Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-15 / 7. szám
IS. outi ÉVFORDULÓ: 150 ÉVE SZÜLETETT MADÁCH IMRE “Oh, hallom, hallom a jövő dalát, Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt, Mely a vén földet ifjúvá teszi. Egyenlőség, testvériség, szabadság! —” Az 1823-as esztendő nemcsak Petőfi miatt emlékezetes számunkra. Ugyanebben az évben született Madách Imre is. Nem sokkal Petőfi után: január 21-én Alsósztregován. Madách 1848-bian, s még utána is jó sokáig az ismeretlenség homályában élő, verselgető, drámákat Írogató vidéki nemesember, aki tevékeny s haladó szerepet vállal a megyei politikai életben, de ezen a körön túl nem igen ismeri senki. Azt pedig végképp nem tartja számon a közvé-Madách Imre lemény, hogy ir is. Pedig már 1840-ben kiadta ifjúkori költeményeit “Lantvirágok” címmel, igaz, dicséretes önkritikával csak “belső terjesztésre”. Azaz csak baráti körének, ismerőseinek juttatott a kötetből. S már akkoriban próbálkozott drámairással is. Ennek a tizenéves pályakezdő fiatalembernek jó húsz esztendeig kellett várnia élete első és egyetlen sikerére. Igaz, akkor olyat alkotott, amivel kitörölhetetlenül foglal helyet a magyar irodalom történetében. Sőt, a klasszikus magyar irodalomból Madách a közé a néhány iró közé tartozik, akiket a világirodalom is befogadott. Az ember tragédiájának első — német — fordítása már 1865-ben megjelent, s a rákövetkező száz évben 21 nyelven 72 kiadásban látott napvilágot. S igy Madách Imre nemcsak a születés időpontjával, hanem az irói alkotás nagyságával is méltó társa lett Petőfinek. Kettejüknek ezt az elvont szellemi kapcsolatát a kor másik költőóriásának, Arany Jánosnak a személye teszi közvetlenebbé. Hiszen Arany nemcsak Petőfinek volt legjobb barátja, hanem a Tragédiának is fölfedezője, a mü diadalutjának lelkes segítője. Arany János közreműködése nélkül bizony elképzelhető, hogy a drámát csak Jóval Madách halála után fedezte volna fel egy buzgó irodalmár. így viszont legalább élete utolsó éveiben megadatott Madáchnak az elismerés, a hasznos élet boldogító tudata. S milyen — szinte példátlan — szerénységgel fogadta a sikert! Arany Jánoshoz Írott levelei lépten-nyomon erről tanúskodnak. “Aztán csak azt ne hidd, hogy müveimbe szerelmes vagyok. Túl vagyok a koron, amelyben magát az ember nyomtatva szereti látni. — Igen, van nekem is hiúságom, nagyobb mint amaz — semmi középszerűt nem adni a világ elé. Ha írtam valamit, rendesen esztendeig rá sem néztem. Akkor elő vehetőm és megbirálhatám, mint idegem müvet, láttam hibáit, s vetettem tűzre. “Az ember tragédiája” volt az első, mely a próbaévet kiállván, azon meggyőződésre hozott, hogy e nekem jutott fejlődést elértem, most másnak kell Ítélni — igy hoztam azt hozzád”. — írja 1861. november 2-án. Erdélyi Jánosnak a Tragédiáról Írott elemző tanulmányát olvasva a következőket irja ugyancsak levélben 1862. szeptember 13-án: “Nem tartozom azok közé, kik a kritika előtt fülöket bedugják, vagy elbizakodásukban magukat annak fölébe képzelik helyeztetni; ezt már az is eléggé bizonyítja, hogy az első kísérleteimmel sohasem zaklattam az olvasóközönséget, s egyetlen munkámat is, mely napvilágot látott, csak akkor adtam ki, midőn felőle kedvező Ítéleteket hallottam olyanoktól, kikben megbízhatni hittem...'Nem a kisebbrendűség érzésével viaskodó ember dokumentumai ezek a levelek, hanem a saját képességeit önkritikusan szemlélő írónak, aki