Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-17 / 20. szám
MAGYAR HIRADÖ 3. oldal VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK FÓÜGYNÖKSÉGE Különböző cikkek és szabad választás vagy készpénzfizetés magyarországi cimsal teknek. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK is RENDELHETŐK U.S.RELIEFPARCELSERVICE,,« 245 EAST 80ih STREET. NEW YORK, N. Y. 10021 — Phone LEhigh 5-3535 BRACK MIKLÓSNÉ. igazgató BEJÁRAT 1545 2nd AVENUE EGY GO-GO LÁNY UTOLSÓ ÉJSZAKÁJA Linda Nadine Bartley 23 éves volt, szőke és szép. Egyáltalában nem nézett ki Go- Go táncosnőnek éppen azért, mert túl szép volt és túl egészségesen mutatott ehhez a mesterséghez. Linda inkább valami jó ételféle, vagy fogkérem reklámhölgynek nézett ki inkább. Azonban mégis táncosnő volt San Diego egyik külnegyedében lévő éjjeli mulatóban. Lindának sikere volt a táncdobogón és sikere volt a magánéletben is. Számos barátja volt egyszerre és pontos időbeosztással el tudta érni, hogy a barátok ne találkozzanak hálószobájában. A lánynak egyetlen hobbyja volt a fiukon kívül: az okkultizmus és a boszorkánymesterség kétes értékű irodalmának tanul mányozása, amelynek azonban semmi haszna nem volt. Az okkultizmus és az amatőr boszorkányság még annyira sem segítették Lindát, hogy mégse j ttették volna vele szomorú és korai végét. Mert ha Linda tudta volna mi vár rá 1972 május 17-ének éjjelén, messze elkerülte volna a Strand Wayen lévő lakását... Másnap reggel 18-án a szemközti házban lakó Melinda Lange vénkisasszony a szokásos időben tárta ki lakásának széles ablakait, hogy hozzákezdjen reggeli tornájához. Mintegy megszokásból átpillantott a vele pontosan szembenéző ablakra, amelynek függönyét tapasztalata szerint nem mindig húzták össze és Melinda gyakran látott vallásos vénkisasszonyoknak egyáltalán nem való jeleneteket. A kíváncsiság azonban most is erőt vett rajta, mert érdekelte a szemközt lakó Go-Go zási fázis: sorra vették azokat a személyeket, akik törzsvendégei voltak a mulatónak, ahol Linda táncolt. Akadt is közöttük olyan, aki ugyancsak forró perceken esett keresztül, mig sikerült alibit bizonyítania. Ezek közé tartozott Denton Dayton is, egy tengerész, aki Linda “legbejáratosabb” barátja volt. Vele kapcsolatban érdekes dolog történt. Mint mondottuk, Denton nehéz pillanatokon ment keresztül a detektívek keresztkérdéseinek tüzében, mivel egyike volt azoknak, akik a gyilkosságot megelőző órákban együtt voltak Lindával. De Denton váltig erősítette, hogy akkor este noha együtt jöttek el a mulatóból, nem ment fel a lányhoz. Linda egyedül ment fel a lakásba és ő pedig még akkor este sürgősen leautózott harminc mérföldre lakó anyjához, aki fontos családi ügyben hivatta. Szerencsére őt többen is látták a kis városkában és még a házban élő egyik lakó is tudja, hogy egész éjjel otthon tartózkodott és csak másnap délelőtt 10 óra felé érkezett vissza San Diegoba. Igen ám de közben a rendőrségnek más értesülései is voltak. A Linda munkahelyével szomszédos mások mulató tányérmosója, egy 27 éves vékony, bajuszos egyén határozottan állította, hogy a gyilkosság reggelén Denton Daytont látta lejönni a lépcsőn, amely Linda lakásához vezetett. Viszont Dayton időközben tanukkal igazolta alibijét és ennek alapján kérdéses időiben éppen harminc mérfölddel a tett színhelyétől egy kis bárban reggelizett néhány ismerősével. Hol sántít akkor az ügy? Közben jelentkezett egy hölgy is, bizonyos Melinda Lange, akiről cikkünk elején már szó volt, s aki elmondotta a rendőröknek, hogy lakásának ablaka éppen szembenyilik Linda ablakával és a kérdéses nap hajnalán egy öltöző férfit látott az ablakban, aki azonnal elugrott amikor észrevette őt. Akkor nem tulajdonított jelentőséget ennek az esetnek, gondolván, biztos valami házas ember tartózkodott Lindánál, aki meg akarta tartani inkognitóját. Sajnos a férfi arcára nem emlékszik, nem tudna személyleirást adni, de talán ha mutatnának neki pár gyanúsítottat, talán mégis emlékezne ... A detektívek nem nagyon rajonganak az ügybuzgó v é n k i s asszonyokért, mert az ilyenek általában rémeket látnak és olyan embereket ismernek fel tettesként, akit a nevezett időpontban talán éppen valami kórhá? műtőasztalán operáltak. Nos, Melindában tévedtek. Az öreg hölgy eleve kijelentette, nem valószínű, hogy felfogja ismerni a gyilkost, de sokkal valószínűbb, hogy ha netán valamilyen jellegzetes figurát gyanúsítanak, talán meg tudja állapítani, hogy az illető nem lehetett. Ezután Melindának m e g m u tatták Denton Daytont is és az öreg hölgy határozottan kijelentette, hogy a magas szőke óriás semmi esetre sem volt az, akit az ablakban látott. Emlékezete szerint az illető alacsonyabb volt, soványabb, sötétebb hajú és . . . bár erre nem merne megesküdni, de úgy emlékszik mintha bajusza lett volna . . . Patrick G. Williams detektív hirtelen ötlettől vezérelve beidéztette az edénymosót, aki állítása szerint látta Daytont a gyilkosság órájában a lakásból kijönni. “Mit szól ehhez az emberhez? ...” — kérdezte a detektív. A vénkisasszony töprengve nézte az iroda foncsorozott üvegén keresztül a sovány bajuszos embert. “Nem mernék megesküdni rá, de mintha ez lett volna Linda ablakában . . .” Joseph Belanger-el — igy hívták az edénymosót — kedélyesen elbeszélgettek, aki elmondta, hogy ismerte Lindát, de legalább ihárom hete hogy szakított vele és azóta nem is volt nála. Közben Belangert megkínálták egy üveg Coca-calával, aki mégis itta az üvegből. Es a rendőr aki behozta az üveget, szép csendesen ki is vitte azt, de nem a szemétbe, hanem a laboratóriumba . . . Félóra múlva visszatért egy papírlappal és letette a beszélgetést folytató detektív elé. Parick figyelmesen elolvasta a szöveget, majd Belangerhez fordult: “Joseph Belanger, megállapítottuk, hogy ön nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy látta Daytont azon a reggelen. Megállapítottuk továbbá, hogy hálószobában talált ujjlenyomatok egy része az ön kezétől ered. Ezenkívül fehérneműjén, amelyet a helybeli mosodából egy órára kölcsön kértünk, olyan vérfoltokat találtunk, amelynek csoportja megfelel Linda vércsoportjának. Mit szól ön mindehhez? . . Belanger sovány patkányarca elsápadt és lehajtotta a fejét . . . Szótlanul tűrte, hogy kezére rákattanjon a bilincs ... A szadista gyilkost életfogytiglani fegyházra ítélték, táncosnő csapodár élete. Egy férfit látott, aki éppen az ágy szélén ült és zokniját húzta a lábára. A lány nem volt sehol. A zokniját huzó férfi hirtelen felnézett és szeme egy pillanatra találkozott Melinda tekintetével. Ijedten hőkölt hátra és a következő pillanatban eltűnt a függöny mögött Melinda nem tudta megjegyezni az arcát, de nem is sokat törődött vele. Akkor még nem tudta, hogy elvetemült szadista gyilkossal szemez . . . Este felé, úgy 7:30-kor egy Douglas Stevens nevű festő kopogtatott immár harmadszor Linda N. Bartley ajtaján. A megbeszélt találkára jött és bosszúsan tapasztalta, hogy a lány nem nyit ajtót, noha a rosszul bezárt retesz arra utalt, hogy Linda minden bizonnyal otthon lehet. Hirtelen elhatározással benyomta az ajtót, amely különben sem volt bezárva és a következő pillanatban rekedt kiáltással tántorodott hátra. Az ágyban szétdult takarók között, hatalmas vértócsában ott hevert Linda lemeztelenített teste. A vér a padlón is végigfolyt és megalvadt. A lány hibátlanul szép teste vérrel volt összemocskolva, mintha szándékosan forgatták volna meg benne és a nyakára tekerve saját nadrágharisnyáját csomózták össze szorosan. Stevens kirohant a házból és meg sem állt a rendőrségig . . . A rendőrorvos gondterhelten ráncolta össze homlokát. 18 éves gyokorlata alatt ritkán találkozott ilyen bestiális módon elkövetett gyilkossággal. A szerencsétlen lányt két késszurás érte hátulról, melyek közül az egyik a máját járta át. Halálos seb voll mind a kettő, de nem okozotl azonnali halált. Ezenkívül a2 eszeveszett gyilkos úgy akarta beállítani a dolgot, mintha a lány öngyilkosságot követett volna el, mert a nyakára hurkolt harisnyanadrág vége a mennyezetes ágy tetejére volt erősítve, ahonnan azonban végül mégiscsak levágta és az ágyra dobta áldozatát. Valószínűleg eszébe futott, hogy egy öngyilkos nem szúrhatta hátba önmagát, hogy azután hurkot kössön a nyakába. Megállapították, hogy a két késszurás és a fojtogatás között — amely tulajdonképpen az áldozat halálát okozta — körülbelül egy óra telhetett el, s ekközben a szadista gyilkos megerőszakolta a súlyosan sebzett, haláltusáját vivő lányt. Ruhája és alsónemüje szét volt szabdalva. A kést azonban sehol sem találták. A gyilkosság időpontja a kora reggeli órákban lehetett . . . A nyomozás kissé döcögve indult, mivel nem volt egy támpont sem, amiből ki lehetett volna indulni. Egyetlen egyet kivéve, éspedig a hálószobában talált ujjlenyomatokat, amelyek nem származtak Lindától. De vajon kitől? Hiszen Lindát elég gyakran látogatták futó kalandok hősei. Mindenesetre a legtüzetesebb vizsgálatnak vetettek alá minden egyes berendezési tárgyat és a rajtuk található valamennyi ujjlenyomatot regisztrálták. Sikerült megkülönböztetni a Lindáén kívül három különböző személy ujjlenyomatát, ám egyike sem szerepelt a bűnügyi nyilvántartóban. A gyilkos kiléte tehát ennek alapján vajmi kevéssé állapítható meg. Legalábbis egyelőre nem. Következett hát a második nyomo
