Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-07 / 49. szám

15. oldal KARÁCSONY ELÉ: A VÁROS AKKOR... Irta: SÁGI PÁL I. “...hogy Betlehembe sietve menve lássátok...”. A pásztorok mentek is és látták. A ma embere megszokta, hogy a televízió, a filmhíradó, a fo­­tósorozat pontosan megmutatja neki az esemény színhelyét. így aztán alighanem mindenki eltű­nődött már rajta: milyen is le­hetett akikor valóságban a régi város, a régi táj, ahol az embe­riség történetének nagy esemé­nye, az első karácsony lejátszó­dott? A mai jeruzsálemi Jaffa kapu mellett emelkedő Dávid tornyá­ról a modern város egyre terjeszkedőbb házren­getege fölött messzire ellátni dél felé. Ugyanazt a tájat látni, mint kétezer esztendővel ezelőtt. Mint valami kővé dermedt tenger hullámai, úgy terjednek, emelkednek a hepe-hupás dombhátak a láthatárig, a Judea vadonának nevezett hegye­kig, amelyekből merészen emelkedik a magasba a Herodion-csucs. A mai magyar szemnek néhol talán kissé kö­ves és kopár táj. Két évezred folyamán soványabb lett az egykor tej jel-mézzel folyó Kánaán földje, de azért jó borszőlők teremnek errefelé a domb­oldalakon. Jeruzsálemtől egyenest délre, Hebron felé ve­zet az ut. A toronyból jó messze lehet követni szemmel is. Balra tőle idefehérlik, Betlehem vá­rosa. Jeruzsálemtől 14 kilométerre van, a Földkö­zi-tenger színe fölött 2538 lábnyira, a hebroni országút keleti oldalán. Két óra járás volt akkori­ban is a gyalogosoknak. Nagy város sohasem volt. De nagymultu hely, Dávid városa. Amikor József és Mária a római parancsnak engedelmes­­kedve Názáretből idejöttek az összeírásra, az adó-népszámlálásra, a hajdani nagyság már tá­voli emlék volt. Az omladozó falak között már csak kis helység tengődött az északnyugati domb tetején. Betlehem alatt kelet felé legelők terültek 'el, majd a füves rész megszűnt és sziklákkal borí­tott lejtő ment alá egészen a Holt-tengerig. Ott, ahol ma a messze látható bazilika emelkedik, 2 ezer évvel ezelőtt csak a domboldalba vájt, bar­langistálló állt. rész Jézus idejében nyitott volt. Ott terült el a vesztőhely is ,ahol keresztrefeszitették a halál­raítélteket. Északról azonban nem jöhetett be utas. Jehova városába csak a nagy kapuk vala­melyikén át lehetett bejutni. A szűk utcák szeszélyes zeg-zugokaban kanya­rogtak. A legtöbbnek nem volt neve. A szélesebb fő-utcákat aszerint hívták, hogy milyen foglal­kozású emberek laktak bennük. A takácsoknak, mészárosoknak, halárusoknak, sajtkészitőknek és más foglalkozásuaknak külön utcáik voltak. A házak túlnyomó része téglából és vályogból épült, a legjobb esetben durván faragott nagy kö­vekből. Emeletes háza csak a tehetősebb lakos­ságnak volt. A tetőt egyúttal terasznak is hasz­nálták. Persze akadtak szép paloták is. A leg­pompásabb Heródesé. Ez a város legmagasabb pontján, a templommal szemben épült, görögös stílusban. Az utcákon a déli pihenőórák kivételével nagy élénkség uralkodott. A kereskedők rendszerint ~ a küszöb elé rakták ki portékájukat és hangos szóvalhivogatták az utca népét, kinálgatták áru­jukat a járókelőknek. Hajcsárok megrakott sza­marakat tereltek maguk előtt, mesteremberek jártak-keltek. Időnként katonai őrjáratok tűn­tek fel. Némelyik elitélteket vezetett a vesztő­helyre. A közrendészet általában fejlett volt. A szeme­tet például nem lehetett a város belterületén elé­getni, mint azidőben már városokban szokták. Ki kellett szállítani a Gyehenna völgyébe, ahol a ki­jelölt helyen állandóan égett a tűz. Ezért hasonlí­tották össze a Gyehennát a pokollal. A vá­roson belül tilos volt olyan foglalkozást űzni, amely bűzt áraszt, mint például a cserzés. Az ut­cákat minden nap felsöpörték, ami akkoriban még Rómában sem volt kötelező. Ebbe a Jeruzsálembe érkeztek meg a bölcsek és innen vezette őket tovább a fénylő csillag x Betlehembe, a szikla-istállóba, a Gyermekhez: vitték elébe az ajándékokat, aranyat, tömjént és mirhát. Hogyan jutottak idáig és miért hozták ezt a hármat, arról majd a' következő, befejező cikkben. SÁGI PÁL Abban az időben Betlehemben a vendégfoga­dó hasonló volt a ma fundaknak nevezett meg­szállóhelyhez. Magas fallal körülvett négyszög­letes épület, közepén nagy udvarral, ahol a tevék és más jószágok a szabadban éjszakáznak, az em­berek pedig a falat körülfutó féltető alatt alsza­nak. A város szélén pedig tágas barlangok nyíl­tak a domboldalak sziklafalában. A környékbeli pásztorok a falak körül jászolt tákoltak össze és hideg éjszakákon ide szokták beterelni a