Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-11 / 2. szám

9. oldal HARMINC EZÜSTPÉNZ Irta: SÁGI PÁL Amerika egyszerre három Jézus-filmet készít. Alapjában véve nem lenne ebben semmi különös, hiszen a felejthetetlen két régi, a The Greatest Story Ever Told és a King of Kings is az volt. A két rendező, Cecil B. DeMill és George Ste­vens méltóságot közvetítettek. Valósággal a Biblia volt a for­gatókönyvük: úgy ábrázolták a názáreti embert és történetét, ahogyan egybillió keresztény­ben és sok-tizmillió nem-keresz­tény kulturemberben kialakult a képe és a története. A három uj filmnek azonban vajmi kevés a köze ehhez a Jézushoz. Koncepcióban, kivitelezésben távol áll­nak tőle. Az egyik new-yorki Broadway-szinházban be­mutatott rock-musical, a Jesus Star Superstar alapján készül. Ennek a Broadway-darabnak a címéből pusztán egyetlen szó mindent megmagya­ráz: “Superstar”. A film készítői azzal érvelnek, hogy azért tér­nek el a tradíciótól, mert a mai fiatal generáció másképpen látja a Názáretit, mint a szülők vagy minden nemzedék előttük. Annál bátrabban mer­nek erre hivatkozni, mivel az egyház néhány “modern” képviselője és egy-két igehirdető nem ítélte el a rock-musicalt, hanem olyasmit mon­dott, hogy a Jesus Christ Superstar végered­ményben mégiscsak vissza viszi a fiatalokat a valláshoz. Ezek vagy naivak, vagy híveiket tart­ják naivnak. Anélkül, hogy technológiai vitába bonyolódnék ezekkel az egyházi bölcsekkel és igehirdetőkkel, inkább figyelmükbe ajánlanám,hogy van európá ban egy kis ország: Magyarország. Ott amikor a felforgató, fajgyűlölő nyilas mozgalom felütöt te a fejét, a kormány bölcsei azt mondották: ki kell fogni a szelet a vitorlából és ezen a címen egymásután hoztak embertelen törvényeket véd­telen, büntelen üldözöttek ellen. A vitorla azon­ban annál gyorsabban repült. A nyilasok végül becsapták az egész országot, vérbefullasztották, rombadöntötték. Az amerikai egyházi bölcsek és igehirdetőik sem tudják kifogni a szelet a vitorlából. Kár a gőzért és az ilyenfajta nyilatkozatokért. Meg azu­tán a struccpolitika sincs a helyén. Az engedé­keny bölcsek és igehirdetők egyszerűen nyugal­masabbnak találják a belenyugvást. Mert azt csak nem alkarják elhitetni, hogy nem tudják: a Broadway-producerek célja nem az, hogy a tom­boló fiatalokat visszavezessék a templomba. A pénz, amit a musicallal színházban és hangleme­zeken kerestek, jobban érdekli őket, mint annak az embernek a története, akit a Golgotán kereszt­­refeszitettek. Hollywood is keresni akar — ami­hez joga van — és mindenesetre többet, mint harminc ezüstpénzt .amennyiért a Názáretit el­árulták. A Jesus Christ Superstar forgatása tavaly nyá­ron kezdődött Izraelben, a “helyszínen”, az egy­kori Palesztinában. Norman Javison rendezi. Az idén a nyári szezonban kerül a mozikba. De idő­ben versenytársa is van, a “Godspell” cimü darab filmváltozata. Ezt New Yorkban forgatják. Fel­hőkarcolók, Empire State Building, Radio City Music Hall és igy tovább. Jézus ebben már nem Isten fia, nem az Újszövetség embere, hanem egyike azoknak a furcsa figuráknak, akik mint az ifjúság barátai és tanítói lépnek fel, olyan ta­nítók, akik doktrínájukkal több kárt okoznak, SÁGI PÁL mint amennyit a római légiók valaha Jeruzsálem­ben. És a premier: éppen 1973 husvétja! Ha ezek az előadások már eléggé meghökken­­tőek is, a harmadik — legalábbis az előzetes be­jelentések szerint — az ízléstelenség első diját érdemli meg. Napjaink tendenciájának megfele­lően “The Rebel Jesus” a címe. Előállítója reméli, hogy előbb tudja kihozni a filmet, mint a Jesus Christ Superstar és a Godspell kijön. Ha ez sike­rül neki, ő fogja a legnagyobb üzletet csinálni és erre megy az egész. Ez a harmadik film: dráma, mely ötkölti a Bib­liát. Ebben kinyilvánítják, hogy Jézus nem ke­resztfán halt meg. Túlélte a megfeszítést, bará­tai, egy szekta tagjai mentették meg és a bűn­bánó Magdolna ápolta, mig fel nem gyógyult. — Csak akkor kezdte a munkáját és mindaddig folytatta, amig egy római százados vezetésével elfogták és megölték. Valóban különleges időben élünk. Egy üzlet­ember átírja a Bibliát. Jézus a Radio City Music Hallban él. Brooklynban tanít. Villanymuzsikára mozog. És mindennek