Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-27 / 30. szám

R oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, July 27, 1972 HALÁLOS BOSSZÚT ÁLLT A SZÍNÉSZNŐ A HÁROM FÉRFIN, AKI ERŐSZAKOT KÖVETETT EL RAFTA Az elmúlt május 17-ikén, délután 3 órakor, Manilában (Fülöp Szigetek) az Állami Fegyintézetben, három férfit k ivégeztek a villamosszékben. A három férfit bűnösnek ta­lálták abban, hogy egy is­mert, fiatal és nagyon szép filipino színésznőt, Maggie de la Rivat elrabolták és erősza­kot követtek el rajta. A hár rom férfi neve: Jaime Jose, 27 éves, Basilio Pineda, 25 éves és Edgardo Aquini, 31 esztendős. A negyedik férfi megelőzte a halálbüntetést: börtönében hajápoló szert ivott, amelybe előzőleg nagy­mennyiségű barbiturate or­vosságot kevert. E'z volt a 27 éves Rogelio Canial. A történet, amint a rend­őrségi jegyzőkönyvekből és a bírósági tárgyalás adataiból kibontakozik, a következő volt: 1967 junius 26-odikán, az akkor 24 esztendős Maggie de Ja Riva az egyik manilai te­levíziós stúdióban videotape felvételt készített. Autója kinn állott közben a stúdió parkolóhelyén. A cikkünk elején említett 4 fiatal férfi akkor már évek óta foglalkozott azzal, hogy fiatal színésznőket rabolt el és követett el rajtuk erősza­kot. Az áldozatok egyike sem mert feljelentést tenni a rendőrségen, mert attól tar­tott, hogy ez a karrierje véé­­gét jelentené, ezenkívül, el­rablói megfenyegették: életé­vel lakói a rendőrségi felje­lentésért. A 4 tagú banda ezen az éjszakán, Maggie de la Riva ismert autóját megpillantva a stúdió parkolóhelyén, úgy döntött, hogy ezúttal a szép Maggie lesz az áldozat. Mire a stúdióban a felvétel befejeződött, hajnal lett. — Maggie beült autójába, szo­balányával együtt és haza ákart hajtani bérelt külvá­rosi otthonába, ahol özvegy édesanyjával és nővérével la­kott. A négy férfi követte autó­ján Maggie kocsiját és nem­sokkal hazaérkezése előtt, keresztezte útját. A férfiak saját autójukba kényszeritet­­ték a színésznőt, a szobalányt pedig halállal fenyegették, ha bárkinek említi a tör­ténteket. A négy férfi ezután Manila rnásik - külvárosába, Pásayba vitte Maggiet. A dolog iróniá­ja az, hogy Pasay rendőrfő­nöke az egyik emberrabló, Basilio Pineda, édesapja volt. Pasayban az emberrablók egy motelbe vitték Maggiet, aki a bírósági tárgyaláson eze­ket vallotta: — Elrablóim két óra hosz­­szat tartottak a motelben, ez­alatt mindegyikük több ízben is erőszakot követett el raj­tam és azonkívül egyéb meg­alázó cselekedetekre is kény­­szeritettek. (A bíróság elte­kintett a “megalázó cseleke­detek” részletezésétől. — Szerk.) Két óra elmúltával a négy férfi egy útkereszteződéshez vitte Maggiet és magára hagyta, előbb azonban meg­fenyegette: megölik, ha bár­kinek is szól a történtekről. Maggie taxin ment haza és otthon nyomban elmondotta a történteket édesanyjának és nővérének. Végülis úgy határoztak, hogy függetlenül az elrablók fenyegetéseitől és függetlenül attól, hogy ezál­tal Maggie karrierje szenved, hatósági védelmet kérnek. Maggie azonban nem a rendőrséghez, hanem közvet­lenül Marcos elnökhöz for­dult. Az elnök nyomban el­rendelte a 4 férfi letartózta­tását. (Maggie megnevezte elrablóit.) Maggiet, édesany­ját és nővérét egy vidéki bir­tokon, a filipino hadsereg különleges védelme alá he­lyezte. A vizsgálat során — állító­lag — kiderült, hogy az em­berrablók korábban már ösz­­szesen 65 színésznővel és éne­kesnővel cselekedtek meg — ugyanazt, amit Maggieval tettek, nem egy esetben na­pokig tartották fogságukban az elrabolt nőt. Maggie esetének nyilvá­nossága óriási lett a filipino polgárok között: a csinos, fia­tal színésznőből valóságos nemzeti hős vált, aki fel mer­te jelenteni elrablóit, nem tö­rődve a nyilvánossággal és nem törődve az esetlegas bosszúval és azzal sem, hogy egyik elrablójának édesapja rendőrparancsnok, a másik nak pedig egy ismert orvos az apja. Maggie egyideig nem sze­repelt sem színpadon, sem a televízión és egy in terv ju al­kalmával kijelentette: — A bírósági eljárás jogi költségei olyan magasak, hogy mindehhez aligha lesz elegendő pénzem. Ezután valósággal Ömlői­tek a pénzadományok Mag­­giehez, többek között a leg­kiválóbb professzionista ko­sárlabda együttesek játszot­tak különmérkőzéseket és a jövedelmet teljes egészében Maggienak ajándék ózták, hogy perét tovább folytat­hassa. A bírósági tárgyalásra 1967 júliusában került sor, a biró egy Lourdes San Diego nevű, 57 éves bírónő volt, akinek 7 gyermeke és 9 uno­kája van. A vádlottak közül hárman kezdetben azt