Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-11 / 2. szám
9. oldal HARMINC EZÜSTPÉNZ Irta: SÁGI PÁL Amerika egyszerre három Jézus-filmet készít. Alapjában véve nem lenne ebben semmi különös, hiszen a felejthetetlen két régi, a The Greatest Story Ever Told és a King of Kings is az volt. A két rendező, Cecil B. DeMill és George Stevens méltóságot közvetítettek. Valósággal a Biblia volt a forgatókönyvük: úgy ábrázolták a názáreti embert és történetét, ahogyan egybillió keresztényben és sok-tizmillió nem-keresztény kulturemberben kialakult a képe és a története. A három uj filmnek azonban vajmi kevés a köze ehhez a Jézushoz. Koncepcióban, kivitelezésben távol állnak tőle. Az egyik new-yorki Broadway-szinházban bemutatott rock-musical, a Jesus Star Superstar alapján készül. Ennek a Broadway-darabnak a címéből pusztán egyetlen szó mindent megmagyaráz: “Superstar”. A film készítői azzal érvelnek, hogy azért térnek el a tradíciótól, mert a mai fiatal generáció másképpen látja a Názáretit, mint a szülők vagy minden nemzedék előttük. Annál bátrabban mernek erre hivatkozni, mivel az egyház néhány “modern” képviselője és egy-két igehirdető nem ítélte el a rock-musicalt, hanem olyasmit mondott, hogy a Jesus Christ Superstar végeredményben mégiscsak vissza viszi a fiatalokat a valláshoz. Ezek vagy naivak, vagy híveiket tartják naivnak. Anélkül, hogy technológiai vitába bonyolódnék ezekkel az egyházi bölcsekkel és igehirdetőkkel, inkább figyelmükbe ajánlanám,hogy van európá ban egy kis ország: Magyarország. Ott amikor a felforgató, fajgyűlölő nyilas mozgalom felütöt te a fejét, a kormány bölcsei azt mondották: ki kell fogni a szelet a vitorlából és ezen a címen egymásután hoztak embertelen törvényeket védtelen, büntelen üldözöttek ellen. A vitorla azonban annál gyorsabban repült. A nyilasok végül becsapták az egész országot, vérbefullasztották, rombadöntötték. Az amerikai egyházi bölcsek és igehirdetőik sem tudják kifogni a szelet a vitorlából. Kár a gőzért és az ilyenfajta nyilatkozatokért. Meg azután a struccpolitika sincs a helyén. Az engedékeny bölcsek és igehirdetők egyszerűen nyugalmasabbnak találják a belenyugvást. Mert azt csak nem alkarják elhitetni, hogy nem tudják: a Broadway-producerek célja nem az, hogy a tomboló fiatalokat visszavezessék a templomba. A pénz, amit a musicallal színházban és hanglemezeken kerestek, jobban érdekli őket, mint annak az embernek a története, akit a Golgotán keresztrefeszitettek. Hollywood is keresni akar — amihez joga van — és mindenesetre többet, mint harminc ezüstpénzt .amennyiért a Názáretit elárulták. A Jesus Christ Superstar forgatása tavaly nyáron kezdődött Izraelben, a “helyszínen”, az egykori Palesztinában. Norman Javison rendezi. Az idén a nyári szezonban kerül a mozikba. De időben versenytársa is van, a “Godspell” cimü darab filmváltozata. Ezt New Yorkban forgatják. Felhőkarcolók, Empire State Building, Radio City Music Hall és igy tovább. Jézus ebben már nem Isten fia, nem az Újszövetség embere, hanem egyike azoknak a furcsa figuráknak, akik mint az ifjúság barátai és tanítói lépnek fel, olyan tanítók, akik doktrínájukkal több kárt okoznak, SÁGI PÁL mint amennyit a római légiók valaha Jeruzsálemben. És a premier: éppen 1973 husvétja! Ha ezek az előadások már eléggé meghökkentőek is, a harmadik — legalábbis az előzetes bejelentések szerint — az ízléstelenség első diját érdemli meg. Napjaink tendenciájának megfelelően “The Rebel Jesus” a címe. Előállítója reméli, hogy előbb tudja kihozni a filmet, mint a Jesus Christ Superstar és a Godspell kijön. Ha ez sikerül neki, ő fogja a legnagyobb üzletet csinálni és erre megy az egész. Ez a harmadik film: dráma, mely ötkölti a Bibliát. Ebben kinyilvánítják, hogy Jézus nem keresztfán halt meg. Túlélte a megfeszítést, barátai, egy szekta tagjai mentették meg és a bűnbánó Magdolna ápolta, mig fel nem gyógyult. — Csak akkor kezdte a munkáját és mindaddig folytatta, amig egy római százados vezetésével elfogták és megölték. Valóban különleges időben élünk. Egy üzletember átírja a Bibliát. Jézus a Radio City Music Hallban él. Brooklynban tanít. Villanymuzsikára