Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-28 / 26. szám
9. oldal A VONAL KIRÁLYNŐI Irta: SÁGI PÁL Hálátlan a világ. Az amerikai nőknek eszükbemutatkozik. Manökennél nem tartották fontosnak sem jut ,hogy az idén “korszakalkotó” divat-jubileum van. Most száz éve, 1873-ban tette a lábát Amreika földjére az első manöken, névszerint Betty Bouler- Crite kisasszony. Egyenesen Párásból jött. A manöken-hivatásnak ugyanis az a bölcsője. Úgy kezdődött, hogy egy Wool worth nevű londoni szabó áttelepedett Párásba. A felső tízezerhez tartozó hölgyek megkedvelték a munkáját, hamarosan felvirágzott az üzlete. Addig fából vagy viaszból készült bábukon próbálták ki és mutattták be a toaletteket. Woolworth valami újat akart adni. Szerződtetett egy Betty nevű jóalaku párisi lányt és hirdetni kezdte, hogy ő élő bábukon mutatja be az uj divatot. Rosszul számított. A hölgyek nem lelkesedtek az ötletért. A szép és gőgös Polignac hercegnő pedig valósággal dühbe gurult: — Micsoda!? Olyan ruhát viseljek, amelyik egy másik nő testén volt? Pfuj, akkor az ócskapiacról is öltözködhetek. A hölgyek szolidárisak voltak Polignac hercegnővel. Elmaradtak a szalonból. A boldogtalan szabó rémülten kapkodott a fejéhez. Ekkor azonban váratlanul megjelent a mentőangyal Eugenia császárné személyében. Abban az időben a mi Erzsébet királynénkat tartották Európa legszebb, Eugéniát pedig Európa legelegánsabb asszonyának. Mikor Woolworth mesternek és manökenjének legrosszabbul állt a szénája, egy napon aranyozott udvari hintó állt meg a Wool wort h-szalon előtt és belibegett Eugenia egyrészt császárnéi, másrészt divatdiktátori minőségben: — Lássuk csak azt az élő bábut és lássuk a ruhákat. Ezzel megkezdődött a világ első káprázatos divatbemutatója: manökennel. A végén Eugenia 12 ruhát rendelt. Persze másnap már ott tolongtak a szalonban az arisztokrata hölgyek Polignac hercegnővel az élükön. Woolworth alig győzte a rendeléseket, Betty kisasszony pedig a bemutatókat. A manöken szakma elindult világhódító kőrútján. Pár év múlva Amerikába is eljutott Betty Bouler-Chrite kisasszony személyében. Meg kell jegyezni, hogy az amerikás Betty nem azonos Woolworth mester ős-manöken Bettyjével, csak véletlen, hogy a keresztnevük azonos. Az amerikás Bettyt remekül fizették. Pár év alatt megszedte magát, hazament Franciaországba, kis szőlőbirtokot vásárolt, gazdálkodott, konyakot gyártott és még Amerikába is szállított portékájából. A francia egyeduralomnak azonban már vége. Ma Amerikában is, máshol is sok az olasz, svéd, spanyol manöken, az utóbbi időben pedig a németek törtek előre. Más téren is van változás. A newyorki manökenek közé jónéhány néger került. A feketék itt is hozzájutottak az egyenjogúsághoz, sőt több ügynökség is van .amelyik csak néger manökenekkel dolgozik. Remélem, hogy a nők megszokták már a néger manökeneket, de hiába: nem kapkodnak a ruhák után, amit a feketék mutatnak be. Nem faji okok miatt. A magyarázat egyszerű: a ruha színe másként áll a fekete bőrön és másként a fehéren. Ez zavarja a bemutatókon a nőket. A másik változás az életkorban és a vonalakon a szépséget. Eddig csak a karcsúságot, a vonalat és a fiatalságot nézték: karcsún, fiatalon jobban mutat a ruha. Ez azonban a végén sok bonyodalomra vezetett. Nem mindegyik rendelő hölgy karcsú és nem mindegyik dicsekszik a születési dátumával. Gorombábban szólva: kövérebb és korosabb is akad köztük. Ezeken a fiatal karcsú manökeneken nagyon tetszik a modell, meg is rendelik, de aztán, amikor elkészült és a tükörbe néznek, szidják a szalont, hogy nem jól dolgozott, nem áll jól a ruha. A tervezők persze nem mondhatják, hogy tessék leadni pár kilót és pár évet, akkor majd jól áll. Inkább azt csinálják, hogy mostanában teltebb és nem egészen fiatal manökeneket is felvonultatnak. A korban és súlyban érintett hölgyek igy jobban megitélhetiík, hogyan áll majd rajtuk a bemutatott ruha. Néhány teltebb ellenére Amerika legjobb alakú, legizgalmasabb vonalú, legelegánsabb női mégiscsak a manökenek. Jó alakúak, izgalmasak, elegánsak és mégsem kerülnek oda, ahol ez a három kellék olyan fontos: nem csinálnak színpadi vagy filmkarriert. A kevésbé mutatós karrier azonban nem ritka. Sokan jól mennek férjhez. Jó néhány gazdag asszony bánta meg, hogy a divatbemutatóra magával vitte a férjét. — A férjek ugyanis nem annyira a bemutatott ruhákban gyönyörködnek, mint inkább azokban, akik bemutatják. Nem egyszer megesik, hogy válás és második nősülés a divatbemutató utó játéka. Káprázatos karriert nem jegyzett fel az amerikai manökenek 100 éves története. De egy karrierre valamennyien büszkék. Miss Jolen Lindquist, egy svéd származású lány a new-yorki manöken-sztárok sorában dolgozott. Közben esténként szorgalmasan tanult, mérnöki diplomát szerzett és az egyik legnagyobb amerikai hajógyár főmérnöke