Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-24 / 21. szám

18. oldal KÖNYVSAROK: MAGYAR KÖLTŐK AUSZTRÁLIÁBAN Irta: FLÓRIÁN TIBOR (“SZÜRET” ANTOLÓGIA, Aurora Australis könyvkiadó, Melbourne) Nemrég egy barátom járt Ausztráliában és az ott töltött pár hét után lelkesedéssel tért visz­­sza. Szerinte az ott élő magyarok az Egyesült Államokban és a Dél-Ameriká­­ban lakóknál is áldozatosabbak. Olyan lelkesedéssel szervezték meg magyar kulturális életü­ket, olyan áldozatkészséggel építették föl Magyar Házaikat és műemlékeiket, hogy azzal a világ bármely más táján élő magyar települőknek példát mutatnak. Amikor megkérdez­tem barátomat, hogy miben lát ja ennek a páratlan magatartásnak az okát, azt felelte, hogy Magyarországtól való nagy távol­ságban. Barátom szerint felállíthatjuk a tételt: minél távolabbra került hazájától egy magyar csoport, annál nagyobb lesz honvágya és ezzel együtt a gyötrő kívánság, hogy minél teljesebb és minél tevékenyebb magyar életet teremtsen maga körül. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor a posta a Melbourneben kiadott művészi kiállítású vers-antológiát kézbesített címemre. A “Szüret” címen megjelent antológia három ausztrália ma­gyar költő, Botond István, Novák Mária és Cse­­pelyi Rudolf 136 versét mutatja a be a világon szétszórtan élő magyaroknak. Galló Géza római katolikus lelkész — aki a ba­jor Alpokból került az ausztráliai magyarok kö­zé — a kötethez irt, mély gondolatokra rávilágí­tó előszavában fölveti a kérdést érdemes-e, vagy hiábavaló külföldön verseskönyvet kiadni ma­gyarul ? A feleletet igy fogalmazza meg: “. .. a költemények nem hiábavalók még itt, Ausztráliá­ban sem.” Meg is mondja, hogy miért: a költő a szavak “kőtömbjéből” formálja ki mondaniva­lóját és ezzel teljesiti be feladatát, “anyanyelve életerejének megőrzését” külföldön. A kötet első és mondjuk legszínesebb költője Botond István, polgári nevén Botond Pál. Gyakor­ló orvos Sydneyben. Eddig két önálló kötettel je­lentkezett: “Megosztanám Veled”, 1968; “Őszi máglya”, ISTI. Két hivatása van: orvos és költő. Az orvosi pá­lyát nyugodtan mondhatjuk hivatásnak. Mikor Ausztráliába vándorolt ki, az otthoni Szamost a mindenséggel cserélte föl, de bármit is nyújtott számára a nagyvilág, vágya visszahívja a Szamoshoz. Körülötte korlátok reccsennek, pusztulás dü­börög és a kőszentek is meginognak. Nyugtalan­ságban, harcban és védekezésben telnek napjai és még “a padlása is szélszagu”. Egyik lpegjellemzőbb és legerőteljesebb versé­ben a “Kőnádas”-ban igy kiáltja panaszát a ma­gyarság és a közönyös világ fülébe: “Dobogj, dohogj mocsár bugyogj fel alólunk, dózsarémü trónon üszkösre kínlódunk. A kötet msodik költője, Novák Mária Sydney­ben él. Már otthon is jelentek meg versei, de kö­tetben most jelentkezik először. “Isten szelíd gitárosa”, akit a sors a felhőkar­colók “rozsdaketrec”-ébe zárt. • “Mint földbevert roppant lázmérők ezek a betonoszlopok, sorban kigyuló ablakai a lázfokok.” Csepelyi Rudolf a harmadik résztvevője az an­tológiának “az élet dicséreté”-vel köszönti az ol­vasót és igy kiált fel: “Óh állj meg! . . . állj meg . . . lássalak! -Szép vagy, csodálatosan szép!” Sajnos az élet a melbournei költő hívására nem áll meg, s az ürkorszak gyorsaságával rohan to­vább. A költőnek be kell érnie a múló pillanat szépségével, s ki kell harcolnia minden kis örömet. lnne, az Egyesült Államokból szeretettel kö­szöntjük nyolcadik törzsünk Ausztráliában élő három költőjét, a művészi címlap készítőjét, dr. Miklós Istvánt és a Molnár nyomdát s könyvkötő­dét, hogy egy szép könyv előállításával gazdagí­totta külföldi irodalmunk könyvtárát. A könyv megrendelhető a kiadónál: P.O. Box 22, Nun­­awading, Vic. 3131, Australia. New York, 1973. május. BÉCSI RIPORT: A 400 ÉVES PÁLFFY-PALOTA Van a bécsi Josefsplatzon egy kis palota, amely kettő híján éppen négyszáz esztendős. Korából azonban nyugodt lélekkel letagadhatni egy-két­­száz évet. Ha ugyan akarna. Valószínűleg nem akar, mert nemcsak a húsz év előtti restaurálás miatt fiatal ma is, hanem azért is, mert belsejé­ben élénkebb, nyüzsgőbb az élet, mint amikor uj volt. A Pálffy palotát 1575-ben építtette báró Khuen- Bélássy főlovászmester, unokája számára, aki