Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-08 / 10. szám
Mi mindennel találkozik az idegen ezen a ridegnek tűnő észak-atlanti szigeten! És mi mindent kereshetünk hiába a sarkkör közelében fekvő szigetországban. A néhány, San Marínéhoz hasonló mini-államot nem számítva, Izland a vén Európa egyetlen vasutnélküli országa! Amikor megkérdeztem az iparügyi minisztérium mérnökét, vajon sohasem gondoltak arra, hogy vasútvonalat építsenek, csodálkozva kérdezte: “Hová? Talán Reykjavikból Akureyribe, ahol mindössze húszezer ember él? Ezért építsünk félezer kilométeres vaspályát?” Még az útépítés sem fizetődő. Reykjaviktól száz kilométerre az autóutak hepe-hupás csapásokká válnak, s noha a lóháton való közlekedés egyre kevesebb szerepet játszik a kicsiny települések közötti kapcsolatban, az ország belső, csaknem teljesen lakatlan vidékein ma is csak a jelzőkövek mutatják az utat . . . Aki száz kilométernél meszszebbre jár a fővárostól, rendszerint rádió-adóvevőt épített Land-Roverébe, vagy Ganzinkájába, hogy bajbajutás esetén azonnal segítséget hívhasson. A lávás, vagy gleccseres vidéken a sekélyvizü folyók medre a “legjobb ut.” A halászok élete sem könynyü a zord északi tengereken. A 203 ezer izlandi közül 20- 25 ezren dolgoznak rendszeresen a halászatban és a halfeldolgozó iparban. Egy millió tonnás fogás esetén ötezer kiló hal jut fejenként minden izlandira, természetesen a csecsemőket is beleszámítva. Jó fogás után szinte az egész ország a tonhalakkal, heringekkel szorgoskodik, s a négyhónapos iskolai szünetben a diákok állnak az üzletek pultjai mögé, ők veszik vállukra a postások táskáit, s ahol lehet, a felnőttek helyett dolgoznak. A halászat nehéz munka, de a heringek, tonhalak — hát még a bálnák — zsigerelése sem könnyű. Csak két hónapig tart a nyár, ezért gyümölcs nem terem Izlandon, a paradicsom, meg a paprika is csak a hőforrások vizével fütött melegházakban. Olcsóbb, ha Dél- Eurépából hozzák hajóval! Nyáron a partvidék zöld, s bőven jut legelő a juhoknak, és a ma inkább csak státusszimbólumként tartott lovaknak. Télen a hó és a jég az ur a “tűz országában” (a “tűz” most alszik: a Hekla vulkán 1970-ben tört ki utoljára), ahogyan gyakran lzlandot nevezik. Reykjavikban olyan szél fogadott, amelyhez hasonló ritkán téved a kontinensre. De a szél meleg levegőt hozott, s reggelre az egész városból eltün-IZLANDI RIPORT: A TŰZ ÉS J ÉG ORSZÁGA tette a havat. Csupán a 874- ben érkezett első viking telepes, Ingolf Arnarson szobra körül maradt meg a fehér takaró — a szánkázó gyerekek örömére. Télen a Golf-áramlat gyakran melegíti fel a zord tájat. Ezért tartják ma is túlságosan pesszimistának az első vikinget, aki a szigetnek az Izland — Jegesföld — nevet adta, ahogyan ok nélkül kapta a “nagy szomszéd”, mindig jeges Grönland szigete a Zöldföld nevet. Legalább ennyit kellett látnom, tudnom az Edda és a szágák országáról, ahol a kontinensünkön oly megszokott várromokat a monda szavai, a szágák helyettesítik, hogy megértsem a kezdetben mogorvának, szótlannak tűnő izlandi embereket, a vendégnek csokoládés kuglófot sütő asszonyokat. Ez a nép a zord természettel s a tengerrel vívott évezredes harcban keményedéit, darabosodott látszatra hideggé. A puritánság, s a megfontoltság azonban nemcsak az ősi viking bátorsággal ötvöződik, hanem az örökségként emlegetett könynyedségel is. Ezzel magyarázzák sokan a házasságon kívül született gyerekek magas számát — 1970-ben csaknem az újszülöttek egyharmada tartozott közéjük. Az izlandi nő ma is önállóbbnak vallja magát, mint a dán, vagy a svéd. Még nevében is. Az izlandi nők például sohasem veszik fel férjük nevét. Ebből azután nagy bonyodalmak adódnak az idegen számára. Néhány magyar család is megtelepedett a szigeten, a legtöbben izlandi lányt vettek feleségül. Nevüket hiába keresnénk a telefonkönyvben, hiszen ki gondolná, hogy Jonas Jonasson magyar embert takar: “János fia János”-t? Jonas Jonassonék kocsikáztak velem százkilométeres sebességű szélviharban, a Kleifarvat tavon is túl, a Krisuvik melegforráshoz. A szél majdnem felkpta az öreg Skodát, s a kövekbe kapaszkodtunk, nehogy az őrjöngve feltörő fehér gőzbe sodorjon bennünket. Krisuvik hőforrását már vastag csőbe kényszeritették, s nemsokára harminckilométeres csővezetéket építenek azon a holdbéli tájon, hogy a kénes gőzt is 'befogják Rejkjavik — magyarra fordítva nevét: “Füstölgő öböl” — Európa legfüstmentesebb fővárosa. A vikingek késői utódai szorgalmukkal tették elviselhetővé, sőt bizonyos tekintetben kellemessé zord földjüket, de a tenger pótolja a hiányt, s a munkáért gazdagon fizet, Izland az európai élvonalba emelkedett egy főre jutó évi 2480 dolláros nemzeti jövedelmével. De a halállomány csökken, s ezzel az izlandiak életszínvonala is. Az ok: főként az angolok és a nyugatnémetek lehalásszák a beringet a parti vizekről! Ezért követelték az izlandi vizek határának 12 mérföldről 50 tengeri mérföldre való kiterjesztését. A halászati miniszter a Szocialista Egységpárt legmarkánsabb személyisége, Ludvik Joseffson, akit az izlandiak “50 mérföldes Ludviknak” neveznek. Az izlandi felségvizeket 1972. szeptember elsején kiterjesztették ötven mérföldre. Nagy-Britannia azonban máig sem ismeri el NATO- beli partnerének uj tengeri határát és hadihajókat irányított az izlandi vizekre, halászhajóinak védelmében. Izlandnak nincs hadserege. Mindössze hat kis parti őrhajó vigyázza felségvizeit, s elvágja az odatolakodó brit halászhajók hálóit. Amikor 1958-ban 12 mérföldre terjesztették ki Izland tengeri határait, az angolok már meghirdették ellene első “tőkehal-háborujukat” — a kis szigetország akkor sem engedett. Izland a heringből él. Hajlandók tárgyalni a halászati jogokról, de ha mások fogják ki előle a heringrajokat, olyan gyökértelenné válik, mint a búzát termelő ország föld nélkül. 2 MILLIÓ HAMIS SVÁJCI ÓRA ZÜRICH — Hónaponként mintegy 15,000 svájci márkát viselő, de valójában hamis órautánzat cserél gazdát Európában és csaknem tízszer annyi az ázsiai kontinensen. A Svájci Óragyártók Szövetségének megítélése szerint csak ezen a két földészen megközelítőleg kétmillió hamis óra kerül forgalomba évente. A becsapott vásárlók javarésze turista. A legtöbb külföldi látogatót azzal sikerül meggyőzni, hogy az állítólagos “eredeti svájci” órákért olyan alacsony árakat kérnek, melyeknek a turista szinte képtelen ellentállni. Ennek folytán a rászedett vevők olyan “svájci órák” birtokába jutnak, amelyeket Olaszországban, Franciaországban gyártottak, vagy pedig éppen Hong Kong-ban orosz alkatrészekből. Érthető a svájciak riadalma, hiszen az évi kétmillió hamisítvány mintegy 3 százalékos üzletveszteséget jelent, alapul véve a 70 millió hamisítatlan svájci órát, ami évente piacra dobnak. A Svájci Óragyártók Szövetsége szerint Európában a hamisítások fő centruma Olaszország. A hamisított órákat innen csempészik külföldre, elsősorban Jugoszláviába, ahonnan elterjed egész Balkánon, továbbá Németország, F r a nciaország, Belgium és Hollandia tartozik a főbb állomások közé. Keleten Dubai, Oman és Hong Kong műhelyeiből kerülnek ki a svájci márkákkal ellátott órák, noha ezek alkatrésze a legvegyesebb. Szovjetunióból, Japánból, Singapore-ból, Pakisztánból, Indonéziából, de még Afrikából is hozatnak különféle olcsó alkatrészeket, melyekből az úgynevezett “eredeti svájci” órákat összeszerelik. A svájciak most harcot indítottak a hamisítványok ellen és először is azzal kezdték, hogy meghatározásuk szerint csak arra az órára lehet rávésni a “Swiss Made” jelzést, amelynek alkatrészei 50 százalékban Svájcban készültek, ott szerelték össze és ott is vettették minőségi próba alá. A Svájci Óragyártók Szövetsége külön ellenőrző részlegeket hozott létre e célból. ESIK A DOLLAR KÜLFÖLDÖN Ez a felvétel a frankfurti pénzbeváltó tőzsdén készült, amikor az amerikai dollár uj kurzusát kiírták. Már csak 2.83-at ér a dollár német márk kában. NEM FONTOS, de Érdekes Véget vetettek a dél-afrikai fehér férfiak szerelmi kirándulásainak. Hétvégéken eddig sok jobbmódu férfi rándult át egy-két napra Dél- Afrikából a szomszédos országokba, s ott saját fajvédő törvényeit kijátszva, szines bőrű nőkkel létesítettek szerelmi kapcsolatokat. A dél-afrikai rendőrség főnöke kijelentette: a vizsgálat most folyik. A brit hatóságok rövid időn belül már másodszor tapasztalhatták, hogy egyesek nemcsak árut szállítanak, hanem embereket csempésznek azokon a nagy teherautókon, amelyek a kontinens és Anglia között közlekednek. Legutóbb egy rakomány szőlővel együtt hat pakisztánit is “el kellett vámolni” Dovernél. A pakistániak egy Hollandiából induló kamionnal szerettek volna illegálisan bejutni Angliába.
