Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-15 / 7. szám

16. oldal A KIS-BALATON csak 8—10 pár fészkelt a Di­ós-sziget környékén. A.zóta sikerült ismét elszaporitani, : de ma is a Kis-Balaton előre­tolt, utolsó mentsvára a gém­fajoknak, amelyek közé a kó­csag is tartozik. Nagykócsag, kiskócsag, üstökösgém innen nyugatra már nem rak fész­ket. / A Diási-sziget körül a nyílt vizen még a madárpa­radicsom magunkfajta “en­gedélyes” látogatója is jóval többet lát. Hemzsegnek itt a vizi madarak. Oly háborítat­lanságban élnek egymás mel­lett, mint valaha az óriás vi­zek, s a sás-, káka-, náderdök védelmében szárcsák, sirá­lyok, s velük százféle kisebb­­nagyobb vizimadár, ezen a hajdanihoz képest tányérnyi területen. S odafentről a tudósok, ku­tatók és fényképészek számá­ra fenntartott toronyból a megfelelő órában a nyugodt és türelmes megfigyelő bizo­nyára megpillanthatja a kó­csagot is, amint fehér fáty­­las tündérkirályiként úszik a vizek felett. Számomra azonban a Kis- Balaton legérdekesebb lakó­ja a bus képű, csúnya karó­katona, vagy kormorán ma­radt. Ez a kampós csőrü, ős­világi elődökre emlékeztető halászmadár nemcsak a ha­lak ragadozó ellensége, ha­nem elpusztitója még a fész­kének menedéket nyújtó fák­nak is. S emlékezetemben ta­lán semmi sem őrzi úgy e hajdan nemcsak romantikus, de ember, állat számára te­mérdek veszélyt rejtegető lápvilág igazi hangulatát: a vadon törvényének itt is ural­kodó kérlelhetetlenségét, — mint a Diási-sziget körül el­pusztított fák hatalmas csontvázain a szelíd nádas fö­lé meredező furcsa rablóvá­rak: a karókatonák komor és kietlen fészkei. S itt, a még megszelídített Kis-Balaton mutatóba meg­őrzött mocsárvilágában is ámulva kell gondolnunk arra, ra, hogy ilyen lápok sűrűjé­ben, néhány kilométerre in­nen egy homokszigeten a kö­zépkori kultúra egyik köz­pontja állott. Pribina szláv fejedelem, aki Nagy Károly unokájától kapta hübérül a területet, itt a mocsárban épittetett várat s templomo­kat, s még a magyar honfog­lalás előtt itt épült fel az or­szág első bazilikája. S mert akkoriban még kiváltképpen ÓHAZAI RIPORT: EGY GYŐRI PADKÁRÓL AMELY MUZEUM IS... még sok jeles alkotó dolgo­zott a lapba. ) A terem boltivei alatt stukkódiszités, szoborfigurák a négy évszakot jelképezik. A mennyezeten szines freskók, a gyógyításban régi időkben kedvelt gyógynövények képé­vel. Ott látható a “titkos ér­telmű rózsa”, a “díszes olaj­fa”, a válogatott mirha” meg a “liliom a tövisek között”. Ó és uj diatetica Végül a sok látnivalóból említsünk még egy könyvet. “K. Matyus István, M. D. Ne­mes Küküllő és Maros-Szék­ből egyesülő Vármegyének R. Physicusa” irta, nyomták Pozsonyban, 1792-ben. Cime: “Ó és Uj Diatetica az az: Az életnek és egészségnek fenn­tartására és gyámolgatására, Istentől adatott nevezetesebb Természeti Eszközöknek a’­­szerint való elé-számlálása, a’mint azokra reá kaptak, és eleintől fogva mind ez ideig magok károkra vagy hasz­nokra vélek éltek az embe­rek.” A könyvben a nyolcadik rész cime: “Koffé, Kaffé, vagy Kávéról”. Már csak fél mon­datot idézünk: “... a’ kávé tsak jó móddal és rendesen éljen valaki véle, közeit sem olly veszedelmes ital, mint sokan a’ Doktorok közül-is álmodoznak.” No igen, ezt még a 18. szá­zadban írták! Győr, 1973, január hó . . . Érdemes betérni Győröt a Széchenyi téri patikába, ak­kor is, ha gyógyszerre — sze­rencsére — éppen nincs szük­ség. Egy éve nyílt a gyógy­szertárként működő patika­múzeum a tér sarkán. Nem­csak gyógyszerekkel, hanem sok érdekes, kulturhistóriai értékű látnivalóval is várja a látogatókat. Muzeum is Helyén már századokkal ko­rábban is patika volt, a je­zsuita szerzetesek tartották fenn 1654-től 1773-ig, a rend feloszlásáig. Utána a helyiség más célokat szolgált, a patika pedig többször hajlékot cse­rélt — körbeköltözte a Szé­chenyi teret. Esztendeje fe­jezték be a patinás patika fel­újítását az eredeti helyen, s rendezték be félig gyógy­szertárrá, félig múzeummá. Jól tervezett a bútor; szel­vényekből ragasztott székei, szekrénykéi, puha kékkel be­vont kanapé, tárlói, domború falfelületbe beépített, fölfelé kisebbedé fiókjai nagyon mu­tatósak. A tárlókban s az üvegezett szekrényekben or­vosi műszerek láthatók a 19- ik század elejéről, porcelán, fajansz és üveg patikaedé­nyek régi korokból, s néhány különösen érdekes tárgy, mint íét jókora, piszkei vörös már­ványból készült, szögletes mo­­ssár, vagy I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1647-ben ké­szült, mintegy fél méter ma­­?as fém mozsara. Válogatott mirha” Üveg alatt öreg könyv. “Ma­­maié Chirurgicum”. Avagy LT.irurgiai Uti-Társ Mellyben Az egész Anatómia, Égi je­gyeknek ereje, a testi tago­son külsőképpen történhető nyavalyák és eseteknek Az ;eb kötés, érvágás, vagy akár ninémü Chirurgiai foglalatos­ság által teendő orvoslása...” — és igy tovább a cim még légy soron át. Miskoltzy Fe­­enc győri orvos sebészeti ké­­iíkönyve ez, amelyet elsőként lyomtattak ki magyar nyel­jen, 1742-ben, Győrött. Mel­­ette Kovács Pál 1833-ban seit orvosi diplomája. Azé a Kovács Pálé, aki disszertáció­iát magyar nyelven irta, s'aki íz 1844-ben német lapként indult Das Vaterland cimü ?yőri újságot 1847. január í-től szerkesztette, Hazánk immel, magyar nyelvű lap­­cént. (Ebbe a lapba irta Pe­­;őfi az Úti leveleket, Arany, vrajda János, Vas Gereben s kicsi volt a kulturált világ, nincs mit csodálkozni azon, hogy a két nagy szláv hitté­rítő: Ciril és Metód négy esz­tendőt töltött az ősmocsárban épült középkori várban. A hajdani városból más alig maradt. Az 1702-ben le­bontott vár, s a török idők­ben elpusztul templomok maradványait nem becsülték meg a tulajdonosaik, a gött­­weigi bencések, akik nemcsak székhelyüket tették át a ta­gadhatatlanul kellemesebb fekvésű Zalaapátiba, hanem maguk segítettek a romokat széthordani. Régen volt — mondhat­nánk —, nehéz időkben. De hát ha a ravennai mocsarak között megmaradt évezredes bazilikára gondolunk, nehéz megbocsátani a göttweigi perjelnek, még akkor is, ha viszontagságos utazásai so­rán bödönhajóval kellett be­járnia a vizek birodalmát. Lipták Gábor Sály-községi leletek Gádor Juditnak, a miskol­ci Herman Ottó Muzeum ré­gészének vezetésével az el­múlt őszei ásatásokat kezd­tek Sály közséig határában, a Latorut-puszta közelében le­vő vizfőnél. A munka máris eredménnyel járt, mert egy Árpád-kori nyolc méter át­mérőjű kör-templom alapjai kerültek elő. Megtalálták a templom keritésfalának ma­radványait is és itt fedezték fel az osszáriumot, a csont­­gyűjtő helyet is, amelyet a m e g t al á 11 ruhaveretekből ítélve még a 