Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-15 / 7. szám

e. oi<kű A LAKOSSÁG NAGY RÉSZÉ ELHANYAGOLJA EGÉSZSÉGÉT CHICAGO, 111. — “Az ame­rikaiak milliói naponta fer­tőzik szervezetüket dohány­zással, alkohollal, túl sok táp­lálékkal, amely szintén egy részét képezi az úgynevezett környezeti szennyeződésnek’' — jelentette ki a sajtó képvi­selői előtt Dr. Carl A. Hoff­man, az Amerikai Orvosi Szö­vetség elnöke, majd igy foly­tatta: “A lakosságnak csak ele­nyésző hányada rendelkezik A pénz nem minden, de segít, ha van... FREDERICTON, New Brunswick — Ki részesül jobb kiszolgálásban, ha vásá­rolni megy: a gazdag, vagy a szegény lány? Susan Tweedle és Connie Hansen, a New Brunswick-i egyetem hallgatói kerestek választ er­re a kérdésre. Susan olcsó, ráncos harisnyát, vagy két számmal nagyobb szoknyát és egy agyonhasznált, nagy kézitáskát hordott “szegény lány” szerepéhez. Connie va­donatúj divatos ruhát vett fel, hozzáillő cipővel és táská­val, hajviseletét, arcát a leg­nagyobb gonddal készítette ki. Aztán ketten egyszerre el­mentek vásárolni. 29 üzletet kerestek fel ,cipő, ékszer, ru­ha és más üzleteket. És az eredmény? “Gyűlöl­tem szegény lenni — mondja Susan — igazán megvetett­­nek éreztem magam. Nem gondoltam, hogy az emberek ennyire rosszak.” Vásárlási kőrútjukon a két lány egyszerre lépett be az üzletekbe és közel egymáshoz álltak meg. Mérték az időt, ami belépésük és kiszolgálá­suk közt eltelt, megfigyelték, hogyan szóltak hozzájuk és milyen kiszolgálásban része­sültek. Az üzletek 85 száza­lékában a “gazdag” Connie részesült először kiszolgálás­ban. “Fejük tetejére álltak vol­na értem — mondja — de szegény Susan mögött csak összesúgtak, mondván: ez le­tört”. Az ékszerüzletben a “szegény” Susant utoljára szolgálták ki, a ruhaüzletek­ben csak kétszer mondták, hogy próbáljon fel valamit, mig Conniet majdnem mindig felkérték rá. Susan avval fe­jezte be élményei felsorolását, hogy majdnem minden üzlet­ben gyanakodva néztek rá és érzése szerint figyelték, nem visz-e el valamit. némi egészségügyi ismeret­tel. Egy legutóbbi Blue Cross felmérés szerint például a fel­nőtt amerikaiak mintegy 30 százaléka jóformán semmit sem tud a rákbetegség szimp­­tomáiról. Hasonló felmérést végzett a Rocíhester-i Egye­tem is és megállapította, hogy a felnőtteknek csak a fele is­mer egynél többet a szívro­ham jelei közül.” Az orvosi szövetség elnö­kének megítélése szerint más egészségügyi vonatkozásban sem jobb a helyzet. így példá­ul az Egyesült Államokban körülbelül 4 millió cukorbe­teg létezik, ezeknek azonban csak a fele tud valamit arról, hogy valamilyen cukorbajjal kapcsolatos betegsége van. Hozzávetőleg 10,000 nő hal meg évente torokrákban és je­lentős részük megmenthető lenne, ha idejében jelentkez­tek volna rákszürő vizsgála­ton. És ez csak néhány példa LEVELESLÁDA KÉRDÉS: 68 éves özvegy­asszony vagyok, aki rendsze­resen kapom havonta a Social Security járulékot. Nemrégi­ben kaptam egy űrlapot kitöl­tésre, avval a megokolással, hogy nekem is Social Security számot akarnak adni. Eddig mindig elhalt férjem Social Security számát használtam, egy “D” betű (Dependent) írva utána. Én már nem aka­rok munkát vállalni, mi szük­ségem lenne saját Social Security számra? VÁLASZ: Ü g y V i t elének könnyebbé tételére a Social Security