Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-31 / 22. szám
16. oldal HARFÁSOK. CITERÁSOK, GITÁROSOK.,. (Folyt, a 13. oldalról) lábánál földön fekvő, lefordított fövegébe, ütött kopott kalapjába bizonyára gyéren csörrentek a krajcárok, s inkább a könyörület, mint a zenekedvelés krajcárjai?... Az első kérdésre egyszerűbb a felelet: a pesti utcai hárfások nem kerestek többet, mint amenynyi puszta életük tengetésére elég volt. Fel-felbukkantak néha kalandos hírek muzsikuskoldusokról, akiknek halála után, a szalmazsákjuk mélyén komoly vagyont találtak, de ezek a híradások utólag felfújt ujságszenzációnak, alaptalan hírlapi kacsának bizonyultak. Utcai hárfázásból akkor sem gyűjtött vagyont senki, ha a telet zsiványcsehóban húzta ki, a kurta hoppra rendszerint hosszú kopp következett, és a hárfás, aki mások buját hurpengetéssel igyekezett eloszlatni, a magáét legtöbbször pálinkával derítette fel. A második kérdést nehéz lenne szabatosan megválaszolni. A hárfajáték megkövetel bizonyos alapvető zenei ismereteket. A hárfás sokkal kevésbé lehet “fej-naturalista”, mint a hegedűs, a citerás, gitáros, vagy harmonikás. Maga a hangszer is ritkább, drágább, nem olyan mindennapi, i Egykorú rajz a “Vak hárfás”-ról mint egyéb zeneszerszámok. A korabeli forrásokból arra következtethetünk, hogy a pesti utca hárfásainak zöme alighanem családtalan, állásukból kicsöppent, elaggott néptanítókból, preparandiáról vagy teológiáról kimaradt, hosszú bujdosásban felőrlődött negyvennyolcas honvédekből, esetleg sorsüldözött, koldussorba züllött tanult zenészekből rekrutálódott, akik az egész társadalomból már csak az utcasaroknyi rész támogatásában bizakodhattak. A hárfás hangszerének terjedelme, súlya következtében inkább az utcai, mint az udvari muzsikusok közé tartozott. Az udvari zenészek többnyire a harmonikát billegették, a hegedűt rikatták, vagy a kedveltebbje, gitárt pengetett. A harmonikások, a hegedűsök is gyakorta énekszóval cifrázták műsorukat, mert kitapasztalták, hogy a zengzetes, harsány vagy bubánatos emberi hang húrnál, sípnál, billentyűnél hatalmasabban ragadja meg a sziveket. S megfigyelték azt is, hogy a bérházak dalkedvelő és megindult szivü népe nótaszóra szaporábban koccantja le az emeleti ablakokból és folyosókról az udvar macskaköveire a szertepattogás, szétgurulás veszélye ellen papirosba csavarintott piculákat. Ám a pénzdobálásnak nálunk is sikeresebb büvölője az az udvari énekes volt, aki énekszólóját gitárral kisérte. Egyfelől a gitárosok repertoárja volt a legváltozatosabb: kedvelt népdalokon, müdalokon kívül ők szólaltatták meg a fővárosban az irgalmas bünkrónikákat és ponyvatörténeteket, ők gyökereztették meg és gyakorolták a pesti bérkaszámyák falai között még a századfordulón túl is a faluhelyen, vásárokon, sokadalmakon, búcsúkon őshonos históriázást. Az éneklő gitáros másfelől tanulékonyabb, fürgébb is volt udvari zenész társainál. Hamarabb váltott át a népdalról az operettslágerre és a kupiéra, s az agyonnyaggatott betyárkalandokat is idejében és jó szimattal cserélte fel az újszerűbb városi hírveréssel. A gitáros, manapság is annyira divatos hangszerével már akkor túltette magát minden maradiságon s kihasználva szerszáma könnyűségét, mozgékonnyá is vált. Udvari kóborlásai mellett kiválasztott magának egy-egy utcakeresztezést, s “csúcsforgalom” idején ott telepedett le. Esténként kocsmából kocsmába járt, ünnepnapokon felbukkant a zugligeti, városligeti, gellérthegyi, tabáni kirándulók között, s elles ve a hangulatot, pajzán dalocskát vagy talp alá való táncnótát pengetett. BÉKÉS ISTVÁN AZ UJ PANNONHALMI FŐAPÁT A magyar bencés kongregáció káptalan gyűlése Szennay Andrást választotta meg főapáttá. A választást a Szentszék megerősítette s az uj főapátnak a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a működési engedélyt megadta. Szennay Andrást március 21-én egyházi szertartás keretében a pannonhalmi bazilikában iktatták be tisztébe. Az ünnepségen résztvett Rembert Weakland, a bencés rend apát-primása is. Dr. Szennay András Budapesten született 1921- ben. Alsó- és középiskoláit a fővárosban végezte, az utóbbiba budapesti bencés gimnáziumban. — 1939-ben lépett a bencés rendbe, majd egyetemi tanulmányaira a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi karára küldték, ahol 1946-ban doktori fokozatot szerzett. Rövid lelkipásztori munka után főapáti titkár lett Pannonhalmán, majd 1958—51 között hittanárként működött Budapesten. 