Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-16 / 33. szám
8. oldal AZ AMERIKAI MÚLT NYOMÁBAN Irta: SÁGI PÁL New Yorkból, a lüktető, zajos, sokmilliós modern metropolistól mindössze egy macskaugrás az autósnak és megérkezik Amerika múltjába: Cooperstlownba, a múzeumok városába. Lakosainak száma 2ö00, viszont 4 múzeuma van és mind a négy Amerika múltjának egy-egy darabját őrzi és idézi. Az Otsego-indiánok földje volt valaha ez a tájék, az Otsego-tó és a Susquehanna-folyó környéke. Csak elvétve akad errefelé egyegy fehér telepes. 1786-ban William Cooper nyugalmazott biró a tó csücskében telket szerzett, házat épített rá és odaköltözött családjával. A Cooper-ház körül pár év alatt kis település keletkezett, a mai városka őse. A Cooper-ház kertjében egy kisgyerek játszadozott, a biró fia, James Fenimore. A fiú aztán nagyvárosba került iskolába. Jogot tanult, beutazta Európát, konzul volt Lyonban és Amerika első valóban számottevő Írója lett. Regényeket, politikai, társadalmi müveket irt, az Otsego-tó melletti emlékeiből pedig világhírű ifjúsági regények születtek: a Bőrharisnya, a Vadölő, Az utolsó mohikán és a többi, az amerikai indiánok romantikus portréi. Fenimore Cooper közben véglegesen a családi házban telepedett le. Könyvei közül többet már ott irt meg és — mai szóhasználattal élve — “akciót” inditott, hogy valósággá váltsa az apja elgondolását: az iparosodó, modernizálódó Amerikában őrizzenek meg egy darabkát a régi Amerikából. Ötletét felkarolták s megszületett Coopers, town, a mai muzeumváros, ahol még ma is alig akad modern villa. Fával szegélyezett utcáin régi stílusban épült házak sorakoznak. A város egyik múzeuma a Cooper Muzeum, a Cooper család rekonstruált egykori háza. Faburkolatu szobáiban nehéz faragott bútorok. A falakon festmények. Szakállas, barkós férfiak, csigáshaj u hölgyek sonkaujju, puffos ruhákban: a Cooper család régen volt ősei. Közöttük egy utód, Susanna, az iró lánya, aki apja nyomdokaiba lépett és néhány könyvet irt. Fenimore Cooper egykori dolgozószobájában a könyvespolcon az iró müvei sorakoznak. 30 kötetet irt, sokat le is fordítottak idegen nyelvekre. Három magyar Cooper-könyv van. “A kém” cimü regény az egyik, Cserey József fordítása, 1876-ban jelent meg Magyarországon. Mellette a “Bőrharisnya“ 1903-ból, Kárpáti Károly forditotta és “Az utolsó mohikán” 1905-ből, ezt Mikes Lajos ültette át magyarra. Cooper íróasztala felett rámában egy levél, 121 évvel ezelőtt, 1852-ben, ákombákom betűkkel rótta sorait egy new-yorki kisfiú. Azt irta, hogy már mind kiolvasta az 4ndián-könyveket és arra kéri Coopert, hogy írjon uj regényt. A levél elkésett. Fenimore Cooper éppen egy évvel előbb itthagyta a földi életét, indián szóhasználattal, átköltözött az örök vadászmezőkre. A Cooper háztól alig fél kilométernyire áll az Indián-Muzeum. A több épületből álló Farmer Muzeum a régi fehér telepesek, a pionirek emlékét őrzi. 1797-ben épült az utóbb renovált farmház, az egyik épület. Szobájában durván ácsolt szekrény, ágy, asztal és vaspántos láda, a pionirek kezemunkája. Az ablak mellett a sarokban szövőszék, rokka emlékeztet a pionír asszonyok szorgalmas, kemény életére. A farmház mellett csűr. Oldalához tapadva a kovácsmühely, jobban mondva csak “állás”, ahol lovat patkóit, szekeret vasalt a falusi kovács, itt van még a nehéz fakorlát is, melyhez a lovat kötötték, mellette az üllő, fölötte a fujtatóval. Arébb még két épület. Egyik az egykori tavern, a kocsma, a másik a General Store, a vegyesikereskedés, afféle szatócsbolt, melyben szekérkenőcstől csizmáig és puskaportól sóig mindent kaphatott a farmer. Az ivószoba söntéspultján még ott sorakoznak az agyagkorsók, egyikbe talán az utolsó adagot mérte a kocsmáros. A General Store renovált polcain régi időkből származó, összehordott portéka, fazekak, szerszámok, ostorszijak, pultjain pedig ott a rőf, amellyel a boltos mérte az ünnepi ruháravalót a farmerasszonyoknak. Hová lett a kovács, a boltos, a kocsmáros, hová lettek a farmerek, a farmerasszonyok .... Régen besüppedt már a sírjuk, de emléküket idézi a Farmer Muzeum. Cooperstown negyedik múzeuma, a Baseball Muzeum is a múltból indult ki, de itt a múlt öszszefonódik a jelennel. Amerika nemzeti labdajátéka, a baseball, a hagyomány szerint innen, Cooperstownból kelt útra, hogy meghódítsa Amerika népét. Az egykori feljegyzésekből úgy tudják, hogy egy Abner Doubleday nevű fiatalember, később a polgárháború tábornoka honosította meg és itt zajlott le az első baseball-mérkőzés 1839- ben. Az első mérkőzés századik évfordulóján, 1939-ben nyílt meg a Baseball Muzeum, amelyben 100 esztendőre visszamenőleg összegyűjtötték a hires játékosok labdáit, sporteszközeit, emléktárgyait. Egy részében, a Hírességek Csarnokában azóta is évről-évre ünnepélyesen elhelyezik az esztendő baseball-hőseinek bronz plakettjeit. 25 plakettel kezdődött, ma már száznál több bajnok bronz-aromása díszeleg a hírességek csarnokában. A múlt féltbe őrzött kincse egy avitt labda: ezzel játszott Abner Doubleday, a baseball “feltalálója”. A négy múzeumon kívül egy muzeálisnak mondható emléktárgy is van Cooperstownban: a kővédermedt ősember. Kerek 100 éve egy hatalmas kőtömböt fedeztek fel a városka határában. A kőtömb emberi arcot formázott és az a hir terjedt el, hogy Cooperstownban egy megkövesedett ősembert találtak. Még a tudományos köröket is komolyan foglalkoztatta a dolog. A tudósok javában vizsgálták a kőkolosszust, amikor kiderült, hogy csak túlságosan jólsikerült tréfa az egész. Egy chicagói kőfaragó fabrikálta durva vésővel, odacsempészte a városka határába és kishiján becsapta vele a tudományos világot. Cooperstown azonban nem sértődött meg a tréfán. A múzeumok városa emléknek tart és megőriz minden emléket. A felültetés emlékét is. Az ál-ősembert sem száműzték. Ma is ott “lakik” Cooperstownban. Két fontos külföldi személyiség látogatta meg Nixont a napokban. Az egyik Edward Gough Whitlam, Ausztrália miniszterelnöke, a másik pedig Kakuei Tanaka, áki a liberális Demokrata Párt élén került a Japán kormányba és eltökélt szándéka az ázsiai zsigetországot restruktuációs program alá venni, valamint lényeges javítást eszközölni az amerikai—japán gazdasági kapcsolatokon. Az ausztráliai vezető céljai egyéb irányúak. Először is valóra akarja váltani a megválasztásakor tett Ígéretét, vagyis azt, hogy Ausztráliát felmenti az amerikai gyámkodás alól, anélkül, hogy ezt a SEATO-ban való kötelezettségeire visszahatna. A két ember terve és célja szinte harmonikusan fonódik egybe Nixon elnök jelenlegi érdekeivel. Az elnök buzgón vette fel a tárgyalás fonalát a két vendéggel márcsak azért is, hogy elterelje a figyelmet a Watergate-botrány folyamatáról, amelynek hínárjába már alaposan belekeveredett. Éppen ideje most már valami látványos diplomáciai megvalósítást felmutatni a népnek, méghozzá a külföldi kapcsolatok terén, amelyben Nixonnak már vannak valamelyes gyakorlatai. Az elnök azt reméli, hogy diplomáciai szereplése és e téren várható eredményei közömbösíteni fogják az irányában megmutatkozó ellenszenvet, amelyet a Watergate-ügy váltott ki. —o— Nincs az a regény- vagy filmíró, akinek az agyában olyan politikai történet megszülethetne, amely felérne Nixon elnök és a republikánus párt bizalmi embereinek tragikomikus színdarab- * jával. Az amatőr-gengszterek bohózatba illő tevékenysége, sajnos nemcsak az elnököt, de néhány jóhiszemű, tisztességes köztisztviselőt is komproiftitál, köztük az FBI volt főnökét, Patrick Grayt, az igazságügyminisztérium volt vezetőjét, Richard Kleindienstet és helyettesét, Henry Petersent, valamint a CIA volt főnökét, Richard Helms nagykövetet. Ráadásul még el sem napolták a Watergate-ügy kihallgatásait, Spiro Agnew alelnök állítólagos vesztegetési ügye is nyilvánosságra került. Agnew szennyeseinek kiteregetése még jobban aláássa az emberek bizalmát az idejétmulta választási rendszerrel szemben. A demokratáknak nincsen okuk ftárörvendezni, mert a polgárság bizalma megingott mindkét párttal szemben. —o— Teljes káosz van a közszükségleti cikkek árai körül. A kormány szerint “csak” 20 százalékkal fognak emelkedni az árak. Mint előre látható volt, a búza ára felment és azzal együttt a kenyér ára is. Nem irigylésreméltó a családfenntartók és a bevásárlást végző háziasszonyok helyzete. ÖNVÉDELEM t£P
