Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-29 / 13. szám
12. oldal BEFEJEZETLEN LEVÉL Irta: SÁGI PÁL Az egyik amerikai egyetem jóvoltából két professzornak ideje és pénze volt ahhoz, hogy két évig kutassa: élő személy volt-e Dracula, a “vérszivó vámpír gróf”. Megvallom, őszintén nekem szimpatikusabb a bonni egyetem. Ez ugyanis azzal bizott meg két professzort, egy fülspecialistát ,s egy zenetörténészt: ha kell évekig tartó tanulmányozással derítsenek tudományos fényt a rejtélyre, hogyan komponált remekműveket Beethoven súlyos fülbajjal majd végül süketen. A professzorok előbb természetesen a német Ludwig Beethoven szülőföldjén kezdenek dolgozni, aztán Bécs következik, ahol élete nagyrészét leélte, majd Magyarország, mert sok szál fűzte a magyaroikhoz, elsősorban a Brunswick grófi családhoz: érzelmi szálak is . . . ,Az ősei révén flamand származású muzsikus Bonnban született. Németországban kezdte a pályafutását. 22 éves volt, amikor Haydn, a kismartoni Esterházy-hercegek karmestere Bonnban vendégszerepeit. Megismerkedtek és Haydn rábeszélte, hogy menjen Bécsbe, ahol az arisztokraták, különösen a magyarok nagy zenebarátok. Megfogadta a tanácsot. A bécsi mágnás-paloták meg is nyíltak a ragyogó tehetségű zongoraművész, zenepedagógus és komponista előtt. A császárváros rajongott érte, sok zeneértő mágnás megtisztelőnek tartotta, ha barátkozott vele. Egyik barátja, Waldstein János gróf révén ismerkedett meg a Brunswick családdal. Brunswickék Fejér megyei birtokukon, a martonvásári kastélyban éltek, de Budán és Bécsben is volt palotájuk, a telet rendszerint a magyar vagy az osztrák fővárosban töltötték. Gróf Brunswick Antal özvegyének kérésére vállalta, hogy zenére oktatja két lányát, Terézt és Jozefint. Beethoven még negyven éves sem volt, amikor fülbaj támadta meg, ami azután teljes süketséggé fajult. Ez melankolikussá tette, képessége azonban nem csökkent, egymásután alkotta remekműveit. Bánatára sok vigaszt talált Brunswickék barátságában. Teréz és Jozefin fivéréhez, Antalhoz valósággal testvéri érzés kapcsolta. — Nincs senki a világon akit testvéremnek nevezhetnék, csak te — irta egy levelében Antal grófnak. A családdal való barátsága többször is' Magyarországra vitte. 1800-ban hangversenyt adott a budai Várszínházban. Akkor a Tárnoki-utcai Brunswick palotában szállt meg. Ugyanabban az évben Martonvásáron résztvett a hangversenyen, amit Brunswickék rendeztek József főherceg felesége, Alexandra orosz nagyhercegnő tiszteletére. Két évvel később August Kutzebue az akkor divatos német iró darabjának bemutatásával nyitották meg a pesti színházat. Alapitói között volt Brunswick Antal. Az ő kívánságára komponálta a megnyitó darab elé a magyar ritmusú, magyar motívumokban gazdag István király nyitányt. Martonvásáron gyakran vendégeskedett, szívesen bolyongott a kastély parkjában a duslombu, virágbaborult fák között. Itt a kastélyban alkotta Appassionata című grandiózus szonátáját. Teljes Beethoven-életrajzot nem lehet dióhéjba sűríteni, de belefér életének egy-egy mozzanata, ami mutatja, hogy szenvedélyes vonzódást érzett Jozefin grófnő iránt. Napoleon, amikor hatalma csúcspontján állt, SÁGI PÁL fivéreiből sorra királyokat csinált, öccsét, Jeromost Westphalia trónjára ültette. Jeromos nagy rajongója volt Beethovennek. Mesébeillő fizetést ést örökös királyi kamarási rangot kínált neki, ha otthagyja Bécset és udvarához szegődik. Beethoven nem fogadta el a csábitó ajánlatot. — Bécsben maradok. Nem akarok elszakítani olyan szálakat, amelyek nemcsak a városhoz, hanem egy szeretett lényhez is kötnek, akit csak itt vagy Bécs közelében láthatok — irta arisztokrata ismerősének, aki Jeromos király meghívását közvetítette és mágnáskörökben sokan gyanították, hogy a “Bécs közelében” kifejezés alatt Budát és Martonvásárt értette, a “szeretett lény” pedig Jozefin. Az Apassionata után évekig nem komponált szonátát, csak három évi szünet után alkotta az elsőt, az Opus 78-at, amit Jozefinnek dedikált. A busafejü, romantikus külsejű muzsikus va-UTIJEGYZETEK: FINNORSZÁGI ÉLETKÉPEK Harmadszor jártam Suomiban, átlépve hosszú évtizedeket, melyek alatt legalább egy évszázadot haladt a kedves, szép ország. Meggazdagodtak, kimüvelődtek és elhagyták nagy, megható magányukat. Szerény rokonunkból világbékitő vált — most európai biztonsági konferenciát előkészítő nagyköveti konzultatív tanácskozást rendez, de