Pálffy grófhoz ment feleségül. Ezalatt a négy évszázad alatt Bécs is, a Pálffy­­család is megállt jónéhány történelmi vihart, s a palota és a Pálffyak sorsa éppen olyan elválaszt­hatatlan Bécs sorsátél, mint Bécsé Budapestétől. A Pálffyak katonák voltak és országbírók, ná­dorok és koronaőrök kerültek ki soraikból; s Po­zsony vára örökös kapitányának tisztét szinte ki­vétel nélkül, hagyományosan ez a család töltöt­te be. A 17. században Pálffy Miklós gróf Bécsben vé­gezte az egyetemet, az, akiből később Esztergom parancsnoka lett, s oly szenvedélyes katona, hogy 1688-ban, a saját költségén szerelt fel egy — ma­gyar ! - gyalogezredet. Az 1848-as szabadságharc idején a főrendiház­ban az ellenzék hangját a Pálffyak adták meg, sőt, egyikük, István gróf, személyesen is részt­­vett a csatákban. A 19. században már az utazás szenvedélyének is hódolnak a Pálffyak. Pálffy József bejárta Af­rikát, sőt egy északi-sarki expedícióban is részt vett 1820-ban. A Pozsony megyei főispán, Pálffy János vi­szont műgyűjtő volt. Saját vallomása szerint is Flórián Tibor ez érdekelte a legjobban, nem a politika. Hatal­mas értékű műkincset halmozott fel, a bajmóczi és királyfai, valamint a vörösvári Pálffy-kastély­­ban, s természetesen a bécsi palotában is. Ezek­nek a műtárgyaknak nagy részét ma a budapesti Nemzeti- és Szépművészeti muzeum őrzi. De lát­hat belőlük a bécsi Pálffy palota látogatója is. Már pedig ezt a palotát, amely büszkén viseli eredeti reneszánsz homlokzatát, igen sokan lá­togatják. Minden bedekerben “Pálffy-palota” né­ven szerepel, de a bécsiek második nevén emle­getik: az “Ausztria-ház”. Ez újabb névből hiány­zik valami. így kellene hívni: “Ausztria kultur háza”. A palota, amely évszázadokon át kiemelkedett környeeztéből, egy emeletével, a restaurálás óta már kétemeletes, s ma Bécs belvárosának -leg élénkebb kulturközpontja. A klasszicista bejárat igencsak modern belsőhöz vezet. Az egykori tá­gasabb fogadó-szobákat és a még tágasabb tánc­termeket kiállítási- és hangversenytermeknek rendezték be, s felszerelték a modern technika minden eszközével. Itt rendezik a politikai és tár­sadalmi élet eseményeivel kapcsolatos fogadások nagy részét, amellett azonban a palota állandó otthona jónéhány kulturális intézménynek. Mi zajlik a Pálffy-palotában ezen a héten? Nestroy-termében a nemzetközi Müvészklub tart képkiállitást, az egykori színésznő, ma azon­ban egyre szélesebb körökben ismert féstőmü­­vésznő, Marion Rehbock de Leporini “naiv” ké­­peibőr “Emlékek és álmok Braziliából” címmel. A héttagú “Collegium musicale” kamarazenekar, amely rövid, mindössze két esztendős fennállása óta máris szép sikereket ért el, számtalan rádió­szereplést, s egy olaszországi hangversenyköru­­tat — e heti koncertjén Bibert, Brahmsot, Vival­dit és Bachot játszik a Figaró-teremben. A Beethoven-termet gyakran veszi igénybe az Osztrák Irodalmi társaság. Előadásaira nehezen lehet jegyet kapni; a törzsközönség mindig zsúfo­lásig tölti meg a termet, s jóformán meg sem né­zi, hogy mi van műsoron; a legelső osztrák irók és. költők itt olvasnak fel legújabb, vagy még el sem készült müveikből. A Bécsi Filmklubnak sem kerül nagy fáradsá­gába a nézőközönség toborzása. De a Pálffy-palo­ta nagy szerepet játszik a bécsi magyarság kul­turális életében is. Itt rendezi ugyanis gyakori és jól látogatott irodalmi estjeit a Bornemissza Pé­ter Társaság, Bécs és Ausztria egyetlen irodalmi és kulturális egyesülete. A kiállítások megtekintése, a hangversenyek, a mozielőadások után a közönség nem megy ki a kapun. Lemegy a Pálffy-palota pincéjébe, mely az útikönyvek hivatalos adatai szerint is a legel­ső borpince Bécsben. Itt lehet végigkóstolni a leg­több fajta osztrák és magyar bort. Ki ezt szere­ti, ki azt. Van, aki mind a kettőt . . . Váradi Györgyi ROKONOK Most már a föld is rokonom anyámat befogadta bebocsátottam gyökerem üreggé nyílt homokba Lám így gyarapszik életem ideícnn egyre fogynak kik arcom gyors váltásain kissé elcsodálkoznak es egyre gyűlnek odalenn akik felnyi'ünak értem y forog forog az életem holtak hűs tenyerében ez végtelenné alakít szétszór térben időben föld skél fa felhő rokonom ismeretlenné nőttem Bényei József

Next

/
Oldalképek
Tartalom