Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-14 / 50. szám

18. óddal MONDATOK (NAPLÓMBÓL) Irta: FLÓRIÁN TIBOR Színek és tájak Mindig éreztem magamban azt a képességet, hogy környezetem színeit magamra öltsem. Az embereket szokásaikkal, kéz­mozdulataikkal, szavaikkal ép­pen úgy, mint a tájakat, rövi­­debb-hosszabb idő után magam­ba szívtam. Megfordítva soha­sem történt, s igy nem kellett félnem attól, hogy elveszítem bennük önmagamat. És most itt ülök színekkel megrakottan, s arra gondolok, micsoda óriás fog egyszer — mint palettát — kezében magasra tartani, mielőtt festeni kezdene? Versenyt a madarakkal Boldogan tudnék ülni s hallgatva nézném ezt a tájat, ha tudnám, hogy mások is képesek el­képzelni ezt a boldogságot. De addig, mig sokan meg sem tudják érteni mi örömet találhatok ezekben a fákban és sziklákban, s arcomba bá­mulnak bután, ha a patakra mosolygot és ver­senyt szeretnék fütyülni a madarakkal, szállni és sivitani a szelekkel. Addig, mig föl nem tud­ják fogni, hogy mindig felszabadulásom ünnepét ülöm a természet templomában, hogyan is lehet­nék boldog? Élni, határtalanul Érezted azt a feszültséget, amit az élet végte­len lehetősége ad? Elutazol valahova, egy emlé­ket vásárolsz, megölelsz valakit, és ugyanakkor, amikor ezt teszed, hirtelen eszedbe jut, hogy egy szebb tájék, ahova utazhattál volna, egy más emlék, amelyben jobban gyönyörködhettél volna, SZÉKELY LAJOS: EMLÉK Miért dalol a déli kék az égen, Miért ragyog az őszben régi nyár. Ki szólt felém a hóra váró réten, A sárgalombú sűrűben ki vár? Sugárkéve zuhant át a lombon Rőt avarra hintve bíborát, Még tavaszról ismert röpke szellő Simítja végig a hegy oldalát. Borzongva éledt pillanatra-újra Szivárványszín harmatcsepp alatt Röpke-könnyű, vidám dalra gyújtva A régi emlék máris elszaladt. éppen most, ebben a pillanatban, mikor ezt a lányt karjaidban tartod, és az örömöd hirtelen fájdalommá válik, hog miért nem lehetsz min­denütt és mindenkié? Miért nem egyesülhetsz a világgal, hogy éljed életét? Egy lenni a vízzel, mely fáikat ölel körül és átfut diadalmasan a me­zőn. Egy lenni a széllel és vágtatni határtalanul, ég és föld között, hegyek fölött, tengerek fölött és elülni csendben egy tölgylevélen ... De a törvény fogva tart önmagadban és han­gyaként futsz ki társaid után. Ó, hogyan is ér­hetnéd el igy az élet hegyét, ahonnan már többé nem látszik a halál. Én úgy éltem, hogy mindig fölkészülten vár­tam a váratlan bekövetkezésére. Olyasmire, ami megváltoztatja az életem, megváltoztatja annyi-CSALÁDI SAROK: FIATAL HÁZASPÁROK TÁRSASELETE A kapcsolatok, amelyeket a 30 év körüli házas­pár az ismerősöknek nevezett személyekkel fenn­tart, más jellegűek ma, mint tiz vagy húsz évvel ezelőtt. Ha meg akarjuk vizsgálni egy mai házaspár társaséletét, először is azt kell szemügyre ven­nünk: milyen tényezők határozzák meg, hogy ép­pen ezek az ismerősök és nem mások. A költözködés, az egyik városból a másikba költözés ma gyakoribb, mint 10—15 évvel ezelőtt és ez fényt vet a szomszédi viszony egész bonyo­lult kérdésére. Manapság általános jelszó az “uj ismerősöket kell szerezni”. A lakásépítkezés vál­tozásai, a társadalmi helyzet, az ideológiai néze­tek és a szabadidő-eltöltés vonásai magukkal hoz­zák a baráti kör megváltoztatásának szükséges­ségét és egyben leplezik azt a tényt, mennyire külső kényszer az a törekvés, hogy “ne csonto­sodjunk be saját ügyeink és ismerőseink körébe”. Érdekes kutatásokat folytatak a szociológusok a modern lakótelepek lakói között. Itt él a legtöbb fiatal házaspár. A lakók 'közötti kapcsolatokat mutató sémákból sok mindent ki lehet olvasni a társas kapcsolatok intenzitására és a barátság különböző fajtáinak elkülönülésére. A mai embernek külön vannak foglalkozási, szünidei, szomszédi és hagyományos, még a gye­rekkorból származó ismeretségei. A fiatal házaspárok különböző barátságokat tartanak fenn, attól függően, hogy azokban a szomszédság, a szabad választás, a hagyomány vagy az alkalmi körülmények a döntő tényezők. Hagyományosnak, vagy a körülményektől meg­határozottnak nevezzük az olyan ismeretségeket, melyeket mindkét házastárs elfogad, de amelyek egyiküik gyerekkorából, tanulóéveiből vagy kato­nakorából erednek. Rendszerint azt mondják — és nem alaptalanul —, hogy az ilyen barátságok megszakadnak, mihelyt az egyik fél elköltözik, ra, hogy csak halvány emléke marad bennem a mostani arcoknak, tájaknak, dolgoknak, az egész életnek, melyet csak azért szerettem, mert vala­mi csodálatosra, mindentől különbözőre vártam. És amig vártam rá, Rád gondoltam Isten, ki tu­dod sorsomat. Egy jó költő Szomorú kritika, ha egy magyarul iró költőre ezt mondják: jó költő és nem mondják igy soha: magyar költő. . . . Barátom, te költő vagy, költők között is a legelső, de mit ér szememben minden tehetséged, ha nem mondhatom rólad: magyar költő. Neked a magyar nyelv csak ragyogó eszköz volt, gyönyörű játék, mit kezedbe adott a sors. És te dolgoztál vele, játszottál vele, akár a gyer­mek, anélkül, hogy megérezted volna egyszer is életét. Költő voltál, s bármilyen különösen hang­zik, csak a felületén maradtál a nyelvnek. Te min­dern! nap éltél vele, de a nyelv, a magyar nyelv nem élt soha benned. Nem őt akartad kifejezni, hanem csak önmagadat. Ezért mindig csak vélet­lennek hittem, hogy magyarul szólsz és egy csöp­pet sem csodálkoztam volna, ha egy napon hin­du szavakat mormolva lépsz elém. de egyes esetekben tovább tartanak, bár a kap­csolat ritkábbá válik. Az ilyen barátságok emlék­poggyásszá alakulnak át, vagy születésnapi üd­vözletek küldésévé gyérülnek. A szomszédi kapcsolatok attól függenek, mi­lyen mértékben tudja megőrizni a házaspár kap­csolatának meghitt jellegét. A házaspár olykor annyira belefárad egymásba, hogy már nem ké­pesek kettesben nézni a televíziót, vagy saját dol­gaikról beszélgetni. A gyors barátkozás a szom-, szádokkal: menekülés a magány elől, a házasélet megunt bensőségessége elől, amelyben már el­fogytak a szavak és végétért a kölcsönös megér­tés. Az ilyen menekülésnek jó formája a közös TV-nézés, közös vasárnapi ebéd, színház- és mo­zilátogatás a szomszédokkal. Másik felosztás: munkahelyi és szabadidős is­meretség. Sok 30—40 év körüli házaspár kijelen­ti, ritkán fordul elő, hogy munkatársaikkal egy­ben szabadidejüket is együtt töltenék, együtt utaznának nyaralni. Úgy tűnik, a szünidei társaság kiválasztása és a vele való kapcsolat további fenntartása egé­szen más elvek alapján történik, mint a munka­helyi barátságok fenntartása. Ez kétségkívül azért van, mert a nyaralási körülmények— kem­pingezés, horgászás ,stb. — sokkal kedvezőbbek a házaspárok kölcsönös kapcsolatára nézve. Szín­házba, moziba vagy operába szabadsága idején csak akkor megy az ember, ha néhány házaspár együtt határozza el ezt a programot. Megjegy­zendő, hogy a gépkocsi ebben az esetben nemcsak ják, hanem növeli a házaspárok közötti kapcso­lat lehetőségeit, mivel a közös kirándulás és uha­nem elszigetelő tényező, halott azt gyakran állit­­zás lehetővé teszi a társaság összetételének át­rendeződését. A társasági kapcsolatok ugyanezen kategóriá­jába sorolhatjuk az intellektuális vagy ideológiai alapon létrejött barátságokat. Formájuk több­nyire: a közös viták, amelyekben mások számára hozzáférhetetlen, sajátos szókincset használnak. A társadalom életében való részvételről van itt szó. A házaspárok közötti barátság a részvé­tel egyik formája. Dr. Stanley Wirden

Next

/
Oldalképek
Tartalom