Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-25 / 4. szám
8. oldal GRÓF PETŐFY SÁNDOR Irta: MÁRER GYÖRGY Sima Ferenc nagyrabecsült kollégám az Amerikai Magyar Világ január 7-i számában Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára irt megemlékezésében felelevenítette azt a régi pletykát, hogy Petőfi Sándor Széchenyi István gróf törvénytelen fia lett volna. Mint Sima is írja, a pletyka forrása maigának Széchenyinek egy 1851-ben irt levele, amelyben Petőfiről azt állítja, hogy az ő gyermeke és azzal a váddal illeti önmagát, hogy “a költő anyját, mint annyi mást, hagytam megdögölni” (krepieren). Széchenyi levelének vonatkozó idézete után Sima cikkében kijelenti, hogy ezek szerint a költő származása “szinte megoldottnak tekinthető”, majd felteszi a kérdést: “Van-e ok kételkedni Széchenyi István Írásbeli nyilatkozatának igazában?” Sajnálattal ki kell jelentenem, hogy igenis, van. Kételyeim onnan származnak, hogy én magam is olvastam a levelet annakidején Széchenyi leveleinek -kétkötetes gyűjteményében, amely megvolt budapesti könyvtáramban és amelyet egyáltalán nem rejtegettek “hétpecsétes titok-Az elmúlt héten újra a vietnami béke kérdése került a nemzetközi közvélemény középpontjába, — talán kivételesen azonban nem a háború ismétlődő és unalmassá váló momentumaival, de a béke izgalmasnak tűnő lehetőségével. Elsőnek Saigonból röppentek a világba a hírek, hogy Hanoinak és Washingtonnak sikerült megegyezni a vietnami békeegyezmény alapvető pontjaiban. Utána óvatosabb lett Saigon és véleményüket “a béke közel van” jelzővel módosították. Már már úgy tűnt, hogy Nixon elnök szombati beiktatásának időpontjára meglesz a béke, aztán mégis máshogy alakult a helyzet. Hanoi és Washington egyidejűleg közleményt adott ki, mely szerint a titkos tárgyalások kedden újrakezdődnek. Újabb egy hét egyesek számára reményteljes, mások számára reménytelen várakozás. Közben- Párisban a technikai ülések keretében tovább tárgyalták az esetleges tűzszünet technikai és kivitelezési részleteit. A Közelkelet fizikai eseménynaptára nem lett gazdagabb ezen a héten, de Golda Meir izraeli miniszterelnökasszony nyugat-európai látogatása feltétlenül eseményt jelentett, legalábbis diplomáciai téren A hazai eseményeket elsősorban Nixon elnök beiktatása és a waitergate-i demokrata központ betörésével foglalkozó tárgyalás jellemezte. Az amerikai politikai élet a korábbiról örömmel és nagy reklámozással beszél ám a későbbi eseményt a Fehér Ház távolról sem összehasonlítható lelkesedéssel hozta a nyilvánosság elé. Ma már senki sem tagadja, hogy az a bizonyos betörés és rongálás megtörtént és a tárgyalás négy vádlottjának talán túl gyors beismerése is arra int bennünket, hogy az esemény nagystílű politikai botrányt taikar. Külpolitikai téren talán több dolgot mondhatunk az elkövetkező hetekben, de belpolitikai téren a beiktatás utáni események 4 éves távlata közelről sem jósolható meg, mig a watergate-i tárgyalások ugyancsak hosszabb időre a napirenden szerepelnek majd. ként”, mint Sima Írja, hisz az Akadémia kiadásában mindenki számára elérhető volt. Kétségtelen, hogy a budapesti kommunista ideológusok a Kossuth-Széohenyi vitában eleinte fenntartás nélkül az előbbi mellé állták, mert Kossuthot jobban bele tudták illeszteni a “vonalba”, noha Marx annakidején Kossuthról igen lesújtó véleménnyel volt. Ahhoz azonban, hogy elmebetegséggel magyarázzák Széchenyi megnyilatkozásait, nem volt szükség sem a Horthy-korszak szemérmességére, sem a kommunistáknak arra a törekvésére, hogy Petőfit mentesítsék az “osztályellenség” bélyegétől. Elég volt elolvasni Széchenyi leveleit, köztük azt a kórosan zavaros levelet is, amelyben Petőfivel való vérségi kapcsolatait említi. És elég elolvasni naplóját, amely az 1848 március 19 és szeptember 4 között eltelt időközben viselt dolgairól számol be. Ez a napló, amely viszont new-yorki könyvtáramban található meg, tele van paranoiás képzelgésekkel, a búskomorság nyomasztó jeleivel, önváddal, üldözési mániás skizofrén tünetekkel. Ennek megállapításához nem is kell szakorvosnak lenni, a tünetek annyira kiáltóak. Hogy ugyanakkor, amikor ilyen leveleket és naplójegyzeteket irt, kitűnő tanulmányokat és vitairatokat is közrebocsájtott, ez nem cáfolat, mert ott volt például József Attila, aki világirodalmi magaslatokon járó remekműveket alkotott ugyanakkor, amikor elborult elmével végül is a vonat kerekei alatt végezte életét. Hogy Döbling nem elmegyógyintézet volt, hanem szanatórium, az sem bizonyít semmit. Abban az időben egy gróf, ha elmebeteg volt, szanatóriumba került, a közember viszont a tébolydába. Az osztrák—magyar monarchia nem volt kimondottan amerikai tipusu demokrácia, ahol viszont a közveszélyes elmebeteg, akár gróf, akár proli, szabadon jár. Amellett egy szanatóriumban egy grófot nem vezettek át elektronikus motozó-készüléken, hogy megállapítsák, niíncs-e nála fegyver, mint ahogy ezt az utasokkal teszik manapság az amerikai repülőtereken. Különösen mivelhogy az osztrák rendőrhatóságoknak nem is nagyon volt ellenére, ha egy rebellis magyar lepuffantja önmagát. Egyébként egy olyan pletyka is sokáig keringett Széchenyi körül, hogy a gyilkos fegyvert éppen az osztrák kamarilla csempészte be a szanatóriumi szobába, nem is kétes okokból. Széchenyinek a Petőfi anyjáról való állítólagos viszonyáról irt közlése egyébként már önmagában is beteges tünet. Széchenyi kitűnő nevelésű gentleman volt, aki az angol modort és igy ÜNNEP UTÁN ~ Kedvedként, csak ezt a kis darabot kóstold iné» meg:... a hires angol diszkréciót is követendő példának tartotta, s igy csak lelki egyensúlyának megbillenésével magyarázható, hogy ilyen közlést egyáltalában tett, sőt írásba is adott és ezzel a legnagyobb magyar költő imádott édesanyját a pletyka szájára adta. , A korabeli sajtó és a korabeli “történelem-kutatás” ugyanis sietett történetet kanyaritani a bizonytalan és felelőtlen eszelős állítás köré, amint ezt Sima Ferenc részletesen ismertette. Persze sem Sima, sem én nem tudjuk felelősséggel állítani, hogy igy vagy úgy történt, ez vagy az az “igazság” Félszázados újságírói tapasztalataim alapján azonban megtanultam, hogy csínján kell bánni az “igazságokkal” és a “szemtanúi” állításokkal, ha ugyan az ilyen aktusokhoz egyáltalán hívni szoktak (gyertyafényes) szemtanukat. Különösen 150 évvel ezelőtt, amikor még nem ismertek a világon a “szex-kommunák” nemes intézményét. Azt azonban pontosan állíthatom a fennmaradt hiteles ábrázolásokból, hogy Széchenyi és Petőfi a legkisebb mértékben sem hasonlitott egymásra. Sem megjelenésre, sem belsőre. “Szikrázó elméjük” sem volt azonos. Széchenyi egy önmarcangoló tétova lélek volt, tele bizonytalansággal, kétkedéssel önmagában és önnön cselekedetei helyes voltában, mig Petőfi céltudatos, öntudatos, magabiztos ember volt, aki nyílegyenesen és nagy elszántsággal és főleg hittel ment kitűzött célja felé. Simának azt a kérdését pedig különösen furcsállom, hogy “egy szlovák cselédlány és anyakönyviig egy mészáros fia ugyan honnan örökölhette azt a csodálatos lángelmét, amely őt a világirodalom egyik legnagyobb lírikusává avatta?” Engedje meg Sima Ferenc, hogy újra József Attila példájával kérdezzek vissza. “Egy szegény mosónő és egy kóbor szappanfőző fia ugyan honnan örökölhette azt a csodálatos lángelmét, amely őt a világirodalom másik legnagyobb lírikusává avatta?” (Itt nem volt semmiféle lángész szomszéd gyanúban.) Ég és föld között vannak dolgok, Horatio, melyet képzelmünk felfogni képtelen. Kár, hogy Sima Ferenc, aki cikkében olyan gáláns volt a nemes gróf emlékével szemben, ezt a galantériát nem terjesztette ki legnagyobb költőnk édesanyjára, aki — igaz —, csak lángelme nélküli, egyszerű szlovák cselédlány volt és ősei közt nem szerepelt egyetlen Agenor és Arisztid sem. SZILÁNKOK A reklámok ezer módot ajánlanak a pénzt elkölteni. De csak egy jó tippet látnék, hogyan lehet többet keresni ! ★ Manapság a tempó rohamosan nő. Mégis menynyit kell várni, hogy az ember száz éves legyen. ★ Ha agyunk olyan 'gyorsan működne, mint a nyelvünk, sók aggodalomtól szabadulnánk meg. ★ Most, hogy beszélgetek asszonyokkal, kialakul a meggyőződés, hogy a karácsonyi vásár legnagyobb tanulsága: a férfiakra mindent rá lehet sózni. ★ Egy öreg a másikhoz: — “Nem vagy megrendülve attól, hogy téged már semmi sem rendíthet meg?” ★ Az antik bölcs, aki arra intette az embereket, hogy ismerd meg önmagadat, hozzátehette volna, hogy el ne mondd senkinek! ★ Van, aki erején felül dolgozik, van, aki tudásán felül. garabonciás Mázer György