mindenkinek, akár saját, akár más keresete után kapja a juttatást, számot fog adni. Az űrlap, amit ön ka­pott, minden feleségnek és özvegynek kiment 64 éven felül, aki mint eltartott (de­pendent) kapta a havi Social Security juttatást. annak bizonyításául, hogy az amerikai lakosság több gon­dot kell fordítson egészség­­ügyi ismereteinek kibővíté­sére, többet kell törődjön saját egészségével, de ugyan­akkor az egészségügyi ellá­tás is szakszerűbben kell fog­lalkozzon a betegségek elhá­rításával, beleértve elsősor­ban a megelőzés programját. Ez azonban még mindig nem teljes megoldás — mondotta a továbbiakban Dr. Hoffman. — Már az iskolai oktatás idő­szakában több figyelmet kell fordítani az ifjúság egészség­­ügyi nevelésére. TALLÓZÁS “Baba, fiuk számára.” Ez a cime a Paris Match Írásának, amely arról szól, hogy a fran­cia játékgyárosok uj cikket dobtak a piacra az ünnepek előtt. A lap szerint a mai kis­fiú már nem katonával, gép­fegyverrel játszik, hanem ők is, mint a lányok, inkább ba­bával. Ezeket a babákat fiuk­nak készítették. S miért ne? A szép szőke hajas baba na­gyon is jól áll kisfiú kezében. • A Göteborgs Tidningen svéd újság hadat üzent az erotiká­nak, a szexnek. A lap igazga­tósága úgy határozott, hogy az uj év első napjától nem fogad el olyan hirdetést, amellyel a fenti “üzletágakat” akarnák “népszerűsíteni”. Pe­dig a lap eddig nyüzsgött az ilyen hirdetésektől, amelyek a pornográfia különböző lehe­tőségeit propagálták, és a lapnak nem is kis pénzt hoz­tak. • Úgynevezett Európavona­­tot szeretnének szervezni a közös piaci országok. A ter­vek szerint közös vasúti tár­saságot alapítanának, amely egységes vagonparkkal ren­delkezne, és azonos szolgálta­tásokat nyújtana. Központi szerv intézne a beszerzéseket, s az uj társaságot az egyes tagországok államvasutainak igazgatóiból álló igazgató ta­nács vezetné — jelenti a Stern. GYÜJTÖSZENVEDÉLY Gombot, lepkét, bogarat gyűjt a gyermek. (Ember! A sors gyűjtőszenvedéllyel vert meg.) Jómagam régi pénzt gyűjtögettem. (Újat nem, csak mikor megöregedtem.) Már csak barátokat gyűjtök. Hatvan éve. (Valamit csak kell gyűjteni elvégre.) Apránkint az ilyen aztán sokra megy Hatvan éve. Barát. Már van egy. NYUGDÍJASOK — Mán csak így döcögök ezen a boton. Mer’ mán biz’ én a hetvenet taposom. — Bolond kend? A fordítottja ennek! Merthogy a hetven tapossa kendet!... György Ferenc TRAGIKUS PÁRIS — Pierre Ohandel 43 éves francia állampolgár sikkasztás, szélhámoskodás és házasságszédelgés vádjával állott a párisi törvényszék előtt. Egy évvel előbb a vádlott még nagy megbecsülésnek ör­vendett. Szorgalmas tisztvi­selője egy vállalatnak, jó férj, példás családapa. Egy éjsza­ka rosszul lett, kórházba szál­lították és műtétet hajtjottak végre rajta. Amikor az alta­tásból magához tért, két or­vos állott mellette, akiktől latin orvosi kifejezéseket hal­lott. Valamikor tanult latinul, és a diagnózist úgy értette, hogy legfeljebb egy éve van hátra. Nem kérdezősködött, de amikor elhagyta a kórházat, elhatározta, hogy kihasználja a hátralevő esztendőt, össze­­süritve minden gyönyörűsé­get, amit az élet nyújthat. Ehhez azonban pénzre volt szüksége. Nem létező alkalmi munkásoknak utalt ki bért, és a pénzt zsebre vágta. Ele­gáns vendéglőkbe és kiskocs­mákba járt. Kártyázott, ló­versenyezett, és a családját elhanyagolta. Kétes hirü nők­höz csatlakozott, s gyakran napokig maradt távol ottho­nától. Közben állandóan reszke­tett, hogy rájönnek csalásai­ra, ezért önként kilépett a vállalattól. Most már üzérek társaságába keveredett. Nem létező ingatlanokra vett fel előlegeket, és mert félt a le­leplezéstől, elköltözött hazul­ról. Gyakran váltogatta laká­sait, és a legtöbb helyről úgy távozott, hogy adós maradt a lakbérrel. Időnként házasság­szédelgésre is vetemedett, és hogy elaltassa lelkiismeret­­furdalásait, egyre többet ivott. Ezalatt aggódva figyel­te önmagát, várva, hogy je­lentkeznek a betegség szimp­­tómái, jelezve a vég közeled­tét. De az egyre növekvő ide­gességen kívül semmi jel nem árulta el, hogy halálos beteg lenne. Ahelyett, hogy fogyott volna, meghízott. Már alig fért bele a ruháiba, és soha életében ilyen erősnak nem érezte magát. Ám ahelyett, hogy orvoshoz fordult volna ellenőriztetni állapotát, to­vább folytatta züllött életét, mígnem a rendőrség kezére került. — Ártatlan vagyok — vé­dekezett a bíróság előtt. — Ha nem hallom a tragikus diagnózist, eszembe sem jut, hogy letérjek az egyenes út­ról. De azt hittem, hogy már csak egy évem van hátra, és át akartam élni mindazt, amit DIAGNÓZIS egy hosszú élet még nyújt­hatna nekem. Szerettem a fe­leségemet, imádtam a gyer­keimet, és a műtétemig soha semmi szabálytalanságot nem követtem el. Akkor azonban rájöttem, hogy voltaképpen még nem is éltem. Feleségem volt az első nő életemben, és nyolc éven át hü maradtam hozzá, holott a világ tele van csodálatos nőkkel. Soha még egy korsó sört sem engedtem meg magamnak. Kopott ru­hákban jártam, hogy minél több maradjon a családom­nak. De a tragikus vég közel­­létét sejtve, eldobtam magam­tól mindent, amiben addig él­tem. Tudom, hogy súlyos bű­nöket, hibákat, visszaéléseket követtem el, de kérem, mél­tányolja a bíróság, hogy mindezt egy halálraítélt kö­vette el! A bíróság kihallgatta az operációt végrehajtó orvoso­kat, valamint a törvényszéki orvosszakértőket is. Kiderült, hogy a vádlott egy teljesen ártalmatlan műtéten esett ke­resztül, és emberi számítás szerint szó sem lehetett róla, hogy annak súlyos következ­ményei lennének. Makkegész­séges, nincs más baja, mint hogy valamit végzetesen félre­értett . . . Igaz, hogy valami­kor megbukott latinból. A SZERB "CSIPKERÓZSIKA" BELGRÁD—Egy kis szerb faluban Suma-ban Stanislav Markinkovichot a nép “Csip­­kerózsikának” nevezte, mert 12 évig nem volt hajlandó felkelni az ágyból. Annakide­jén apja megtiltotta, hogy el­vegye Mira nevű menyasz­­szonyát, avval a megokolás­sal, hogy nem tudja majd el­tartani feleségét. Mira meg­vetését fejezte ki Stanislav iránt, aki bosszúból ágyba fe­küdt és 12 évig fel sem kelt. De hirtelen megunva a fek­vést újra munkába állt. Vi­szont kijelentette, ha apja három hónap alatt nem talál neki feleséget, visszafekszik és fel sem kel haláláig. SZÁNVONÓ EBEK Északi-sarki kutyákat hasz­nálnak fel a svájci Jura-hegy­ségben, hogy szánkókon hord­ják széjjel a postát. Az ilyen módon történő postakézbesités persze nem mindennapos, és főleg ünnepnapokon veszik igénybe a kutyákat. Ilyen al­kalmakkor a leveleket külön postabélyegzővel látják el, a bélyeggyűjtők nagy örömére — irta a Die Tat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom