Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-17 / 20. szám

15. oldal VILÁGUNK AZ UTAZÁS DICSÉRETE Ezekben a szép ~>ivaszi napokban a nagyvá­rosok kősivatagjainak zárt világában élő mai ember fokozott vágyakozással gondol a füstös­poros városi légkörből való menekülésre, a kö­zelgő nyári szabadságra 'és az uj élmények sorát Ígérő utazásokra. Benépesülnek az utazási irodák, színes pros­pektusok áradata hirdeti a nemzetközi hotelek kényelmét és a luxushajók csábitó világát, telve mini-fürdődresszes fiatal démonok színes fény­képeivel, táncoló párokkal, strandfürdőkkel és egyéb gyönyörökkel. A komolyabb, igényesebb turista azonban nem sokat ad a többnyire hamis képet adó és erősen üzlettszagu, prospektusokra, hanem előveszi a tátrgyilagos, jól bevált utikalauzkönyveket és azokból állítja össze a maga utiprogrammját. Ezek az útikönyvek híven tükrözik annak a nemzetnek a lelkületét, amely könyvvé formál­ta őket. Legtöbbjük egy-egy kis hangulatkeltő verssel köszönti az olvasót, a kötet legelején, amely a maga néhány sorával kedves és vonzó bevezetést nyújt a könyv tartalmához. Karl Baedeker, a neve alatt megjelenő soro­zat minden kötetét egy 16. századi német világ­járónak, Philander von Sittenwaldnak kedves kis versével vezeti be. Ez a vers még akkor Író­dott, amikor az utasok a világjárás legklassziku­sabb módján: gyalogosan “utaztak” városról vá­rosra. íme a vers: Aki utazni akar. Legyen csendes és halkszavu, Lépkedjen kitartóan. Ne vigyen sokat magával, Induljoon el jókor reggel És hagyja otthon a gondjait. Az angol nyelvű Baedeker-kötetek egy régi an­gol verssel kezdődnek: Indulj el könyvecske. Isten segítsen utadon És kérjed különösen mindazokat, Akik olvassák vagy hallják szavadat. Hogy ha hibát találnak benned, segítsenek Kijavítani azt a részben vagy egészben. A francia útikönyvek a francia “raison” szel­lemének megfelelően tárgyilagosan józanok, mel­lőzik a verses hangulatkeltést. Annál büszkéb­ben hirdetik az olaszok hazájuk szépségeit reme­kül összeállított útikönyveikben, amint azt ez a hazafias érzéssel telt kis bevezető vers elmond­ja: Ó, szent szülőföldünk, Jóságos és drága Anyánk, Táruljon elénk szépséged. Tanítson bennünket az életed; Legyen vezetőnk szereteted. Rajta, rajta, induljunk! És végül szólaltassuk meg a magyar költőket is. Magyarnyelvű utikönyv-irodalmunk még gyermekcipőben jár. A jelenleg Magyaroroszá­­gon kiadott útikönyvek, sajnos, annyira “vona­lasak” szubjektív elemekkel, hogy a komoly tu­rista nem sokra megy velük. És mivel nem hoz­nak bevezető verset sem, tőlük függetlenül idéz­zük két nagy költőnk ilyen tárgyú verseit. Petőfi Sándor igy köszönti az első magyar va­sutat 1847-ben, “Vasúton” cimü versében: Száz vasutat, ezret! Csináljátok, csináljátok! Hadd fussák be a világot. Mint a testet az erek. majd tovább Miért nem csináltatok Eddig is már? . . . vas hiányzott? Törjetek szét minden láncot, Majd lesz elég vasatok. Ady Endre lágyabb hangon, líraibb szavakkal zengi az utazás szépségét “Bolyongás Azur-or­­szágban” cimü költeményében: Menjünk el innen, amott várnak Alkonyos, áldott, enyhe csöndben Szűz. nagy tájak, amott messze, messze. És végezetül: Oh, Élet, milyen nagy és szép Minden tájad, melyet el nem érünk. Ma már alig vannak elérhetettlen tájak. Vasút, autóbusz, autó, hajó, repülőgép viszi mindenfelé a világot látnti és megismerni vágyó turisták millióit. De csak a kevésszámú kiválasztottnak jelent az utazás szellemi gyarapodást és mély lelki élményt. A tötbbségre érvényes a régi ró­maiak bölcs mondása: Csak eget és nem lelket cserél az, aki sok földet bejár. bíró Béla ÉVFORDULÓK SUPKA GÉZA újságíró, művészt történész, régész — az ő kez­deményezésére rendezték meg 1927-ben az első magyarországi könyvnapot — 90 esztendeje szü­letett. * * * EÖTVÖS LÓRÁND, a legnagyobb magyar fizikus, a