Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-25 / 4. szám
t oldal VARÁZSSZAVAK Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Mi lehetett az első szó, amit az ősember kimondott? Valamiféle indulatszó, talán kínnak, a fájdalomnak ,vagy éppen az örömnek a szava. Inkább hasonlíthatott állati üvöltéshez. S mennyi időnek kellett eltelnie, amiig megszületett ez az első — költő. Mert költő volt az az ősember, aki kiformálta az első szót. Babonás félelemmel nézhettek rá a többiek s talán azóta is szűkül bennünk egyféle rettegés: félünk bizonyos szavaktól, mágikus erőt tulajdonítunk nekik. Ősi vallásokban nem is volt szabad kimondani egyes szavakat. Mesterségemhez tartozik, hogy hiszek a szavak varázslatában. Félelmetes varázs eszköznek tartok minden szót s beaavtott legyen, varázsló, aki bánni tud és mer vele. De a varázserőn túl, minden egyes szónak sajátos története, múltja is van. Minden szó mögött ott a regény — nemzetünk, népünk, sorsunk, múltúnk végtelen regénye. Sokszor tűnődöm, meddig visznek viszsza az egyes szavak? Messze tűnt évezredek emberei üzennek a szavakon keresztül, porladó ajkak suttogják felénk az időtlen üzenetet. Nemzedékek adták át egymásnak, hosszú vándoruton, őrizték mint a kincset. Nem holt anyag a nyelv, hanem élő valóság, amely növekszik, gazdagszik, terebélyesedik s néhány régi hajtása idővel elsorvad. Szavak kisérnek végig életünkön — “él”, mondom, s lám ez a szó a finnugor őshazába visz, jóval a Krisztus születése előtti időkbe, az Uralhegység vidékére, hiszen a megfelelője fellelhető ma is minden élő finnugor nyelvben, az osztyákoknál, a cseremiszeknél, a mordvinoknál, a lappoknál. Életutunk a bölcsőtől a koporsóig — fűzöm tovább a gondolatot — most már hol a bölcső, török eredetű szó, jóval a honfoglalás előtt került nyelvünkbe, talán a Tobol és az Irtisz folyó vidékén, az Ural keleti oldalán, ahol a finnektő elszakadt ugorok — az elő-magyarok — kapcsolatba kerültek a Ázsia belsejéből nyugat felé vándorló ogur törökökkel. A két nép egyesüléséből született a magyarság — az ugorok átadták nyelvüket, a törökök lovasnomád életformájukat, törzsi rendszerüket, harcmodorukat, dalaikat, Írásukat. Bölcső megfelelője ott van az uj nyelvben, a kipcsák tatároknál s végig Szibérián egészen a jakutokig. S a “koporsó” is a török nyelvből jött, megtalálhatni minden tö rök nyelvben, a csagatájban csakúgy, mint a baskírban. Milyen messzi múltat őriznek a szavak! “Múlt” s a “múlik” is a finnugor őshazából jött velünk, kisér bennünket már évezredek óta s a voguloknál, cseremiszeknél és moravinoknál épp úgy “múlik" az idő — mint nálunk. S a “szó” maga? A finnugorság szétválása után keletkezik, csak az ugor népeknél található meg, bár egyes nyelvészeink török származását sem tartják kizártnak. Különös, a “kin” szót is Jugriában kaptuk, törököktől. talán azért, mert az életforma átváltása nem ment egykönnyen: halász-vadászokból lovas-nomádok lettünk. De “kincset.” is kaptunk ott, s ez a szó meg, minden valószínűség szerint Perzsiából jött, irániak közvetítették, akikkel már az ugor előmagyarok is kapcsolatba kerültek. Másfajta világ lett a steppe világa, mint korábban az erdők világa volt. Egyik szavunk az “erdő” — korai finnugor, a “mező” már ugorkorra mutat. De már a steppén ismerjük meg a “kökörcsint”, amelyre visszhangzik minden török nyelv, az űzőiktől a kipcsákig, a csagatájoktól a tatárokon át a kínai törökig valamennyi. Hivott a puszta, a vándorlás, de a “hiv” szót még a finnugor őshazából hoztunk. Egyik legősibb szavunk, hisz megfelelőjét megtaláljuk a kelet-Szibériában élő szamojédeknél is ,akik legkorábban szakadtak ki az uráli közösségből s vándoroltak kelet felé. Ülök a fehér papír előtt és irok. Tudom, hogy a “papír” görög eredetű szó, de honnan jött a szó, amely a mesterségemet jelzi? Az “ir” a csuvastörök nyelvből jött, megfelelői ott vannak a kip(Folytatás a 12-ik oldalon) UTIJEGYZETEK: KERESZTÜL-KASUL EURÓPÁN Amikor az ember a világot járja, összehasonlitgat. Például a stockholmi autóbusz lépcsőjét, ahol nincs felírva, hogy “jelezzen előre, ha leszállni kíván”, hanem csak rá kell lépni és attól nyílik ki az ajtó. A moszkvai színházi ruhatár udvariasságát. A bécsi aluljárók mozgólépcsőit. A svájci vécék tisztaságát. KIS ÜZLET Csúcsforgalomban érkeztünk Salzburgba, az ünnepi játékok idején. Mindössze egy órát szerettünk volna ott tölteni — egy pillantást vetni ,a dómra, egy pillantást vetni Mozart szülőházára — és máris indulni tovább. Megálltunk volna, — de hol ? Autó autó