már régen munkálkodik országok és földrészek közt kis és nagy problémák tárgyalással való megoldásán. Sóikat olvastunk, hallottunk Finnországról mostanában. Kíváncsian repültem felé. Délután négykor érkeztem, koromsötét éjszakában, földreszállott csillagok közé, a ragyogó, vadonatúj repülőtérre. Mint a tejut, a városba vezető hosszú autópálya. — Most meglátod, milyen az életünk fonákja — mondja bölcs barátnőm és nevet. — A sötétség ráül a lelkékre, ezt nem lehet megszokni, nekünk sem, akik itt születtünk. Régen a finnek elbújtak a fából ácsolt barlangjukba, mint a medve és csak pálinkáért csúsztak le a havon, kocsmába, vagy boltba. Alhattak hétszámra. De most lassan már mindenki városba özönlik, ahol a sö-Figyelmes kiszolgálás- Uram, eldöntené végre, hogy mennyi a felesége mell bősége? ... lami mágikus erővel vonzotta magához a nőket. Az évek során a kor leghíresebb szépségeivel együt emlegették. Jozefin Deym, Amelia Sebald, Giuilette Guicciardi grófnő, nagy primadonnák és a legfelsőbb körökhöz tartozó előkelő hölgyek neve kavargott körülötte a pletyka szárnyán. A pletyka természete, hogy többnyire téves helyen keresi azt, amit tudni vél. Sok szép dámáról pletykáltak —, Jozefinről azonban nem. Beethoven halála után iratai között találtak egy befejezetlen levelet. “Halhatatlan Kedves”— igy kzdődött a levél. Sokáig nem tudták, kinek szól. Most 15 éve a bonni Beethoven Ház, amely a muzsikus kultuszát ápolja, nyilvánosságra hozta Beethoven néhány szerény, tartózkodó hangú levelét Brunswick Jozefinhez. Azóta sok tény és feltevés egybevetésével bizonyítottnak látják, hogy a befejezetlen levelet is Jozefinnek szánta. Három évvel ezelőtt, Beethoven születésének 200-ik évfordulóját ünnepelte a világ. A martonvásári kastély parkjában emlékhangversenyeket rendeztek. Halhatatlan melódiákkal együtt szállt a halhatatlan Kedves szelleme a park fái között, ahol egykor a zeneköltő bolyongott szonátákról és szerelemről álmodozva. tétben dolgozni kell. Lehet. — Még hó sincs — mondtam bánatosan. — Egy szem sem. Pedig már kiskarácsonyt ünnepelünk. Fekete eső, fekete világ, fekete ásitás. Amit még a gyertyadivattal súlyosbítanak. Minden asztalon két-három, akár tizenhárom színes, vastag gyertya ég. Végig, mondják az egész kiskarácsonyon, vagyis decemberben. Emlék a múltból, nosztalgia utána? A divatnak mindig van valamilyen alapja. Kivált a finneknél, akik a világon semmit sem tesznek ok nélkül. Ez a gyertyafény gyönyörű, az éjjel-nappal égő, szines lobogás a dekoratív tartókban, de nem világítják ki a világot. (Az autók is, egész télen, kötelesek, délben is, örökké égetni a lámpájukat. Ami biztos, az biztos, a nap szinte sohasem süt és ha felhős az ég, délben is sötét van.) Előző ittjártamkor azon ujjongtam, hogy éjfélkor is olvasni lehet az opálos homályban — most az örök sötétség ámulnivaló. Barátnőm nem nagyon fiatal, már mind a négy gyerekét “eladta” és hol ennek, hol annak gyermekeit őrzi. Most is itt hancuroz két kisfiú, a nagymama alig várja az anyjukat. Aki pontosan olyan tanárnős, mint az én tanárnő leányom. Az orosz iskolában orosz nyelvet tanít, izmos testén fekete nadrágot, vastag télikabátot, fején átvetett pirosvirágos fekete, derékig érő kendőt visel. Nem izgatja a zsivaly, felhajtja a mama konyakját, s viszi a szép kis kölykeit. Telefon ide-oda-amoda; híremet kelti. S már jön a legkisebb lánya, megyünk együtt a moziba. Ez az asszonyka egérnek öltözik — mamája ellenben malomkerék széles kalapot visel, olyan benne, akár egy mozisztár. S úgy vágtat a komplikáltan elrendezett téren és utakon, alig bírunk utána loholni. Csak egyszer áll meg kirakat előtt: megérkeztek a karácsonyi lazacok. Hatalmas, ezüstbŐrü friss és fagyasztott halak, a legdrágább finn étek. Mindjárt ki is oktat, hogyan kell pácolni : két nagy kanál só, egy kanál cukor, két zacskó fehérbors durván törve és minél több — lehetőleg friss, de szárított is megfelel — kapor. A lazacot kettévágni, ezzel a keverékkel jól bedörzsölni, a két húsos felét összetenni, a maradék pancsot tetejére szórni, mély hosszúkás tálba belenyomni, nylonpapirral úgy lefedni, hogy ügyesen a levegőt kiszívjuk alóla, amig jól rátapad. — Jégszekrénybe, s három nap múlva a bőréről leszeletelve, felséges eledel. Elismételtette velem a receptet, másnap vétetett velem egy másfél kilós fagyasztott darabot, amit betett a jégszek(Folytatás a 13-ik oldalon)