biztos érzékkel választja itélőmesteréül a korszak legnagyobb Íróját. Madáchot egykönyves íróként tartja nyilván a közvélemény. S ha az általános műveltség kötelező érvényű törzsanyagára gondolunk, jogos ez a kép. Mégis igaztalanok volnánk, ha csak Az ember tragédiáját tartanánk szükségesnek megismerni. S miként a Tragédia diadalutjában is nagy a színház szerepe, úgy a több arcú Madách felfedezésében is. Mindenekelőtt a Mózes nagy sikere szolgáltathat igazságot Madáchnak. S a Csák végnapjai, vagy sokat emlegetett, de keveset olvasott komédiája, a Civilizátor is segíthet Nyilasi Tibor, a több mint két évtizede Kanadában élő magyar festőművész, a hamiltoni szakgimnázium tanára, 19-72 nyarán—magyarországi látogatása alkalmából — négy akvarelljével és grafikai müvével ajándékozta meg az esztergomi Keresztény múzeumot. Árva Vince római katolikus lelkész, a Keresztény Muzeum egyik ve-Mitől kapott idegösszeroppanást az űrhajós? A világ első űrsétáján 1969 júliusában Neil Armstrongot útjára Edwin Aldrin kisérte el. — Most megjelent visszaemlékezései nagy meglepetést, sőt megrökönyödést keltettek. Kiderült, hogy a méltán nagy visszhangot keltett vállalkozás után Aldrin hónapokig ideggyógyászati kezelés alatt állott. Idegöszeroppanását azonban nem a holdutazás izgalmai és kalandjai okozták. — “Ezekre — mondja Aldrin — a legaprólékosabban fel voltam készítve.” Amire azonban sem Aldrin, sem felettesei nem számítottak, az a visszatérés utáni hónapok teherpróbája volt. Aldrin nem bírta a népszerűséggel és a közszerepléssel járó hercehurcát és idegizgalmakat, ugyanakkor mindenki elvárta tőle, hogy könnyedén és állandó barátságos mosollyal fogadja az ünneplést. A feszültség végül teljes összeomlást idézett elő. Kezelése után Aldrin családjával tökéletes visszavonultságban él és szakértői vélemények kidolgozását vállalja repülőtársaságok számára. ebben. Azért is fontos e drámák ismerete, mert általuk jobban érthetjük a fő müvet is. Madáchnak a Tragédia előtt irt munkái szinte mind előkészületek, próbálkozások a nagy mondanivaló megfogalmazásához. A Tragédia a harc értelmét hirdeti, az emberi élet megtartó erőit látja a küzdés vállalásában. Madách a magán- és a közéletről egyaránt elmondja véleményét, az életnek ezt a két területét, mint életében, úgy müvében sem tudja elválasztani egymástól. Madách kora legfontosabb kérdéseire keresi a művészi választ. Méltóképp került a legnagyobbak sorába: az egyetemes emberiség és a magyarság szintézisét keresve gondolkodott. Az elvesztett édent szerette volna visszaálmodni a földre, közénk. S igy ő maga is köztünk él, amig az emberiség és a magyarság sorsán töprenghetünk. Vasy Géza KoHársam Imája Áldjon ma téged az idegeim elnyűtt huzalán, amit korunktól örököltem, neuraszténiám, Ködfátyolán át kereslek Istenem, tovább, hisz mindenre készen van nálad tok gyógyító csodád. A. lélek s test közt Mssan foszlik a férceiét, amit gyűjtöttem szebb korokban, most látom, mily kevés. Tudom, megsajnál, «■.ki titkunk sodrába lát... oh, áldd meg gyógyílgatva ezt az emberit is bennem. * neuraszténiát zetője levélben mondott köszönetét a művésznek. A Simor János esztergomi érsek által alapított európai hirü képtár irányitói — Kovács Tibor kanonok, Mucsi András művészettörténész, Árva Vince referens — egy 20. századi, a mai magyar művészet keresztmetszetét nyújtó gyűjtemény kialakítását tervezik. Nagy Miklós AJÁNDÉKOK MAGYARORSZÁGNAK