lett. Biztos, hogy a divat terén szerzett tudományának ott is hasznát veszi: elegáns, divatosvonalu hajókat épit. DR. BAKÓ ELEMÉR NAGY MUNKÁJA (Folyt, a 8. oldalról) Mindössze öt, valóban kiváló olyan irót ismertet, akik hosszabb-rövidebb ideig Amerikában éltek ugyan, itt is Írtak valamit, de munkásságuk túlnyomó része magyarországi életükkel kapcsolatos. Márai Sándort, Tamási Áront, Molnár Ferencet, és Zilahy Lajost éppen ezért nem is lehet igazi amerikai magyar írónak tartani, mint például Reményi Józsefet, Kemény Györgyöt, Pólya Lászlót és az amerikai magyar irók nagy seregét. Az ötödik Faludy György, úgy tudom, Amerikában él. Dr. Bakó munkája ennek a hiánynak pótlására is nagyon sokat tett most megjelent nagy munkájával, amelyhez hasonló amerikai magyar munka még eddig nem jelent meg. Könyve visszamegy a legelső magyar időkig, amely egyes tudósok szerint valamikor négyezer évvel Krisztus előtt kezdődött. Körülbelül 126 oldalon ennek a nagyon hosszú korszaknak irodalmát ismerteti időrendben, egészen 1965-ig, amin túl nincsen újabb adata, mert munkája anyagát akkor kellett lezárni. A magyar kultur-történelem irodalmi, történeti, gazdasági, társadalmi s egyéb tárgyú irodalmát tágyalja ez a rész, amelyet egy bevezető tanulmány előz meg körülbelül húsz oldano. Ez a bevezető rész elbeszélő formában SÁGI PÁL foglalkozik a magyarság kialakulásának és történetének irodalmával, különös hangsúllyal a magyar kultúrintézményekre. A munkában húsz fejezet van, több mint 4400 bibliográfiái címmel és magyarázattal, megtartva a Library of Congress katalogizálási formáját a könnyebb megtalálás céljából. Illusztrációk is vannak benne, amelyek között legérdekesebb annak a rovásirási maradványnak képe, amelyet egy gróf Marsigli nevű osztrák tiszt Erdélyben talált 1690-ben, egy darab gerendára vésve. A Marsigli gyűjtemény az olaszországi Bolognába került, ahol a gerenda darab később eltűnt, de másolata megmaradt. Az ősi rovásiásnak ez a legteljesebb maradványa. A fejezetek megadják a magyar könyv történetét, az ősi irásemlékek leírását, a vele foglalkozó müvek ismertetésével. A magyar kulturális élet és intézményeinek ismertetése külön nagy rész: statisztikai, földrajzi, gazdasági és nevelési, művészeti és társadalom-tudományi, vallási, nyelvi és irodalmi információk tömege következik. Majd a Magyarországon kivüli, úgynevezett külföldi magyar irodalom feldolgozása jön, amely természetesen az amerikai magyarság történetét és kulturális teljesítményeit is összefoglalja. Az utolsó fejezet az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatait dolgozza fel, az amerikai magyarságra vonatkozó irodalmi adatokkal. Ebben a részben körülbelül 400 cim van. Kétségtelen, hogy ilyen részletességgel az amerikai magyarság kulturális életét, még eddig senkisem ismertette és az is bizonyos, hogy ennek a résznek összeállítása volt a legnehezebb feladat. Magyar-Amerikában valóban összefoglaló, megközelítően teljesnek mondható bibliográfiát még eddig senki sem készített. A magyarországi anyag összeállitása, az ott nagy alapossággal működő könyvtártudomány eredményeinek segítségével sokkal könnyebb volt. Hogy az amerikai magyarság bibliográfiájának összeállitása milyen feladat, azt csak azok tudják, akik már belekóstoltak és megpróbáltak valamilyen úttörő munkát produkálni. Ez a munka nemcsak nehéz, de soha be sem fejezhető. Teljesebbé, tökéletesebbé tenni a jövő feladata lesz, amelynek jó részét, remélhetőleg, Dr. Bakónak sikerül elvégezni. Úgy tudom, hogy a folytatáson máris dolgozik, az 1966-os kezdettel. Dr. Bakó sokoldalú elfoglaltsága mellett arra is ráért, hogy évekkel ezelőtt Kossuth, majd magyar könyvkiállitást rendezzen, legújabban pedig szintén az ő munkájának eredménye volt az a Petőfi kiállítás, amely május hónap folyamán a Library of Congress Annex épületében talált helyet. Öt üvegszekrény foglalta magában azt a kiállitást, amely a nagy magyar költő életét és életművét ismertette sok száz érdeklődő számára. A magyarságtudomány történetében Dr. Bakó könyvnek megjelenése igazi mérföldjelző. A publikum nem igen fogja látni ezeket a hatalmas köteteket, de a szakemberek annál többször és annál nagyobb elismeréssel fogják forgatni, a világ nagy könyvtárainak százaiban. A szerző ezzel a müvével valóban “aere perennius” — minden ércnél maradandóbb emléket állított magának. MAGYAR KÖLTŐ Még tíz év s majd én is így fogom füstös, zord szájjal mérni az igét. Mint szélhordta köd, az alakom áthúz a földön (rozsföld, esti rét). Homlokomon nagy, bolond, fehér tincs. Markomban tört ág. szívemben hallgatás. Suhanó egek tört fénye behint... Az úton egy gyerek s egy vén: két kapás. Tavasz lesz épp. Vagy újra Hunnia? Az bizonyos, hogy lesz egy nagy kntyám. Sok halottam. S a mások kisfia gyomból fon füzért fejemre sután. Kárpáti Kamii
