Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-11 / 2. szám

MAGYAR HÍRADÓ 8. oldal VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK FŰÜGYNÖKSÉGE Különböző cikkek és szabad választás vagy készpénzfizetés magyarországi címzet­teknek. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK is RENDELHETŐK U.S.RELIEFPARCELSERVICE,,. 245 EAST 80ih STREET, NEW YORK, N. Y. 10021 — Phone LEhigh 5-3535 BRACK MIKLÓSNÉ, igazgató BEJARAT 1545 2nd AVENUE A HÓHÉRT MEGÖLTE EGY AISZÓNY SZELLEME “Az akasztófa művésze”. ,y hívták John Ellist, aki 23 /ig volt Anglia hóhéra és 49 embert akasztott fel. »finden akasztással tökéletes nintateljesitményt nyújtott. Erre büszke is volt és nem alázkodott meg soha senki előtt, kivéve a szomszédját, aki időnként megkérte, hogy vágja el helyette egy-egy csirke nyakát, amire ő nem volt képes. A kenyérkeresetet nem hó­hérként kezdte, hanem hét évig gyapotüzemi munkás volt, majd belépett apja bor­bélyüzletébe. Ez azonban gyengén ment. Egy napon, .uncsaftokra várva az újsá­got böngészte és ott olvasta, hogy Manchesterbe hóhért keresnek. Jelentkezett. A kö­rülbelül 1200 pályázó közül valamiért éppen őrá esett a választás. Próbaidős hóhér­inas lett. Napi nyolc órán ke­resztül különböző súlyú bábo­kat kellett igazi akasztófára felhúznia, szakszerűen ösz­­szekötözve. Olyan gyorsan és pontosan végezte a munkát, hogy a börtönbizottság meg­­röviditte az inasidejét és kine­vezték hóhórsegédnek. így kö­vetkezett az igazi próba, mostmár élő áldozatokon. Már első alkalommal kettős akasz­tásban segédkezett: egy 60 éves férfit és egy 18 éves fiút kellett felkötni, mert megölték a fiú apját. Akasz­tás után a nyugalomba ké­szülő öreg hóhér Írásbeli vé­leményt adott, hogy soha olyan kitűnő, gyors és pedáns segédje nem volt, mint Ellis. így máris hóhérmester lett és tucatszámra segítette más­világra a hires és kevésbe hi­res gyilkosokat, hazaárulókat és kémeket. Évente kétszer áthajózott akasztani Kana­dába, ahol érkezéséig várniok kellett a halálraítéltek, mert Kanadának nem volt saját hóhéra. “Az utazó-hóhér olyan mint az orvos, aki mindig oda megy, ahol szükség van rá”, mondta Ellis, aki acélidegek­kel és bámulatos hidegvér­rel, szenvtelenül aggatta a halálraítélteket 1923 január 9-ig, amikor Mrs. Edith Thompson kivégzésre került sor. Ellis előzetesen már az asszony bűnügyének tárgyalá­sán is részvett, kíváncsian a valószínűleg közeli áldozatá­ra. Mrs. Thompsont és szere­tőjét azzal vádolták, hogy megölték az asszony férjét. Mrs. Thompson a gyilkossá­got váltig tagadta. Szerinte azt az ő tudta nélkül követ­te el a szeretője. A férfi azon­ban — talán enyhítő körül­ményt keresve — azt vallot­ta, hogy a gyilkosság Thomp­­sonné ötlete volt és azt közö­sen követték el. Mindkettőjüket halálra Ítél­ték. “Ártatlan vagyok! Óh Is­tenem, én ártatlan vagyok!” — sikoltozott Thompsonné és ájultan rogyott össze. Akkori angol szokásként a hóhér a kivégzés előtti este rövid beszélgetésre megláto­gatta másnapreggeli áldoza­tát. Thompsonné ennek so­rán is sikoltozva hangoztatta Ellisnek ,hogy ő ártatlan. Másnap kora reggel, az akasztás kezdetén az asszony megint elájult, úgy zuhant oda a hóhér lábai elé. Jó tiz percbe telt, amig magához tudták téríteni. Ellis, az akasztófa acél idegzetű mű­vésze azonban halálsápadt volt és reszketett a keze, amikor az ártatlanságát sikoltozó asz­­szonynak nyakára hurkolta a kötelet.. A kivégzés után Ellis úgy távozott az akasztófától, mint aki kísérletet lát. Nem kel­lett neki az ilyenkor szokásos, kiadós reggeli. Még csak a ki­végzés tiszteletdiját se vette fel. Haza támolygott és ha­marosan megírta lemondó le­velét a hóhérságról. Elmeállapota is megren­dült. Barátainak bizalmasan elmondta, hogy Thompsonné szelleme őt gyakran meglá­togatja, mert bosszút eskü­dött ellene, amiért ártatlanul felakasztotta. És minden' lá­togatásakor azt ígéri, hogy ezért meg is fogja ölni. Pár hónappal később Ellis egy éjszaka fogta