hátán, tiz, száz, ezer, millió. Tereken, kapualjakban, utcán, szabályosan, szabálytalanul, hegyen völgyön mindenütt. Már félórája jártunk körbe-körfce a dóm körül, közlekedési dugókba kerültünk, ugyanoda visszajutottunk. Fizető parkolóhelyen is nézelődtünk — hiába. Az egyik fizetőhelyen karszalagos ifjú őr intett, hogy kár a nézelődésért, reménytelen. Nem tudná megmondani, hogy merre keressünk? — Egy másik városban — mondta szellemesen. — Csak egy órára keresünk helyet. Ránézett a kocsink rendszámára. — Volna egy magánparkirozóhely, de az maguknak drága. Arcunkba futott a vér. Mi az, hogy “maguknak”. Kik vagyunk mi? Nem tanulták ezek az iskolában Augsburgot és Lech mezejét? — Mi az a drága? Harminc schilling — dobta oda foghegyről. Harminc schilling egy órai parkolásért rengeteg. Harminc schilling a Mozart-házért, a dómért, a várhegyért . . . — Na, hol van az a hely? A fiatalember intett. Beült egy 128-as Fiatba és elindult vele. Haladt is vagy három métert, azután megállt. — Hát nem megyünk? képedtünk el. — Már mentünk. Álljon a Fiatom helyére. Én vagyok az őr, ez az én kocsim, kettőig maguké a helye. — És itt a maga kocsija az ut közepén? Ha valakinek útban van? — Mit fáj a feje? Akkor odább viszem . . . OLVASMÁNY Sok könyvet nem cipel magával az ember hoszszabb útra. Egy-egy érdekes könyvet, folyóiratot útközben megvásárolunk, azt rágjuk az utolsó betűig. Az idei utazásunkon valahogy nem volt szerencsénk. Krimiket és pornókat tálaltak a könyvesboltok és ujságstandok. Ami igazán szép és érdekes lett volna, vagy méregdrága volt, vagy ismertük már! Ilyenkor az ember mindenre ráfanyalodik, ami betű. Elolvassa a szálloda házirendjét, az autóbuszjegy hátát, a Maggi leveskocka dobozán a használati utasításokat és a prospektusokat. — Prospektusokhoz mindenhol hozzájuthat az ember: utazási irodákban, utcák üzletek előtt. így sikerült megismerkednem légi menetrenddel, a mormon egyház hitéletével, Kuala Lumpur nevezetességeivel. A legérdekesebb és legmeglepőbb olvasmányom egy ismertetőfüzet volt. Ezt a Kaertner-Strassén zsákmányoltam. Lényege ez: HÉT JÓTANÁCS AZ ÖN GYÉMÁNTVÁSÁRLÁSÁHOZ... Először: Forduljon szakemberhez. A gyémántok ára emelkedik. Jól teszi, ha pénzét gyémántba fekteti. Jól kiválasztott gyémántokba. Másodszor: Döntenie kell: a szépséget választja, vagy az értéket? Ha hordani akarja az ékszert az első —, ha pénzbefektetésnek tekinti — a második a helyes. Harmadszorő Mi az a négy C ? Az angol elnevezés után — color, clarity, cut, carat — jelöljük őket. Vagyis: szin, tisztaság, csiszolás és nagyság a döntő. Negyedszer: Különbséget kell tennie a látható és láthatatlan kőtisztátlanságok között. Ötödször: Gondosan válasszon szint! Itt is az a kérdés: szép ékszert kíván, vagy értékeset? A legértékesebb a viztiszta, színtelen gyémánt. A kékesfehér kő ritkaság. A sárga, narancsszínű, zöld szinü gyémánt nagyon szép. Hatodszor: Ügyeljen a kő arányaira! A gyémánt szépségét a csiszolás határozza meg. A csiszolás adja a gyémánt tüzét, ragyogását. A helyes arányok nyomán a fénysugarak szivárványszínű ragyogásban verődnek vissza a kőről. Ha a brilliáns lapos, a fényt alig veri vissza. A vastag kő széle mellett halad el a fénykéve. A brilliánssá csiszolt gyémántnak 67 lapocskája van. A felső és az alsó rész aránya körülbelül egy a háromhoz. Az igy csiszolt kő veri vissza legragyogóbban a fényt: ezt kell választania. Hetedszer: Mérlegeljen, a négy C közül melyik önnek a legfontosabb? Lehet, hogy a kisebb kő szebb tüzü, lehet hogy a legszebb színűben több a szennyeződés. Gondosan mérlegeljen! Örömmel bocsátom e hasznos tudnivalókat a turisták rendelkezésére. OSZTRÁK APRÓ-CSEPRŐ Vásároltunk egy újságot, felfedeztünk benne egy amolyan “Apró-cseprő” rovatot. Ujságirónö jegyzeteit. Persze izgatottan olvastam, miket irhát a bécsi kolléganőm ? Az volt benne, hogy elutazott egy alpesi üdülőhelyre. Betért egy vendéglőbe és szeretett volna egy pohár tejet inni. De legnagyobb boszszuságára a vendéglőben minden volt, bor, sör, pálinka — csak egy pohár tejet nem kapott! TANULSÁGOS KÖNYV Pár évvel ezelőtt népszerű könyv vált az “Európa, 5 dollárért naponta”, később az “Európa tiz dollárért naponta”. Az árak persze azóta még sokkal feljebb másztak. A könyvet már nem is árusítják sehol. Annál jobban meglepődtem, mikor Rómában, a Colosseum tövében egy hátizsákos turistát láttam, aki vad igyekezettel tanulmányozta a könyvet. — Hasznos kis könyv — mondtam barátságosan. — Vigye! — kiáltott. — Öt centért a magáé. Fehér Klára Kulafi Kovác* Lajos
