Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-11 / 2. szám
4. oldal SZOVJETUNIÓ A Kreml legmagasabb rangú vezetője, Leonid Brezhnev személyesen törte meg a nagy csendet és a közelmúltban kijelentette a szovjet nép előtt, 'hogy a szovjet állam gabonatermelése kereken 30 millió tonnával kevesebbre sikerült a tervezett mennyiségtől. A szovjet, kommunista pártvezér bátran jelenthette be a rossz ihirt, akkor amikor Odessában már hatalmas mennyiségben rakodtak ki az amerikai hajók, kenyeret biztosítva a rászoruló oroszoknak. Talán érthetőbb megvilágításba belezi a Szovjetunió nyugati politikáját az tény, hogy a szovjetek rá voltak utalva az amerikai gabonára. Nem sokkal Brezhnev vallomásai előtt, Aleksei Kosygin miniszterelnök nyilvánosságra hozta azt a tényt, hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelme az elmúlt évben az előreirányzott 6 százalék helyett csak 4 százalékkal emelkedett. Az utolsó alkalommal 1963- foan volt ilyen alacsony a nemzeti jövedelem növekedése a Szovjetunióban. Ez volt a fő oka annak, hogy Nikita Khrushchev távozásra kényszerült. A legnagyobb ok a gazdasági fejlődés visszaesésére természetesen a betakarított termény várakozáson aluli menynyisége. Brezhnev szovjet pártvezér szokatlanul nagy súlyt helyezett a mezőgazdaságra, hogy igazolja politikájának sikerét. Ez nem sike-Ml A HELYZET A NAGYVILÁGBAN? rült. A nagy mennyiségű amerikai gabona ugyan biztosítani fogja, hogy az orosz polgárok ne éhezzenek, de ezt más oldalon fogják megérezni a Szovjetunióban. Az ország valutatartalékát erősen kimeríti az amerikaiaktól történő gabonavásárlás. A legelső eredmény már ki is derült a kommunista párt legutolsó moszkvai ülésén. Brezhnev és társai a jövőévi gazdasági előirányzatot jelentős mértékben csökkentették. A fogyasztói termékek gyártása 50 százalékos csorbítást fog szenvedni. Nehéz elhatározás volt ez akkor, amikor az utóbbi években a Szovjetunióban is arra törekedtek, hogy a tradicionális ipari termékek után több hely maradjon a fogyasztók igényeinek ellátására is. A legfontosabb ok a fogyasztói termékek alacsonyszinvonalu és mennyiségű gyártására az átlag szovjet dolgozó termelékenységében keresendő. Egy orosz munkás fele annyit termel, mint amerikai társa. A mezőgazdaságban még szomorúbb a helyzet. Egy amerikai farmer tízszer annyit termel mint orosz versenytársa. A szovjet dolgozó alacsony termeléken ységének oka szembetűnő. Az orosz dolgozót nem ösztönzi egy olyan gazdasági rendszer mint az amerikai. Az orosz dolgozónak nincs arra reménye, hogy saját üzletet kezdhessen. Az igazság az ,hogy a Szovjetunió gazdasági élete, szinte, reménytelenül összekuszált. Mivel a termelés tervek szerint folyik, sokszor előfordul, hogy a népgazdaság egyes területein hiány jelentkezik. A katonai termelésen nyugvó gazdaság érthető módon nem használhatja ki maximum kapacitását és ráadásul a szovjet ipar még időjárási nehézségekkel is küzd. Az ipar legnagyobb részben olyan helyeken található (igy pl. Oroszországban, a távolkeleti Szibéria térségben stb.), ahol a nagyon hideg és hosszú telek nem segítenek az ipar rugalmas és előnyös termelésében. Az átlag szovjet állampolgár természetesen nem tudja, hogy mennyire kevesebbet termel amerikai versenytársánál. Ugyanakkor nagyon is tudja, hogy mennyire roszszábbul él mint az amerikai Nyugat-Európában vagy éppen Kelet-E urópában, — nem is beszélve Amerikáról. Ez a fő ok arra, hogy a Kreml törekszik szorosabb gazdasági kapcsolatokat kialakítani az Egyesült Államokkal. Ez az ok arra, hogy az oroszok most megtesznek minden erőfeszítést, hogy kölcsönvehessék az amerikai ipar és technológia tudását, hogy az amerikai segítség eredményeként egy kicsit nagyobb energiát fecskendezhessenek az arra bőven rászoruló szovjet ipariba és gazdaságba. Múlt májusban, még jóval azelőtt, hogy az oroszok tudták volna az idei termés tragikus eredményeit, számoltak azzal, hogy meghívják Richard Nixont az Egyesült Államok elnökét. Az elmúlt hetekben Brezhnev pártvezér számtalanszor hangoztatta, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok a vietnami helyzet kimeneteléből is függnek. Ez a szempont azonban úgy tűnik másodlagos akkor, amikor a szovjet gazdaság maga is nehézségekkel küzdödik. Ahogy mondani szokták: “szükség törvényt tbont.” Brezhnev pedig fontosabbnak tartja az amerikai kapcsolatot mintsem hogy Vietnamért kockáztatná azt. JUGOSZLÁVIAI FIGYELŐ: Lopják a jugoszláv műkincseket HOVA LETT A SVÉD APRÓPÉNZ? STOCKHOLM — A svéd parlament döntött. Az eddigi egy- és kétörés, valamint az úgynevezett “nagy” ötörés pénzérméket — valamennyi rézből készült — kivonják a forgalomból. Ezeket a pénzeket a bankok csak 1973. julius 1-ig válthatják be. Az “elhaló” pénzérmek múltja tisztes, hiszen csaknem száz évesek. 