mozog. És mindennek a betetőzésére egy úgynevezett “független” vállalat már negyedik Jézusfilm készítéséről folytat előrehaladott tárgyalásokat tőkésekkel. Állítólag egy bank is érdekeltséget vállalt benne. Bank, amelybe becsületes, tisztesgondolkodásu polgárok teszik be megőrzésre megtakarított kis pénzüket. Talán éppen az ő betétjeikből fogják finanszírozni a negyedik Jézus-filmet, ha ugyan lesz merszük Jézus-filmnek nevezni. A téma: egy newyorki prostituált beleszeret a Délről érkező vándor prédikátorba, melléje szegődik, vele járja be előbb New Yorkot, aztán az egész országot, mesterségét közben is gyakorolja és a prédikátor a prostituált keresetéből él és öltözködik. Röviden: a Magdolna-történet ripők módra elaljásított metamorfózisa. Már csak ez hiányzik nekünk! MIKES MARGIT: Uj fogalmazást adj a létnek Uj fogalmazást adj a létnek! sürget még egy végső mohóság. Te szenvedéssel tűzdelt lélek mi volna még kívánt valóság? hol van az összetartó abroncs ? a hajsza láza, a konokság hogy üdvösséges egekbe ronts? lazulnak már az eresztékek tapogasd, vizsgáld meg, csupa roncs, megbízhatatlan korhadt lécek amik valahogy összetartják s nem talál uj bázist a lélek, menedéket. Majd összemarják ha utolérik a vérebek : pedig loholnak s megrohanják a vérszomjas kegyetlenek, a Gyilkos Emlékek kutyái s patakzanak vérző sebek és fájni kell, halálig fájni. EMBEREK ÉS ESETEK: RÉPCEREMETEI KALAND Répceremete-alsó valamikor olyan kis falu volt, hogy állítólag az első háznál tábla jelezte: Itt kezdődik a falu vége”! Répceremete-alsó egyébként öszeolvadt Répceremete-felsővel, de hogy hol és mikor, arra még a legöregebb ember sem tudott emlékezni. Annak örömére, hogy Répceremete-alsó egyesült Répceremete-felsővel, felavatták az újonnan épült kulturházat. A nyitó műsorra Zsiga, a gyerekkori barátom; valamikor náluk nyaraltam a faluban, engem is meghívott, hogy mint hozzám intézett levelében irta: “megjelenéseddel is bizonyltod, hogy nem felejtettél el minket és engem!” Válaszlevelemben csak enynyit írtam: “Hát lehet azokat a pofonokat elfelejteni ?!!” Julius elején volt a kulturház felavatása egy forró hangulatú esztrádmüsorral. A forró hangulatról nemcsak mi, a szereplők gondoskodtunk, hanem a kétszázszemélyes teremben bezsufolódott háromszáz ember is. Kállai Jancsi, a tűzoltóparancsnok, hogy elkerülje a bonyodalmakat, (vagyis a tűzveszélyre való tekintettel a pótszéek kiadásának megtagadását), inkább meglátogatta menyasszonyát, a közeli Piroska tanyán, így hát semmi akadálya sem volt annak, hogy megkezdjük az előadást, csupán az volt zavaró körülmény, hogy Zsigáék a színpad mellé elfelejtettek öltözőt építeni. A színpadon feszülő mozivászon mögött volt ugyan egy kis lyuk, de ott csak két ember fért el, legfeljebb arra a rövid időre, amig meg nem fulladt. így hát amikor az első rész utolsó számaként befejeztem a produkciómat, nem tudtam, hogy hol töltsem az időt, amig a második részben kollégáim szerepelnek a színpadon. — Nincs semmi baj, pajtás! Itt ez a kis pénztárfülke, ide beugrasz, behúzzuk a függönyét és végigkuksolod azt a pár percet, amig a nagyérdemű közönség kitódul. Az ötletet magam is jónak tartottam, igy hát, amikor a színpadon elkezdődött a műsor fináléja, beugrottam a kis fülkébe, Zsiga pedig rámzárta az ajtót. Amikor az utolsó néző is elhagyta az előcsarnokot, ki akartam jönni a magamválasztotta börtönből. Igen ám, de be voltam zárva, Zsiga pedig eltűnt. Előbb halkan, majd hangosan kezdtem kiabálni a mind kellemetlenebbé váló kuckómból, mig végre előkerült Zsiga fejét vakarva. — Egy kis baj van, pajtás! Elveszettem ennek a fülkének a kulcsát! De már intézkedtem! Jön a tűzoltónk, a Kállai Jancsi, mert neki rengeteg álkulcsa van ! Mit tehettem, vártam Kállai Jancsit. Vártam, vártam vagy két óra hosszat, mig végre előkeritették a tanyáról. Teljes felszereléssel jött, baltával, csákánnyal, csak éppen álkulcsok nem voltak nála. — Nem volt nekem sohasem álkulcsom. De ne tessék aggódni — kiáltott be hozzám —, belevágok a szekercével a zárba és mindjárt ki tetszik jönni! És mielőtt egy szót is szólhattam volna, bele(Folyt. a 12. oldalon)
