Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-14 / 50. szám
14. oldal ANYÁM EMLÉKERE Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Nyolc éve, hogy édesapám meghalt Magyarországon és szegény anyám teljesen magára maradt. Hetvenkilenc éves volt akkor. Elhatároztam, hogy idehozatom és megpróbálom boldoggá tenni itt Amerikában, kárpótolva őt azokért a szenvedésekért, melyeken a múltban átesett. Akadtak egyesek, akik igyekeztek lebeszélni erről, mondván, hogy csekély jövedelmem fedezi az én kiadásaimat, de semmiesetre se Dohnányiné elég arra, hogy egy beteges Zachár Ilona öreg asszonyt a nyakamba vegyek. Idéztem nekik az ötödik Parancsolatot, mire azt válaszolták, hogy Isten csak azt rendelte el, hogy tiszteljük szüleinket, de nem azt, hogy mindent feláldozzunk érettük. Ezek azonban elfelejtették, hogy Isten szeretetet is hirdetett és mindenekfelett részvétet és főképpen azt, hogy másokon segítsünk, ne csak magunkon. Krisztus nem uralkodni, de szolgálni jött erre a földre és virágok, az állatok. Mikor a Princi kutya a házunkhoz került a sintérházból, teljes lett a boldogsága. Annyit segített nekem a kutyaidomitásban, hogy alig vettem észre a nehézségeket. Majd amikor egymásután öt hajléktalan kutyát befogadtunk, oly boldog volt velük, hogy már semmi másra sem vágyott. A jó Isten éppen idejében adta nekünk ezeket a kutyákat, mert szegényke két évvel ezelőtt betegeskedni kezdett. Bél bántalmak gyötörték. Az orvos kigyógyitotta egy-egy hurutból, de az mindig visszatért, igy rettenetesen szigorú diétán kellett élnie. Ez elszomorította, mert le kellett mondania a jó zsíros magyar ételekről és nehezen fanyalodott rá a könnyebb amerikai kosztra. Most már alig jártunk ki valahová ennek következtében a barátok is egyre inkább elmaradtak. Mivel unták egy beteges öregasszony fecsegését, inkább nem jöttek. Pedig szegény anyám sohase kesergett, sohase panaszkodott. Mindig vidám volt, mosolygott és köszönte Istennek, hogy ilyen boldog otthona van, hogy a lányánál lehet és hogy vele lehetnek a kutyák is, melyek rajonganak érte. Az egyik farkaskutyára támaszkodva sétálgatott a kertben és valahányszor kint üldögélt, valamennyi kutya ott ült körülötte, őrizte őt, de vigyázva hogy útjában ne legyenek és ne alkalmatlankodjanak. Eiz az esztendő szomorúan kezdődött, mert anyám, bélbántalmai egyre súlyosabbakká váltak. Voltak napok, amikor jól ment minden, de ő rohamosan fogyott, már majdnem csont és bőr lett, hányt és fájdalmai voltak, úgyhogy kénytelen voltam a kórházba vitetni őt a mentőkkel, ahol megállapították, hogy egy régi tumor kellemetlenkedik és ez az oka a bántalmaknák.. Azt is megmondta, hogy noha pillanatnyi segítséget nyújtottak neki, csak napjai vannak hátra. A jó Isten azonban csodát tett és hónapokkal meghosszabbította az életét. Anyám hazatért teljesen egészségesen — vagy legalábbis igy érezte magát. Egy darabig jól ment minden. Még bevásárolni is eljárt, élvezhette az életet. Akkor aztán egy napon vérzések léptek fel, Oly irtózatosak, hogy vértócsákban állt. Elállitottuk a vérzést, de az újra és újra fellépett. Aztán december elsején hidegrázás és száznégy fokos láz lépett fel. Elvittem a kórházba, ahol mindent megpróbáltak, de ezúttal nem volt sikerük. Előbb sirt, hogy haza akar jönni, aztán elcsendesedett és elaludt örökre. “Elment” — mondta az orvos. Felment az Ur. Jézushoz. igy a legigazabb módon akkor követjük őt, ha felvesszük a keresztünket, mely nekünk rendeltetett és öt szolgáljuk. Isten nemcsak megsegített vállalkozásomban, de azt ezerszeres áldással koronázta. Szegény anyám magányos hajlékomat újra otthonná varázsolta. Egy darab Magyarországot hozott magával ide. Attól se kellett félnem, hogy honvágya lesz. Igaz, állandóan visszaemlékezett a régi időkre, régi barátokra, de ugyanakkor kimondhatatlanul hálás és elégedett volt mindazért, amit Amerika tudott neki nyújtani. Nagyon szerette a Szabadságot és az Amerikai Magyar Világot. Folyton olvasgatta és ő olvasott fel nekem részleteket belőle. Cikkeimet nagy hozzáértéssel birálgatta, amelyért hálás voltam. Egészséges volt, — szinte erősebb nálam, és még ő segített nekem, ő ápolt. Ami legszebbé tette a kettőnk viszonyát, az volt, hotgy tökéletesen eggyé lettünk — mondhatnám, eggyé lettünk Krisztusban. Anyám mindig vallásos, istenhivő volt, de hogy Krisztus szolgálata valóban mit jelent, azt itt tanulta meg. Mennyire rajongott az imaköri öszszej öve tel ekért, amíg azok csak lehetségesek voltak számára. Mennyire várta a vasárnapot, hogy meghallgathassa televízión a szentbeszédeket, és noha élig értett egy-egy szót, mégis ott ült órákig áhítattal, sokszor könnyei folytak, ha az Ur Jézust emlegették. Minden érdekelte. Az emberek, a madarak, a HETI NAPTÁR f DECEMBER ij 17— Vasárnap: Lázár ! • 18— Hétfő: Viola i| 19— Kedd: Ibolya ;! 20— Szerda: Ede <; 21— Csütörtök: Tamás !• 22— Péntek: Franciska j! 23— Szombat: Viktória <• KŐNYVSAROK: TAKARÓ GÉZA KÖNYVE: "HAGYATÉK ES ÖRÖKSÉGEK" Irta: RAVASZ LÁSZLÓ REF. PÜSPÖK Legjobb amerikai-magyar könyv. Ebben lehet összefoglalni a jelentőségét. Egy ember egy életen keresztül három kultúrát ismer meg személyes tapasztalatok alapján. A régit, a magyart, a magyarral együtt az európait, az újat, az amerikait és ebbe beleilleszti egy világkultúrának a különböző benyomásait, amelyeket ő személyes tapasztalatokból ismer. Most felteszem a kérdést: ki az ma Amerikában, Európában —, nem is beszélve a harmadik világról —, kinek ne lenne szüksége ezekre a benyomásokra? Ki van még, aki saját tapasztalásából tudja, hogy mi van itt Magyarországon, Európában, mi van Amerikában és mi van a világ többi államaiban ? Hiszen Takaró Géza kétszer volt Moszkvában — Takaró Géza kétszer volt a Szentföldön. Erről beszél könnyedén, ékesen, egyszerűen. Most már azt is meg kell mondanunk, hogy ha valaki ilyen óriási munkára vállalkozik, annak különös alkotónak kell lennie. Nagyon gyorsan kell tájékozódnia a tapasztalati anyag felett. Mindegy, hogy 2,vagy 5 ezer éves eseményekről beszél, közvetlenül, mint a saját maga élményeiről kell róla szólnia. Takaró Géza úgy ahogy van, ahogy Isten kegyelme megteremtette, itt áll előttünk ebben a könyvben, önmagáról adva vallomást. Ha most a könyv tartalmáról beszélünk, érdekes dolog az, hogy az ókorral Takaró Géza — görög műveltsége révén — van a legnagyobb kapcsolatban. A görög tragédiának olyan élvezője, olyan látója volt, mintha előtte játszottak volna Epidaurus és és Euripidések. Azután érdekes dolog a könyv bibliai alapja. A biblai alapok a héber műveltségre utalnak és aki ezt ismeri, annak ismernie kell a Közel-Kelet legkülönb, legérdekesebb, legtöbb benyomást keltő népét — a zsidóságot. Ez csak azt jelenti, hogy emberi műveletek nem tartoznak egy népnek a specialitása közé — nem azért ilyen nép izrael, mert erre született, hanem azért ilyen, mert ilyenné lett. Az élet alakította igy és akit az élet igy alakit, ha fogékony vele szemben, szintén ide jut. Azután egy nagy fejezet benne a magyar múlt, a hit világa. Ezek a dolgok rendesen személyiségekben állanak előttünk. Nem szellemi áramlatokat nyomoz, mint egy német filozófus, élő személyeket lát, azokat Írja le, azoknak a magaviseletéből lesi el a legkonkrétabb, legbiztosabb, legjobb információkat. Takaró Géza életére mély benyomást tett szolgálata. Az a szolgálat, amit az első világháború befejezése után a boszuállás sorrendjében kellett neki meglátnia. Gondolok Cserni József kivégzésére. Egy éjszaka volt beszélgetés számára fenntartva, Ezalatt az éjszaka alatt olyan dolgokról volt szó, s a beszélgetést Takaró Géza úgy tudta vezetni, hogy hajnaloson, kivégzés előtt Takaró Géza úrvacsorát vett Cserni Józseffel és ő kibékülve ment át a másik világba. Ez nagyon mély benyomást tett Takaró Gézára és körülötte kezdett kialakulni az emberek utolsó szava, utolsó magaviseleté. Az utolsó szavak feljegyzőjévé vált. Összegyűjtötte minden jelentős embernek utol(Folyt, a 15. oldalon) Heti fohász Urunk, hozzád emeljük fel kezeinket, hogy a hit győzelmes harcát megharcoljuk. Tudjuk ebben való mulasztásainkat, bűneinket, s kérünk, adj társakat nékünk, akik segítségünkre vannak akkor, ha meghalandunk. Add, hogy jobban szeressünk ezentúl, karjaidra helyezzük életünket, hogy onnan soha el ne szakadjunk, sőt inkább megújuljunk orcád csodálatos fényében. Békesség és nyugalom csak tenálad van! Add Urunk önmagadat háborgó szivünknek. Ámen,