torziós inga meg­alkotója halálának 54. évfordulója. ■* * * VAS GEREBEN (Radákovics József) iró születésének 150. év­fordulója. * * * MEDGYASZAY VILMA színésznő, Kossuth-dijas kiváló művész, a hazai sanzon-éneklés megteremtője, 1 éve halt meg. * * * JUHÁSZ GYULA költő, tanár és újságíró, a XX. századi magyar lira kiváló képviselője születésének 90. évfor­dulója. * * * MICHAEL CURTIS (Kertész Mihály) magyar származású amerikai filmrendező 10 esztendeje halt meg. * * ❖ DIÉNES LÁSZLÓ iró, szociológus, könyvtár-igazgató 20 esztendeje halt meg . IN MEMÓRIÁM PÉCS — Kocsis László, pécsi olvasókanonok, a Szent István Akadémia tagja 82 éves korában el­hunyt. A pécsi Szent Mihály kápolna sírboltjá­ban helyezték örök nyugalomra. Kocsis László az egyik legjellegzetesebb és leg­markánsabb képviselője volt a katolikus lírának. “Szentferenci lélék” volt s lírája is leginkább az Assisi Szent Naphimnuszára emlékeztet. Nem vé­letlen, hogy Szent Ferenc miséje címmel kötetet is irt, melyben egy XX. századi trubadúr zengte legkedvesebb szentje himnikus dicséretét. Kocsis László mig élt, Arany János gesztusá­val figyelte a világot, mely — ezt bizton tudta — néki is tartogat örömöket. Mint hajnalra napkelet, Úgy jött a te kedved. Reménytelen baj felett Remény gyűlt ki benned. Száraz fádat vedd elő. Száraz ág is zöldellő. Arany bimbót renget. A katolikus ünnepek uj rendje A Magyar Katolikus Püspöki Kar legutóbbi ülésén az illetékes római kongregáció rendelke­zése alapján döntött a munkanapokra eső paran­csolt ünnepek megünnepléslének uj rendjéről. Eszerint három parancsolt ünnep: Karácsony első napja, Újév, és Nagyboldogasszony ünnepe a he­lyén marad. Ezeken a napokon a szentmisén való részvétel továbbbra is kötelező. Három ünnep az ünnepet követő vasárnapra megy át: Vizke­­reszt, Áldozócsütörtök és Űrnapja, saját solemni­­tással. Három ünnep: Szent Péter és Pál napja, Mindenszentek és a Szeplőtelen Fogantatás ün­nepe többé már nem lesz parancsolt ünnep. Eze­ken a napokon tehát a szentmisén való részvétel nem kötelező. A Magyar Katolikus Püspöki Kar a római kongregáció szándékának megfelelően és a hívek vallásos érzületének figyelembevételével úgy döntött, hogy a régi és uj nem parancsolt, azaz tanácsolt ünnepeken legalább esti szentmi­sét kell mondani homiliával. Az uj rendelkezés Husvét vasárnapjától lépet életbe. AMIT A JEGGYÜRÜ MESEL... A jegygyűrűről azt tartják, hogy a szerelem, az együvé tartozás szimbóluma. Dr. Barry R. Berkey washingtoni pszichiáter azonban bebi­zonyítja, hogy sokkal több ennél. A jegygyűrű elárulja a házastársak közötti kapcsolat milyen­ségét, viselőik (vagy nem viselőik) egymáshoz való viszonyulását. A pszichiáter úgy nevezi ezt, hogy “jegygyürüs-tűnet”. Hosszas tanulmányozás után a következőket szűrte le: A házasságban a diszharmónia első kézzelfogható jele, ha a jegygyűrű lekerül a kéz­ről. A házasfél azt is mondhatja, hogy sértette az ujját, levette és “elvesztette”. Az ilyesmi je­lentheti a kölcsönös, vagy egyoldalú közömbös­séget, szabadság utáni vágyat (értsd: válás), házassági problémát, amelyről a felek a “meg­értés” látszólagos burka alatt nem óhajtanak nyíltan beszélni. A jegygyűrű-tünet nem vonatkozik azokra, akik nyíltan lehúzzák gyűrűiket és kijelentik a másik félnek, hogy: “Itt a gyűrűd, nem akarok veled házasságra lépni, vagy együtt élni to­vább . . .” Az aki lecibálja az ujjáról és a falhoz vágja,’ vagy a házastárs fejéhez, annál ugyan­ezen problémák immár tűrhetetlen állapotban lépnek fel. A józan megfontoltsággal biró személy lassan és kiszámitottan huzza le ujjáról a gyűrűt és az ilyen már tudja is, hogy mi lesz a következő lépése. Ez utóbbi kategória viszont a legkevésbé hajlamos arra, hogy a félresiklott házasságot jóakaratulag a helyes útra terelje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom