Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-07 / 23. szám
9. oldal AHREMFICKO MATER NÉLKÜL... Irta: SÁGI PÁL Az INTERPOL, a nemzetközi rendőrszövetség egyik szakmai ülésén szóra került a detektivfőnökök panasza: az ujtipusu mai detektívek általában kitűnő, modem kiképzést kapnak, de nem ismerik a tolvajnyelvet, holott modernség ide, modernség oda, a bűnüldözésben ma is szükség van bizonyos régi fogásokra, régi eszközökre, régi ismeretekre is. Az iparosnak ismemi kell az anyagot amivel dolgozik, a kovácsnak a vasat, a cipésznek a bőrt. A detektivnek ismernie kell a bűnözők világát. Ez az ő mesterségének anyaga, márpedig a tolvajnyelv hozzátartozik a hivatásos bűnözőkhöz. A magyar szótár már sok évvel ezelőtt elkészült. Szinmay István irta. Jól ismerem ezt a sárgafedelü kötetet. Megszületésénél magam is bábáskodtam, Krúdy Gyulával szólva “boldogult urfi koromban”, amikor fiatal rendőri riporter voltam Budapesten. Az irodalmi hajlandóságú Baksa János akkori rendőrfőtanácsossal együtt hónapokon át napról-napra ott tanyáztunk a toloncházban, rendőri fogdákban, a hírhedt “kétszázasban”, a főkapitányság letartóztatási cellájában és tolvajok, betörők száján át szűrtük a tolvajnyelvet és szállítottuk az anyagot Szirmaynak, aki osztályozta, rendszerezte, feldolgozta és megírta belőle a könyvet. Balassa József professzor, a neves nyelvész irt hozzá bevezetőt. li vagy áruló az mószer. A vendéglős, általában a tulajdonos, a főnök az góré, a pincér az csáringer. Ételnek kaja a neve, az italé pia. Aki éhes az flamós, aki becsipett az mátós. A kenyér mard, a börtönkenyér brugó. A hivatásos bűnöző felháborodik, ha csavargókra, jasszokra, munkakerülőkre, alkalmi tolvajokra, apró szélhámosokra azt mondja valaki, hogy “vagány”. Az ilyenfajta alak ugyanis csak link fiú, vagy link pasi, a vagány név csak a hivatásost illeti meg. Büszke is rá, mert azt mondja magáról: dörzsölt vagány vagyok . . . Az igazi vagány még a magyar nótát is átkölti a maga nyelvére. A “Zöldre van a zöldre van a rácsos kapu festve” tolvajnyelven igy hangzik: Srenkre volt a srenkre volt A rácsos kapu verve. Odavártak a hekusok este, 1 De a mószer is meg szokta járni, Alma ment a vagány oda Hekussal komázni. Ezzel azt énekli, hogy betörésre készült az este, de megtudta, hogy valaki besúgta a készülődést a rendőrségnek, erre nem ment oda, mert FÉRFI SAROK: SZERELEM, HABBAL tudta, hogy detektívek várják a betörésre kiszemelt helyen. De nemcsak átköltést ismer a tolvajnyelv. Saját költészete is van: Tudom, hogy a Főhére ha bevisznek, A hekusok össze vissza dörgölnek. Hantái ja a Csiszár csoportvezető Köpjél vagány, te voltál ott az első. Magyarul ezt igy kell érteni: tudom, hogy ha bevisznek a rendőrségre, detektívek jól elvernek, és Csiszór felügyelő azt mondja, valljál te vagány, te voltál a vezér. A szerelemről meg igy dalol a vagány: Ahremfickó matér nélkül Frankamacsek linksein nélkül, Sejhaj fidi Marikám, Alma márolsz engem igazán. Amivel ezt panaszolta: hátsózseb, pénztárca nélkül, éjszakai lány hamis igazolvány nélkül, sejhaj hűtlen babám, nem szeretsz te engem igazán. Itt Amerikában nemrégiben jelent meg angolul egy könyv, amelynek szerzője tudományos alapon magyarázza meg a tolvajnyelvek keletkezését és mai helyzetét az egész világon. Akit közelebbről érdekel a tolvajnyelv, elolvashatja a vaskos kötetet. De mutatónak talán annyi is elég róla, amennyit itt leírtam. Hacsak nem készül valaki a betörői vagy detektív pályára. — Érdekes Évike, maga még a nevemet sem kérdezte meg . . . — Nem kérte a vendég, hogy kérdezzem meg. Megjegyzem, általában a vendégek nem szoktak bemutatkozni nekem. — Én Bartsay Ferenc Tihamér vagyok. — Az könnyen lehetséges. Én már nem csodálkozom semmin. — Nézze Évike, maga tetszik nekem és ez nem mindennapi nálam. Mondjon egy napot és el vinném magát. — Hova? — Mindenhova. Kis csurgli, kis ez, kis az, kis beatzene, ha szereti, kis smaci, vacsora, kis ital és ha kédves hozzám, akkor én is nagyon kedves tudok lenni. Na . . . Mikor ér rá? — Férjes asszony vagyok. — Nahát, kacagnom kell. Ezt olyan komolyan mondta, mintha valami járványos betegség lenne, így még jobban szeretem. A lányok ostobák és megbízhatatlanok. Mondja meg a férjének, hogy velem jön és kész. — Én nem mondom. Mondja meg neki maga. — Kis csacsim. Úgy beszél a férjéről, mintha