1873-ban törvény rendelte veretésüket. Elsőként 1874-ben összesen 105,290 korona került a polgárokhoz egy-, két- és ötörés váltoópénzként. 1950-től pedig a nagy ötörés mellett bevezették a kis ötörés érmét is. A pénzek krónikásai feljegyezték, a gyűjtők ma is emlegetik: az első egyörést — ezüstből! — 450 évvel ezelőtt a dán hatalom elleni svéd parasztfelkelés vezére, Gustav Wasa — 1523-tól I. Gustav néven király — verette. Később II. Gustáv Adolf engedélyezte — a réztultermelés levezetésére —, hogy négyszögletes pénzérméket rézből készítsenek. Az első kerek egyörést pedig 1625-ben bocsátották ki. Svédországban jelenleg a réz ötörésen, az ezüst 10, 25 és 50 örésen kívül érvényes pénz még az egy- és az ötkoronás. (Az “ezüst” pénzek nyersanyaga azonban már nem ezüst, más fém.) A bankok pincéiben 400 tonna súlyú őre vár beolvasztásra. Az összegyűjtött érték kereken két és fél millió korona. 100 ezer, egyenként 25 koronás csomag. E mennyiséget ismét pénznek feldolgozni szinte lehetetlenség. Ezért a kormányzat elhatározta, hogy nagy részét a réz napi piaci árán ipari müveknek adják majd el. S mint tudjuk, a régi pénzek gyűjtése világszerte divat. A kereskedők egy 1879-ből származó őréért 2500 koronát fizetnek. Feltétel: kifogástalan állapot. A gyengébb, kopottabb múlt századi őre ára viszont, “csak” 300 korona. ERZSÉBET ANGOL KIRÁLYNŐ ES HEATH MINISZTERELNÖK BELGRAD — Jóllehet a régiségek eladása tilos, Jugoszláviában az idén nyáron mégis több ikon, faragvány, valamint régi pénzek, népviseletek, sőt, bútorok eladásáról értesültek az illetékesek. “Képtelenség a vevők nyomára jutni, a külföldiek potom pénzért viszik magukkal értékeinket, és különösen nagy ez a fekete vásár az utóbbi években” — válaszolta a Crna Gora-i népművészeti muzeum igazgatója, dr. Jovan Vukmanovic, amikor tudomására jutott egy újabb illegális ikoneladás. A jó szándékú turistának valóban megdöbbentő az a helyenkénti nemtörődömség, amivel Jugoszlávia egyes területein találkozhat a mesébe illő, sokszor több száz évvel ezelőtt épült, csodálatos szépségű tárgyakkal, festményekkel agyonzsufolt kis tempolmokban. T u 1 s á gosan elérhető közelségben, szabadon állnak a kis műremekek, értékük felbecsülhetetlen, a kisértés tehát túl nagy. Igaz, a hatalmas hegyek között élő embereknek ezek a tárgyak mást mondanak. Nagyapjuk is látta, apjuk is, az ő szemük is hozzászokott már apró gyermekségük óta. Számukra sokszor csupán egy tárgy, amelyet ők maguk vagy családjuk más tagja is “lefarag, leutánoz, ha nagyon sok az ideje.” Ezt a természetes, tiszta egyszerűséget igazán nem nehéz átjátszani azoknak, akik ebből élnek: a műkincsek csempészeinek. A Crna Gora-i igazgató szavaival élve, potom pénzért jutnak a millió vagy több millió dollárt érő műtárgyakhoz és még gyakoribb a betöréses lopás. Ez év tavaszán például a Boka Kotorskán Pracanj helység ség templomát feszítették fel az éj leple alatt egyetlen ikont, faragást, szőnyeget vagy rézedényt sem hagytak a gazdagon berendezett templomban. A kár felmérhetetlen. A zűrzavart fokozza, hogy még a nagyobb helységek vagy városok templomaiban is ismeretlen a leltár és senki sem tudja bizonyosan, menynyi és milyen értékű műkincs van egy-egy templom birtokában. Az előbb említett muzeumigazgató nyilatkozatában elmondta, — s panaszával nyilván nem áll egyedü az országban —, hogy ugyar ekkor a múzeumok cseké’ anyagi javaik miatt képtele nek felvásárolni és felkutatn ezeket az értékeket. “Tudunk róla, hogy egyes tengerparti helységekben valóságos régi fegyver-, pénz- és mükincsraktárak léteznek, s nem egyszer vagyunk tapasztáléi annak, hogy mindig ugyanazok az emberek utaznak Bar és Bari (két tengerparti helység) között, alaposan megrakodva. Sajnos, tevékenységük senkinek sem szúr szemet.’ ’ A jelek alapján azonban remélhető, hogy mégis észreveszik az illetékesek, s akkor bizonyára kevesebb kese rüséggel panaszkodik majd az újságíróknak a Crna Gora-i muzeum igazgatója és sok társa. II. Erzsébet angol királynőt mintegy 300 személy csúfolta, Angla közöspiaci belépése miatt, amikor a királyi família a londoni operaházba érkezett. A külön koncert éppen Anglia közöspiaci belépését ünnepelte. Képünkön Erzsébet királynő s Edward Heath miniszterelnök helyet, fogjlal a londoni királyi Operaházban.
