Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-05 / 27. szám
14. oldal ÁLLJUNK MEG EGY PILLANATRA! Iría: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Amint múlnak a napok, az élet egyre nagyobb sebességgel és izgalommal zajlik körülöttünk. Szinte hajszolva rohanunk, dolgozunk, telefonálunk, takarítunk főzünk, vát sárolunk, közben izgulunk, mert elromlik a jégszekrény, villanyvezeték, tűzhely, lakas vagy más egyébb és ez azt jelenti, hogy naponta vagy hússzor kell telefonáljunk, jajgatnunk, dühön- I génünk, mig végre megjelenik Dohnan in* a szere^ és aztán újból kezíjő- Zachár Ilona dik az egész cirkusz. Még szerencsések vagyunk, ha meg tudja javítani azt, ami elromlott. Rendszerint úgy végződik az eset, hogy uj jégszekrényt, air conditionert, tűzhelyet vagy más egyebet kell vásárolnunk, mert már nem gyártják azt a részt, amelyik elromlott, avagy nincs raktáron és nem tudják beszerezni. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha folyton idegeskedünk, sietünk oly annyira, hogy még imádkozni se marad időnk és még ha rá is szánjuk magunkat, rövidre fogjuk az imát, mert ime, szól a telefon, vagy váratlanul betoppan valaki, avagy jön vendég aki bemondta magát, kávét kell készíteni és addig még fel kell porszívózni a szobákat. És ez igy megy napról napra. Soha sincs egy nyugodt óránk, amikor megpihenhetnénk, amikor gondolkozhatnánk, azaz inkább rendbeszedhetnénk gondolatainkat, érzéseinket. Hány hibát, hány ballépést követünk el, mert nincs időnk megfontolni, hogy mit volna legobb cselekedni, mert nem tárgyaljuk meg magunkban az érveket és ellenérveket és nincs időnk eldönteni, melyik lenne a legcélszerűbb megoldás. Talán azért is van manapság annyi válás. Az emberek állandóan izgatottak, idegesek, hamar megharagszanak egymásra, akkor összevesznek és gyakran jóvátehetetlen hibát követnek el, ami aztán lehetetlenné teszi a kibékülést. De nem is akarnak kibékülni. Rohannak tovább valami uj után, amit még nem próbáltak ki, ami talán jojjb lehet, mint a régi volt. Nem fordulnak tanácsért Istenhez, a Szentiráshoz, még saját lelkiismeretükhöz sem, csak szenvedélyeiknek, idegeiknek engednek és kész a tragédia. Mint ahogyan Sárvári Éva irja Kanadában megjelent “KIGYULT A FÉNY” cimü regényében, ahol egy csodálatos igazságot tár fel; azt, hogy egy úgynevezett intermezzo, mely lelki megrázkódtatást hoz létre, hogyan ad elmélkedésre alkalmat és igy képes megoldani a legbonyolultabb lelki problémát. A főtéma kanadai magyar házaspár, Biró Sándor és felesége, Ila története, akik tizennyolc évi együttélés után nemcsakhogy elhidegültek egymástól, de annyira meggyülölték egymást, hogy mindketten válásra gondolnak. Éppen amint együtt utaznak haza a földalattin, cipelve a csomagot, melyet leányuk születésnapjára vásároltak, a férj már el is határozza, hogy mihelyt hazaérnek, beszél az asszonnyal és megmondja neki, hogy elválnak és ő titkárnőjét veszi feleségül. A sors azonban egy zökkenővel közbelép. A földalatti ugyanis egyszerre elsötétült, megállt és az a másfél óra, mely alatt ott vesztegeltek, mind kettőjük lelkében régi emlékeket idézett fel. Hisz annyi mindenen estek át együtt, viszontagságon, szenvedésen, dolgoztak, küzködtek, koplaltak és most egyszeriben mindez oly élénken ébredt fel gondolataikban, mintha tegnap lett volna. Egyszeiben úgy látták egymást, mint akkor régen és nem is tudták elképzelni, miért is akartak elválni, hisz ott vannak gyermekeik és az a pár csekélység, ami széjjelválasztotta őkjt, könnyen elsimítható. Amint múlt az idő és még mindig a sötétben vesztegeltek, nem is sejtve, hogy mi történhetett, halálfélelem szállta meg az utasokat és természetesen a Biró házaspárt is. ‘'Mert mi is a halál?” mondja az Írónő.” A cél a halál, az élet küzdelem és az ember célja a küzdés maga,” mondja Madách Imre, de ez csak részben igaz. A saját véleménye szerint a halál bizonytalanság, elsősorban bizonytalanság és minden más csak azután jön. Csak találgatnak az öreg Kaszással kapcsolatban, bizonyosat azonban senki sem tud, mert még soha senki sem jött vissza onnan.” Majd igy ir Sárvári Éva: ‘‘Azt mondják, az utolsó percek előtt az embernek az egész élete lepereg a lelki szemei előtt . . . Persze, biztosan ezt sem tudja senki, mivel még senki sem jött viszsza . . . Számoljunk hát el sajátmagunkkal, ha muszáj . ; . hogyan bántunk azzal az élettel, amit a jó Isten adott, mit tettünk helyesen és mit helytelenül. Ha újra kezdhetném — mit csinálnék másképpen? Melyik lépés volt ballépés? Talán