Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-31 / 22. szám
11. oldal HOMOKI ERZSÉBET I LELKI KLINIKÁJA BIZALOM JELIGE — Kedves Miss Homoki, zavaros a történetem, de bízok abban, hogy megér .i. Szüleim magyarok, én már Amerikában születtem. Szigorúan neveltek, alig mehettem valahová. Örömmel hozzámentem az első férfihez, aki megkérte a kezemet, mert bíztam, hogy mint asszonynak, mégis több lesz a szabadságom és a kérő jómódú ember volt. Én csöppet sem szeretnem, nem is tetszett nekem, de vonzott, hogy jó életem lesz. Mindenem megvan. Azóta négy év telt el. A férjemnek azt hiszem fogalma sincs a nőkről, hogy hogyan kell bánni velük, én még soha nem kaptam tőle olyan igazi boldogságot, amit egy nő elvárhat egy férfitől. Én voltam a legboldogtalanabb nő ebben a tekintetben. Négy év múlva élvitt a vállalati partyra. Ott megismerkedtem az egyik hivatalnokkal. Csak megfogta a kezemet és elöntött a hőség. Azóta titokban jóba vagyok vele és most már tudom, hogy mi az igazi szerelem. Boldog vagyok vele, csak néha lelkiismeretfurdalásom van és néha aggódok, hogy mi lesz, ha valahogyan kiderül. Mit tegyek? VÁLASZ — A története egyáltalában nem zavaros. A szegény és szigorú szülői házból sietve férjhezment az első emberhez, hogy szabad legyen és gazdag legyen, arról azonban megfeledkezett, hogy a feleségnek nem mindent “szabad”. Akkor sem ha csak érdekből ment hozzá. Akkor sem, ha a férfi nem tudja a világ legboldogabb feleségévé tenni. Ósdinak látszó álláspont, de szilárd meggyőződésem, hogy ha a házasság valami súlyos okból zátonyra fut, szembe kell nézni a tényekkel, változtatni kell rajta, de az érzelmi-érzéki életet nem szabad mellékcsatornán levezetni, mert ez piszkos csatorna, akárhogyan magyarázza is a lélektani és romantikus irodalom. Magát nem a férjéből hiányzó gyengédség utáni vágy, hanem egyszerűen erotikus érzés hajtotta a másik férfihez. Nem szerelmes ebbe, csak szeretkezik vele. Mit tegyen? Villámgyors, visszavonhatatlan szakítás, a szív és a lélek minden erejének összeszedésével közeledni a férjéhez: ez az egyetlen ut, amelyen kilábolhat a kétségei közül. Látom, hogy magának nagy örömet okoz a jólét. Ezért az erkölcsi okok mérlegelése mellett arra is gondoljon, hogy ha kipattan az ügy, márpedig egyszer ki fog pattanni, maga repülni fog és vége a jólétnek. ÖLTÖZKÖDÉS JELIGE — Kedves Erzsébet, sokat nem tudok költeni ruhára, de azért rendesen öltözöm. Nem vagyok szerénytelen, ha mondani merem, hogy ízlésem is van. Azonkívül nem vagyok torz alakú és ha nem is vagyok szépség, csúnya sem vagyok. Valami mégis elkeserít engem. Hiába öltözők fel csinosan, rajtam a ruha nem áll olyan jól, mint más nőkön, nem vagyok elegáns, nem vagyok jómegjelenésü és nem tudom hogyan segítsek hibámon. VÁLASZ A ruha egymagában nem teszi elegánssá a nőt. Hiába vesz magára valaki elegáns ruhát, attól még úgy nézhet ki, mint egy eleven ruhafogas vagy mint egy felcicomázott, de belül kóccal kitömött bábu. Ugyanakkor a másik nő egyszerű ruhában jómegjelenésü. A jó megjelenés titka: a tartás, a fellépés. A nő elegáns és jómegjelenésü, aki fensőséges szerényéget, nyugalmat, higgadtságot áraszt magából, beszédben nem hadar, mozdulataiban nem kapkodó. — Mindennek azonban természetesnek kell lennie, Nem szabad kitűnni annak, hogy jó benyomást akar kifejteni. Fegyelem kérdése. Az egészhez jóformán csak egy dolog szükséges: önbizalom. Az önbizalom adja a biztonságot, viszont a biztonságérzet hozza a jó fellépést, a jó megjelenést. Tehát verje ki a fejéből a gondolatot, hogy nem jó a megjelenése. Csak önbizalom és akkor eléri, hogy nemcsak önmaga tartja magát jómegjelenésünek, hanem mások szemében is az lesz. Csak aztán el ne bízza magát! • TANÁCS — Kedves Miss Homoki, Magyarországon technikumot végeztem, és amint lehetett, az első alkalommal leléptem. Sajnos, nagyon sokáig voltam olaszországi menekült-táborban. — Csak pár hónappal ezelőtt sikerült kijönni egy kis csoporttal Amerikába. Nagy előnyöm, hogy szerencsémre már Pesten is tanultam angolul, a táborban folytattam a tanulást, majdnem kifogás álanul beszélem a nyelvet. Nem is kellett sokat keresgélnem, hamar kaptam állást. Éppen nekem való szakma, a fizetés