Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-17 / 20. szám

6. oldal — ÚTI RIPORT: A MAI Ha repülőgéped leszállt Szingapúr korszerű repülőte­rén és sétálva megteszed az utat a két három utcával bel­jebb fekvő neonreklámos üz­letnegyedig, azonnal tapasz­talhatod mennyire tévesen in­formáltak azok, akik azt állí­tották, hogy ez a szépfekvésü szigetváros még ma is matró­zok kereskedők és kalando­rok nemzetközi találkahelye, akik a tengerpart füstös, gyengén világított és agyon­­zsufolt kocsmáiban tartózkod­nak naphosszat. Ma már me­rőben más a helyzet, a város belépett a modern kikötővá­rosok sorába, sőt, ha a repü­lőgép ablakából észrevetted azt a rengeteg hajót, amelyek a kikötőt heringek módjára megtöltik, már leszállás előtt is fogalmat alkothatsz arról, hogy a város óriásit fejlődött az utóbbi időben. Naponta 700 hajó fordul meg itt, s ezzel Szingapúr a világ négy leg­nagyobb kikötői közé zárko­zott fel. Ellőtte csak három nagy kökötőváros — Amsz­terdam, New York és Hong Kong — áll. Szingapúr város mintegy háromnegyedét foglalja el a 26 mérföld hosszú és 14 mér­föld széles szigetnek és 2 millió lakosnak ad otthont, amelynek javarésze kinai származású. A kikötőt körül­ölelő negyedben számos fel­hőkarcolót építettek, közöt­tük kis parkocskákkal. Szin­gapúr alig 100 mérföldre fek­szik az Egyenlítőtől, amely­nél fogva hőmérsékletében a nappali meleget felváltó friss esti hűvösség délköri kiimája uralkodik. Az utcákon járva azonnal szembeötlik az angol befolyást őrző, baloldali me­­netirányu közlekedés. Ezenkívül ami még azonnal szembetűnik: az ut­cák rendkívüli tisztasága, amelyre szigorú törvények vigyáznak. Egy szingapúri lakosnak 400 dollárjába ke­rülhet, ha rajtakapják, hogy elszívott cigarettájának vé­gét eldobja. Ezzel szemben a külföldit nem bírságolják, mi­vel azok . . . vendégek. Vi­szont a nagy tisztaságon meg­­illetődve a turista talán még jobban ügyel az utcák és te­rek makulátlanságára, mint a benszülött- szingapúriak. Az ember aztán csak any­­nyit mond a taxisnak, hogy vigye valami elfogadható szállodába. Az ilyen kérelem vége rendszerint az, hogy a taxis — kiválasztva a se nem tul-tul . . ., se nem nagyon­­nagyon . . . szállodákat — megáll a 40 emeletes, 700 szobás Mandarin Hotel előtt, De vannak sokkal drágább szállodák is, úszómedencével, szanunával, fodrász és koz­metikai szalonokkal, női- és férfiruiha szabósággal, üzle­tekkel, stb. ahol elkérnek napi 30 dollárt is. Szingapúrban a szórakozás nem kizárólag este kezdődik. A turista már reggel betér­het az “Instant Asia” szabad­téri folytatásos előadásra, amelynek keretében megcso­dálhat kinai, malaéziai és indiai táncosnőket, kigyóbü­• *£ völőket és más mutatványo­sokat. Aztán lesétálhat a bo­tanikus kertbe, ahol gyönyö­rű orchideákat láthat. A látnivalók “izét-zamatat” a kinai negyed nyújtja. Ol­csó és kitűnő vendéglők, szál­lodák és üzletek tarka-barka­­ságában az ember nem győz fényképezni. Kis fejtörést csak az okoz, hogy a kínaiak idősebbjei, főként a nők, ide­genkednek a fényképezőgép­től és nem kis fáradságba ke­rül meggyőzni őket, hogy ne fordítsanak hátat a lencsé­nek. Meghökkentő, de érde­kes látnivalóval szolgál a Ha­lottak Utcája. Idős kínaiak, akik már közeledni érzik ha­láluk óráját, ide vonulnak vissza. Agóniájukkal nem ter­helik hozzátartozóikat, hanem kibérelnek egy szobát a hát­ralévő néhány hétre, elintézik ami földi teendőik még akadt, elrendezik a temetésükkel já­ró formalitásokat, koporsót rendelnek és csendes bele­nyugvással várják elmúlásu­kat. Elgondolkoztató szokás... Különben nagy gondja a hatóságoknak az elnépesedés. Ennek meggátlására haté­kony intézkedéseket fogana­tosítottak. Például egy négy­gyermekes családot 120 dol­lárra adóztatnak meg. A mag­zatelhajtás pedig rendkívüli olcsó, mindössze 24 dollár. Ez­zel szemben a külföldi 200 dollárt is fizet hasonló operá­cióért. Befejezésül egy eredeti szingapúri sling-recept: fél­rész gin, negyedrész cherry brandy, negyedrész narancs­­citrom-ananászlé, hozzáadva néhány csepp Cointreau és Angostura gyomorkeserű és jég. Díszítésül ananász-szelet és cseresznye. Ez egy olyan souvenir, amelyért nem kell Szingapúrba menni. Leonard Scandur AZ IFJÚSÁG: Keményebben dolgoznak jobban öltöznek de politikailag passzívak NÄSZ A FORD CSALÁDBAN BOSTON — A mai ameri­kai fiatalok közömbösek az ország ügyei, a politikai élet iránt, Indochina csak annyi­ban érdekli őket, hogy ott Amerika hadat visel és azt el akarják kerülni, nem akar­nak katonáskodni. Szeretik a szabad, vidám életet, hama­rabb fel világosodnak, koravé­nekké válnak és cinikusan be­szélnek mindenről amit a fel­nőttek csinálnak. — körülbe­lül igy jellemzi a mai ame­rikai fiatalságot a közvéle­mény. Lehet vonatkoztatni ezt a megállapítást a fiatalság je­lentős részére, de mint min­denben, ebben is vannak elté­rések. Az azonban már in­kább általánosítható — amint azt egy főiskolai tanárokból álló tanulmányi csoport meg­állapította —, hogy a mai amerikai fiatalságot sokkal inkább érdekli a pénz és az él­vezetek, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt. S hogy p^nze legyen, a mai fiatal nenjze­­dék képes kemény munkát vállalni érte. A tanuló ifjú­ságnál is változott a helyzet. Mig azelőtt az egyetemeken inkább a humán tantárgyak iránt nyilvánult meg a fő ér­deklődés, addig ma a jobb jö­vedelmi lehetőségeket bizto­sító jogászi, orvosi, üzleti, mérnöki tárgyak felé irányul az ifjak figyelme. Ami pedig mind a két rétegre vonatko­zik, az a bel- és külpolitikai események iránti közömbös­ség, olykor cinizmus. — Mi ez a sok ihühó Water­gate körül? — kérdezi egy egyetemista a keleti part­vidékről. — Cseppet sem tu­lajdonítok neki nagyobb je­lentőséget, mint mondjuk Kambodzsa bombázásának. Az még a jövő titka, hogy mi lesz a beállítottsága a fia­talságnak 10-15 év múlva. Tény azonban, hogy fiatalok mindig voltak, mindig lesz­nek és gondolkodásmódjuk so­sem egyezik a felnőttekével. Moszkva még gazdag templomokban MOSZKVA — Az orosz fő­városba érkezett külföldi lá­togató még ma is elgyönyör­ködhet a város vallásos múlt­ját idéző templomokban. Mint az orosz ortodox egyház szék­helye, Moszkva a napóleoni időkben “Uj Jeruzsálem” né­ven volt ismeretes. A bolse­vista forradalom évében, 1917-ben a városban 657 templom volt. Amint a moszkvai patriárchátus jelen­ti, 45 ortodox templomban még ma is misét celebrálnak. Sok szép templomot lerom­boltak Sztálin és Nyikita Hruscsov idején. De nagyon sokat átalakítottak; múzeu­mok, akváriumok, filmszín­házak, clubok, bútorgyárak, laboratóriumok, hivatalok és lakások lettek belőlük. Né­hány templomot teljesen ma­gára hagytak, üresen és gon­dozatlanul. A zaklatott idő­ket tíítélő^templomok király­nője a gyönyörű díszítésű, hagymakupolás St. Basil ka­­tedrális a moszkvai Vörös Té­ren. A ma muzeumul szolgáló templom az idegen turisták szemében Moszkva szimbó­luma. Rettenetes Iván cár rendel­te el a St. Basil katedrális építését 1554-ben. A templo­mot 1557-ben szentelték fel, de építése csak 1679-ben fe­jeződött be véglegesen. A Komszomolszkaja Prav­da nevű szovjet újság nyilvá­nosságra hozta 1965-ben, hogy Sztálin idején ez a világhírű templom és történelmi em­lékmű lebontásra volt ítélve, hogy ne akadályozza a Vörös Tér növekvő autóforgalmát. Charlotte Ford, az autódinasztia 25 éves tagja férjhez ment' J. Anthony Forstman new-yorki Tözsdéshez. A Ford-lánynak ez a második házassága, csakúgy mint apjának, Henry Ford H.-nek. Európa lázad az autók ellen LONDON — Egész Euró­pában mind több és több tá­madás éri az autóforgalmat. London körül két autóutat terveznek, melyeknek építési engedélyét most hagyta jóvá a kormány. Már 133 nagyobb európai város belvárosából ki­tiltották az autókat, több más városban is csak autóbuszok és taxik közlekedhetnek a belvárosokban. A 60-as évek­ben csúcsot elért automobil üzlet hanyatlik, az autóipar becslése szerint, az 1970-es évek végére 5 százalékos ha­nyatlás várható. Az autó elleni lázadás leg­főbb oka Európában a torló­dó forgalom. Bár Amerikában 2.2 emberre jut egy autó, mig Európában csak 4.9-re, az utak mégis kétszer olyan for­galmasak. De a széles ameri­kai utóutakon jobban megosz­lanak a kocsik és mig itt csak 16 autó jut egy kilométerre, Olaszországban és Hollandiá­ban 30, Németországban 32 és Angliában 40 kocsi sza­lad. Angliában a kocsik száma úgy megnövekedett az utolsó 10 évben, hogy minden kocsi­nak csak 42 láb hely jut az utakon. De nemcsak a forgalom­megnövekedése, hanem Euró­pa régi tradícióinak, kulturá­lis emlékeinek megőrzése is az autóforgalom ellen tüzel sok európait. Európa sok városában a vá­ros történelmi karakterét ve­szélyezteti az autók invázió­ja. Páris, Rouan, Róma, Fi­renze, Verona és Salzburg vol­tak az elsők, melyek gátat ve­tettek a város sok területén az autóforgalomnak. Az üzletemberek tiltakoz­tak is ellene, mondván, hogy üzleti forgalmuk lecsökkené­­séhez vezet, ha leállítják a feléjük vezető kocsikat, de Londonban például ennek ép­pen az ellenkezője bizonyult igaznak. Az Oxford street novemberben tilos utca lett az autósoknak, mégis nagyobb karácsonyi forgalmat értek el az üzletek, mint akármelyik más üzlet-negyedben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom