Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-28 / 52. szám
4. oldal LONDONI RIPORT: Aki hii az elveihez... ha ismét távolmarad az uj tárgyalástól — százezerre emelkedhet. A Lucas-vállalat 26-ezer munkása úgy döntött, hogy sztrájkba lép, ha a szakszervezeten bevasalják a hatalmas bírságot. Sőt, mivel a 16 gyárnak nemzetközi kapcsolatai és külföldi részlegei vannak, kiterjesztik a sztrájkot más országokra is. Az Ipari Törvényszék nem engedhet, mert presztízse forog kockán. A szakszervezet sem engedhet, a 26-ezer munkás sem engedhet és természetesen James Goad sem. Chaplini történet, módosult befejezéssel. Korunkban ugyanis a chaplini kalandok úgy végződnek, hogy — Chaplin győz. Vándor Péter Spagetti és makaróni alkonya Argentína és Washington vitáját a légiutazás szenvedi Marlene Dietrich, az örökzöld szinésznő királynő, első televízió műsorát január 13-án láthatjuk a CBS képernyőin. Marlene Dietrich egy sajtókonferencián elmondta, hogy mégegyszer nem ismételné meg a műsort, bár a televízió gyönyörű azoknak, akik magánosak vagy betegek. Marlene megmarad az élő show-k mellett. Mr. James Goad neve ezekben a napokiban le nem kerül az angol újságok első oldaláról. Kicsoda James Goad? A kérdés nem indokolatlan, minthogy egy héttel ezelőtt a Wattisham nevű Isten háta mögötti kis faluban lakó ötvenkét esztendős munkásnak, a Diesel-szivattyúkat gyártó CAV-üzem minőségi ellenőrének nevét senki sem hallotta. Annál többet hallani manapság. Interjuolják rádióiban, televízióban, újságok számára, miniszterek hivatkoznak rá, az Ipari Törvényszék citálja az ügyét, munkások ezrei, sőt már-már tízezrei röpgyüléseken emlegetik, a legnagyobb angol szakszervezet: a Műszaki Dolgozók Uniója viszontagságos küzdelmbe keveredett miatta és a Lucasvállalat 16 gyártelepe (amelyek közé tartozik a már említett CAV, diesel üzemanyag-fecskendező szivattyúkat gyártó üzem is) valószínűleg tétlenségre kényszerül 26-ezer munkásának kilátásba helyezett sztrájkja miatt. S mindennek az országos viharnak középpontjában az alacsony, félszeg, félénk Mr, Goad áll. Annakidején Chaplin pompás filmet kerekített volna belőle, mert sem Mr. Goad, sem ügyének körülményei nem nélkülöznek bizonyos chaplini jellegzetességeket. A bonyodalmak 1967-ig nyúlnak vissza, amikor a CAV- gyár 1300 munkása valamilyen munkaügyi vita miati egynapos, nem-hivatalos sztrájkba lépett. James Goad az elvek embere. A sztrájkol a szakszervezet nem tekintette és nem fogadta el hivatalosnak, Goad a szakszervezet tagja volt, tehát ő a maga részéről nem sztrájkolt, hanem bement a gyárba dolgozni. A munkások ezt rossznéven vették tőle, de sajátosmódon még a szakszervei is, amely nem-hivatalos sztrájkok alkalmával seír BUENOS AIRES — Az Egyesült Államok és Argentína között kialakult vita sokezer utas valamint a cargo és posta közlekedés ünnepi terveit borította fel. A harc résztvevői, argentin oldalról az Aerolines Argentinas argentin állami légitársaság és amerikai oldalról a Braniff International és a Pan American World Airways légitársaságok. A vita múlt évben kezdődött. Az argentin katonai junta a Braniff légijáratait heti 9-ről, heti 3-ra csökkentette, a Pan, American légi járatait pedig heti 8-ról heti 6-ra szabta meg. Az argentin kormány úgy vélekedett, hogy az Egyesült Államok légiszállitói a heti 4,088 quota felett szállítottak utasokat, ami hátrányosan érintette a hazai Aerolinas Argentinas üzleti tevékenységét. Az amerikai polgári légügyi igazgatóság hasonló módon válaszolt. Az Aerolinas Argentina Amerikába irányuló légi járatait heti 14-ről heti 9-ben szabta meg. Mivel Buenos Aires Dél- Amerika légügyi központja az argentin kormány úgy gondolta, hogy az amerikai légitársaságok működésének korlátozásával, az Aerolinas Argentinas dél-amerikai üzletét lendíthetné fel. Tévedtek. Most mindketten a vita levét isszák. Az amerikai és az argentin légitársaság sokat veszített a korlátozott légiközlekedésiből. A szomorú tény az, hogy az Aerolinas Argentinas üzleti stagnálásának nem az amerikai légitársaságok az okai. Számos légügyi szakértő szerint 3 dologban kell keresni az argentin légitársaság üzleti stagnálásának okait. Az első, az argentin légitársaság nem szolgál annyi várost, mint amerikai versenytársaik. Második, az Aerolinas Argentinas alkalmazottainak mindössze 8 százaléka foglalkozik üzletszerzéssel és reklámozással, mig ellenfeleik alkalmazottainak mintegy egyharmada ezen a téren dolgozik. Harmadszor, de nem utolsósorban az Aerolinas Argentinas rendszere szerint, a kormányalkalmazottak és a katonák rendkívül olcsón, vagy majdnem ingyen utazhatnak a hazai argentin légitársaság járatain. Ez sokszor azt idézte elő, hogy fizető utasokat a légitársaság egyszerűen levett a gépről, nem kevés esetben éppen nagy ünnepek előtt. kedveli a sztrájk-törőkét. A szakszervezet azt ajánlotta neki, hogy egynapos bérét kínálja föl jótékony célra és abban az esetben “minden meg van bocsátva.” James Goad azonban nem fogadta meg a tanácsot. Bérének felajánlása meghátrálást jelentett volna, arra pedig ő sohasem volt hajlandó. Ez aztán a szakszervezettel való konfliktushoz vezetett és körülményes módon azt eredményezte, hogy Goad elvesztitette szakszervezeti tagságát. Belépett tehát egy másik szakszervezetbe, amely szintén képviselője volt a munkások egy részlegének: a Szállítómunkások uniója. Újabb egynapos sztrájk következett, melyben James Goad megint csak nem vett részt. Újabb konfliktus munkásokkal és a szakszervez e 11 e 1, amelyből James Goad ezúttal kilépett. Röviddel később azonban felvételre jelentkezett az első szakszervezetbe, a Műszaki Dolgozókéba, amely valamilyen adminisztratív tévedés folytán fölvette ugyan, de hamarosan rájött a tévedésre és törölte a tagok sorából. Ekkor James Goad az Ipari Törvényszékhez fordult panaszával — a szakszervezetből való kiebrudalást gyanis jogtalannak találta. Az Ipari Törvényszék megidézte a Műszaki Dolgozók szakszervezetének képviselőit. A Műszaki Dolgozók szakszervezete azonban nem ismeri el az Ipari Törvényszéket és nem jelent meg a tárgyaláson, mire az Ipari Törvényszék ötezer fontsterling birságra Ítélte a szakszervezetet és uj tárgyalást tűzött ki. A CAV-gyár munkásai ekkor a szakszervezettel való szolidaritásuk demonstrálására úgy döntöttek, hogy nem hajlandók együtt dolgozni James Goaddal. Vagy James Goad megy, vagy ők 1300-an mennek. A gyárnak azonban nem volt jogalapja arra, hogy elbocsássa James Goad-ot, de a sztrájktól is rettegett. Megállapodott tehát Goaddal abban, hogy folyósítja ugyan heti fizetését, de ne jöjjön be dolgozni.Goad ebbe beleegyezett. Közben elérkezett az uj tárgyalás ideje és a szakszervezet ezen sem jelent meg, mivel változatlanul nem ismeri el az Ipari Törvényszék illetékességét a kérdésben. Az Ipari Törvényszék most már ötvenezer fontsterling birságra Ítélte a szakszervezetet, és uj tárgyalást tűzött ki. Pillanatnyilag következőképpen áll a heizet: James Goad azt mondja, hogy ő hajlandó kilépni a gyár alkalmazásából, ha megkapja azt az összeget, amit nyugdíjazásának idejéig keresett volna, ha a gyárban marad. Kiszámította, hogy ez harmincezer fontsterling. A szakszervezet nem fizeti meg az ötvenezer fontsterling bírságot, ami — MILANO — A pastasciutta és társai nehezen emészthetők, vitamintartalmuk elenyésző, legfeljebb annak kedveznék, aki hízni akar. Márpedig az olaszok — nők és férfiak egyaránt — sokkal inkább szabadulni szeretnének a fölösleges kilóktól, semmint gyarapodni. Ha pedig valamely családfő netán háborogna a megszokott makaróni vagy spagetti elmaradása miatt, élete párja nyomban kész az érvekkel: a hízás növeli a szívinfarktus veszélyét, petyhüdtté, betegségre hajlamosabbá teszi a teremtés koronáját. Sokkal több hús, sajt és főzelékféle fogy a nagyarányú kampány meghirdetése óta, mint korábban. Igaz, a tésztafélék jóval olcsóbbak, mint az utóbbiak. Csakhogy az egészséges élet megéri a többletkiadást — vélekednek az olasz háziasszonyok. A tésztagyárosok viszont növekvőaggodalommal figyelik az izlésváltozások számukra rendkívül előnytelen következményeit: a múlt évben forgalmuk negyedével csőikként, s az idei rendelések még nagyobb visszaesésről tanúskodnak. Ezúttal a reklám sem segít: szépségideál a karcsú és szigorúan diétázó, fiatalságát igy megőrző nő és férfi, aki egykori spagettikészitő tudományát sültek és saláták receptjeivel frissíti fel. Olyannyira, hogy a tésztagyárak is belátták: igazodniuk kell a korszellemhez. Eddig 187 féle különböző spagettit, makarónit és egyéb lisztes árut készítettek. Most legnagyobb slágerük a könnyű kétszersült. Ami a boltokban már nem kelendő, a ristorantékban, hosteriákban és osteriákban egyelőre változatlan népszerűségnek örvend. Az Itáliába látogató sok millió külföldi egyelőre hűséges az olasz konyha hagyományos különlegességeihez . . .