Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-20 / 38. szám
9. oldal " MIBEN VAN A PÉNZ? írta: PAPP VARGA ÉVA "A Coca Cola meghódította Magyarországot; a 'Kok' ott áll minden asztalon az eszpresszókban, pedig nem olcsó .. Lapunk egyik számából idézem a fenti sorokat, melyek számomra nem megle* pöek. Külföldi utazásaim során Németországban, Olaszországban, ■■■ Spanyolországban, majd itt Mexikőbán mindenütt találkoztam előszór az országutakat "díszítő” reklámokkal, azután az asztalunkra állított hűsítő-itallal. Sehol UPHIIHh sem volt olcsó, ám ez lenne a leg- VARGA ÉVA kisebb baj; aki nem kívánja, vagy nem teheti, úgy sem veszi. A baj inkább ott van, hogy egyre több orvos szerint “elzsírosítja a vért” ez a gyökerekből nyert és mesterségesen édesített ital. Sajnos a fiatalok, akik legjobban behódoltak ennek az italnak, nem veszik szivükre az óvást. Ennek bizonyítéka az utcákon eldobált sok üres Coca Cola üveg. Nem egy "gyűjtő” a közelben saját bevallása szerint ebből fizeti a napi néhány kávé-adagját. Arról beszélgettünk társaságban nemrégiben, hogy mondhat akárki amit akar, mégsem lehet megdönteni a Coca Cola sikerét, mert manapság pénzzel mindent el lehet érni és ha akadna is valaki, aki jobb és egészségesebb hűsítő-italt akarna piacrahozni, előbb-utóbb eláll e tervétől: megmagyarázza neki a nagy hűsítő-ital gyárosok egyik vagy másik jogi képviselője, hogy milyen kockázatos egy ilyen vállalkozás. Ugyanakkor azt is "megmagyarázzák”, hogy okosabb ha felhagy a veszélyes kísérletezéssel és jó áron rögtön eladja a receptet a már bevezetett s milliárdokkal bíró konkurrens nagy cégnek. A fenti állítás igazolására a következő érdekes történetet mesélte el társaságunk egyik tagja. Pár évvel ezelőtt egy vállalkozó szellemű fiatalember felkereste a Coca Cola cég igazgatóját és elmondta, miszerint ő vegyész és most készül forgalombahozni egy új hűsítő-italt, melyre máris beadta a szabadalmi kérvényt. Mielőtt azonban forlombahozná, közli a céggel, hogy esetleg kárt okozhat nekik, ugyanis az ő általa gyártott hűsítő ital neve "Coke”. Könnyen meglehet, hogy ha valaki, Coca Colá-ra gondol, de annak — nem hivatalos — rövidített nevét használva rendeli (“I would like a Coke”), az ő általa készített italt kapja. S mivel ez a kitűnő ízű ital olcsóbb is lesz, legközelebb esetleg már egyenesen ezt fogja követelni a szomjas vendég. A vállalat igazgatósága erélyesen tiltakozott. Érveket érvekre halmoztak — s miután ez nem használt — majd jogtanácsosaik perrel fenyegetőztek. A dolog békés megegyezéssel végződött. Az ötletes i üzletember elállt attól, hogy új hűsítő-italat "Coke”nak nevezze. A szabadalmi kérvényt visszavonta és a cég rögtön be is nyújtotta ezt a saját nevében. Hogy mennyibe került mindez, arról senki nem tud rész! leteket, azonban az tény, hogy semmiféle új, konkurrens ital nem került forgalomba a mai napig. Az "üdítő” történetet érdeklődéssel hallgattuk végig. Egy új-Amerikás háziasszony tette a legjellem| zőbb megjegyzést, mondván, hogy "ilyesmi csak Amerikában történik ... nálunk még mindig az a közmondás járja, hogy ‘jó bornak nem kell cégér' ”. A társaság egy férfi-tagja erre elmondott egy hasonló esetet, amely viszont Európában történt meg, a két világháború közti időben: A bécsi Georg Schicht szappangyár közismert volt és óriási forgalmat bonyolított le. Csak az zavarta meg egyik napról a másikra a vezetőséget, amikor Bécs utcáin a hirdetési oszlopokon nagyobb plakátokon hirdette be egy csehszlovákiai üzletember, hogy rövidesen piacrahozza új szabadalmát, a "Georg Schicht pipere-szappan”-t. A bécsi gyár felfigyelt a dologra és jogtanácsosai révén beperelte a prágai üzletembert a cég nevének eltulajdonításáért. A tárgyaláson a fiatalember jogi képviselet nélkül jelent meg, hatalmas