1951-től a Hittudományi Akadémia könyvtárosaként dolgozott. 1965. februárjában a budapesti Hittudományi Akadémián az alapvető hittudomány tanszékvezető profeszszorává nevezték ki. — A Magyar Püspöki Kar 1968 márciusában összekötőként delegálta a római Nemhivők Titkárságába, 1970. októberében pedig Franz König bíboros, a Titkárság elnöke magyarországi nemzeti titkárának nevezte ki. Uj magyar rektor Rómában Mint ismeretes, Klempa Sándor püspök, veszprémi apostoli adminisztrátor nyugalombavonulása. után VI. Pál pápa Lékai Lászlót, a római Pápai Magyar Intézet akkori rektorát bízta meg a veszprémi egyházmegye vezetésével. Lékai László kinevezésével megüresedett a római intézet rektori tiszte. E tisztségbe VI. Pál pápa most dr. Bagi István esztergomi teológiai tanárt nevezte ki. Bagi István 1931-ben született, 1955-ben szentelték pápá. 1965-től ösztöndíjasként Rómában tanult, ahol a Szent Alfonz Akadémián szerzett diplomát. MAGYAR MŰEMLÉKEK: A 600 ÉVES SZENT GYÖRGY SZOBOR Elveszett müvek mesterei voltak Kolozsvári Márton és György, Miklós mester fiai, azé a Miklós mesteré, akiről föltételezik, hogy nagyobb műhely élén állt, s akinek a Kolozs megyei fenesi freskókat is tulajdonítják. így szól Erdélyből a híradás a hires kolozsvári mesterekről, akiknek életét évtizedek óta nyomozza Kós Károly, hogy élete főmüvét alkossa meg róluk saját bevallása szerint. Mikor Sztánai magányából Kolozsvárra beköltözött, a szűkös lakásviszonyok mellett is a prágai Szent György szobor másolatának a közelébe költözött, hogy mindennap láthassa a jeles műalkotást, hogy ihletet szerezzen belőle a munkához. De a kolozsvári mesterek nyomait is szétszórta a szél, elrombolta a hadak járása. Még egyetlen hitelesen fönnmaradt szobruk másolatai is állandóan költöztek, a budai vár fokáról a mi másolatunk az Epreskertbe költözött, Kolozsvárott pedig az ottani másolatot az Egyetem-térről a Farkas utcai hajdani ferences, jelenleg református nagytemplom a szoborral majdnem egykorú gótikus iveinek közelébe helyezték. Prágában megmaradt a szobor, amit oda fejedelmi vagy főpapi kegy juttatott, s ott lejegyezték, hogy a szobrot 1373-ban, valószínűleg április 23-án, Szent György napján állították föl. A prágaiak jobban imádkoztak, vagy kegyesebb volt hozzájuk a sors: nekik majdnem az egész középkoruk megmaradt. Mi és az erdélyiek csak visszakölcsönözni tudtuk középkori kultúránk egyik legfőbb remekének mását, ezt a gótikus lovas-szobor ritkaságot, amelyben már benne lüktet a reneszánsz csirázása is, s amely időtlen remekmű voltában szinte már az absztraktot is magában hordozza. Tudunk persze az írások szerint a Kolozsvári testvérek több szoborremekéről is. A váradi várban, a püspöki székesegyház előtt állott három gyalogszobor, István és László király, valamint Szent Imre herceg képmása, amelyek Futaki Demeter váradi püspök megrendelésére készültek 1360 és 1365 között. A Szent György-szobor szakértői minden valószínűséggel állítják, hogy a Kolozsvári testvérek valószínűleg váradi szobraik honoráriumából olasz tanulmányúton is jártak. Sok magyar járt akkoriban Itáliában, márcsak Nagy Lajos hadjárataival kapcsolatban is. így azután a kolozsvári mesterek is láthatták a Pisanók müveit, az orvietói székesegyházat, olyannyira, hogy a dóm Szent Mihályánák vonásai olyanok, mintha ez a Mihály a mi Szent Györgyünknek lett volna édestestvére. A leírásokból ismert utolsó nagy müvük a váradi lovas Szent László szobor, amely Zudar János püspök megrendelésére készült 1390-ben. A Váradot megjárt humanisták dicsérő és elragadtatott leírásai közül hadd álljon itt csak a legnevezetesebb: Janus Pannonius bucsuzása Váradtól: Isten áldjon meg aranybavont királyok, Kiknek még a gonosz tűzvész sem ártott, Sem roppanva dűlő fal omladéka, Mig tüzláng pusztított a várban S szürke pernye repült a kormos égre. Hajrá, fogyjon az ut, társak, siessünk! S rőt, fegyvert viselő lovas királyunk, Hős, ki bárdot emelsz a jobbkezedben. A szobrok nagyszerűségének a török hódítás vetette végét. Ágyúnak olvasztották be őket. A szobor feje-másolatának tulajdonítjuk ugyan a győri Szent László hermát, de ezt valószínűleg mások készítették a váradi királyszobor alapján. És egy kis másik emlék hirdeti kései emléküket: Nagybánya városának ezüst pecsétnyomója, mely a stílusjegyek alapján az ő müvük.