a revol­verét és a torkába lőtt. De reszkető keze félrecsuszott, igy a seb nem lett halálos. Felgyógyult. Valamiből él­nie is kellett, ezért beállt egy vándorszinésztársulatba. Hó­hért játszott, aki “akaszt” a színpadon. Olyan tökéletesen játszotta, hogy a nézőtéren akasztásellenes tűnt etések kezdődtek és igy kényszeri­­tették, hogy hagyjon fel ezzel a szerepléssel. Ekkor mindenét eladta, az akasztófa kivételével. A ka­pott pénzt a szegénygyerme­kek javára adományozta. Megmaradt akasztófájával pe­dig körútra indult és bemu­tató előadásokat tartott a ki­végzés végrehajtásáról. így élt még évekig, szükebb körben zavarosan emlegetve, hogy Thompsonné fenyegető látogatásai éjszakánként egy­re gyakoribbak, igy őneki már meg vannak számlálva a napjai. 40 esztendeje, pontosabban 1932 szept. 20-án, nem sok­kal éjfél után Ellis, az akasz­tófa művésze bement a kony­hába, előkereste a legélesebb kést és felvágta ereit. Ott ta-TRUMAN EMLÉKKÉPEK ... Truman elnök mindig szembenézett ellenfeleivel és nem bujt ki a felelősség alól ha dönteni kellett. így nehéz döntés volt, amikor 1951-ben útilaput kötött Douglas MacArthur generális talpa alá. MacArthur nem titkolta, hogy nem ért egyet az elnök­kel és nem volt hajlandó Truman egyes utasításait végrehajtani. Truman mint a hadsereg főparancsnoka kénytelen volt nyug­díj áztatni az ön telt és dölyfös MacArthurt, akit megtévesztett a hősnek kijáró fogadtatás, amikor visszatért Washingtonba. Képünk 1950-ben készült Trumanról és MacArthurról. Akkor még beszélő viszonyban voltak. Az agyátültetés már sikeres! Egy egyetemi kutatócso­port, amely dr. Gopal D. Das professzor vezetésével műkö­dik, évekig tartó tudományos kísérletezéssel megoldotta az agyátültetés leküzdhetetlen­­nek tartott problémáját. Az első sikert fiatal patkányok­nál érték el: egyiknek az izommozgató és egyensulyo­­zási agysejtjeit ültették a másikba. Megfelelő szaksze­rűséggel elérték, hogy az át­ültetett agy sejtek tökélete­sen beleilleszkedtek az elfo­gadó agy működésébe és ott hiánytalanul ellátták rendel­tetésüket. A patkányokkal elért ered­ményt sikeresen ismételték meg nyulaknál is. — Megállapítottuk — mon­dotta dr. Das —, hogy eddigi módszerünk még csiak fiatal emlősöknél vezet teljes siker­re. Korosabb állatoknál az idegen agysejt komplikáció­­menites beilleszkedése az el­fogadó agy állományába még nem mindig százszázalékos. Most ennek a problémának le­küzdésére összpontosítjuk tö­rekvésünket. Jól utón hala­dunk a megoldás felé. Ha ez meglesz és ismételt kisérle­lálták reggel hatalmas vér­­tocsában, holtan. Mindig borzongott a vér­től, egy csirke nyakát se mer­te elvágni soha. És most mégis . . . Vagy szellemkéz vezette a végzetes éjféli percekben azt a kést? . . . tek is biztos eredményre ve­zetnek, akkor következik a cél elérése, az emberi agyát­ültetés. Ettől a tudomány nagyon sokat vár, nem túlzás, ha azt mondjuk: uj korszakot! A különböző agyrészek kicseré­lésének lehetőségével pl. az elmebajnak eddig gyógyítha­tatlan fajtái megoldható agy­sebészi feladattá válnak. — Baleseteknél az agyroncsolás eddig halálosnak ismert vál­tozatai is gyógyithatókká válnak az összeroncsolódott agyrész pótlásával. Az emberi agyrészek cse­rélhetőségének további töké­letesedése beláthatatlan lehe­tőséget nyújt a különböző hajlamok, tehetségek kifej­lesztésére, azok fokozására és tökéletesítésére. Az emberi jellem a kívánt mértékben szabályozhatóvá válik. A bű­nözési hajlam eltávolítható lesz, akár manapság egy rossz vakbél. A bénaság oka rendszerint valami defektus a mozgatha­tó idegek agybeli központjá­ban. Megfelelő agysebészi be­avatkozás után a bénák jár­ni fognak. És az öregedés megállításának, sőt a vissza­­fiatalitásnak óriás problémái is megoldódnak előbb-utóbb, az elaggott agy­részek eltávolítása, szüksé­ges minőségű fiatal agyré­szekkel való helyettesítése révén.” Mikor lesz ez igy? Dr. Das szerint nem nagyon sokára! I

Next

/
Oldalképek
Tartalom