aktatáskával s benne iratok tömegével, állításai bizonyítékaival. Előadta, hogy itt szó sincs eltulajdonításról, mert ő a saját nevét használja. Ugyanis ő talált gyerek, akit az első világháború végefelé egy elhagyott vasúti kocsiban talált meg egy pályaőr. Egy nagy szappanos dobozban feküdt a párnapos, elhagyott csecsemő. A dobozon, valamint a papíron amelybe bele volt csavarva, a George Schicht szappangyár neve volt nyomtatva. A pályaőr nős émber volt, ám gyermekük nem volt s így örökbe-fogadták. Később, amikor a fiú nagykorúsítatta magát — visszaemlékezvén a történetre — hivatalosan is felvette a Georg Schicht nevet. Most tehát teljes joggal használja a nevet. A bíróság igazat adott bennek az érvelésnek és a vádat az ügyész elejtette. Nem maradt más hátra a cégnek, mint az, hogy lebeszélje a fiatalembert^ erről a “kockázatos” vállalkozásról. Hogy a "lebeszélés” mennyibe került, azt senki sem tudja. Egyet azonban mindenki tud Hollywoodban: oly sokba került már óriási filmvállalatoknak az, hogy jelentkeztek egyének azzal, hogy ötleteiket, vagy nevüket felhatalmazás nélkül felhasználták, hogy már jólelőre védekeznek ilyen panaszok vagy perek ellen. Ezt pedig teszik akként, hogy a film címlapján a következő apró-betűs szöveg áll: A filmen látható egyének mind képzelet-beliek. Akármilyen hasonlóság — élők vagy holtakkal — tisztára véletlen. S nem egy esetben még ez sem elég ... Semmi sem új a nap alatt — mondja a közmondás. Időnkint felfedeznek mégis egv-két lehetőséget a vállalkozó-szellemű és jó-szimatú emberek, amelyek révén hatalmas érdekeltségek, cégek és nagyvállalatok kénytelenek búsás hasznukból átadni egy parányi részt ,hogy utána ki-ki a maga mesterségét folytathassa. Nyelv - anyanyelv - világkultúra A Július 29. és Augusztus 6. között Szombathelyen tartott második anyanyelvi konferencia az egeytemes magyarság életének fontos eseménye. Három évvel ezelőtt történt meg először, hogy az anyaország kinyújtotta kezét messzire szakadt vérei felé. Akkor tartottuk az első anyanyelvi konferenciát. Ebben elsősorban az általános elvek elméleti tisztázása volt a fő feladat, valamint a közvetlenül következő lépések meghatározása. Akkor a magyar nyelv oktatásának, terjesztésének kérdése volt a konferencia középponti tárgya. Ez a második konferencia egyrészt a gyakorlati megvalósítás módozataival foglalkozott, és tárgyköre lényegesen kibővült: a magyar nyelven kívül helyet kapott benne a magyar kultúra számos területe, a magyar történelem, irodalom, néprajz, művészetek, stb. A nyelvnek és oktatásának azonban még mindig igen fontos szerep jutott. Többször felvetődött már az kérdés, mi haszna van annak, hogy idegen nyelvi közösségben élő, külföldi állampolgárok éppen magyarul tanuljanak. Aligha hiszem, hogy' itt bárki is közvetlenül pénzre váltható haszonra gondol. Ahhoz aligha férhet kétség, hogy idegenbe szakadt magyarok és leszármazottjaik számára a magyar nép múltjának és jelenének megismerése milyen értékes erkölcsi haszonnal jár. Ez a kultúra, amellett, hogy szellemi látókörüket mindenképpen tágítja, saját eleiknek művelődéséhez és ezzel saját gyökereikhez hozza őket közelebb, öntudatukat növeli és bekapcsolja őket egy más világba, egy más műveltségbe, amely új hazájuk kultúrájával rokon ugyan, de mégis igen sokban különbözik tőle, és ismerete új távlatokat nyithat. Minden eszmélő, gondolkodó ember számára igen fontos saját énje előzményeinek alapos ismerete, mely önmagának mélyebb megismeréséhez is közelebb viszi. S ez a magyar kultúra éppen elég — sokszor rejtett — becses értéket hordoz, hogy elsajátítsa még akkor is jelentős szellemi gazdagodás legyen, ha a közös eredet érzelmi szálai nem fűznék a külföldi magyart szorosabban ehhez a műveltséghez. S a magyar műveltség valódi megismeréséhez