15. században is használtak. A templom bel­sejében pedig csaknem ötven sirra bukkantak. Óhazai krónika A Magyar tudományos Aka­démia elnökségének határo­zata szerint öt vidéki akadé­miai központot létesítenek Magyarországon, egy-egy te­rület tudományos életének összefogására. Szegeden és Pécsett már működnek ilyen központok. Veszprémben ez a szervezet — amelynek felada­ta a Dunántúl Közép- és északi részének összefogása lesz — most van alakulóban. A közeljövőben Miskolcon és Debrecenben is hozzákezde­nek a sezrvezéshez. * Szépítik a Lánchidat és az Alagutat. A hid mintegy tíz­ezer uj szegecset kap, és hat­van tonna festékanyaggal festik be; az alagút elavult közvilágítását sárgásfényü, nagy nyomású nátriumgőz­lámpás világítás váltja fel. A Kis-Balatont annyi kivá­ló könyv, kitűnő film és fo­tó mutatta már be, hogy a magamfajta ritka nádasjáró legfeljebb arról vallhat, amit sokféle forrásból származó “tudományához” e nyári dél­előtt felvillant emlékezeté­ben. A nádi birodalom titoktar­tó, s a sóvárgó tekintet fenn­akad a vizi növények szöve­vényén, s a madárnép bizal­matlanságának hálóján. S hogyan is versenyezhetne a teleobjektivek, léptek, távoli neszére is felrebbenő mada­rak, vagy távoli fészkek in- Tim családi titkait felvillan­tó pillantásával. Ám miközben a csónak pu­hán suhan felfelé a Zala lát­szólag érdektelen, közömbös vizén, a “szárazföldi” vándor is gyorsan megérzi a varázst, amely nehezen magyarázható s egyformán táplálkozik ab­ból, amit a táj természeti s emberi történetéből tudatá­ban őriz, és abból, amit a nád és a sás suttogásából s az óriás madárkert ezernyi hangjából képzelete sző láto­mássá. így történik, hogy tekinte-MAGYAR TÁJAK... te a töltés mellett itt-ott ágaskodó fákon már képekről ismert ritka madarakat fede£ fel. A bozótbán pedig lelki szemeivel kutatja mindama furcsa szárnyasokat, melyek­ről Tildy Zoltán és Homoki­­nagy bűvös lencei hitették el vele, hogy valóban meglátha­tok. így a számon tartható és megpillantható valóság itt csak töredéke annak a tö­méntelen titoknak, amelyet a nádas rejteget és utunk ép­pen azért feledhetetlen, mert igazi kirándulásra képzele­tünk kisér a Kis-Balatonhoz. Tudjuk, hogy ehhez hason­lítható lápvilág tőlünk nyu­gatra csak Franciaországban van, s tudjuk, azt is, hogy ritka és értékes vizi madarak sokasága él ebben a rezervá­tumban. Mindezt látni szeret­nénk. S a nádas ezernyi ide­ges hangja vibrálása a fül mellé, áltatóként, hamarosan a szem is a képzelet szolgála­tába szegődik. Fényes délber nádrigó füttyét, bölömbika ümmögését véljük hallani, í tócsákban sárga tavirózsákal fedezünk fel, s aki jól átta­nulmányozta útikönyvét, £ levegőbe mutogatva: vörös gém, bakcsó, fekete Íbisz so­sem hallott neveit suttogja És a Diási-sziget körül mái akad, aki esküt tesz rá, hogj megpillantotta a kócsagot, £ nádasok rejtelmes, fehér cső damadarát. Pedig az nagyon óvatos és eszébe sincsen mutogatni ma gát. Nem ok nélkül.-Évszáza­dok üldözése tanította féle­lemre a madarak királyát elbűvölő szépsége okozta ve szedelmét. A nászruhás kó csag válltollai minden időbér kincset értek, s miattul majdnem kiirtották a csodá latos madarat. Mikor meg mentését valóban “az utolsc percben” elhatározták, mái

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom