Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-08 / 10. szám
11. oldd ( HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA I FELESÉG. — Kedves Miss Homoki, asszony vagyok két gyerekkel és szorgalmasan dolgozó jó férjjel, akiről tudom, hogy szeret, a keresetéből megélünk, anyagi gondom nincs és mégsincs nálam minden rendben. Lehet, hogy butaságnak tartja az én problémámat, de mégis megírom, nagyon érdekel a véleménye. A bajom az, hogy folyton ideges vagyok és sokszor elhagyottnak érzem magam. Én nem szeretek szomszédokhoz járni, kártyát nem is veszek a kezembe, kötni, horgolni sem szeretek, a klubokat, egyesületeket nem kedvelem. Pár hónappal ezelőtt megismertem egy férfit, nős ember és belebonyolódtam. Nagyon ritkán és csak rövid időre, percekre van alkalmam látni, sajnos azonban egyre többször gondolok rá és egyre többet foglalkoztatja gondolataimat üres időmben. Azért irom úgy, hogy “sajnos,” mert világos pillanataimban érzem, hogy nem helyes, amit teszek. Azzal, hogy egy idegen férfi jár a fejemben, bolonddá teszem a férjemet, aki szeret és magamat is elbolonditom. Nem is értem, miért csinálom ezt. Keresem, kutatom, hogy hol a hiba és azt sem tudom pontosan, hogy mit akarok. Mégegyszer leirom, lehet, hogy butaságnak veszi az egészet, de kérem, segítsen. VÁLASZ — Levele bizonyos tekintetűn hasonlít azoknak az asszonyoknak a leveleire, akik valahogyan úgy szoktak panaszkodni, hogy a gyermekeim már felnőttek, nincs szükségük rám, a férjem elkopottnak tart, feleslegesnek érzem maiamat. Ezek a feleségek szoktak idegeskedni, natkozni, nyugtalankodni és magyarán szólva: nem tudják, mit csináljanak magukkal. Leveléből azonban úgy veszem ki, hogy a gyerekei még nem felnőttek, a férje pedig szereti. Tegyük fel, a két gyerek és a háztartás nem köti le annyira, hogy teljesen kielégítse. Könnyű lenne azt mondani: az a baja, hogy túl jó a dolga. Maga azonban segítséget kér és nem segítség, ha jól nyakonöntöm egy vödör hidegvízzel. Nagyon csodálkozna, ha tudná, hány olyan feleség van, aki éppen úgy, mint maga, nem szeret szomszédolni, nem köt, nem horgol, nem kártyázik, nem jár klubba, egyesületbe és mégis talál elég fizikai és szellemi elfoglaltságot ahhoz, hogy ne unatkozzon, ne érezzen elhagyatottságot férj és két gyermek mellett. Kövesse a példájukat. Vállaljon parttime állást, azzal még pénzt is hoz a házhoz és az mindig jól jön. Vagy vállaljon napi néhány órai önkéntes munkát gyermekotthonban, kórházban, jótékony egyesületben, stb. Száz módja van annak, hogy elfoglalja magát, Az elfoglaltságnak csak egyetlen módját kerülje: azt a bizonyos nős férfit, mert ő aztán semmiképpen sem használ magának. ELRABOLT FÉNY — Kedves Erzsébet, 1971 január 18-án jöttem az USA-ba, ettől a naptól fogva egy munkahelyen dolgozom, de 1971 junius 22. óta csak az Ígéretekből tartom fenn magamat, nem kapok fizetést. És ma inkább az eltagadóshoz tartunk közelebb, mintsem a kifizetéshez. A szóbanforgó összeg közel 4000 dollár. Bevallom, hogy félek. Félek a magyar főnökömtől, hiszen a példák 100 dollárért való gyilkosságokról is beszélnek. Nem vagyok biztos abban sem, hogy ezek az érzések nem a szokásos tavaszi fáradtság jelei-e, vagy esetleg hatásosabb lenne komolyabb lépéseket tenni. Kérem legyen velem szemben őszinte és igazmondó. VÁLASZ — őszinte vagyok és igazmondó: nem vagyok meggyőződve erről, hogy amugyis furcsa levelében nem hallgat el valamit erről a főnök-alkalmazott helyzetről. Sok mindent hallottam már, de olyasmit még nem, hogy egy alkalmazott második éve fizetés nélkül dolgozzon a főnökének. Olyan nőről sem hallottam, aki — mint magáról Írja—ígéretekből tartja fenn magát. ígéretekből ne lehet sem lakbért fizetni, sem élelmiszert venni. 1971 nyara óta mégiscsak élnie kellett valamiből. Szóval itt valami sántit. Kihagyott valamit a leveléből. Én viszont nem vagyok gondolatolvasó. így csak a következő száraz tanácsot tudom adni: ha a főnöke tartozása pusztán főnök és alkalmazott közötti fizetési vita és maga nem szakszervezeti tag, akkor forduljon a Labor Departmenthez. Abból a telefonkönyvből keresse ki a címét, ahol a munkahelye van. KÜLÖNÖS KÉRDÉS JELIGE — Kedves Homoki Erzsébet, 31 éves nő vagyok, nincs ellenségem, tudom, hogy a hátam mögött is azt mondják rám, jószivü vagyok. Mégis szégyellem magamat valami miatt és azt hiszem, hogy a férjemtől kezdve a rokonokon át az ismerősökig min-EMBEREK ÉS ESETEK: NEMESI CÍMEK NAGYBAN ÉS KICSINYBEN KAPHATOK... Rövid hirdetés jelentette a nemzetközi sajtóban, hogy “bárói, vagy bárónői cim eladó! Részletes tájékoztatásért Írjon G. S.-nek, 185 Chatsworth Road, London.” G. S.-nek nem volt szerencséje, a számtalan érdeklődő között a Sunday Times két riportere, Lorana Sullivan és Richard Milner is fölkereste soraival, mivel postafordultával megkapta a kimerítő tájékoztató levelet, amely a következőképpen szólt: “Előkelő yorkshirei családból származó anügyfelem kért fel néhány hónappal ezelőtt örökölt címének eladására, mivel ezidőszerint szorult anyagi helyzetben van. A cim a következő: “Montalto Uffugo bárója”, avagy “Montalto Uffugó bárónő”. A cimet a megvásárló leszármazottai is örökölhetik. Tizenkilencezer dolláron, vagyis 8 ezer fontsterlingen felüli ajánlatot megbízóm fontolóra vesz. A Sunday Times riporterei ezekután személyes találkozóra kérték G. S urat, amely találkozó létre is jött az előkelő Grosvenor Nagyszálló “La Fontaine” szalonjában. Alkalmasabb hely bárói cim vásárlására el sem képzelhető. Hol alkudozzanak a “Montalto Uffugo” címre? A Wimpybüfében ? Itt mindenekelőtt megtudták G. S. úrtól, hogy a bárói és bárónői rangot egy bizonyos Ingrid L. nevű hölgy dobja piacra, akinek a közelmúltban luxushotelja volt a Bahama-szigeteken, de azután rossz idők következtek s ma Ingrid asszony Monte Corlaban veritékezik a napi betevő zsetonért. Most miután megörökölte ezt a cimet és mivel pillanatnyilag meg lehet nélküle elhatározta, hogy áruba bocsátja. G. S. ur ezekután három dokumentum fénymásolatát terítette a La Fontaine kerek asztalára. Az első archaikus betűkkel azt tanúsította, hogy annak a személynek, akinek neve a kipontozott és szabadonhagyott rovatba kerül, a Montalto Uffugo bárója (vagy bárónője) cimet adományozta Herceg Cesare d’Altavilla királyi fenség, Szicília és Nápoly fejedelme, a Norman királyi ház feje, a sziciliai és nápolyi trón letéteményese, Antioch, Taranto, Bari hercege, Puglia és Capua nagyhercege, Lecce grófja. Az erről szóló hivatalos dekrétum 1967 december 18-án született, az azt megerősítő adományozási okmány keltezése: 1968 január 15. denki csodálkozik valami miatt rajtam. Nem tudok sírni. Még az édesanyám temetésén sem sírtam. Akkor kislány voltam, most meghalt az egyetlen nővérem, aki anyám helyett felnevelt. Álltam a koporsónál, majd megszakadt a szivem, de nem sírtam. Hogy van ez? Akkor hát mégis rosszaság van a szivemben? VÁLASZ — Ne keressen rosszaságot a szivében. Az orvosok azt mondják, hogy azok a legveszedelmesebb sebek, amelyek befelé véreznek. Vannak könnyek, amelyek befelé folynak, perzselik, égetik a szivet, a lelket, a szem pedig szárazon marad. Gondolom, ezek a legfájóbb könynyek. ÜZENETEK: — 1. M. D. Jeligés levél Írójának nevét és címét nem adhatom ki. Ha ön felhatalmaz rá, akkor értesítem és az Ön nevét és címét elküldhetem neki. — 2. Mrs. O. T. Ez igaz. II. Rákóczi Ferenc édesanyja, Zrínyi Ilona özvegyen, 39 éves korában ment feleségül a 25 éves Thököly Imréhez. — 3. Regény jelige. Graham Greene Utazások a nagynénémmel cimü regényét, amelyből Cukor György amerikai filmje készült, magyarra is lefordították. A második, francia nyelven írott okmányról készült fénymásolat azt bizonyította, hogy Cesare d’Altavilla herceg a Montalto Uffugo bárója vagy bárónője cimet adományozta Ingrid L. aszszonynak, aki a ranggal kedvére gazdálkodhat, megtarthatja, továbbadhatja, örököseire hagyhatja. A harmadik okmány pedig nem volt más, mint az olaszországi, S. Agata di Puglia-i bíróság határozata, melyben summázza döntését: a Cesare királyi fenség azelőtt signor Cesare Cilento és Padula grófja, azelőtt dr. Rocco Padula nevű személyek ellen, a címek törvénytelen használata és áruba bocsátása miatt emelt vádat technikai okok miatt 1955 julius 29-ikén elejtette. G. S. ur ezekután közölte, hogy a 19 ezer dollárra 33 százalék lefizetést kér, a fennmaradó összeg az összes okmányok elkészítése és átadása után jár. A riporterek gondolkozási időt kértek és hozzáláttak magán-nyomozásukhoz. Érdekes eredményre jutottak. A sziciliai rangok eredetét viszszavezették Krisztus előtt 590-ik, Widfarne királyig és nyomonkövették Norvégián és Normandián át Tankréd királyig, akinek második házasságából született gyermeke Szicília királya lett 1130-ban. Tankréd ugylátszik bőkezűen bánt a rangokkal, de a két angol riporter ennek ellenére képtelen volt nyomára bukkanni a Montalto Uffugo címnek, nem szerepel az olasz nemesség gothai almanachjában, a Libro d’Oroban. Volt ugyan a Montalto-családnak egy nápolyi ága, de az kihalt 1889-ban. Még nagyobb baj, hogy Cesare d’Altavilla herceg neve sem szerepel sem az Aranykönyvben, sem pedig a telefonkönyvben és ettől teljesen függetlenül Olaszország 1946-ban eltörölt minden nemesi cimet, rangot, amidőn köztársaság lett. A technikai okok, amelynek alapján az olasz bíróság az ellene 1955-ben emelt vádat elejtette, abból álltak, hogy familiájának, a Cilento családnak volt valamilyen nemessége, az 1922 előtt kapott címeket olasz családok használhatják s hogy Olaszországon kívül mit müvének vele, abban az olasz bíróság nem illetékes. Aki pedig mindezekután azt hinné, hogy a Montalto Uffugo bárói cim raktáron marad és nem akad rá vevő, nagyon téved. Legutóbb egy amerikai szállodás 13 ezer dollárért vásárolta meg a “Quaranta di Severino” bárója cimet. Vándor Péter