egyik sem. Kivéve . . .” A Biró házaspár életében ez a másfél óra a Heti fohász Uram, hálát adunk Neked, hogy a modern technika világában még hagytál nekünk valami szépséget is. Igaz, a levegőben már gépmadarak röpködnek, de hálát adunk Neked a hajnali madftrdalért, mely a nyári kertek csendjét színesíti. A levegőnk teli van porral, szennyel, de hálát adunk Neked a még megmaadt fákért és virágokért, az árnyatadó lombokért, az illatozó szirmokért. Vizeinket vegyi anyagok mérgezik ugyan, de hálát adunk Neked, hogy sürü erdők mélyén még tisztán csörgedeznek a források. Mücsillagok szállnak az űrben, de hálát adunk Neked az igazi csillagokért és hálát adunk, hogy még mindig őrződ, kezedbe tartod ezt a nyomorúságos kis csillagot, a mi csillagunk: a Földet. Kérünk, Uram, vigyázz reánk tovább is, és szeress minket., nem azért, mert megérdemeljük, hanem azért, mert Te magad vagy a Szeretet. Ámen. KERT a gyermek kinéz a bokrok rácsán fényekben él fölnevet lombok tetők csillag virág kristályporszemek igy rendeződnek mind a dolgok körötte fénylenek szemben a mozgó fáknak arca lehulló árnyékszögleten tenyérnyi égbolt szigetnyugalma álom a játéktengeren mikor a fény már elkomorlik a csillag kifele vezet körülveszi a lomb magánya belül ragyog a szeretet Tóth Sándor sötétben egy uj élet kezdetét jelentette. Kibékültek és amikor az áramszünet után végre kigyult a fény és ismét elindult a földalatti, hogy rendeltetési helyükre szállítsa őket, boldogan mentek kéz a kézben, mivel másfél órára megálltak az élet forgatagában és volt idejük hibáik és tévedéseik felett elmélkedni. WASHINGTONI RIPORT: DR. BÁTORI JÓZSEF ATYA ARANYMISÉJE Az amerikai főváros magyarsága bensőséges szeretettel ünnepelte junius 17.-én Dr. Bátori József piarista atyát aki ezen a napon mondta aranymiséjét a washingtoni Domonkosok templomában. Buffalo és Devon, az Egyesült Államokban működő piaristák e két fellegvára mellett Washingtonban emlékeztek meg talán legmeghittebben erről az évfordulóról, abban a városban, ahol Bátori atya hosszú éveken át élt és dolgozott és ahonnét csak nemrégiben költözött el. A mise után a templom nagytermében meghitt, családias hangulatú ünnepség keretében köszöntötték az emigrációs magyarság képviselői Atyát. Elsőnek Dr. Wagner Ferenc történész mondott ünnepi beszédet a régi emigrációs barátok, harcostársak, a washingtoni magyarok nevében és felolvasta Pál pápa, valamint Mindszenty hercegprímás meleghangú táviratait, E)r. Kopits István orvos, a Baltimor-i magyar hívek és tisztelők üdvözletét tolmácsolta. Dr. Spielenberg György a volt iskolatársak nevében köszöntötte az ünnepeltet, végül Gereben István, a Magyar Szabadságharcos Szövetség társelnöke zárta be a jókívánságok sorát és felolvasta a Közös Magyar Külügyi Bizottságba tömörült magyar szervezetek együttes üdvözlő-levelét is. A krónikás, akinek nem kenyere a szónoklás, nincs ínyére a zajos ünneplés és nem szereti kérve-kéretlenül ékesszólását fitogtatni, halk szóval és szerényen csatlakozik a jókívánságokhoz és a régi tanítvány és cserkész jogcímén ezekkel a sorokkal igyekszik leróni — talán nem olyan mutatósán, de maradandóbban, mert: verba volant scripta manent! — tisztelietét volt tanára és nevelője előtt, akire mindig hálával gondol! Ünnepi szívvel mondunk köszönetét a Mindenhatónak, hogy jó egészségben engedte megérni Bátori Atya számára ezt a napot és kívánjuk, hogy Isten és a Haza szolgálatában még soksok esztendeig munkálkodhassék, nevelhessen, taníthasson és példájával utat mutathasson mindnyájunknak! Stirling György Mártin hither King kápolna Szegeden Junius végén avatták fel a magyar baptista egyház dr. Martin Luther King nevét viselő sze gedi kápolnáját. Az elnevezéssel az Egyesült Államokban 1968-ban gyilkos merénylet áldozatává vált Nobel-békedijas baptista lelkésznek ^Jutottak emléket. Palotay Sándor, a Szabad Egyházak Tanácsának elnöke ünnepi megemlékezésében méltatta Martin Luther King munkásságát. Hangsúlyozta, hogy a néger származású nagy amerikai humanista pap egyaránt küzdött a hivő és nem hivő emberek békéjéért, az emberi méltóság tiszteletben tartásáért, az ember és ember közötti megkülönböztetés, a gyűlölködés eltörléséért. E nagy eszmékért végül életét is feláldozta. Az ünnepségen ismertették Martin Luther King özvegyének és édesapjának a magyarországi baptista egyházhoz intézett köszöntő levelét is. Az imaház avatószertartását Laczkovszki János, a magyar baptista egyház elnöke, a baptista világszövetség alelnöke végezte.