állították, hogy egyedül Fineda követte el az erőszakot, ők “csak jelen vol­tak”. Később megváltoztat­ták vallomásukat és azt állí­tották, hogy Maggie önként ment velük autójukban s haj­landó volt arra, hogy 1000 pesoért (körülbelül 250 dol­lár) fátyoltánccal szórakoz­tassa őket. Ezt az állítást a bíróság azonban nem vette figyelembe és a bírónő mind­egyik vádlottat halálra Ítél­te. Amikor a bírói döntést meghallotta, Maggie sírva fakadt és ezeket mondotta: —A bírói döntés az igaz­ságszolgáltatás diadala és sa­ját becsületem védelme és igazolása. Remélem, az Ítélet elrettenti majd a szex-mániá­­kusoikat. A halálos ítélet kihirdeté­se után a 4 halálraítéltet át­szállították az Állami Fegy­intézet halálcelláiba. A Fülöp Szigeteken minden halálos Ítélet automatikusan a Leg­felsőbb Birósághoz kerül fe­lülvizsgálat céljából. Közben Marcos elnök ideig­lenesen felfüggesztette a ha­lálbüntetések végreha j tását, mert arra várt, hogy a tör­vényhozók eltöröljék, vagy megerősítsék a halálbüntetés jogosultságát az országban. A törvényhozók azonban nem törölték el a halálbün­tetést és a filipino Legfelsőbb Bíróság, végülis, 1971 febru­ár 6-odilkán hivatalosan is jó­váhagyta Maggie de la Riva elrablóinak halálbüntetését. Canial ellen, aki közben ön­gyilkosságot követett el a börtönben, minden eljárást “megszüntették”. A filipino Legfelsőbb Bíróság utasította az alsófoku bíróságot arra, hogy tűzze ki a kivégzés nap­ját Jose, Pineda és Aquino számára. Az alsófoku bíróság 1972 május 17-ikének délutánjára, 3 órára tűzte ki a kivégzések kezdetének időpontját. A halálraítéltek mindenek­előtt Marcos elnökhöz felleb­beztek és ezenkivül Maggiet is arra kérték levélben: kö­nyörüljön rajtuk, lépjen köz­be érdekükben, ne engedje őket meghalni. Maggie de La Riva felolvas­ta a levelet egy sajtóértekez­leten, majd a következőket mondotta: — Kegyelem? Könyörület? Volt-e ezeknek az emberek­nek a szivében könyörület, amikor a motelben térden csúsztam előttük és könyö­rögtem, hogy ne alázzanak meg? Marcos elnök kijelentette, hogy amennyiben Maggie de la Riva nem bocsát meg bán­talmazóinak, ő nem érzi ma­gát megbocsátásra feljogosí­tottnak. A halálraítélteket a kivég­zés előtti éjszaka, közvetle­nül éjfél előtt, már átszállí­tották abba az épületbe, — amelyben a villanyszék áll. A villany szék meglehetősen öreg és rozzant, a filipinok 1923-ban vásárolták az Egye­sült Államoktól. Hajnali 5 óra után egy ka­tolikus pap mondott misét a halálraítéltek lelkiüdvéért, majd imádkozott velük, az­után meglátogathatták őket a családtagok. Utolsó ebédj ükre rántott­csirkét, sültmalacot és eper­fagylaltot kértek, az ételt azonban érintetlenül hagy­ták. Először Jósén hajtották végre a halálos ítéletet. iFél­­három óra tájban kétszeres elájult. Valósággal vonszolni kellett a villanyszékhez. Fé­lig eszméletlen volt, amikor a szíjakat rákapcsolták. Négy óra után három perc­cel az utolsó kivégzett, Aqui­no is halott volt. Maggie de la Riva kommen­tárja. — A lidércnyomás végét­ért. Megkönnyebbültem, A kivégzések elégtételt és iga­zolást jelentettek számomra. Most majd uj életet kezdhe­tek. VILLAMHIREK HOLLYWOOD, Calif. — A népszerű “Sly and the Family Stone” nevű rock­­együttes több tagja, köztük vezetőjüket, Sylvester (Syl) Stewartot őrizetbe vették, mi­után lakásokban nagy menny i­­nyiségü kábítószert találtak a sheriff nyomozói. A Sly csoport népszerűségben ve fekszik a Rolling Stones-éval és hanglemezeiket milliós pél­dányokban vásárolja a fiatal­ság. • HUE', Dél-Vietnam — A United Press egyik haditudó­sítója azt irta tudósításában, hogy az egyik börtöntábor­ban a délvietnami katonai pa­rancsnok primitív tigris-ket­recekbe záratta az észak­vietnami hadifoglyokat, A tábort őrző katonák nem en­gedték meg az amerikai új­ságíróknak, hogy fényképe­két készítsen a ketrecbe zárt hadifoglyokról. • KANSAS CITY — Harry Truman volt elnököt hazaen­gedték a Kansas City Ré­­search kórházból, 14 napi ápolás után. A 84 éves Tru­­mant emésztési zavarok mi­att szállították be a kórház­ba. • BELGRÁD — A jugosz­láv bíróság Zvonomir Petri­­vevic népszerű kosárlabda játékost egyévi börtönre Ítél­te, mert szélsőséges amerikai horvát csoportokkal tartott kapcsolatot. Titoék csirájába akarják fojtani a horvátok szeparatista törekvéseit. Ál­lítólag Zágrábban napirenden vannak a razziák és a letar­tóztatások. John D. Ehrlichmann, Nixon elnök egyik legfőbb tanácsadója, háta- • rozott “nem”-mei válaszol az újságírók adóemelésre vonatkozó iker- - • désére. . ■ --

Next

/
Oldalképek
Tartalom