barmo­kat. József és Mária nyilván nem kaptak helyet a fundakban, a* fogadóban, az éjszakára és az egyik ilyen barlangban fuzódtak meg. Ahogy az Evangélium elbeszéli, Jézus születé­se idején Heródes király napjaiban, bölcsek jöt­tek Jeruzsálembe és kérdezték: hol van, aki itt született, a zsidók királya, mert látták csillagát Napkeleten és eljöttek imádni. Napkeletről jöt­tek a bölcsek Betlehembe. Milyen volt Jeruzsálem Jézus idején? Öt kilo­méteres hosszúságban magas kőfal állt. Egymás­tól nyillövésnyi távolságban tornyok emelkedtek, a legmagasabbikon mindig égett a tűz. A várfa­lak nem vették teljesen körül a várost, az északi JORGE DEBRAVO: MEGÚJULÓ MAGYAR TEMPLOMOK A második világháború alatt Magyarországon igen sok templom megrongálódott. Ideiglenes rendbehozatalukra a legtöbb helyen már a há­borút követő esztendőkben sor került. A nagyobb templomok, székesegyházak rendbehozatala vi­szont több időt igényel. 1970-ben fejeződött be például a budai Mátyástemplom rendbehozatala. A felújítás 62 millió forintba került. Jelenleg is folyik például a többi iközött az esztergomi bazi­lika renoválása s a közelmúltban adták át a nagy gonddal újjáépített győri székesegyházat. Több éves munkával most fejeződött be a tatai nagy­templom külső és belső helyreállítása. A munka utolsó fázisaként Nemcsics Antal festőművész három mennyezetképével gazdagodott a templom, amelyet Kacziba József püspök, győri apostoli kormányzó nagyszabású ünnepség keretében ál­dott meg. Három évig tartó munkával és igen jelentős ALBERT SCHWEITZER-DIJ A baseli Goethe-alapitvány bizottsága 1968- ban határozta el, hogy minden évben dijat ado­mányoz olyan kiváló embereknek, akik Al­bert Schweitzer szellemében segítik a rászoruló­kat. Az idén októberben, a londoni Szent János templomban Schweitzer leánya, Rhena Miller- Schweitzer adta át az aranyérmet Chad Varah angol katolikus papnak, aki 19 éve folytatja kü­lönleges misszióját: a végsőkig kétségbeesettek, az életüket eldobni kívánók lelki gyógyítását. Chad Varah öt önkéntes segítővel kezdte meg munkáját, ami akkoriban csupán egyetlen tele­fon-ügyeletből állt. Vezetése alatt ma már 30 or­szágban működik a Szamaritánusok Nemzetközi Szövetsége, amelynek tagjai a legkülönbözőbb esetekkel szolgálnak tanáccsal, s emellett gya­korlati segítséget is nyújtanak. E segítség ese­tenkénti vagy rendszeres beszélgetésektől a konk­rét pszichiátriáig terjed. A zalapitvány Chad Varah kitüntetése mellett fejenként ötezer svájci frankkal együttjáró di­jakat adományozott európai fiataloknak is, akik az őserdő orvosának nyomain járva, életüket az aktív humanistás szolgálatába állították. Schweit zer-dijat kaptak többek között az Egészség és fej­lődés nevű szervezet képviselői — e szervezet a harmadik világ egészségügyi ellátásának fejlesz­tésén fáradozik —; egy belga önkéntes építészeti szövetség tagjai, akik a lakás nélkül maradókat segítik és az osztrák Gerd Klauda, aki Ethiópiá­­ban az elkülönített leprások között végez gyógyí­tó munkát. ÁCS HORVÁTH JÓZSEF: LÁTOMÁS nádkardok vízbe szúrva őrzik a mélyek csöndjét meghajolnak a szélnek megadják földnek a földét árnyékot vet a perc csörömpöl benne a hallgatás utolsó pénzén a néma hal megrendeli az elmúlást jégtetőt vesz a téltől a tó pengeti rajta magát a nap s táncol a jégen mint holt anyag a nem lehet nem kell nem szabad anyagi áldozattal újjáépítették a már összeom­­ássa] fenyegető mátraszőlősi hatszáz éves műem­lék-templomot. A munkálatokhoz az Országos Müemlékfelügyelőség jelentős összeggel járult hozzá. Bánk József váci megyéspüspök főpapi szentmise keretében áldotta meg az újjáépült templomot. A Szeged közelében levő Sándorfalván, amely az 1879. évi tiszai árvíz után létesült uj telepü­lés, ugyancsak kivül-belül megújították a Szűz Anya tiszteletére épült templomot. A megújult templomot a hagyományos őszi búcsún Sulyok Béla prépost, főesperes áldotta meg. Ugyancsak a váci egyházmegyéhez tartozó Tereske község­ben is felújították a templomot, amelynek szem­benéző uj oltárát Bánk József megyéspüspök ál­dotta meg. Ez a müemléktemplom eredetileg ro­mán stílusban épült, s a századok során többszö­rösen átépítették. A fej táró és helyreállító munka 12 évvel ezelőtt indult meg az Országos Müem­lékfelügyelőség közreműködésével. E munkálatok során került napfényre többek között a 13—14. század fordulóján festett, Szent László legendá­ját bemutató freskó-sorozat. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom