azután pedig minden elsötétült előttem . . . A kórházban tértem magamhoz ... Az orvosok mondták, hogy Nicholas meghalt a piruláktól . . .” A fennebb közölt néhány mondat csak kivonatos váza annak a terjedelmes cikknek, amely a Perspektywy nevű lengyel napilapban megjelent. Ez volt az első kimerítő beszámoló a kábítószerveszélyről, amely Lengyelország fiataljait is fenyegeti. Eladdig még hivatalos körökben is úgy tartották, hogy a kábítószer nyugati sajátosság. Kelet-Európa fiataljait érintetlenül hagyta. A fenti eset és az egyre gyakoribbá váló hasonló esetek azonban azt bizonyítják, hogy a helyzet korántsem olyan megnyugtató. ‘‘Vészes ragály fenyegeti társadalmunkat, amely először is iskoláink fiataljait támadja ...” — írja a Prawo I Zycie hetilap. Az úgynevezett “erős szerek”, mint amilyenek a heroin és a kokain, csak korlátozott mértékben ismeretesek, amarijuanához és a LSP- hez pedig nehezen lehet hozzájutni A lengyel tizenévesek egyelőre különféle kémiai anyagokkal és gyógyszerekkel kísérleteznek, valamint a nyugatról elterjedt, régi, olcsó és kipróbált festékgőz-belégzéssel. RENOVÁLJÁK A PUCCS NYOMAIT ... SANTIAGO, Chile — Járókelők meg-megállnak, hogy megszemléljék a chilei elnöki palota, a “Moneda” restaurálási munkálatait. A palota egy hónappal ezelőtt megrongálódott, amikor a katonai junta csapatai bombatámadást intéztek Salvador Allende, volt elnök “második otthona” ellen. Ecsetre kívánkozó kínai tájak KWEILIN, Kina — Nem véletlen, hogy Kina legnépszerűbb tájképfestőinek müveit valószinülenül szépeknek tartják a világ müértői. Akinek alkalma van felkeresni a helyszint, azokat a tájakait, hol e képek alkotóit meg ihlette a jellegzetes kínai táj szépsége, maga is tapasztalhatja ezt. A Yang-Tse és a Sárga-folyam partvidéke a legmegmegkapóbb az ország déli részén. Itt van Kweilin városa is, a kínai festészet bölcsője, amelynek hires iskolája több uralkodó dinasztiát élt túl és ma is virágzik. Az itteni festőiskola növendékei gyakran indultak lefelé kis bárkáikon, hogy felkeressék a két folyam legszebb partvidékeit, s vásznaikon megörökítsék azokat. S bár e festők csontjai már rég porladnak, a turista ha felkeresi a vidéket, ma is felfedezheti a képekről ismert tájakat. Az utazás nem éppen olcsó, egy bárkának a bére átlag 100 dollár és a kocsival való visszatérés újabb 50 dollár, de aki szereti a szépet és rajongója az exotikunknak, annak megéri. Felejthetetlen élmény elsiklani a hömpölygő hullámokon, s megcsodálni a Yang-Tse sziklás partvonulatát. Némely helyen ezek a sziklák különös alakot öltenek, sárkányokra, ördögi figurákra emékeztetnek. Aztán megnyugszik a táj és a viz fölé hajló óriási fák alatt némely helyen bárkákból álló falut fedez fel az utas, ahol ma is úgy élnek az emberek, mint évszázadokkal ezelőtt és az évszázadokkal ezelőtt festett képek színeit és alakjait idézik. Bambuszból összefont halászfalvak, vitorlás dzsunkák, és távoli lankákon a gondozott teaültetvények bokrai. Jellegzetes, idillikus dél-kinai táj ez . . . Mondják egyesek, hogy nézd meg ezeket a tájakat és az annyi, mintha a hires kínai festményeket néznéd. Vagy pedig nézd meg a festményeket, és az annyi, mintha ezeken a tájakon járnál ... Van benne igazság, hiszen mindkettő egyformán szép és egyformán eredeti. CSZAK-OLASZORSZÁG A DELIEKET HIBÁZTATJA A KOLERAJÁRVÁNY MIATT RÓMA — Eddig már legalább 800 koleramegbetegedés történt Itáliában 24 halálesettel. A délieknek nem elég a maguk baja a kolerával, nem sok megértést kapnak északi honfitársaiktól, akik őket hibáztatják a kolerajárvány kitörése miatt. Mikor egy milánói üzletember vadászatra akart menni Jugoszláviába és a határról visszaküldték, mert nem volt koleraellenes oltása, nagyon felháborodva mondta: úgy bántak velem, mintha az Indiai-óceán valamelyik pestisfészkéből jöttem volna. Ez a megaláztatás 4s csak Nápolynak egy ajándéka. Bologna vezető napilapja is azt írja vezércikkében, hogy végeredményben ők nem tehetnek arról, hogy a nápolyiak nem seprik az utcákat és nem mossák meg kezüket étkezés előtt. A lapok hibáztatják a rádió és televizió riportjait is, melyek szerint a járvány további terjedését már megakadályozták és elegendő kolera-ellenes szérum áll rendelkezésre. Az odasereglő újságírók egészen más képet találtak. A kormány az utolsó 25 évben legalább 20 billió dollárt költött a déli provinciák megsegítésére, most az újságírók azt kérdezik, mi lett ezzel a pénzzel? A járvány kitörésekor Nápolyban tartózkodó idegenek nem annyira pánikot, mint keserűséget találtak, a nápolyiak saját kormányukat hibáztatják a városukban uralkodó kezdetleges állapotok miatt. Most pedig elkeseríti őket az északiak vádja és meg-nem-értése. Egyik nápolyi újságíró előtt egy északolasz lap vezércikke áll, sok pirossal aláhúzott sorral, mely a szerkesztő szerint nem más, mint a déliek elleni legelitélendőbb faji megkülönböztetés. Mit tudják az északiak a mi problémáinkat — mondja elkeseredve. Egyébként közismert dolog, hogy a délen sok tifuszos megbetegedés is fordult elő, amit minden európai statisztika kimutat.
