Magyar Hiradó, 1972. július-december (64. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-07 / 49. szám
13. oldal UTIJEGYZETEK: A NÉPI SZÍNMŰVÉSZET BÖLCSŐJÉNÉL Irta: SZÉKELY-MOLNÁR IMRE Szekszárdon voltam vendég, egyik régi barátomnál. Naponként kirándulgattunk erre-arra, hiszen sok ezen a környéken a nevezetesség. Az egyik reggel azt mondja, hogy menjünk el Rátára, érdekes hely, régi település, 1100-ból való, abban az időben mezőváros volt. 4 ;■ Valami egyszerre felrémlik ^ előttem. Sárköz . . . Báta . . . ■k Megszentelt föld ez itten, nevezetes hely, itt játszódott le a Síékely-Molnáx magyar történelem egyik légin»» drámaibb fejezete Ide mindöszsze 19 km-re van a Csele-patak, ahol a mohácsi vész után, amikoris Szulejmán szétverte a magyra seregeket, ebbe a patakba fulladt bele II. Lajos király. De előzőleg, amikor még nagy volt a bizakodás és Tömöri érsek, a hadak vezére, biztos győzelmet jósolt, Innen, Bátáról indultak el a törökök elé. És ezután következett a 150 éves török elnyomás, gyilkolták, pusztították a magyart, s akikből még hasznot láttak, azt rabszijra fűzték és az eszéki hídon több mint 80,000 magyart hajtottak el kelet rabszolga-piacaira. Hogy mi lett velük, azt is tudjuk. A fehérnépek közül a szebbek a pasák és a basák háremébe kerültek, a férfiakat pedig gályaraboknak adták el ■ • • S aki még megmaradt közülük, el tudta kerülni a mészárlást, az bevetette magát a mocsaras erdőkbe, itt biztos menedékre találtak, mert az ingovány elnyelte az üldözőket, akik nem ismerték azt. S ez a maroknyi megmaradt nép építette fel Bátát. Hát lehet mindezt elfelejteni, s nem emlékezni rá? Ez a múlt, s ez a történelem alakítja ki a magyar lelkiséget, ezt a hagyományt nevelik bele a gyerekbe, ezt tanulja az iskolában, ez büszkiti és ösztökéli, hogy kiemelkedjen a környék népi közösségéből. A népművészek iránti tehetségük is öröklött, amire rendkívül vigyáznak, s továbbfejlesztik. Sokan nem tudják, hogy ez a hely a szülőföldje a népi-táncnak. Innen származik a világhíres bátai üveges-tánc, amellyel világsikert arat a népi együttes. A bátai táncosok szerepeltek először külföldön, mert már 1927- ben kivitték a táncosokat Londonba, de meghívták őket ide Kanadába, a montreáli világkiállításra is. A hires táncegyüttes vezetői állandóan itt keresik az utánpótlást, s a legjobbakat mindig kiemelik, közülük. Ma már nemcsak a táncban jeleskednek, hanem gyönyörű szőtteseket, térítőkét készítenek az asszonyok, s a tojásfestésük világhírű. Náluk szebben senki sem műveli Magyarországon ezt az ipart. De meg kell említeni a 150 tagú vegyeskórusukat is, amely ma már több első díjjal büszkélkedik. Ezekről beszélgetek az itteni termelőszövetkezet elnökével, Fülöp Lászlóval. Agrár-mérnök, tele hittel, energiával, vállalkozó kedvvel, amelyet olyan eredményesen használ, hogy rövid működése alatt kihúzta az eladósodás sorából ezt a szövetkezetei, s ma már több mint 300 ezer forintjuk kamatozik a bankban. Nagy sorja van ennek, a története mindenesetre kiemelkedik a sablonból. Azzal kelj kezdeni, hogy amikor megszerezte az agrár-mérnöki diplomát, elfordult tőle a falu. Alig akarták befogadni maguk közé. Általános szokás ez is, nehezen lehet valaki próféta a saját hazájában. Idegenkedtek a terveitől, sehogy sem akartak alkalmazkodni hozzá és kinevették, amikor arról beszélt, hogy az eddigi haszontalan termelést át kell alakítani állat- és növénytermesztésre. Nagy harcok után végülis egy évi próbaidőre rábízták a vezetést. Azóta nagyon megváltozott az élet Bétán. Valósággal dőlt a pénz, a legkisebb fizetés is eléri a 22,000 forintot. Ezt jobbára az öregek kapják, akik naponként elpiszmognak a növénytermesztésnél, vágják a bokrokat, tisztogatják a csatornát, kihordják az istállókból a trágyát. Amikor elkezdték az állattenyésztést, csak 500 tehenük volt, ma ez a szám eléri az 1200-at. S persze akad elég szép számmal selejt is az állatok között, amelyek vágásra kerülnek. A bika-borjukat 11 hónapos korukig nevelik, addigra elérik a 4-6 mázsát, s akkor kerülnek levágásra. A tehenek legtöbbje osztrák eredetű tarka és bonyhádi piros. Ezeket már kipróbálták és legmegfelelőbbnek tartják úgy termékenységben, mint szinhatásban; az olasz vásárlók ezeket kedvelik. Megtudom, hogy legnagyobb jövedelmük a tojás-exportból származik, 100,000 tyuk után 24 millió a tojáshozam. Ebből 18 millió kerül exportra, ami szép bevételnek számit, mert a tojás darabja 1.20 forint. Egy év után selejtbe kerülnek a tyúkok, a kereskedők szívesen megveszik kg-iként 18 Ft-os árban. Az elnök nemcsak arról hires, hogy minta-gazda, hanem arról is, hogy ő volt az egyetlen az országban, akit a legutolsó képviselőválasztáson a hivatalos jelölttel szemben megválasztottak. Hát az úgy történt, hogy a nép őt jelölte, s a szavazatok 84 százaléka esett rá. — Hát ez hogy történt? Fülöp László mosolyog, örömmel töltheti el ez az eredmény, mert őt valóban a nép választotta meg. — A népfront programjával kerültem a képviselőházba. Nemes verseny volt — folytatja —, mert a hivatalos jelölttel szemben nagyon pártolt a környék, s ez anélkül történt, hogy akár én, akár ő egy rossz szót szóltunk volna egymásról. (Valóban hihetetlen kortézia!) Ha már itt tartunk, mód felett érdekel, hogy mi a programja, mit szeretne megvalósítani abból, s mire volna szüksége leginkább ennek a népnek. Nehéz felhők ülnek a homlokán, amely egyszerre ráncba-szalad. A tekintete is elborul. — Hát tennivaló lenne itt elég. Elsősorban is az életszínvonal emelésére gondolok, de meg akarom javítani az orvosi ellátást is, programomban van az óvodák építése, az állatállomány javitá-LADÁNYI MIHÁLY: Téli vers A vaksi délután tört bottal sétál, leül mellém a parkban, mélyet szu; szán. Egy asszony hozzáírni öl a villamosban, nyár-illata elszáll a megállónál. A kocsma nyűtt, varjútaposta tarló. Poharakban savanyú est pezseg. A kövér pénztárosnő rámdereng. Az ember — mondja az írás — fázik s gyarló. Záróra jön, és ködtől csepegő fák köhögve ácsorognak utcahosszat. Tél van, s tán a darazsak is vacognak, akik mézes nyaramat kirabolták. sa, a falu művelődésének az elősegítése. Több iskola is kellene és a napközi-otthook is kevesek. Aztán ez a vidék, mint tudja, Sárrét sürgősen uj utakat kell építeni. Továbbfejleszteni a közvilágítást, le kellene csapolni a belvizeket . . . Nagy program ez. Megtudom, hogy a fiatal agrár-mérnök állandóan kilincsel, agitál a megyei tanácsnál, s meggyőzi az illetékeseket arról, hogy itt nemcsak kell, de muszáj is segíteni. Körülnézek Bátán. Ez a falu határos Gemenccel, s onnan bizony átrándulnak ide olyan népvándorlás formájában a vadak. Akad itt szépszámmal vaddisznó, őz, fácán, szarvas. A nyulaknak pedig valóságos paradicsoma az itteni répások, lucernások és be-be “tévednek” a háztáji kertek közé, de nemcsak kárt csinálnak, hanem hasznot is hoznak, mert befogják őket és export utján értékesítik őket, ezekkel a nyulakkal javítják fel az európai országok nyul-állományát. Művelődés terén nagyot léptek előre, mióta elkészült az Ady Endre Kulturház. Igaz, hogy művelődés terén, de másféleképpen is nagy pártfogót találtak Péter János külügyminiszterben, aki a szomszéd faluban született s ma is élnek ott rokonai. A külügyminiszter tartja s ápolja a családi kapcsolatokat, többször ellátogat ide a szülőföldjére, s ilyenkor meghallgatja a panaszokat, a kéréseket — és segít. Milyen furcsa is ez az élet. Egy fiatal agrármérnök tudással és tehetséggel meg tudja változtatni az egész környék arcát. Emberibb világot teremtett a nyomorúság helyén és megvalósította azt a régi igazságot, hogy vérből, könnyből és fájdalomból születik meg az uj élet. Az Isten hét nap alatt teremtette a világot, úgy láttam, hogy Fülöp Lászlónak 7 évre van szüksége ahhoz, hogy mindent rendbehozzon. De ez a nép türelmes és megadja neki ezt a hosszú időt, mert bízik benne... LEVELESLÁDA: AKI ISMERTE A CINKOTAITÖMEGGYILKOST Az Amerikai Magyar Világ 48. számának Elbeszélések és igaz történetek cimü rovatában olvastam a hajdani Kiss Béla bűnügyének történetét. Hadd mondjam el, amit én tudok Kiss Béláról. Kiss Béla bádogosmester volt ugyan, de nem sokáig folytatta mesterségét, hanem vendéglőt nyitott Cimkotán, a Hatvani ut és a Kossuth utca sarkán. “Vendéglő a nagyiccéhez” címet viselte. 1908-ban Kiss Béla 28-30 éves lehetett, jómegjelenésü, szépszál ember. Én 1908 szeptember első felében jártam Cinkotán, mint katona, veszprémi gyakorlatról mentünk Gyöngyösre, s megpihentünk Cinkotán. Kiss Béla vendéglőjétől nem messze kaptam szállást, s az udvaron heverészve mellém állt egy 17- 18 éves forma fiú. Beszélgetés közben a fiú elmondta, hogy nagyon fél Kisstől, hátha ő is úgy jár, mint azok a lányok, akiket Kiss Béla pincérnőnek alkalmazott és egyidő után eltűntek. “Csak meg kellene nézni, mi van azokban a bádog hordókban, amelyek a pincében vannak” — mondta a fiú, majd hozzátette: “Káplár ur, ha nem tud tenni semmit, ne szóljon senkinek.” Soha nem szóltam senkinek erről a dologról, s most, hogy a Világban olvastam erről, nagy bűnnek érzem. Lehet, hogy ha feljelentést teszek, néhány ártatlan leány életét megmenthettem volna. Hegedűs János, Trenton, New Jersey a
