Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-27 / 30. szám
Thursday, .July 27, 1972 MAGYAR HÍRADÓ FÉK Fl DISZNOSAG Irta: SÁGI PÁL Azon a napon történt, amikor az Ágnes trópusi vihar legerősebb fokon dühöngött, végigszáguldott a keleti parton Pennsylvania, New York és még néhány állam fölött, vészes örvényében embereket, házakat, autókat sodort magával, hidakat döntött le, városokat változtatott tengerré és száznál több halott és kétmilliárd dollár kár maradt a nyomában. Azon az estén partyra voltam egy házban. Ott ültünk a televízió körül és néztük a döbbenetes képeket, hallgattuk a szivetszoritó riportokat a vihardulta, árvizsujtotta területekről. Mikor a televízió elhallgatott, elgondolkoztam egy kiesit a világ sorsáról, hogy mi emberek, akik ázzál büszkélkedünk, hogy szolgálatunkba állítjuk a természet erőit, voltaképpen milyen kicsinyek is vagyunk a természettel szemben. • Másodpercekig tartott csak, amig a gondolatsor végigfutott az agyamon és máris félcsattant a mellettem ülő hölgy hangja: — Az Időjárási Hivatalnak férfi az igazgatója! Ugye? De miért is kérdezem, hogy ugye, amikor biztos, hogy férfi. Biztos, egész biztos. * — Nem értem, miért fontos ez? — Miért, mert ez szemtelenség! Értelmetlenül néztem rá. Meglepetésemben csak dadogva tudtam kérdezni: — Mi ... mi ... mi a szemtelenség? — Még kérdezi? Hát hogy jön ahhoz az Időjárási hivatal, hogy a tornádóknak, ezeknek a gyilkos, pusztító, őrjöngő viharoknak női neveket adjon?! Ez férfidisznóság! Biztosan férfi az igazgatója ennek a hivatalnak. Biztosan az találta ki ezt a disznóságot! — Úgy van! Úgy van! — hangzott körben a többi nők felháborodott helyeslése. Szerencsére a háziasszony éppen hozta és körbekinálta a tortát, a vihar-témát a fogyókúratéma váltotta fel és igy nem kényszerültem arra, hogy megfontolás nélkül azonnal nyilvánítsak véleményt az Időjárási Hivatal problémájáról. őszintén megvallom, meg is feledkeztem a kérdésről, de aztán mégis eszembe jutott, mert olvastam a hivatalos jelentést arról, hogy az Időjárási Hivatal tudósai idén is teljesítették feladatukat, kiszámolták, honnan, mikor várható az Atlanti-óceán, Csendes-óceán és a Karibi-tenger felől az esetleges ciklonok, tornádók, hurrikánok, hogy ezzel is elősegítsék a védekezést. Nos, az Időjárási Hivatal teljesítette évi feladatát, de megfeledkezett vagy talán nem is vett tudomást a partyn résztvevő hölgyek panaszáról és bizony az idén is női neveket akasztott a dühöngő viharok nyakába. És még hozzá milyen szép neveket. Emlékszem egy ilyen sorozatra. Például a pajkosan hangzó Viki, a mélabusan költői Judith, a szerelmesen, forrón búgó Dolores, az előkelő Patrícia, a jégesillogásu Kirsten, az elegáns légkörét árasztó Lorraine, az égbolt kékjét idéző Ceila, a romantikusan szende Gretchen . . . nem is tudom, hány kalendáriumot kell végigböngészni, amig öszeszedik a sok nevet. Minthogy az Időjárási Hivatal igy emlékezetembe idézte a hölgyek felháborodását, gondoltam, most már én is állást foglalok a kérdésben. De precíz ember lévén nem cselekedtem hübelebalázs módjára, Előbb gondos kutatást folytattam. Mit tudtam meg? A viharoknak már évszázadok óta adnak nevet. Századokkal ezelőtt a szentekről . kapták nevüket aszerint, hogy melyik szent napja táján szoktak támadni. És noha az .egyház nem tiltakozott az ellen; hogy az akkori időjárás-tudósok jámbor szentekről kereszteljék el a dühös viharokat, később megváltoztatták a névadás rendszerét. Szentek helyett aszerint nevezték el a ciklonokat, hogy melyik szélességi és hosszúsági fok körül keletkeztek. Sokáig ezeket a számokat használták, de ez nem vált be, nagyon bonyolult volt, nem lehetett megjegyezni a sok számot. A szenteket és a földrajzi fokokat utóbb a női neveik követték. Megtudtam még azt is, hogy a hölgyeknek igazuk volt, amennyiben az Időjárási Hivatal vezetője valóban férfi, de azt már a legszorgalmasabb kutatással sem tudtam kideríteni, hogy vajon igazán férfidisznóság alapon osztogatják-e a viharoknak a női neveket. Gondolkoztam, latolgattam és végül bölcs megfontolással arra az elhatározásra jutottam, hogy mégsem foglalok állást a kérdésben. Óvatosságból inkább másra bízom a döntést. Meg is kérdeztem egy ismerősömet, egy férjet: — Mi a véleménye? Van-e valami alapja annak, hogy az Időjárási Hivatal nőkről nevezi el a viharokat? A válasz határozott volt és tömör: — Van! A nyilatkozó férj nevét természetesen szigorúan titokban tartom. FÉRFI SAROK: KOMPUTER Nemrég elváltam, mégpedig azért . . . Előbb azonban el szeretném mondani, hogy egyáltalán miért házasodtam meg. Természetesen szerelemből! Ez a régimódi, primitiv, teljesen tudománytalan módon történt: jöttem, láttam, szerelmes lettem. De sajnos, egy pillanatra sem gondoltam végig, hogy minden modern embernek előbb meg kell ismernie az e témával kapcsolatos szakirodalmat. Igen, nem tanulmányoztam, s nem gondoltam sem biológiai, sem pszichológiai ellentmondások lehetőségeire. A tudománytalan eljárásnak, ilyen életfontosságú kérdésben természetesen nemsokára következményei lettek. Egy hónap múlva megértettem, hogy feleségem egyes kérdései, például arról, hogy mire adtam ki a fizetésemet, lélektanilag nem egyeztethető össze az én elképzeléseimmel a függetlenségről és a szükségességről. Röviden, nemrég elváltam. No, de most mái’ remélem, megértik, hogy miért. Nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy a válóper után esküdöztem, ahogy ilyenkor szokás: soha újra meg nem nősülök! Azok, akik ismernek, bizonyíthatják, hogy engem kimondott családi érzelmek fütenek. Az élet család nélkül, egyszerűen elképzelhetetlen számomra. Másra esküdtem meg. Éppen a ellenkezőjére. Megesküdtem, hogy következő, végleges élettársamat kizárólag szigorúan tudományos alapon fogom kiválasztani, hiszen csakis ezzel lehet elkerülni az esetleges ellentmondásokat. Szorgalmasan tanulmányoztam tehát az idevonatkozó tudományos, népszerű és népszerütudományos irodalmat. És végül arra az elhatározásra jutottam, hogy elektronikus házasságközvetitő nélkül semmire sem lehet menni. Csak a komputer tudja valamennyi kívánságomat behatóan figyelembe véve a megfelelő feleségjelöltet megnevezni. Sajnos, az említett könyvek, amelyeket tanulmányoztam, csak elméletileg vázoltak fel ilyen házasságközvetitőt. Szerencsére a dolog mégsem alakult rosszul. Kollégáim szerkesztettek nekem egy ilyen tranzisztoros masinát, amely pillanatok alatt közölni tudja a számításba jövők családi nevét, utónevét és — ha nagyon megkérem —, akkor a -rímüket és a telefonszámukat is. És ha még könyörgöm is, egy fényképet is kidob a menyasszonyról, dedikálva. Valóban nagyszerű gép! Nem volt más teendőm, mint az, hogy lelkiismeretesen betápláltam a gépbe a lélektani, biológiai és intellektuális kívánságaimat; informáltam rokonszenvemről és ellenszenvemről, ami egyes filozófiai nézeteket, továbbá az alkoholtartalmu- és alkoholmentes italokat illeti. Mélységes bizalommal betápláltam a gépbe valamennyi jó tulajdonságomat és rossz szokásomat is. Végül egy ötöst vettem elő és bedobtam a gépbe. Nem bántam meg. Nagyszerűen teljesítette a feladatát. Alig telt bele egy másodperc, s máris kezemben volt mindaz, ami a boldogsághoz kell: név, utónév, cim, telefonszám és fénykép (dedikációval). Mégis, amikor az egészet egy kicsit közelebbről szemügyre vettem, aggodalmasan sóhajtottam fel. A készülék ugyanis számomra a volt feleségemet ajánlotta. Akitől, mint tudják, nemrég elváltam. A napokban tehát újra megnősültem. Másodszor. Volt első feleségemet vettem el. Ezúttal azonban házasságunk nem esetlegességen, hanem megtámadhatatlan tudományos alapon nyugszik. És ezért nagyon boldogok vagyunk. Már csaknem egy teljes hete. garabonciás _____________7, OLDAL IVÁNIZOLTÁN: Farkasok dáridóján Volt egy unokám kócból szöszből és fűrészelt és mormogott vele űztem el tüszős lobomot ha néha lázasan feküdtem s torkomra uj kötés került. Hűséges mormor! . . . s ő csak üR fejét forgatva és fűrészelt s leste csukódó szemeim. Álmom az ablakon túl a hegyeket az erdőket kószálta s az égbenyult fenyők alatt egybeolvasztott a gyantaszag favágónkkal, aki a kését tövig mártotta farkasokba mert “élni kell” az élőknek sora. És megrebbentek szemeim. Anyám a szomszéd iskolából szünetben percre hazajött s mert látta javulásom már intett “holnap lecke lesz csak jól beüikarózzál”. És én kitörve szóltam “ó hol voltál?” “Tudod jól — hogy dolgozni kell mackód is lám fűrészel” És én gyermekésszel kezét ragadtam “mondd igaz ez igy hogy minden ember dolgozik és ha igen, a pityköves tornácon azt a bácsit én miért nem látom soha hogy kést fenne, csak mosolyog”. Mackóm s anyám is fejcsóválva botránkozott “Ne űzzél lázas álmokat”. Volt egy mackóm kócból szöszből és fűrészelt és mormogott . . . s az andalító mormogásra hogy akkor szivem nem füllt mondulámba ma is bánom mert csak mese — hatalmi helycsere — a kétkezi munka dicsérete s mig hull az eszmékből a lényeg farkasok dáridóján gazdát cserélnek mosolyok — kések — népek!