is jó. Nem vagyok italos, a bár engem nem lát, legfeljebb vacsorához iszok kis üveg sört. Már egy kis pénzem is van. Rokonaim nincsenek Amerikában. A fiuktól, akikkel a táborból jöttem, elszakadtam. Nagyon magányos voltam. Az üzemben van egy lány, amerikai és angolul beszélünk. Nekem nagyon tetszik. Lá iom, hogy ő is húzódik hozzám. Elvenném szívesen, de a táborban folyton férfiak között voltam, már elszoktam attól .hogyan beszél az ember a nőkkel, itt Amerikában ő az első nőismerősöm, nem tudom, hogyan szokás itt megkérni egy leány kezét. Erre kérek tanácsot. VÁLASZ — Nincs annál egyszerűbb. Egy szóval se kérdezzen többet: akarsz a feleségem lenni? Óriási sikere lesz. Úgy szalad, hogy meg sem áll magával a templomig. MAI ÖREGEK — Megittam én már a kávém javát I... Az infláció és a jó élet (Folytatás a 10-ik oldalról) pen akkor vásárolta 10 ezer dolláros Mercedes Benz kocsiját, kijelentette, hogy: “Nem hiszek gazdasági rendszerünk elavulhatóságában, ez az első oka annak, hogy kizárólag drága, jóminőségü és a legutolsó kiadatásu dolgokat vásárolom.” Carole Gardiner mellesleg ügyvéd. Oscar Cassini, egy rajzoló Miamiből, azt állítja, hogy ő gyakran repül Buenos Airesbe cipőt és egyéb közszükségleti cikket vásárolni, mivel ott olcsóbban megkaphatja. Cassini szerint drágább üzletben vásárolni annyi, mint biztosnak lenni az áru elsőrangú minőségében. A Civil Aeronautics Board kimutatása szerint VIDÁM SAROK: TAXI.. Na, ne viccelj — mérgelődött Kocsonyái — mikor elmondtam neki, hogy közös barátunk, Somhegyi magándetektívvel figyelteti a feleségét. így jutott Somhegyi Retyezát Ottóhoz. Retyezát a rendőrség iktatójában dolgozott, régen nyugdíjban van. Úgy is mondhatnám, hogy titokban titkosrendőr. — És nem bukik le? — Egyszer annak is eljön az ideje. Egyelőre Somhegyinét figyeli. — Azt a vörös hajú nőt? — Most platinaszőke. Volt már gesztenyebarna, hollófekete és melirozott sárga-barna is. Nos, a volt írnoknak sikerült lelepleznie az asszonyt. — Legénylakás, kulcslyuk? — Autó. — Kezd izgalmas lenni. Egy autóban fényképezte le egy férfival? A volán mellett pillantotta meg. Négyórás műszakban taxisofőr. Van jogosítványa. — És Somhegyi nem tud róla, hogy a felesége taxizik ? — Nem. Azt hiszi, hogy délutánonként találkája van valakivel. — Na és Retyezát? Megmondta, hogy a nő nem csalja meg? — Dehogy mondta meg. Hiszen akkor Somhegyi nem foglalkoztatná tovább. — Megvan a véleményem erről a zugnyomozóról. — Somhegyiné kérte meg, hogy ne szóljon. Az asszony ugyanis leleplezte a nyomozót; észrevette, hogy követi őt. — Remek. Azután mi történt? — Megmagyarázta Retyezátnak, hogy amenynyiben férje megtudja a taxizást, megtiltja neki. hogy továbbra is dolgozzon. — És Retyezát beleegyezett? — Még egy idős férfi is nehezen tud egy lenszőke nőnek nemet mondani. — Mi lesz ebből? — Papirozás. A férj utálja a lakásban a felfordulást. Az asszony viszont modem falpapirt akar. Meg akarja keresni a költséget. Somhegyi júniusban gyógyfürdőbe megy a lábát kúrálni és mire visszajön, drapp, szürkecsikos tapéta lesz a falon. Már együtt van a pénz a taxizásból. — Honnan tudod mindezeket? — Retyezát iskolatársam volt. Véletlenül találkoztunk. Nagy öröm, a bizalmába fogadott. Két hét múlva újra találkoztam Kocsonyáival. — Na, mi történt Somhegyiékkel? — kérdeztem. — Minden rendbe jött. Az történt, hogy esett az eső. — És? — Somhegyi féltette az uj kalapját, s intett egy taxinak. A felesége vezette . . . Palásti László. egyre több amerikai veszi igénybe az első osztályú utazást. így 19'72-ben közel 22 billió utas vette igénybe az első osztályú utasfülkéket az 1971 évi 19.9 billióhoz képest. A példákat még lehetne sorolni és mindegyik szemléltetően bizonyitja, hogy az infláció ellenére is emelkedik a luxuscikkekre fordított dollárok összege. A cikkből csak egy statisztikai adat hiányzik. Éspedig az, hogy tulajdonképpen milyen átlagjövedelemmel bírnak azok, akik a fentebb említett kiadásokat az infláció ellenére is megengedhetik maguknak? Kis Ízelítőt kaptunk ugyan erről, s talán ennyi is elég az összképhez. De vajon hány milliót tesz ki azoknak a száma, akiknek jövedelme nem tart lépést az inflációs árnövekedéssel ? Demeter István