a legegyenesebb, a legmélyebben, a sűrűbe hatoló utat a nyelv ismerete nyitja meg. Ezen át lehet igazán megismerni nemcsak irodalmát, de a nemzet lelkét is. Fel kell azonban figyelnünk még valamire. Ha körülnézünk a világban, azt tapasztaljuk, hogy a magyar nyelv oktatása egyetemeken és főiskolákon az utóbbi évtizedekben igen nagy mértékben terjed. Egyre növekszik világszerte a magyar tanszékek és a magyarral foglalkozó felsőfokú intézetek száma. Vannak egyetemek, amelyeken a magyar nyelvi előadások hallgatása minden, bármily nyelvszakos hallgató számára kötelező. Másutt azt látjuk, hogy a magyar nyelv tanítása igen eredményes és az önkéntes érdeklődők száma a nehézségek ellenére állandóan nő. És ez érthető. Erősen bontakozóban van ugyanis a nyelvtudománynak egy új ágazata, az ún. kontrasztív, azaz egybevető nyelvészet, mely a különféle nyelvek kifejezésmódjait, problémamegoldásait hasonlítja össze, nem abból a célból, mint a komparatív, vagy összehasonlító nyelvészet, hogy a hasonlóságokat, ill. szabályos megfeleléseket keresse és a közös eredetet igyekezzék kihámozni, hanem ellenkezőleg az eltéréseket, az ellentéteket kutatja, amelyek ismerete az egybevetett nyelvek alaposabb, mélyebb megismerésére vezet. Ennek gyakorlati hasznossága is szembeötlő, hiszen a nyelvtanítás számára kitűnő anyagot szolgáltat. Kétségtelen, hogy minél eltérőbb az egybevetett két nyelv felépítése, rendszere, az összevetés annál tanúiságosabb, annál mélyrehatóbb eredményeket ígér. Nos, az európai kultúrát hordozó nagy és kis nyelvek általában mind rokonok, közös eredetűek és ennél fogva számos közös vonás jellemzi őket. Egy teljesen más eredetű, más rendszerű. és felépítésű nyelvvel való egybevetés sokkal mélyebb, sokkal értékesebb tanúlságokat ígér. Ilyen, az európai kultúra körébe tartozó nyelvként három kínálkozik: a török, a finn és a magyar. A három közül a magyar nyelv kapcsolódott bele messze a legrégibb idő óta, mintegy ezer éve az európai kultúra körletébe, vált ennek a kultúrának egyik hordozójává. Tehát hosszú évszázadok óta ugyanazon anyagi és szellemi világot fejezi ki, mint az indoeurópai nyelvek, de egészen más eszközökkel, mint emezek. Azonos világkép, gondolat-tőke, de egészen más, eredeti kifejezésmód. Ezért különösen becses a magyar nyelv ismerete, hiszen a világ nyelveinek kaleidoszkópjában különleges színt képvisel, melyet semmi sem pótolhat. Gondoljunk pl. az alanyi és tárgyas ragozás (a várok és a várom) megkülönböztetésére, a birtokos személyjelek használatára névmás helyett (házam — my house, ma maison, stb.), a határozók erősen szintetikus felépítésére (házban — dans la maison, im Hause, stb.), hogy csak néhány legszembeötlőbbet említsek a sok száz kisebb nagyobb, de mindig lényeges és színes különbség közül. Mindezek a jelenségek az egybevetett két nyelv alaposabb megismerésére, mélyebb megértésére sőt átérzésére vezetnek. tehát nemcsak a nyelvész szakember számára értékesek,. hanem mindenkinek, aki valamely nyelvet tudatosan, művelt emberhez méltóan óhajt használni. A magyar nyelvnek ez a terjedő tudományos szerepe, mondhatni népszerűsége, világosan jelzi, hogy e nyelv megismerése, a szellemi látóhatár kiszélesedését, a nyelvi öntudat gazdagodását jelenti, az összevetett két nyelv bármelyikét beszélő számára. Amit tehát mi ajánlunk, egy általában értékes, minden magyar származású ember számára érzelmi okokból is kedves kultúrának a megismerése és egy olyan nyelv birtokbavétele, mely gondolkodásra ösztönöz, és a nyelvi kultúra mélyebb átélésére vezet. Nem kicsiny értékek ezek, amelyeket ajánlunk, nem üres kézzel közeledünk tehát külföldi testvéreinkhez. Mi pedig azt reméljük, hogy új hazájukban ők a magyar kultúrának lelkes hívei, ismertetői, terjesztői lesznek. . BÁRCZI GÉZA )