ő lenne az angol királynő. Én nem ismerem, sohasem láttam a maga férjét. Különben sem rajongok a férjekért. Csak annyit mondjon neki hogy dolga van és kész. — Értem, de a férjem nem szereti, ha másokkal megyek táncolni. — Megint kacagnom kell, kedves. Nem szeretném, ha félreértene. Én semmit sem akarok magától, csak magát. Világos? Csak annyit óhajtok, hogy legyen az enyém, majd később megmagyarázom, miért? Ha ugyan erre lesz idő? Mondja meg a férjének . — Mondja meg maga! — Dé drága szépségem, milyen nyelven magyarázzam meg magának, hogy nem ismerem, sohasem láttam a maga férjét és azt sem tudom, kicsoda! — Pedig . . . Pedig ott áll maga mellett, ö borotválja Királyhegyi Pál Tulajdoniképpen mi is az a tolvajnyelv? Mindén nagyvárosnak, Párisnak vagy Budapestnek éppen úgy mint New Yorknak megvan a maga helyi szójárása, slangja, argotja. Sokan összetévesztik ezt a tolvajnyelvvel. Pedig az más: keveredik ugyan a helyi szójárással, de az alapja, a lényege különbözik tőle. A tolvajnyelv a hivatásos bűnözők nyelve. A magyar tolvajnyelv évszázadok alatt alakult ki. Nagyrészt magyarral kevert eltorzított német, zsidó, olasz és cigány szavakból áll, de rengeteg benne az önálló, magatermette szó is, amelyeknek eredete a messze múlt homályába vész. Nyelvtana nincs, csak szavai, ragjai és képzői vannak, de azért nem könnyű megtanulni, mert sok benne az úgynevezett “finom” árnyalat. Egy-egy szónak néha több jelentősége is van, aszerint, hogy mire használják. Itt van példának egy mondat: ‘‘Komálom a link hadovát”. Ez igy leírva magyarul azt jelenti, hogy ismerem a tolvajnyelvet. De a komálás azt is jelenti, hogy látni, hallani, figyelni, szeretni, link az hamisat jelent a hadoválás pedig egyúttal hazugság is. Persze nem minden ilyen bonyolult. A hivatásos bűnözők élete szűk körben mozog, aránylag kevés szóra van szükség: főként “szakmai” kifejezésekre. A zsebtolvaj az egyszerűen zspbes, a nagystílű Z9ebmetszőnek fisselő a neve, a bolti vagy vásári tolvajé markecer, az üzleti betörő srenker, a lakásbetörő riglihuzó, a kasszafúró mackódöntő, a csaló, szélhámos az hilózó, a hamiskártyás az kozák. A tisztes polgárt, ajti nem bűnöző, azt lenézően csak tahónak vagy hapsinak nevezik. A rendőr az hé, a detektív hekus, a védőügyvéd dumcsis, az ügyész káros, a biró vajda, a börtönőr smasszer. Toloncház az jergli, börtön a siti, ahány évet ült a bűnöző annyi mázsát nyomott. Bicska vagy kés az halef, revolver az pukkanó. Lelőni vagy leszúrni, úgy mondják, hogy kicsinálni. Ütni, verni az ruházni, dörgölni Vagy lemolálni. A zsákmány neve szajré, ékszer az fuksz, a ruhaféle az topi, a pénz lóvé. Nyomozás az smirelés, aki megszökik az olajra lép, akit elfognak az lebukott. Barát az haver, a spicBartsay Feri bekukucskált a borbélymühelybe. Csak egy szál borbély dolgozott és a maniküröslány. A borbély nem tetszett neki, de a lányt nagyon csinosnak találta. Benyitott az üzletbe: — E'lég vackok ezek a székek, igaz, hogy kényelmetlenek, de az még nem minden. Nyugaton fekve borotválják az embert, no, de sebaj. Egy kellemes borotválást kérek. És közben egy manikürt, ha szabadna. A borbély feni a borotváját s rosszkedvűen nézi a vendéget, majd szappanozni kezd. A lány veszi a szerszámait és dolgozni kezd a vendég kezén. — Hogy hívják magát, kedves? — érdeklődik a vendék. — Éva vagyok. — Könnyű név. Kitalálhattam volna. Milyen kis csacsi vagyok. Csak hirtelen nem jutott eszembe. Higgye el Évike, szakember vagyok. Maga egyszerű maniküröslány létére, egészen csinos. Jó alakja van, az arca is jó, szép keze van, meg mindene, ami kell. Tetszik nekem, ami nagy szó. Dolgozó nő. Nem baj. Én szexuáldemokrata vagyok. Hűha! Kedves borbély ur, tiszteletté1 megkérem, ne a nyelvemet szappanozza. Ha lehetséges. — Pardon. — De magácska Évike nem is válaszol nekem. — Nem kérdezett semmit a kedves vendég, csak azt mondta, hogy szociáldemokrata. Mit mondjak erre? Legyen. Mialatt a borbély vadul szappanoz, a vendég nevet: — Nem ezt mondtam, de mindegy. Nézze Évike, legyünk őszinték. Csinos vagyok, fiatal, okos és van egy Skodám. Olyan, mintha uj lenne, pedig van már egy hetes. Jó pofa vagyok, mi? Talán ezért bolondulnak értem a nők? De Évike, maga megint nem válaszol. — Nem tetszett mondani semmit, csak hogy bolondok a nők, meg még valamit talán. Mit mondjak erre? SÁGI PÁL
