Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-11 / 2. szám
MAGYAR HÍRADÓ 8. oldal VÁMMENTES IKKA CSOMAGOK FŰÜGYNÖKSÉGE Különböző cikkek és szabad választás vagy készpénzfizetés magyarországi címzetteknek. Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK is RENDELHETŐK U.S.RELIEFPARCELSERVICE,,. 245 EAST 80ih STREET, NEW YORK, N. Y. 10021 — Phone LEhigh 5-3535 BRACK MIKLÓSNÉ, igazgató BEJARAT 1545 2nd AVENUE A HÓHÉRT MEGÖLTE EGY AISZÓNY SZELLEME “Az akasztófa művésze”. ,y hívták John Ellist, aki 23 /ig volt Anglia hóhéra és 49 embert akasztott fel. »finden akasztással tökéletes nintateljesitményt nyújtott. Erre büszke is volt és nem alázkodott meg soha senki előtt, kivéve a szomszédját, aki időnként megkérte, hogy vágja el helyette egy-egy csirke nyakát, amire ő nem volt képes. A kenyérkeresetet nem hóhérként kezdte, hanem hét évig gyapotüzemi munkás volt, majd belépett apja borbélyüzletébe. Ez azonban gyengén ment. Egy napon, .uncsaftokra várva az újságot böngészte és ott olvasta, hogy Manchesterbe hóhért keresnek. Jelentkezett. A körülbelül 1200 pályázó közül valamiért éppen őrá esett a választás. Próbaidős hóhérinas lett. Napi nyolc órán keresztül különböző súlyú bábokat kellett igazi akasztófára felhúznia, szakszerűen öszszekötözve. Olyan gyorsan és pontosan végezte a munkát, hogy a börtönbizottság megröviditte az inasidejét és kinevezték hóhórsegédnek. így következett az igazi próba, mostmár élő áldozatokon. Már első alkalommal kettős akasztásban segédkezett: egy 60 éves férfit és egy 18 éves fiút kellett felkötni, mert megölték a fiú apját. Akasztás után a nyugalomba készülő öreg hóhér Írásbeli véleményt adott, hogy soha olyan kitűnő, gyors és pedáns segédje nem volt, mint Ellis. így máris hóhérmester lett és tucatszámra segítette másvilágra a hires és kevésbe hires gyilkosokat, hazaárulókat és kémeket. Évente kétszer áthajózott akasztani Kanadába, ahol érkezéséig várniok kellett a halálraítéltek, mert Kanadának nem volt saját hóhéra. “Az utazó-hóhér olyan mint az orvos, aki mindig oda megy, ahol szükség van rá”, mondta Ellis, aki acélidegekkel és bámulatos hidegvérrel, szenvtelenül aggatta a halálraítélteket 1923 január 9-ig, amikor Mrs. Edith Thompson kivégzésre került sor. Ellis előzetesen már az asszony bűnügyének tárgyalásán is részvett, kíváncsian a valószínűleg közeli áldozatára. Mrs. Thompsont és szeretőjét azzal vádolták, hogy megölték az asszony férjét. Mrs. Thompson a gyilkosságot váltig tagadta. Szerinte azt az ő tudta nélkül követte el a szeretője. A férfi azonban — talán enyhítő körülményt keresve — azt vallotta, hogy a gyilkosság Thompsonné ötlete volt és azt közösen követték el. Mindkettőjüket halálra Ítélték. “Ártatlan vagyok! Óh Istenem, én ártatlan vagyok!” — sikoltozott Thompsonné és ájultan rogyott össze. Akkori angol szokásként a hóhér a kivégzés előtti este rövid beszélgetésre meglátogatta másnapreggeli áldozatát. Thompsonné ennek során is sikoltozva hangoztatta Ellisnek ,hogy ő ártatlan. Másnap kora reggel, az akasztás kezdetén az asszony megint elájult, úgy zuhant oda a hóhér lábai elé. Jó tiz percbe telt, amig magához tudták téríteni. Ellis, az akasztófa acél idegzetű művésze azonban halálsápadt volt és reszketett a keze, amikor az ártatlanságát sikoltozó aszszonynak nyakára hurkolta a kötelet.. A kivégzés után Ellis úgy távozott az akasztófától, mint aki kísérletet lát. Nem kellett neki az ilyenkor szokásos, kiadós reggeli. Még csak a kivégzés tiszteletdiját se vette fel. Haza támolygott és hamarosan megírta lemondó levelét a hóhérságról. Elmeállapota is megrendült. Barátainak bizalmasan elmondta, hogy Thompsonné szelleme őt gyakran meglátogatja, mert bosszút esküdött ellene, amiért ártatlanul felakasztotta. És minden' látogatásakor azt ígéri, hogy ezért meg is fogja ölni. Pár hónappal később Ellis egy éjszaka fogta a revolverét és a torkába lőtt. De reszkető keze félrecsuszott, igy a seb nem lett halálos. Felgyógyult. Valamiből élnie is kellett, ezért beállt egy vándorszinésztársulatba. Hóhért játszott, aki “akaszt” a színpadon. Olyan tökéletesen játszotta, hogy a nézőtéren akasztásellenes tűnt etések kezdődtek és igy kényszeritették, hogy hagyjon fel ezzel a szerepléssel. Ekkor mindenét eladta, az akasztófa kivételével. A kapott pénzt a szegénygyermekek javára adományozta. Megmaradt akasztófájával pedig körútra indult és bemutató előadásokat tartott a kivégzés végrehajtásáról. így élt még évekig, szükebb körben zavarosan emlegetve, hogy Thompsonné fenyegető látogatásai éjszakánként egyre gyakoribbak, igy őneki már meg vannak számlálva a napjai. 40 esztendeje, pontosabban 1932 szept. 20-án, nem sokkal éjfél után Ellis, az akasztófa művésze bement a konyhába, előkereste a legélesebb kést és felvágta ereit. Ott ta-TRUMAN EMLÉKKÉPEK ... Truman elnök mindig szembenézett ellenfeleivel és nem bujt ki a felelősség alól ha dönteni kellett. így nehéz döntés volt, amikor 1951-ben útilaput kötött Douglas MacArthur generális talpa alá. MacArthur nem titkolta, hogy nem ért egyet az elnökkel és nem volt hajlandó Truman egyes utasításait végrehajtani. Truman mint a hadsereg főparancsnoka kénytelen volt nyugdíj áztatni az ön telt és dölyfös MacArthurt, akit megtévesztett a hősnek kijáró fogadtatás, amikor visszatért Washingtonba. Képünk 1950-ben készült Trumanról és MacArthurról. Akkor még beszélő viszonyban voltak. Az agyátültetés már sikeres! Egy egyetemi kutatócsoport, amely dr. Gopal D. Das professzor vezetésével működik, évekig tartó tudományos kísérletezéssel megoldotta az agyátültetés leküzdhetetlennek tartott problémáját. Az első sikert fiatal patkányoknál érték el: egyiknek az izommozgató és egyensulyozási agysejtjeit ültették a másikba. Megfelelő szakszerűséggel elérték, hogy az átültetett agy sejtek tökéletesen beleilleszkedtek az elfogadó agy működésébe és ott hiánytalanul ellátták rendeltetésüket. A patkányokkal elért eredményt sikeresen ismételték meg nyulaknál is. — Megállapítottuk — mondotta dr. Das —, hogy eddigi módszerünk még csiak fiatal emlősöknél vezet teljes sikerre. Korosabb állatoknál az idegen agysejt komplikációmenites beilleszkedése az elfogadó agy állományába még nem mindig százszázalékos. Most ennek a problémának leküzdésére összpontosítjuk törekvésünket. Jól utón haladunk a megoldás felé. Ha ez meglesz és ismételt kisérlelálták reggel hatalmas vértocsában, holtan. Mindig borzongott a vértől, egy csirke nyakát se merte elvágni soha. És most mégis . . . Vagy szellemkéz vezette a végzetes éjféli percekben azt a kést? . . . tek is biztos eredményre vezetnek, akkor következik a cél elérése, az emberi agyátültetés. Ettől a tudomány nagyon sokat vár, nem túlzás, ha azt mondjuk: uj korszakot! A különböző agyrészek kicserélésének lehetőségével pl. az elmebajnak eddig gyógyíthatatlan fajtái megoldható agysebészi feladattá válnak. — Baleseteknél az agyroncsolás eddig halálosnak ismert változatai is gyógyithatókká válnak az összeroncsolódott agyrész pótlásával. Az emberi agyrészek cserélhetőségének további tökéletesedése beláthatatlan lehetőséget nyújt a különböző hajlamok, tehetségek kifejlesztésére, azok fokozására és tökéletesítésére. Az emberi jellem a kívánt mértékben szabályozhatóvá válik. A bűnözési hajlam eltávolítható lesz, akár manapság egy rossz vakbél. A bénaság oka rendszerint valami defektus a mozgatható idegek agybeli központjában. Megfelelő agysebészi beavatkozás után a bénák járni fognak. És az öregedés megállításának, sőt a visszafiatalitásnak óriás problémái is megoldódnak előbb-utóbb, az elaggott agyrészek eltávolítása, szükséges minőségű fiatal agyrészekkel való helyettesítése révén.” Mikor lesz ez igy? Dr. Das szerint nem nagyon sokára! I