a betetőzésére egy úgyne­vezett “független” vállalat már negyedik Jézus­film készítéséről folytat előrehaladott tárgyalá­sokat tőkésekkel. Állítólag egy bank is érdekelt­séget vállalt benne. Bank, amelybe becsületes, tisztesgondolkodásu polgárok teszik be megőrzés­re megtakarított kis pénzüket. Talán éppen az ő betétjeikből fogják finanszí­rozni a negyedik Jézus-filmet, ha ugyan lesz mer­­szük Jézus-filmnek nevezni. A téma: egy new­­yorki prostituált beleszeret a Délről érkező ván­dor prédikátorba, melléje szegődik, vele járja be előbb New Yorkot, aztán az egész országot, mes­terségét közben is gyakorolja és a prédikátor a prostituált keresetéből él és öltözködik. Röviden: a Magdolna-történet ripők módra elaljásított me­tamorfózisa. Már csak ez hiányzik nekünk! MIKES MARGIT: Uj fogalmazást adj a létnek Uj fogalmazást adj a létnek! sürget még egy végső mohóság. Te szenvedéssel tűzdelt lélek mi volna még kívánt valóság? hol van az összetartó abroncs ? a hajsza láza, a konokság hogy üdvösséges egekbe ronts? lazulnak már az eresztékek tapogasd, vizsgáld meg, csupa roncs, megbízhatatlan korhadt lécek amik valahogy összetartják s nem talál uj bázist a lélek, menedéket. Majd összemarják ha utolérik a vérebek : pedig loholnak s megrohanják a vérszomjas kegyetlenek, a Gyilkos Emlékek kutyái s patakzanak vérző sebek és fájni kell, halálig fájni. EMBEREK ÉS ESETEK: RÉPCEREMETEI KALAND Répceremete-alsó valamikor olyan kis falu volt, hogy állítólag az első háznál tábla jelezte: Itt kezdődik a falu vége”! Répceremete-alsó egyéb­ként öszeolvadt Répceremete-felsővel, de hogy hol és mikor, arra még a legöregebb ember sem tudott emlékezni. Annak örömére, hogy Répce­remete-alsó egyesült Répceremete-felsővel, fel­avatták az újonnan épült kulturházat. A nyitó műsorra Zsiga, a gyerekkori barátom; valamikor náluk nyaraltam a faluban, engem is meghívott, hogy mint hozzám intézett levelében irta: “meg­jelenéseddel is bizonyltod, hogy nem felejtettél el minket és engem!” Válaszlevelemben csak eny­nyit írtam: “Hát lehet azokat a pofonokat elfe­lejteni ?!!” Julius elején volt a kulturház felavatása egy forró hangulatú esztrádmüsorral. A forró hangu­latról nemcsak mi, a szereplők gondoskodtunk, hanem a kétszázszemélyes teremben bezsufoló­­dott háromszáz ember is. Kállai Jancsi, a tűzoltó­parancsnok, hogy elkerülje a bonyodalmakat, (vagyis a tűzveszélyre való tekintettel a pótszé­ek kiadásának megtagadását), inkább megláto­gatta menyasszonyát, a közeli Piroska tanyán, így hát semmi akadálya sem volt annak, hogy megkezdjük az előadást, csupán az volt zavaró körülmény, hogy Zsigáék a színpad mellé elfelej­tettek öltözőt építeni. A színpadon feszülő mozi­vászon mögött volt ugyan egy kis lyuk, de ott csak két ember fért el, legfeljebb arra a rövid időre, amig meg nem fulladt. így hát amikor az első rész utolsó számaként befejeztem a produk­ciómat, nem tudtam, hogy hol töltsem az időt, amig a második részben kollégáim szerepelnek a színpadon. — Nincs semmi baj, pajtás! Itt ez a kis pénz­tárfülke, ide beugrasz, behúzzuk a függönyét és végigkuksolod azt a pár percet, amig a nagyér­demű közönség kitódul. Az ötletet magam is jónak tartottam, igy hát, amikor a színpadon elkezdődött a műsor fináléja, beugrottam a kis fülkébe, Zsiga pedig rámzárta az ajtót. Amikor az utolsó néző is elhagyta az elő­csarnokot, ki akartam jönni a magamválasztot­ta börtönből. Igen ám, de be voltam zárva, Zsiga pedig eltűnt. Előbb halkan, majd hangosan kezd­tem kiabálni a mind kellemetlenebbé váló kuc­kómból, mig végre előkerült Zsiga fejét vakarva. — Egy kis baj van, pajtás! Elveszettem en­nek a fülkének a kulcsát! De már intézkedtem! Jön a tűzoltónk, a Kállai Jancsi, mert neki ren­geteg álkulcsa van ! Mit tehettem, vártam Kállai Jancsit. Vártam, vártam vagy két óra hosszat, mig végre előkeri­­tették a tanyáról. Teljes felszereléssel jött, bal­tával, csákánnyal, csak éppen álkulcsok nem vol­tak nála. — Nem volt nekem sohasem álkulcsom. De ne tessék aggódni — kiáltott be hozzám —, belevá­gok a szekercével a zárba és mindjárt ki tetszik jönni! És mielőtt egy szót is szólhattam volna, bele­­(Folyt. a 12. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom