Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-08 / 10. szám

) 12. ol<üű BORBÉLY-SZTRÁJK HUMORESZK: TRAGACS Irta: HALÁSZ PÉTER Halász Péter Büszke vagyok Dennisre! Hogy ki az a Dennis és miért vagyok büszke rá? Amióta Londoni la­kos vagyok, Dennis vágja a hajamat s most azt olvasom az újságban, hogy az Ivan - féle borbélyüzletben, a Jermyn Streeten, kitört a sztrájk, tizenegy alkalmazott, 8 férfi és 3 nő letette szerszá­mait és meghatározatlan időre kivonul az üzletből. Az ok: haj­vágáson kívül villanyszerelési és bolt-takaritási munkálatok végzését is megkövetelték tő­lük. Ez azt jelenti, hogy egyi­küknek talán közeli vizsgálat alá kellett vennie egy üzemképtelenné vált hajszárítót és a takarí­tónő távollétében talán föl kellett seperniük a sza­lon parkettáját. Dennis azonban a parancsnoki hídon termett, olvasom a lapban, átvette a mana­­geri szerepkört és hűséges adjutánsával, Mr. Leonarddal nyitvatartja a boltot. Szerintem Dennis karrierje szempontjából en­nek beláthatatlan következményei lehetnek. — Dnnisnek egyébként teljesen véletlenül lettem a törzsvendége. Röviddel Londonba érkezésem után a Jermyn Streeten sétálva megakadt a sze­mem a borbélyüzlet cégtábláján: “Iván”. Minthogy hajdanában Pesten az Andrássy-uti •Japán-házban Stark Iván borbélyüzletének vol­tam a törzsvendége, úgy éreztem, hogy szegény Iván integet felém a túlvilágról, beléptem tehát a boltba. Nem tudtam azonban, hogy az itteni Ivánnál, aki különben sem Iván, hanem Ájván, napokkal előbb kell telefonon fogadási időpontot kérni, érthető, hogy elhülten tekintettek rám. Ekkor termett a színen Dennis: mivel éppen volt néhány ráérő perce két kliens között, jólelküen védelmébe fogadott. Olyan hálás voltam ezért, mint a lowoodi árva, aki jó szót kapott rideg ma­gányában. Azóta minden hónapban egyszer — most már természetesen telefonon előzetesen rög­zített időpontban — Dennis levágja a hajamat. Sokat beszélgetünk és csöppet sem zavar bennün­ket, hogy egyikünk sem érti a másik szavát. Den­nis cockney-angolsággal beszél, amiben én még mindig kezdő vagyok, tehát csak sejtem, hogy mit mond és Dennis is csak gyanítja, hogy én mit mondok, igy a biztonság kedvéért minden máso­dik mondatom után jót nevet, mert azt hallotta egyszer, hogy a magyarok vicces emberek. Né­hány dolgot azonban megfejtettem. Dennis ta­valy megnősült és egy kis családi házat vásárolt, ezt már tudom. Azt is megértettem, amikor me­sélte a múlt év júniusában, hogy a dalmát tenger­partra megy nyaralni. Felhívtam figyelmét az általam kitűnőnek tartott jugoszláviai slivovicá­­ra. Amikor visszajött, megkérdeztem, tőle, hogy ivott-e slivovicát? Azt mondta, hogy hozott egy üveggel, de a ko­csijába használja benzin gyanánt, emeli a motor hatásfokát. Ha inna belőle, belehalna. Azt is el­mondta már, hogy az idén hová megy nyaralni, de ennek megfejtésén még dolgozom. Most tehát Dennis az újságban szerepel. A dol­gok élére állt, ketten vezetik Leonarddal a sztrájk hullámain hányódó hajót. Hogy Ájván hol van, arról nincs hir. Ebben is emlékeztet a pesti Iván­ra. A sztrájk kapcsán azt is Írja a lap, hogy az Áj­ván borbélyüzlet törzsvendégei olyan ismert sze­mélyiségek, mint Lord Snowdon, Lord Harewood, Harold Fielding, a producer, Sir John Gielgud és Ian Carmichael színművészek. Megjegyzem Stark Iván üzletének is jólismert törzsvendégei voltak. Odajárt például Gyenes ur, a férfi-divatáru ke­reskedő, aki a pesti színigazgatók manónak tar­tották és kitiltották a premierekről. Azt mond­ták, hogy az a darab, amit Gyenes ur megnéz a bemutatón, holtbiztosán megbukik. Gyenes ur mindezen rekedten nevetett és ha csak egy mód volt rá, beszökött már a főpróbákra. Ezeknek a daraboknak rendszerint bemutatójuk sem volt, A törzsvendégek legnagyobb részét a lóverseny ér­dekelte mindenekfölött és igy csaknem kizárólag arról folyt a szó. Az üzlet tőszomszédságában volt egy bukméker iroda, az értesülések tehát mindig a legfrissebbek voltak. Lord Snowdon ugyan nem járt Stark Iván boltjába, sem Lord Harewood, de azért ott is borotváltak egy Her­­czeget. Herczeg Jenőt, a kitűnő színészt, a felejt­hetetlen Hacsek alakitóját. És persze odajárt Sa­jó is, a szegény Komlós Vili. Sir John Gielgud és lan Carmicael helyett. Stark Iván boltjában soha egyetlen alkalmazott sem sztrájkolt, csak a tu­lajdonos. Iván a kasszában ült, a turflapot olvas­ta és megvetette az ollót és a pemzlit. Ha legkö­zelebb bemegyek Ájvánhoz, ezt elmesélni Dennis­­nek. Biztos, hogy jót nevet majd rajta. Jobban csak akkor nvetne, ha meg is értené. UTASSY JÓZSEF: HURRÁ! Szaladj, ha akarod látni, fuss! Kitört a fák forradalma! Megjött a száműzött Március! Jégkirályt lincsel a Tárná! Március! Március! Március! Lángol a fény a faágon! Láng, lobogó, lila láng! Fiuk, dobjuk rá a nagykabátom! Március, gyönyörű Március! Szeretlek százezer éve! Ki merne utadba állni?! Fuss! Március, szerelmem, érj be! A micisapkás zsebretett kézzel ácsorog az autó előtt, amikor egy szikár, magas férfi rádörrent: — Vegye tudomásul, hogy a lakásom ablakából már napok óta figyelem magát! A késő esti órák­ban itt ólálkodik a kocsim körül, nézegeti jobbról, nézegeti balról, aztán legyint egyet és tovább megy. Ne is próbálja taga'dni. — Beismerem . . . — Gazember! — kiáltotta dühösen a szikár férfi. — Maga miatt vásároltam egy méregdrága riasztókészüléket. Egy kis vagyonba került. Ma­ga pedig annyi fáradságot sem vesz, hogy meg­próbálja feltörni az ajtót! Csak egyetlen kis moz­dulat és a vészjelző fellármázza az egész utcát. Pillanatokon belül egész embertömeg venné kö­rül a kocsimat. S én becsületszavamra nem is ha­ragudnék a lopási kísérlet miatt. Elengedném ma­gát, fusson, amerre lát. A lopási kísérlet vissza­adná az önbizalmamaté, mert mindenki csak gú­nyolódik velem; mit akarok ezzel a vacak tra­gaccsal, legjobb, ha eladom ócskavasnak. Szerin­' tűk ilyen kocsival csak mellékutcában szabad köz­lekedni. Magának is ez a véleménye? — Szó sincs róla, ez egy remek kis szerkezet. Még ötvenezer mérföldet simán lefut. — Úgy, akkor mért nem próbálta ellopni? Ad­dig nézegette, amig elment a kedve az egésztől. Vallja be, hogy semmire sem becsüli az én autó­mat. — Kérem .tisztelettel, én csak a legnagyobb elismeréssel . . . — Ne hazudjon! Ne alakoskodjék! Kikérem magamnak, hogy maga is lenézi a kocsimat! Igaz­­hogy nem nyerhet szépségversenyt, de a motor­ja kitűnő, remekül bírja a strapát. — Én kérem, csak azért bámultam, mert egy ilyen kis autóra vágytam — dadogta a micisap­kás. — Úgy? Akkor miért nem próbálta eltulajdo­nítani? — érdeklődött gúnyosan a tulajdonos, majd választ sem várva folytatta: - Nem sze­retem az ilyen becstelen alakokat, akiknek egyet­len céljuk, hogy megalázzák az embertársukat. Az én kocsimat még arra sem éremesiti, hogy el­lopja? Ezt a minősitetlen viselkedést kikérem magamnak és most gyorsan tűnjön el, mert rend­őrt hívok! . . . Galambos Szilveszter MIÉRT LETTEM VEGETÁRIÁNUS VALAHOL AMERIKÁBAN Először megdrágult a marhahús, aztán megdrágult a sertéshús, később drágább lett a bárányhus, végül felment a csirke ára is . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom