Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-10-11 / 41. szám
8. oldal LONDONI LEVÉL A 2000 ÉVES HERCEGNŐ SZEX BÖLCSEK írta: SÁGI PÁL Amerikai tudósok egész sora kezdi tudományosnál is tudományosabb képpel hirdetni, hogy a túlnépesedés megakadályozására vezessék be az állami ellenőrzést: csak hatósági enge■ déllyel lehessen szülni. Többtucatnyi módszert, formát, még gyermekjegyet is ajánlanak az új rendszer, a “szülj-parancsra” gyakorlati megoldására. Van aki talán meglepőnek tartja, hogy főként éppen azok a szuper-liberális professzorok hirdetik a szülési SÁGI PÁL rabszolgaságot, akik leghangosabban jajveszékelnek az emberi jogokért. Nem meglepő ez. Ezek a tudósok és a velük egy húron pendülő Új Bal politikai figurái és írói valamiféle új társadalomról ábrándoznak és minden társadalomátalakító elgondolásban van valami parancs-ízű. Az embereket azonban nem lehet akaratuk ellenére boldogítani. Szemünk előtt zajló példa erre az újkori “izmusok" egymást követő esetei. Terrorral, börtönnel, emberirtással sem tudják megvalósítani a földi Paradicsomot ígérő elveket egyszerűen azért, mert állambölcseleti tételeik hangyává akarják változtatni az embert az állami hangyabolyban. Az ember aláveti magát a tételes törvényeknek, amelyek nélkül a társadalom elvadulna, de attól viszolyog a háta, hogy az elfdgadott általános normán túlmenően szabályozzák, korlátozzák egyéni életét. Márpedig nemcsak a nyílt és burkolt diktátorok, hanem még az erőszak minden fajtáját elvető utópista bölcsek is — akárcsak mai amerikai utódaink — beleavatkoznak az egyén legbelsőbb ügyeibe. Sőt éppen ők hatolnak a legmélyebbre: a szerelem helyett valamiféle felülről irányított embertenyésztést akartak megvalósítani. Az angol tudós Új Atlantisával majdnem egy időben adta ki a Nap Városa című munkáját Tomas Campanella olasz domonkosrendi szerzetes. A tjap Városában nem tilos a házasságon-kívüli szekszuális élet, de úgy kell megszervezni, hogy életerős faj kitenyésztésére legyen alkalmas. További tétele: 21 évnél fiatalabb férfi nem lehet apa, nem adhat életet utódnak. Amíg nem töltötte be a 21. esztendejét, csak testi vágyainak kielégítésére köthet szerelmi viszonyt, de akkor is csak terméketlen nővel vagy már várandós asszonnyal, akibe 21 évnél idősebb férfi oltotta be az új életet. No nem mondom, ennek a jámbor Fra Campanellának meglehetősen furcsa elképzelései lehettek a várandós asszonyokról. Nem is szólva arról, mi történik, ha a Nap Városában — ahol akkor még nem ismerhették az antibéby pillt — valamelyik tüzes fiatal legény kipróbálja a partnernőjét és kiderül, hogy a hölgy nem terméketlen. Kit dugtak volna börtönbe törvénysértés miatt: a legényt vagy a partnernőjét? Ennek csak Fra Campanella lehetett a tudója. Az elő-utópisták után a későbbi modem utópisták is valamennyien valami formában beleszóltak az ember szerelmi életébe. A francia Fourier, a falanszter-rendszer híve a szabadszerelmet hirdette. Gondolom ez az egyetlen utópista állambölcseleti tétel, amit titokban ma is sokan gyakorolnak és talán törvénynek is elfogadnának. Egyébként azt hiszem, mai világunkban más gyakorlati hasznot is hajthatnának ezek a régi bölcsek. Valamelyik élelmes könyvkiadó, megfelelő illusztrációkkal, nagy kötetben összefogva kiadhatná amit a "párosodás” tudományáról írtak. Az olvasók úgy kapkodnák, mint a cukrot. Tetejébe senki sem vádolhatná pornográfiával, hiszen csak azt nyomtatta ki, amit bölcsek írtak. Arról pedig nem tehet, hogy régen is voltak a világon szeksz-bölcsek. A londoni Piccadillyn lévő Royak Academy kiállítási csarnokában lejátszódó jelenet a Frankenstein című rémfilm leghátborzongatóbb mozzanatára emlékeztetett: komor és tiszteletreméltó külsejű férfiak vattával bélelt ládákból földöntúli fényben sugárzó végtagokat szedtek elő s hozzáláttak egy merev és félelmetes alak összerakásához. A férfiakon látszott, hogy tudósok, őszhajúak voltak, szemüvegesek és áhítattal teljes feszültség ült az arcukon, elmélyülten dolgoztak, anélkül, hogy szót váltottak volna egymással. Három kínai fiatalember is tevékenykedett körülöttük a sírí csillogású darabkákat adogatták kézről-kézre. Mi ez? Charlie Chan, a kínai mesterdetektív beépítette hűséges munkatársait a Frankenstein grand guignolba? Nem, semmi ilyesmi nem történt: a tudósok a British Múzeum és a Royal Academy régészei és kutatói voltak, a közreműködő kínaiak pedig a kínai Népköztársaság archeológusai s nem Frankenstein szörnyalakját állították össze, de Tou Wan kínai hercegnő temetési ruháját, amelyben a Han Dinasztia tagja, Liu Sheng herceg ifjú hitvese kétezeresztendős álmát aludta, míg 1967-ban, a kulturális forradalom viharos éveiben, portyázó katonák sírjára nem bukkantak. A temetési kosztüm, amely a holt hercegnőt rejtette s amely inkább emberformájú burkolatnak nevezhető, mint ruhának 2160 egyenként csiszolt zsád, vagy nefritkő-darabból áll, a mozaik-darabokat 700 gram .súlyú arany drót köti össze. Része lesz az e hó végén a Royal Academy-ben megnyíló kínai kiállításnak, amely csakugyan lélegzetelállító betekintést nyújt a Kínai Birodalom hatszázezer esztendejébe, az emberi civilizáció és kultúra egyik legváltozatosabb és legmisztikusabb országának félmillió-évet átölelő történetébe. A kiállításon négyszáz tárgy kerül a közönség elé, ősi Kína mindennapos használati tárgyaitól, edényektől, bronz-szobroktól, Kína életét ábrázoló illusztrációkon át a csodálatos temetési öltözékig. Tou Wan hercegnő sírjának közelében a katonák megtalálták a hercegnő férjének, Liu Sheng-nek a sírját is, akit ugyanolyan nefritkő burkolatban helyeztek örök nyugovóra, mint hitvesét. Amint a British Muzeum Tutankhamen-kiálffc tásának az ifjú fáraó színarany halotti maszkja volt a sztárja, úgy nem kétsége?, hogy az emelvényen fekvő nefritkő-alak lesz az, amelynek megpillantására a kiállítás látogatói az ámulat hangját hallatják. A hercegnő és férje ahhoz a Han-dinasztiához tartoztak, amely Krisztus előtt 206-tól Krisztus után 24-ig uralkodott a Birodalomban. A kiállítás tárgyait Párizsból szállították át Londonba, a francia fővárosban két hónapon keresztül roppant nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta. Ilyen fölbecsülhetetlen értékű tárgyak mozdítása és szállítása alkalmával mindig a biztosítás okozza a legnagyobb gondot, hiszen ki döntheti el, hogy mennyit ér a kétezeregyszázhatvan nefritkő-mozaikból álló kétezeréves temetési öltözék? Hol, hogyan és mennyiért pótolhatók többszázezeréves régészeti leletek? Végül húszmillió fontsterling, tehát körülbelül ötvenmillió dollárnak megfelelő összeg mellett döntöttek és ennyire biztosították a kínai kincseket. Hogy kinél? Természetesen Lloydnál, amely mindig és mindent biztosít és mindenért pénzügyi kezességet vállal. Hogy mennyiért, mekkora prémiumért, arról hallgatnak a kiállítás rendezői: a londoni Times, Az Angol—Kínai Társaság és az Akadémia. A kiállítás létrehozását hosszan elhúzódó tárgyalások előzték meg Peking és London között, míg végül júliusban aláírta a megegyezést Kína londoni nagykövete: Sung Chih-Kuang. Heath miniszterelnök nyitja meg és január 23-ig, tehát négy hónapon keresztül lesz megtekinthető. Régészek szerint nem kisebb jelentőségű esemény, mint amilyen a Tutankhamen-kiálh'tás volt és úgy vélik ,hogy ugyanakkora vonzereje lesz. A kiállítás bevételéből eredő haszon teljes egészében a Kína és Anglia közötti külturális kapcsolatok további fejlesztésére fordítják. London, 1973. szetpember hó ... VÁNDOR PÉTER Krisztus előtt majdnem 400 esztendővel írta meg Az Állam című művét Platon a görög filozófus. Képzeletbeli országát amelyben eszményi jogi, politikai és társadalmi rend uralkodik, a tudomány emberei kormányozzák. Ezeknek a vezetőknek feleségük, családjuk nem lehet, időnként azonban “jó fizikumú nőkkel kell párosodniuk”, hogy testbenszellemben nemes, kifinomult utódokat hozzanak létre. Körülbelül kétezer esztendővel Platon után jelentkezett a maga eszményi országának elképzelésével Thomas Morus a tudós angol lordkancellár, aki vérpadon fejezte be életét, az egyház pedig szentté avatta. Művének az Utópia címet adta. A házaságtörésre halálbüntetést írt elő, viszont annak ellenére, hogy buzgó katolikus volt, megengedte a válást abban az esetben, ha a házasság nem "produkált" megfelelő utódokat. Egyébként javasolta, hogy a házasfelek esküvő előtt nézzék meg egymást meztelenül, nehogy utólag fedezzenek fel valami rejtett hibát. Ez elég praktikusan is hangozhatott abban az időben, manapság azonban már nincs szükség az ilyesfajta előzetes szemlére. Nem kell törvényt hozni arra, hogy a férj-jelölt meztelenül nézhesse meg kiszemeltjét. Elég, ha estélyi ruhában látja. Morus után nem sokkal Francis Bacon ugyancsak angol lordkancellár fejtette ki állam-elveit Új Atlantis című könyvében. Nem tartotta helyesnek Morus elgondolását, hogy a jövendőbeli házasfelek meztelenül lássák egymást. Szerinte ezt a szemlét a két család barátaiból alakult bizottságnak kell megtartania és a barátok számoljanak be a jelöltnek arról, hogy mit láttak. Francis Bacon a szekszuális életet csak házasságon belül engedi meg. Ugyanakkor pedig a házaságról azt vallja, hogy az semmi más csak a férfi és a nő szövetkezése utódok termelésére. Megkezdődött európai szövetségeseink uj keretekbe foglalt elkötelezettségeinek lefektetése. Az uj Atlanti Egyezmény kibocsátására azonban még huzamosabb ideig nem kerülhet sor. Nixon elnök optimizmusa ellenére ma már biztosra vehető, hogy a deklaráció Nyugat-Európa részéről később — jó pár héttel később — fog megjelenni, mint ahogyan azt Amerika eredetileg elképzelte. Brüsszelben éppen ennek a deklarációnak a tartalmáról tárgyalnak a NATO 15 tagállamának képviselői. Nixon elnök itthon ugyancsak elszámitotta magát, ezúttal azonban alelnökével kapcsolatban. A játszmát be kell fejezni, igy érthető Nixon elnök multheti kijelentése: Teljesen elfogadható Spiro Agnew alelnök álláspontja, miszerint akkor sem mondana le hivataláról, ha az esküdtszék vádat emelne ellene a marylandi politikai megvesztegetési botrány miatt. Nixon elnök egy sajtókonferencián az alelnök elleni vádakat “komolynak és nem jelentéktelennek” nevezte. — Ugyanakkor kiállt igazságügyminiszter-helyettese, Henry Petersen mellett is, mondván: “Petersen nem lehetett a vizsgálatok kiszivárogtatásának forrása”. Az alelnök maga is visszavág. Ügyvédei megidéztették a sajtó néhány képviselőjét, hogy megtudják, honnan eredhetnek az alelnökről szóló megvesztegetési és egyéb politikai vádaskodások.
